Ursula K. Le  Guin

Az �t ir�nya

Azel�tt nem k�veteltek t�l�nk ennyit. A v�gt�n�l nagyobb sebess�gbe sohasem

hajszoltak, de erre is ritk�n ker�lt sor; legt�bbsz�r csak poroszk�ltunk.

�s ha valamelyik�k gyalogszerrel t�nt fel, val�s�gos �lvezet volt

megk�zel�teni. Ilyenkor arra is jutott id�, hogy ezt a m�veletet j�

st�lusban hajtsuk v�gre. Felt�nt az illet� a l�that�ron, a maga jellegzetes

m�dj�n mozgatta kez�t-l�b�t, s az utat n�zte, vagy oldalt a f�ldeket, vagy

�ppen engem, �n pedig egyenletes, b�r el�g lass� temp�ban megk�zel�tettem,

�s k�zben egyre n�vekedtem, pontosan egym�shoz igaz�tva a halad�s �s a

n�veked�s iram�t, �gyhogy abban a pillanatban, amikor el�rtem a teljes

nagys�gomat - akkoriban ez hatvan l�b volt -, �ppen mell�je ker�ltem, �s

ott f�l�je tornyosultam, r�borultam, �rny�kba bor�tottam. M�gsem mutatott

f�lelmet. M�g a gyerekek sem f�ltek t�lem, pedig gyakran m�g olyankor is

n�ztek, amikor m�r elhaladtam mellett�k, �s zsugorodni kezdtem.

Forr� d�lut�nokon n�ha meg�ll�tott egyik m�sik feln�tt, �pp amikor mell�je

�rtem, �s a h�t�t nekem vetve led�lt egy-k�t �r�ra. Cs�ppet sem zavart.

Volt remek dombom, naps�t�sem, j� leveg�m, j� kil�t�som; mi okom lett volna

r�, hogy ne �lljak sz�vesen egy helyben egy-k�t �r�t vagy ak�r eg�sz

d�lut�n? K�l�nben is ez a mozdulatlans�g viszonylagos. Csak a napra kell

n�znem, hogy l�ssam, milyen gyorsan haladok; azonk�v�l �lland�an n�vekszem

is, k�l�n�sen ny�ron. Mindenesetre meghatott,hogy �gy r�m b�zt�k magukat,

hagyt�k, hogy nekit�maszkodjam meleg kis h�tuknak, �s m�ly �lomba mer�ltek

az �rny�komban.

Kedveltem �ket.

Abban az id�ben lovak dolgoztak, �s az �n szempontomb�l ez is roppant

�lvezetes volt.

K�l�n�sen a s�tagaloppot kedveltem, �s eg�szen nagy gyakorlatra tettem

benne szert. A ritmikus, hull�mz� mozg�s hat�s�ra �gy �reztem magam

zsugorod�s �s n�veked�s k�zben, mintha rep�ln�k: lebegtem �s n�ha

le-lebuktam. A v�gt�t m�r kev�sb� szerettem. Szaggatott, l�k�sszer� ritmusa

cib�lt, mint facsemet�t a vihar. V�gta k�zben odalett minden gy�ny�r�s�g: a

lassan n�vekedve k�zeled�s, a f�ltornyosul�s pillanata �s a lassan

zsugorodva t�volod�s. Hajsz�s munka volt: klop-klop, klop-klop,

klop-klop... rendszerint a l� is, ember is t�ls�gosan elmer�lt benne, m�g

csak f�l sem pillantottak. De h�t v�g�l is v�gt�zniuk ritk�n kellett.

Hiszen a l� haland�, �s mint minden szabadon mozg� �l�l�ny, gyorsan f�rad;

ez�rt csak olyankor hajszolt�k, ha nagyon s�rg�s dolguk akadt. �s �gy

l�tszik, ez akkoriban ritk�n fordult el�.

Most m�r nagyon r�g�ta nem v�gt�ztam, �s az igazat megvallva, nem b�nn�m,

ha megint v�gt�zhatn�k. Hat�rozottan volt benne valami pezsd�t�.

J�l eml�kszem az els� automobilra, amelyet l�ttam. T�rsaimhoz hasonl�an �n

is haland� l�nynek v�ltem, valami sz�momra ismeretlen, szabadon mozg�

fajt�nak. Kiss� megh�kkentem, mert azt hittem, sz�zharminck�t �v ut�n j�l

ismerem a helyi �llatvil�got. Mivel az �jdons�g a maga saj�tos m�dj�n

mindig �rdekes, figyelmesen szem�gyre vettem. Tekint�lyes iramban

k�zeledtem fel�je, k�r�lbel�l olyan gyorsan, mintha �gettem volna, de

�jfajta ritmusban, amely j�l illett ennek a valaminek az otromba k�lsj�hez:

k�nyelmetlen�l, fullad�san, gurulva-r�ngat�zva. K�t percen bel�l, miel�tt

m�g l�bnyira n�vekedtem volna, tudtam, hogy ez a valami a haland� l�nyeknek

egyik csoportj�ba sem tartozik: nem helyhez k�t�tt, nem szabon mozg�, nem

rep�l�. Ugyan�gy mesters�ges l�ny, mint a szekerek, amelyek el� a lovakat

fogj�k. Olyan sil�nysiker�letlennek l�tszott, hogy azt hittem, sohasem

l�tom t�bb�, ha egyszer �tz�ty�g a nyugati dombon, �s sz�vb�l rem�ltem is,

hogy �gy lesz, mert nem tetszett nekem ez a zih�l�s, r�ngat�z�s.

Hanem ez a valami �jra meg �jra, rendszeresen felt�nt, �gy h�t �n sem

heny�lhettem. Mindennap n�gykor nyugat fel�l k�zeledtem hozz�, k�h�g�sen,

ugr�ndozva s egyre n�vekedve, majd f�l�je tornyosultam, �s zsugorodni

kezdtem. �tkor meg visszafel� csin�ltam v�gig ugyanezt: kelet fel�l

z�ty�gtem el�, s akkor�kat ugrottam hatvanl�bnyi termetemmel, mint egy

fiatal bak ny�l, m�g csak teljesen el nem t�ntem a nyomorult kis sz�rny

szeme el�l, hogy az esti sz�lben kiny�jtozkodva v�gre megpihenhessek. A

masin�ban mindig ketten �ltek: a korm�nyn�l egy fiatalember, h�tul meg egy

pokr�cba csavart, mogorva �reg n�. A besz�lget�s�ket - ha ugyan egy�ltal�n

besz�lgettek - sosem hallottam. Sok besz�lget�st kihallgattam akkoriban,

ami az �ton folyt, de ebb�l a masin�b�l soha semmit. A teteje nyitva volt

ugyan, de akkora zajt csapott, hogy minden hang elveszett benne, m�g az� az

erdei sz�rkebegy� is, amely abban az �vben velem lakott. Majdnem olyan r�t

volt a masina hangja is, mint a r�ngat�sa.

Csal�domat fejlett �n�rzet �s szigor� elvek jellemzik. A Quercusok

jelmondata: "T�rj der�kba, de meg ne hajolj!" - �s �n mindig igyekeztem

magam ehhez tartani. Teh�t nemcsak szem�lyes hi�s�gomat, hanem a csal�di

�n�rzetet is s�rtette, hogy egy k�z�ns�ges g�p szesz�ly�b�l �gy ugr�ljak �s

r�ngat�zzam.

A domb l�b�n�l elter�l� alm�skert f�i nem b�nt�k a z�tyk�l�d�st, de h�t az

almaf�k szel�dek, sz�zadokon �t form�lt�k ilyenre a g�njeiket. Azt�n meg az

almaf�k falkan�ps�g, s a gy�m�lcs�s�kben egyetlen fa sem k�pes igaz�n

�n�ll� v�lem�nyt alkotni.

Megtartottam a v�lem�nyemet magamnak.

Annak viszont nagyon �r�ltem, hogy az automobil egyszercsak megsz�nt

h�borgatni minket. Egy eg�sz h�nap eltelt n�lk�le, �n pedig eg�sz id� alatt

nagy lelkesed�ssel s�t�ltam emberek, �gettem lovak fel�, s�t m�g

vih�ncoltam is egy karon �l� gyermeknek, �s kitart�an, b�r sikertelen�l

igyekeztem a szeme el�tt maradni.

A r�k�vetkez� h�napban azonban - szeptember volt, a fecsk�k alig n�h�ny

nappal azel�tt indultak �tnak - megjelent egy m�sik, egy �jabb masina, mi

pedig - j�magam, az �t, a dombunk, az alm�skert, a f�ldek, a tanyatet� -

valamennyien megindultunk fel�je, �s ugr�ndozva, z�tyk�l�dve, l�rm�san

sz�guldottunk keletr�l nyugatra. Gyorsabban haladtam, mintha v�gt�ztam

volna, gyorsabban mint valaha. Alig volt id�m, hogy f�ltornyosuljak, m�ris

zsugorodnom kellett.

M�snap pedig megjelent m�g egy.

�vr�l �vre, azut�n h�tr�l h�tre, napr�l napra, gyakoribbak lettek. Az utat

fel�st�k, kisz�les�tett�k, �jrak�vezt�k, �s olyan visszatasz�t�an sim�ra

d�ng�lt�k, mintha csiga m�szta volna meg: se ker�knyom, se pocsolya, se

�rny�k, m�g egy k�darab, egy sz�l vir�g sem volt rajta. Azel�tt eg�sz sereg

apr�, szabadon mozg� �l�l�ny n�pes�tette be az utat - sz�csk�k, hangy�k,

varangyok, egerek, r�k�k, �s �gy tov�bb -, legt�bbj�k kicsi ahhoz, hogy

�szre vegyen, ez�rt nem is k�zel�tettem meg. Most az �rtelmesebbje ker�lni

kezdte az utat, az ostob�kat pedig p�pp� z�zt�k az aut�k. Rengeteg nyulat

l�ttam �gy elpusztulni, �pp magam mellett. H�l�s vagyok a sorsnak, hogy

t�lgynek sz�lettem, s b�r der�kba t�rhet a sz�l, kiv�ghatnak, aut� soha,

semik�ppen nem z�zhat p�pp�.

Mivel gyakran el�fordult, hogy az �ton egyszerre sok automobil

tart�zkodott, t�lem is egyre t�bb �gyess�get k�vetelt a feladatom. M�g alig

voltam pal�nt�nyi, �ppen hogy csak kib�jtam a gaz k�z�l, m�ris

megtanulhattam az egyik legfontosabb fog�st: hogyan kell egyszerre k�t

ir�nyba haladni. Gondolkodnom sem kellett, �gy j�ttem r� a nyitj�ra,

puszt�n a k�r�lm�nyek k�nyszer�t� hat�s�ra, amikor els� �zben pillantottam

meg keleten egy gyalogost, nyugaton meg vele szemben egy lovast. Egyszerre

k�t ir�nyba kellett mennem, �s �n mentem is. Ugy gondolom, ez olyasmi, amit

mi, f�k minden k�l�n�sebb er�fesz�t�s n�lk�l meg tudunk tenni. Ideges

voltam, de szerencs�sen elhaladtam a lovas mellett, �s zsugorodva t�volodni

kezdtem t�le, mik�zben m�g egyre l�pegettem a gyalogos fel�, �s csak akkor

haladtam el mellette (akkoriban m�g nem tornyosultam fel!), amikor a lovas

szeme el�tt m�r elt�ntem. Fiatal l�v�n, elt�lt�tt a b�szkes�g, hogy

siker�lt a dolog; ami azt illeti, nehezebbnek hangzik, mint amilyen. Az�ta

term�szetesen sz�mtalanszor v�gigcsin�ltam, gondolkod�s n�lk�l, m�g

�lmomban is. De vajon el tudj�k-e k�pzelni, milyen brav�ros �gyess�g kell

ahhoz, hogy egy fa egyszerre negyven, egym�ssal szemben�z� automobilvezet�

sz�m�ra n�vekedj�k m�s-m�s �temben �s st�lusban, �s ugyanakkor zsugorodjon

is negyven m�siknak, akik h�ttal vannak neki, �s arra is gondoljon, hogy

mindegyiknek �pp a megfelel� pillanatban tornyosuljon f�l�be, egy perc

meg�ll�s n�lk�l, nap nap ut�n, hajnalt�l napestig, s�t azon is t�l?

Mert az utam nagyon zs�folt lett: eg�sz nap szinte szakadatlanul

bonyol�dott rajta a forgalom. � bonyol�totta le meg �n is. M�r nem ugr�ltam

�s r�ngat�ztam annyit, viszont egyre sebesebben kellett haladnom:

n�vekedtem, mint az �r�lt, a m�sodperc t�rtr�sze alatt f�ltornyosultam,

majd rohamosan semmiv� zsugorodtam, s ez �gy ment pihen�s n�lk�l, �jra meg

�jra; m�g arra sem volt id�m, hogy �lvezzem a dolgot.

Nagyon kev�s vezet� vett annyi f�rads�got, hogy megn�zzen vagy ak�r csak

�szre vegyen. S�t ahogy l�ttam, m�st sem vettek �szre. Ugy l�tszott azt

hiszik, hogy "mennek valahov�". Aut�juk el�ls� r�sz�re is t�kr�ket

er�s�tettek, �s bele-belepillantottak, hogy l�ss�k hol voltak, azut�n

megint csak el�reb�multak. R�gen azt hittem, a Halad�s t�vk�pzet�t csak a

rovarok t�pl�lj�k magukban. A rovarok szakadatlanul ny�zs�gnek, �s soha f�l

nem pillantanak. Mindig is meglehet‹sen rossz v�lem�nyem volt a rovarokr�l.

De �k legal�bb b�k�ben hagynak.

Bevallom egy �jjel, amikor a hold nem ez�st�zte be a koron�mat, a csillagok

f�nye sem ver�d�tt vissza �gaimr�l, �s pihenni tudtam, az �ldott

s�t�ts�gben komolyan fontolgatni kezdtem, hogy kib�jok a Dolgok �ltal�nos

Rendj�ben v�llalt k�telezetts�gem al�l : nem fogok mozogni. De nem, m�gsem

gondoltam eg�szen komolyan, csak f�lig. A f�radts�g volt az oka. Ha m�g az

a buta, h�rom�ves, bark�s f�zfale�nyka is v�llalta a feladat�t ott a domb

l�b�n�l, �s ugr�ndozott, r�ngat�zott, gyorsult, n�vekedett �s zsugorodott

minden egyes automobilnak, amely csak felt�nt az �ton, akkor �pp �n, a

t�lgy vonjam ki magam? Noblesse oblige, �s �n hiszem, hogy egyetlen makkot

sem hullajtottam, amely ne tudta volna a k�teless�g�t.

Ezut�n �tven vagy hatvan �vig seg�tettem f�nntartani a Dolgok Rendj�t, �s

t�mogattam az emberek t�vk�pzet�t, hogy "mennek valahov�". Sz�vesen teszem

ezut�n is. De most valami sz�rny�s�g t�rt�nt, ami ellen tiltakoznom kell.

K�szs�ggel haladok egyszerre k�t ir�nyba. K�szs�ggel n�vekedem �s

zsugorodom egy id‹ben. K�szs�ggel mozgok ak�r hatvan-hetven m�rf�ldes

kellemetlen sebess�ggel is �r�nk�nt.

K�sz vagyok mindezt folytatni, am�g kiv�g a f�r�sz, vagy kid�nt a

talajgyalu. Ez a dolgom. De szenved�lyesen tiltakozom az ellen, hogy �r�k

�let�v� tegyenek.

Az �r�kk�val�s�ghoz semmi k�z�m. T�lgy vagyok, sem t�bb, sem kevesebb.

Megvan a feladatom, elv�gzem, megvannak az �r�meim, �lvezem �ket - b�r m�r

nincsen annyi mint r�gen: kevesebb a mad�r, b�z�s a sz�l. De ha hossz�

�let� is vagyok, jogom van a hal�lhoz. J�r nekem a haland�s�g. �s ezt most

elvett�k t�lem.

Az elm�lt �vben vett�k el, egy es�s m�rciusi est�n.

Szok�s szerint aut�k �jabb �s �jabb �radata bor�totta el a sebesen mozg� �t

mindk�t oldal�t. Annyira elfoglalt a gyors robog�s, n�veked�s,

f�ltornyosul�s, zsugorosod�s, �s k�zben oly rohamosan esteledett, hogy alig

vettem tudom�st az esem�nyekr�l, m�g meg nem t�rt�nt a dolog. Az egyik

vezet� az egyik aut�ban nyilv�n �gy �rezte, hogy neki s�rg�sen "mennie kell

valahov�", �s igyekezett aut�j�val az el�tte l�v� aut� el� ker�lni. Ez a

m�velet azzal j�r, hogy az Ut Ir�nya r�vid id‹re megfordul, �s az aut�

�tker�l az �t t�loldal�ra, amely rendesen az ellenkez� ir�nyban halad (�s

legyen szabad eml�t�st tennem r�la, mennyire csod�lom az �t �gyess�g�t

ilyen m�veletek alkalm�val, melyek igen nehezek lehetnek egy �lettelen

l�ny, egy k�z�ns�ges dolog sz�m�ra). A siet�s aut� azonban az �t t�ls�

oldal�n szembe tal�lta mag�t egy m�sik aut�val, amely m�r nagyon k�zel j�rt

hozz�. Az �t mit sem tehetett, mivel m�ris zs�folt volt. A siet�s aut�,

hogy elker�lje az �ssze�tk�z�st a szemben j�v�vel, az Ut Ir�ny�t

t�k�letesen semmibe v�ve, �szak-d�li ir�nyba r�ntotta az utat, �s ezzel

engem arra k�nyszer�tett, hogy egyenesen nekiugorjak. Nem volt m�s

v�laszt�som. Mozognom kellett, m�gpedig nagy sebess�ggel, nyolcvan�t

m�rf�lddel �r�nk�nt. �s ugrottam: hatalmasan f�ltornyosultam, magasabbra,

mint valaha. Azut�n �ssze�tk�zt�nk.

A k�rgemb�l tekint�lyes darab lev�lt, s�t ami nagyobb baj, a gyarap�t�

gy�r�mb‹l is elvesztettem j�kora r�szt. Minthogy azonban magass�gom m�r

hetvenk�t l�b volt, k�rm�retem meg az �ssze�tk�z�s hely�n kilenc l�b,

komolyabb baj nem t�rt�nt. �gaim beleremegtek a megr�zk�dtat�sba, egy

tavalyi rig�f�szek el is mozdult a hely�r�l, �s leesett, �n pedig

felny�gtem a kapott �t�st�l. Ez volt az egyetlen eset az �letemben, hogy

fennhangon megsz�laltam.

Az automobil sz�rny�s�ges sikolyt hallatott. Az �t�s �sszelap�totta,

val�s�ggal p�pp� z�zta. A h�tuls� r�sze majdnem s�rtetlen maradt, de az

eleje �gy �sszevissza gy�r�d�tt, �s csavarodott, mint egy �reg gy�k�r.

Apr�, f�nyes darabk�k r�p�ltek r�la szertesz�t, mint a j�ges�.

A vezet�nek megsz�lalni sem volt ideje; azonnal meg�ltem.

Nem ez ellen akarok tiltakozni. Meg kellett �ln�m. Nem volt m�s

v�laszt�som, ez�rt nem is �rzek sajn�latot. Amit nem b�rok elviselni, ami

ellen tiltakozom, az a k�vetkez�: ahogy nekiugrottam, megl�tott. Az utols�

pillanatban f�ln�zett. �s olyannak l�tott, amilyennek m�g soha senki, egy

gyermek sem, m�g abban az id�ben sem, amikor az emberek megn�zt�k, ami

el�tt�k volt. Teljes val�mban l�tott, �s nem l�tott semmi m�st - sem akkor,

sem soha t�bb�.

Az �r�kk�val�s�g k�sz�b�n n�zett r�m, �s �sszet�vesztett vele. �s mivel

meghalt abban a pillanatban, amikor megl�tott, mivel ezen m�r v�ltoztatni

nem lehet, most m�r �r�kk� �gy maradok.

�s ez kib�rhatatlan. Ezt a t�vk�pzetet nem t�mogathatom. Ha az emberek nem

�rtik a Viszonylagoss�g elv�t, rendben van. De a Dolgok Viszonyait meg kell

�rteni�k.

K�sz vagyok aut�vezet�ket �lni, ha a Dolgok Rendj�hez sz�ks�ges, b�r

t�lgyekt�l �ltal�ban nem szokt�k ezt megk�v�nni. De igazs�gtalans�g azt

k�vetelni t�lem, hogy ne csak a gyilkos, hanem a hal�l szerep�t is

elj�tsszam. �n nem vagyok a hal�l. �n az �let vagyok: haland�.

Ha a k�t szem�kkel akarj�k l�tni a hal�lt a f�ld�n,az � dolguk, nem az

eny�m. �n nem j�tszom el nekik az �r�kk�val�s�got. Ne a f�kban keress�k a

hal�lt. Ha minden�ron l�tni akarj�k, n�zzenek egym�s szem�be, ott keress�k.