Casanova mutatványa

G.G.Casanova Emlékiratai alapján írta: Józsa István

Teatro Capriccio, 2000/01

Szereplők: Casanova, Nő, Férfi, Mutatványos

PROLÓGUS
Ítéletidő tombol. Zuhog az eső, mennydörög és villámlik.
BESÚGÓ
Minthogy abban a kitüntető megbízatásban részesített engem a tekintetes Inkvizíció, hogy számoljak be róla, ki is valójában az a híres Giovanni Giacomo Casanova, a kapott megbízás értelmében fogadja Nagy Jó Uram legalázatosabb szolgájának legtisztelettudóbb jelentését. Casanova egy Zanetta nevű színésznő fia, apja szintén színész volt, de korán meghalt. Giacomo nagyanyjánál nevelkedett. Papi pályára ment, de később elhagyta az egyházi ruhát. Járt Angliában, majd Párizsban, ahol lovagnak adta ki magát, kereste a szabados életű társaságokat, botrányos nőügyei voltak és minden kicsapongásban résztvett. Hazatérése óta ismerettségben áll Velencében élő előkelő idegenekkel, akikkel főképp francia nyelven társalog.
A Besúgó hirtelen a kolostorba szalad, ahol jövendőbelijével találkozik.
BESÚGÓ
Lucia... Lucia...!
APÁCA
Alberto!
BESÚGÓ
Lucia... Fogadott a nagyméltóságú titkár úr és igéretet tett, hogy ősszel hivatalos confidente lehetek, ha sikerül elkapnunk ezt a gazembert!
APÁCA
Milyen gazembert, Alberto?
BESÚGÓ
Azt nem árulhatom el, de ha kineveznek, rögtön feleségül vehetlek!
A Besúgó bemászik a rácson, ami a beszélőre hívott Apácától elválasztja.
APÁCA
Ne...
BESÚGÓ
Lucia...
APÁCA
Ne merészelj!
Csók.
APÁCA
Vissza kell mennem az esti imádságra.
BESÚGÓ
Márcsak néhány hónap...
Újra tombol a vihar.
BESÚGÓ
Egy Cesarino nevű kártyástól hallottam, hogy hétfőn a Rinaldo Trionfante bottegájában Casanova felolvasta hosszú, velencei tájszólásban írt költeményét. A vers arról szól, hogyan kell a szeretkezés aktusát elvégezni, és belekever mindenféle történetet a Szentírásból, mint például Jézus születését. Fecsegéseivel a velenceieket erkölcstelen életre buzdítja és arra, hogy szabadon élvezzék a gyönyörök minden fajtáját.
NYITÁNY
A szörnyű viharban Casanova titkos szerelmére vár, kezében borosüveg. Nemsokára egy fiatal Apáca jelenik meg.
CASANOVA
Lucia...
APÁCA
Giacomo...
CASANOVA
Nem láttak meg?
APÁCA
Nem.
A zuhogó esővel mit sem törődve szenvedélyesen csókolózni kezdenek.
CASANOVA
Ne itt, Lucia, megláthatnak...
APÁCA
Kívánlak...
CASANOVA
Nem szabad...
APÁCA
Giacomo, nagyon fázom...
CASANOVA
Igyál...
Az Apáca meghúzza az üveget.
CASANOVA
Siessünk...
Zene. Casanova és az Apáca eltűnnek. Az eső újra rákezd. Az öreg Signore az elemekkel viaskodva Casanovát keresi a velencei éjszakában.
BESÚGÓ
Casanova okozza signore Bragadino anyagi romlását is, akinek befurakodott házába és sok pénzt csalt ki belőle. A tiszteletreméltó öregúrnak megígérte, hogy bevezeti őt a kémia tudományába, és elhitette vele, hogy valami csodálatos hatású port tud összeállítani, aminek segítségével nem fog meghalni, hanem Szent Bernát leszáll érte az égből, és a Tejúton át gyengéden felviszi őt Addesi Birodalmába, ahol a Fény Angyalai uralkodnak. Casanova szerint az öregúr már éppúgy megtanult a szellemekkel társalogni, mint ő maga. Mindenki csodálkozik, hogy lehet az, hogy signore Bragadinót, aki olyan nagy szerepet játszik országunkban, ennyire az orránál fogva vezetheti ez az imposztor.
A vihar elcsendesedik.
SIGNORE
Giacomo, Giacomo... Itt vagy? Hallasz engem? Giacomo, válaszolj... Én vagyok az...
CASANOVA
Signore... Mit keres itt?
SIGNORE
Azonnal el kell menekülnöd Velencéből! Minden perc drága. Itt van 30 zecchinó. Indulj Firenzébe, és ott várj, amíg üzenek.
CASANOVA
Semmit sem értek, signore.
SIGNORE
A Törvényszék letartóztatási parancsot adott ki ellened. Már házkutatást is tartottak. Az a szerencséd, hogy nem otthon aludtál. Öltözz fel. Még mindig nem értesz?
CASANOVA
Nem. Nem értem. Én ártatlan vagyok, signore. Miért kellene elmenekülnöm, mint valami bűnözőnek?
SIGNORE
Miért? Hogy miért? Azt neked kellene tudnod!
CASANOVA
Nekem nincsenek bűneim.
SIGNORE
De vannak. És ha nincsenek is… Én nyolc hónapig voltam állami inkvizítor, a Törvényszék elítélhet olyan bűnökért is, amelyeket még el sem követtél. Miért nem hallgatsz rám, miért nem akarod meghallani, amit mondok? Miért?
CASANOVA
Miért? Mert... Mert maguk mindent olyan jól tudnak, mert mindig mindenben annyira bizonyosak, annyira biztosak, olyan elégedettek, olyan kiszámíthatóak és olyan unalmasak. De nekem elegem van mindenből, elegem van a pénzükből, a tanácsaikból, a kolostoraikból, a börtöneikből, a színházaikból, a dózséjukból, a Jézus Krisztusukból.. Én nem fogom eltemetni magam ebben a látszatvilágban, ahol minden csak úgy látszik, csak úgy tünik, de semmi sem az. Süllyednek, süllyednek, csak süllyednek, mindjárt megfulladnak, már alig kapnak levegőt, csak lefelé, csak lefelé. Nem vette még észre, signore, hogy a tenger, minden nap, minden órában, minden percben egyre magasabb, egyre csak nő, duzzad? Magukat holnap megeszik a moszatok. Én szabad akarok lenni...
SIGNORE
Akkor miért nem menekülsz el?!
CASANOVA
Miért? Mert akkor halott volnék, signore.
SIGNORE
Nem értesz.
CASANOVA
Nem értjük egymást, atyám.
Csend. Az öreg suttogva folytatja.
SIGNORE
Szeretlek, Giacomo. Amióta ismerlek, mintha újra fiatal lennék. Tőled tanultam meg az örök élet titkát.
CASANOVA
Ne hazudjon...
SIGNORE
Nem hazudok, Giacomo...
CASANOVA
De hiszen az egész hazugság. Semmi sem igaz, signore! Miféle örök életről beszél? Hát nem vette észre, signore, hogy csak kihasználom, hogy kifosztom, hogy becsapom... És sosem leszek a magáé!?
Casanova a csatornába szórja a Signore pénzzel tömött erszényét.
SIGNORE
Nem csaptál be, fiam. Már régen az enyém vagy.
Az öreg Signore meg akarja csókolni Casanovát.
CASANOVA
Ne merjen hozzám nyúlni!
SIGNORE
Te komolyan azt gondolod, hogy nélkülem viheted valamire?
Casanova nem válaszol. Az öreg hirtelen megszédül. Meg kell kapaszkodnia.
SIGNORE
Vizet, vizet, Giacomo, rosszul érzem magam, hozz egy pohár vizet, fiam...
Casanova nem mozdul. Kezével az alvó nő hajában kotorászik és iszik. Az öreg meghal. Zene.
BESÚGÓ
Casanova szélhámos, hazugságaival és rendkívül bonyolult meséivel megszédíti az embereket, és hol ennek, hol annak a költségén él. Casanovával beszélvén, az embernek lehetetlen nem látni benne a hitetlenség, az ördögi ravaszság, a bujaság és érzékiség valóságos megtestesülését és az ember elretten tőle, mint valami démoni jelenségtől.
A zene felerősödik. Mint valami temetési menet, kopognak a színészek léptei.
APÁCA
Giacomo, hol van a kezed...
CASANOVA
Itt vagyok, Lucia.
APÁCA
Azt álmodtam, hogy meghaltál...
CASANOVA
Lucia...
Reggeli harangozás.
APÁCA
Már virrad. Indulnom kell, Giacomo.
CASANOVA
Hová?
APÁCA
Még a napfelkelte előtt vissza kell szöknöm a kolostorba. Nagyon sietnem kell...
CASANOVA
Ne menj el.
APÁCA
Nagyon sietnem kell.
CASANOVA
Lucia, ne menj vissza.
APÁCA
Giacomo, szeretlek. Sietek…
CASANOVA
Hová sietsz, Lucia, hová, hová, hová?
Mindent sűrű köd borít el. A Besúgó a kolostor felé siető Apáca nyomába ered.
BESÚGÓ
Várjon...
A Nő nem válaszol.
BESÚGÓ
Álljon meg...
A Besúgó hátulról lefogja az Apácát, aki köpenyébe temeti az arcát.
BESÚGÓ
Esküszöm, hogy nem esik bántódása, ha elárulja a férfi nevét, akinél volt...
A nő nem felel.
BESÚGÓ
Ismer ön egy bizonyos Giovanni Giacomo Casanovát? Jól ismeri, igaz?
Dulakodás közben a Besúgó felismeri Luciát.
LUCIA
Igaz.
BESÚGÓ
Lucia... Ez nem lehet igaz...
LUCIA
Engedjen...
BESÚGÓ
Szerelmem...
LUCIA
Ne merjen...
A Besúgó erőszakosan megcsókolja Luciát. A nő minden erejét összeszedve kiszabadul a férfi erőszakos szorításából és lekever neki egy pofont.
APÁCA
Bocsáss meg...
A Besúgó egyedül marad.
BESÚGÓ
Lucia...
Zene. Mindent sűrű köd borít el. Casanova hangja tovább visszhangzik: "Hová, hová, hová..."

ELSŐ MUTATVÁNY
Zene. A Mutatványos a porondra lép és bekonferálja az első mutatványt.
MUTATVÁNYOS
Hölgyeim és Uraim! Itt látható a messzeföldön híres velencei Giovanni Giacomo Casanova, a világ legbátrabb kalandora, aki önmagát a legnagyobb veszélyeknek kitéve, élet és halál között hánykolódva, az önök szeme láttára fog megszökni a velencei Dózse Ólomcelláiból, amelyet élve, e hős férfin kívül, se előtte, se utána, még soha senki emberfia nem hagyhatott el!
Hirtelen csend. A vörösálarcos Messer Grande letartóztatja Casanovát.
MESSER GRANDE
Ön Giacomo Casanova?
CASANOVA
Miért?
Mennydörgés.
MESSER GRANDE
Ön Giacomo Casanova?
CASANOVA
Mit akar tőlem?
MESSER GRANDE
Azt a parancsot kaptam, hogy az Ólombörtönbe kisérjem. A Törvényszék nevében letartóztatom. Kövessen.
A Messer Grande az Ólombörtönbe vezeti Casanovát.
CASANOVA
Gondolába szálltunk és temérdek tekervényes kis csatornán keresztül kiértünk a Canal Grandéra, majd a Rabok partján kiszálltunk. Először felmásztunk a lépcsőkön, majd áthaladtunk a Sóhajok hídján, amely a rio di Palazzo nevet viselő csatorna fölött a Dózse Palotát és a Börtönt köti össze. A Messer Grande átadott az Ólombörtön foglárának, aki hatalmas kulcscsomóval a kezében felvezetett két kisebb lépcsőn, végighaladtunk egy folyosón, azután egy másikon, amelyet kulcsra zárt ajtó választott el az előzőtől. Ennek a végében egy másik kulccsal egy másik ajtót nyitott ki, és ezen bejutottunk egy nagy, hat öl hosszú, két öl széles, ronda és mocskos padlástérbe. A foglár hatalmas kulcsot vett elő és kinyitott vele egy három és fél láb magas dupla vasajtót. Amikor bementem a szűk és sötét cellába, alaposan össze kellett görnyednem, ugyanis az odú mindössze öt láb és kilenc hüvelyk magas volt. A két láb széles és ugyanannyi láb magas ablakon semmi fény nem hatolt be, ugyanis egy másfél láb széles mestergerenda, amely rézsútosan ékelődött a falba, eltakart minden világosságot...
Közben az Ólombörtön vasajtaja, mint egy koporsófedél, lassan, de kegyetlenül Casanovára záródik. Sötét.
CASANOVA
"Az élet útjának felénél egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém..." Harminc éves voltam. Teljesen egyedül maradtam.
Gyufa lángja lobban. A Mutatványos, mint Nap, fáklyákat gyújt, és eljátsza a kibírhatatlan meleget, ami Casanovát kínozta az ólomtető alatt a júliusi kánikulában.
MUTATVÁNYOS
Casanova zárkája a Dózse Palota padlásán volt, közvetlenül az ólomlemezek alatt. Július vége volt és szörnyű hőség. A Nap merőlegesen tűzött az ólomtetőre. Fojtogatott a forró levegő. Látni lehetett a meleget...
Az Apáca egy levelet olvas.
APÁCA
Hála a lelkiismeretes Domenico Cavalli úr elfogatási parancsának, az Ólombörtönbe zárták azt a férfit, aki minden kímélet nélkül magával ragadta volna önt egy olyan erkölcsi fertőbe, aminek tragikus következményeit ön nem láthatta előre...
A nő elégeti a levelet.
BESÚGÓ
...Ne feledje, hogy az apácanövendékek által titokban elkövetett bűnök a felséges Törvényszék előtt a legszigorúbb megitélésben részesülnek...
APÁCA
Gyűlölöm!
BESÚGÓ
...De nincs mitől tartania, ugyanis a vele való titkos találkozásairól rajtam kívül senkinek sincs tudomása...
APÁCA
Undorodok magától!
BESÚGÓ
...A közeli napokban látogatást teszek önnél, hogy személyesen is meggyőződhessek bölcsességéről...
APÁCA
Nem bírom látni!
BESÚGÓ
...Tiszteletreméltó apjaurától megkértem a kezét, aki örömmel egyezett bele, hogy egybekeljünk...
APÁCA
Ne merjen hozzám érni!
BESÚGÓ
...Most mindjárt magammal viszem a kolostorból, ha ön is úgy akarja és igent mond...
A nő keresztet vet és mindenről lemond.
APÁCA
Igen.
A Férfi magáévá teszi a tiltakozásra erőtlen Nőt. Erősödő szél.
CASANOVA
A tartógerenda... Megmozdult helyén a gerenda... Mozog a föld. Emberek, megmozdult a lábam alatt a föld! A falak! Mozog a föld!
Casanova azért imádkozik, hogy dőljön össze a Dózse Palota, hogy betemessék a romok és halála megszabadítsa őt további szenvedéseitől.
CASANOVA
Uram, hozzád könyörgök, hogy döntsd porba az egész Dózse Palotát! Szabadság vagy halál! Dönts össze, uram, mindent, mindent, mindent...
A cellába lépő Dottore nem engedi az önkívületben örjöngő Casanovának, hogy önkezével véget vessen az életének.
CASANOVA
Erősebben, uram! Még egyet, még egyet, de erősebbet! Dönts össze mindent, uram! Még, uram, még, még, még...
DOTTORE
Hallgasson el, signore...
CASANOVA
Mindent le kell rombolni!
DOTTORE
Én orvos vagyok, signore... Segíteni akarok magán...
CASANOVA
Meg akarok halni...
DOTTORE
Ön beteg, signore, magas láza van...
CASANOVA
Engedjen el...
DOTTORE
Nyugodjon meg, signore.
CASANOVA
De miért? Miért? Miért? Miért?
Csend. A Férfi elélvez és magába roskad. Casanova egy pillanatra meghal.
DOTTORE
Meg fog gyógyulni, signore... Én nem hagyom el, vigyázok magára...
Csend.
CASANOVA
Signore...
DOTTORE
Itt vagyok, signore...
CASANOVA
Ez a meleg elviselhetetlen.
DOTTORE
Ez a pokol, signore. Mindent ki kell bírni.
Csend.
CASANOVA
Signore... Mit akarnak tőlem?
A távolból egy nő halk sírását hallani. Mosakszik.
NŐI HANG
Mindenható és irgalmas Isten, aki az embereknek az üdvösség gyógyszerét és az örök élet ajándékát megadtad, tekints kegyesen testi betegségben sínylődő szolgáidra és erősítsd meg lelkünket, melyet te teremtettél, hogy távozásunk óráján a szent angyalok keze a bűn szennye nélkül állítson majd eléd… Ámen.
Casanova elhatározza, hogy megszökik az Ólombörtönből.
CASANOVA
A Dottore végül kihúzott a bajból. Miután felépültem, elhatároztam, hogy megszököm az Ólombörtönből és mindenkin bosszút állok. Nincs kétségem, hogy a barbár inkvizítorok halálra szántak! De miért? Feslett életet éltem, kártyáztam, szerettem a nőket, soha nem fogtam be a számat, de ez még nem államellenes bűncselekmény! De bosszút állok. Látom magam a tömeg élén, amint megdöntjük a kormányt és könyörtelenül lemészárolunk minden arisztokratát! Mindent le kell rombolni! Tudjuk jól, hogy kik okozzák szenvedésünket, még az írmagjukat is ki kell írtani! Állítsuk helyre a természetjog uralmát, hogy az emberek kivétel nélkül csakis a törvényeknek tartozzanak felelőséggel és csakis a velük egyenlő polgártársaik ítélkezhessenek fölöttük, a közösen hozott törvények alapján…
A szónoklat a tömeg üdvrivalgásába olvad. Casanova izzadtan hajlong az ünneplő közönség gyűrűjében. A szeretkezés óta magábaroskadtan ülő Férfi elszánja magát, hogy megkeresse Casanovát.
KÖZJÁTÉK
Casanova öltözője. A nézőtérről még hallatszik a tomboló tapsvihar. A színész letörli arcáról a festéket. Egy Gróf az ajtónyílásból figyeli a fáradt mutatványost.
GRÓF
Monsieur…
CASANOVA
Nekem szól?
GRÓF
Ön monsieur Casanova?
CASANOVA
Mit akar tőlem?
GRÓF
Semmit. Csak nézem… Tudja, valamikor én is színész akartam lenni…
CASANOVA
Én nem vagyok színész.
GRÓF
Persze…
CASANOVA
Az előadásnak vége, signore, bocsásson meg, de fáradt vagyok…
Casanova becsukja a bőröndöt és elindul.
GRÓF
Monsieur… Szeretném, ha eljönne a kastélyomba és a feleségemnek is bemutatná bámulatos szökése történetét.
CASANOVA
30 aranyba kerülök, signore.
GRÓF
30 aranyba? Az egy vagyon, monsieur!
CASANOVA
Na ne tréfáljon, csak nem képzeli, hogy alkudozni kezdek itt magával?
GRÓF
30 arany, monsieur, ezt nem gondolhatja komolyan…
CASANOVA
A viszontlátásra, megbocsát, de nagyon elfáradtam.
Casanova elindul.
GRÓF
Megadom…
CASANOVA
Nekem szólt, signore?
GRÓF
...de 30 aranypénzért igényt tartok a köpenyére is.
CASANOVA
Nézze, signore, én tényleg fáradt vagyok, és nem akarok tovább önnel alkudozni, de megbocsásson, ön nem tudja mit beszél… Ennek a köpenynek mágukus ereje van!
GRÓF
Monsieur Casanova, ebben az erszényben pontosan 30 aranypénz található...
Casanova elfogadja a Gróf tömött erszényét.
GRÓF
És az igaz, monsieur, hogy ennek a köpenynek mágikus ereje van?
CASANOVA
Igaz.
GRÓF
De hogyan kell elkezdenem...?
CASANOVA
Azt nem tudom.
GRÓF
Ne hazudjon. Rendesen megfizettem.
CASANOVA
Ezt nem tudja megfizetni, signore...
Casanova a csatornába szórja az erszény tartalmát.
GRÓF
Árulja el a titkot, signore, és én mindenemet magának adom... Hallja, signore, hallja, amit mondok!? Mindenemet megkapja, mindent, mindent, amim csak van... Csak a titkot, signore, a titkot...
Zene. Casanova nem válaszol.
MÁSODIK MUTATVÁNY
Casanova bőröndjén ül és vár. A Mutatványos italt szolgál fel.
MUTATVÁNYOS
Kezdhetjük, signore?
Kigyúlnak a fények. A Mutatványos a függöny elé lép. Elkezdődik az előadás.
MUTATVÁNYOS
Hölgyeim és Uraim! Először is be kell mutatnunk az Ólombörtönt, különben el sem tudják képzelni, milyen emberfeletti bátorságra, ügyességre és leleményre volt szüksége monsieur Casanovának ahhoz, hogy a világon elsőként kiszabaduljon az ólomcellákból!
A Mutatványos nehéz ólomlemezt szíjjaz Casanova vállára, ami alatt görnyedezve, eljátsza az ólomcellát.
MUTATVÁNYOS
Az Ólombörtön tulajdonképpen a Dózse Palota padlása. Azért hívják Ólombörtönnek, mert a tetőt cserepek helyett nagy ólomlemezekkel fedték le. Mivel a zárkák rendkívül alacsonyak voltak, a rabok nem egyenesedhettek ki. A cellákhoz csak az Állami Inkvizítorok üléstermén és a Bussolán keresztül lehetett feljutni. Ezeken át semmi esély sincs a menekülésre. A poroszlók megvesztegetése sem jöhet szóba, mivel signore Casanovának nem volt pénze. Ha pedig, tegyük fel, puszta kézzel megfojtaná a foglárt, nem jutna messzire, ugyanis nem tudhatja a jelszót, amire kinyitják a kivülről őrt álló katonák a folyosó ajtaját. Egyszóval az a rab, akit az Ólombörtönbe juttatott egyszer a végzete, többé semmiben sem reménykedhet...
Egy Jezsuita szerzetes lép be a cellába.
JEZSUITA
Dicsértessék a Jézus Krisztus. Húsvétra való tekintettel meg kell gyónnia.
Csend.
JEZSUITA
Beszélj, fiam.
CASANOVA
Miféle bűnt követhetnék el itt, atyám?
JEZSUITA
Senki sem ártatlan...
CASANOVA
Én ártatlan vagyok...
JEZSUITA
Ez a legsúlyosabb bűn, amit ismerek, fiam.
CASANOVA
Hogy nincsenek bűneim, atyám?
JEZSUITA
Hogy nem tudsz róla.
Hosszú csend.
JEZSUITA
A doktor úr azt üzeni, hogy naponta fél órát kell sétálnia a padláson, különben meg fog halni.
A Jezsuita megszabadítja Casanovát a terhétől.
CASANOVA
A szerzetes feloldozott és elment. Minden nap fél órát sétáltam a padláson, ahol szemet szúrt egy márványdarab és egy régi reteszrúd, amiket a zárkámba csempésztem. Amikor a márványdarabot a reteszrúdhoz dörzsöltem, tökéletes csiszolatot kaptam. Mivel olajam nem volt, nyálammal kenegettem a rudat. Élő ember el nem képzelheti, mennyit kínlódtam vele. Jobb karom úgy megmerevedett, hogy nem tudtam mozdítani. Egy hetes kemény munkával olyan dárdát csiszoltam, aminél különbet gyakorlott fegyverkovácstól sem lehetetett volna elvárni. Mivel zárkám pontosan az Inkvizítorok üléstermének mennyezete fölött volt, úgy véltem, ha átfúrom a cellám padlóját és a takaróimból készült kötéllel leereszkedem, akkor reggel, mihelyt kinyítják az ajtót, szabadon kiszökhetek a palotából. Dárdámmal kezemben hasra feküdtem, és szerszámom hegyét beledöftem a padlóba. Augusztus végére készültem el a nyílással. Szökésem időpontját Szent Ágoston napjának előestéjére tűztem ki. Tudtam, hogy az ünnep alkalmával senki se lesz a Bussolában. Holnap éjjel leereszkedem!
Nyílik az ajtó. Belép a Foglár.
FOGLÁR
Nagyon jó hírt hozok, signore, gratulálok hozzá.
CASANOVA
Várd meg, amíg felöltözök.
FOGLÁR
Nem szükséges, csak át kell mennie ebből a szörnyű zárkából egy világos és tágas cellába!
CASANOVA
Mit mondasz?
FOGLÁR
Jól értette, signore. Új cellát kapott, ahonnan a fél Velencét láthatja. Ott végre ki is egyenesedhet!
CASANOVA
Nem megyek sehova!
Casanova összeszorítja magát.
FOGLÁR
Ne legyen ostoba…
CASANOVA
Mondjad meg a Titkár úrnak, hogy könyörgök, de engedje meg, hogy itt maradhassak!
FOGLÁR
Indulás…
A Foglár betuszkolja Casanovát az új zárkába.
KÖZJÁTÉK
Italt szolgálnak fel a szünetet tartó mutatványosnak.
CASANOVA
Egyetlen reménységem az maradt, hogy nem fosztottak meg a dárdámtól, de legszívesebben a lyukat is magammal vittem volna. A poroszlók rögtön visszaindultak a többi holmimért, de több, mint két óráig egy teremtett lelket sem láttam. Szobormereven vártam a szörnyű viharra. Ha a padlómba vájt lyukat a Foglár felfedezi, akkor valószínűleg valamelyik kúttömlöcben, derékig érő vízben pusztultam volna el.
MADAME
Borzasztó.
GRÓF
Én leginkább azt csodálom önben, monsieur Casanova, kedves barátom, hogy tökéletes részvétlenséggel emlékezik vissza. Mintha e tragédiák sorozata nem is önnel történt volna, mintha csak szemlélője lett volna azoknak az eseményeknek, amelyeket a legtöbben nemhogy leküzdeni, de túlélni sem tudnánk.
CASANOVA
Tudja, monsieur, ha valaki másfél évig az ólomkamrákban raboskodik, és ha meg akarja őrizni szellemének józanságát, akkor hamar kifejleszti magában azt a képességet, hogy a teste által elszenvedett gyötrelmekre úgy tekintsen lelke mélyéről, mint ahogy színházban gyönyörködünk a tragédiákban. Sőt, azt is bevallom önöknek, kedves barátaim, hogy fájdalmamban sokszor hátborzongató élvezetet találtam.
MADAME
Szerencsés ember ön, monsieur Casanova, aki képes még a szenvedésre.
CASANOVA
Az örömöket és a kínokat egyszerre ajándékozzák nekünk az istenek, ahogy Goethe egyik versében írja.
GRÓF
"Alles geben die unendlichen ihren lieblingen ganz, alle Freuden die unendlichen, alle Schmerzen die unendlichen ganz..."
A Gróf elsétál.
MADAME
Monsieur Casanova, az előadásában mintha említette volna, hogy ön fiatalon papnak készült.
CASANOVA
Úgy van, asszonyom, papnak tanultam, de végül is nem vettem fel az egyházi ruhát. Hamar rájöttem ugyanis, hogy a magam módján kell az istent szolgálnom.
MADAME
És megtenné-e, atyám, hogy egy boldogtalan asszony feltárja ön előtt bűneit abban a reményben, hogy talán feloldozást nyerhet?
CASANOVA
Figyelmeztetem, asszonyom, hogy mivel sosem szenteltek pappá, szentségtörésre buzdít, bár, hívő lélekként nem tagadhatom meg egy bűnbánatra éhes asszonytól, hogy meghallgassam vétkeit.
Casanova figyelmesen elfordul.
MADAME
Köszönöm.
A nő letérdel.
CASANOVA
Hallgatom, madame.
MADAME
Egy pillanat...
CASANOVA
Nincs mitől tartania, asszonyom...
MADAME
Több, mint tíz éve élek a gróffal. Ez a házasság, mint valami lassan pusztító méreg, minden érzelmet, minden szenvedélyt megfojtott bennem. Mintha egy maszk kövesedett volna rám, ami alatt teljesen érzéketlen lettem. Lehet, hogy gyáva voltam. De hogyan lázadhattam volna, miből merítettem volna a küzdelemhez erőt, amikor - és ez a legszörnyűbb - a fájdalom lassan kioltotta bennem a remény és a hit utolsó csíráit is. Ön az Ólomcellákból szökött meg, monsieur, és kérem, ne ítéljen el egy gyönge asszonyt, aki még csak álmodni se mert a szabadságról. Monsieur, amikor végignéztem az előadását, hosszú évek óta először éreztem fájdalmat, először szorongatott meg úgy valami, hogy elveszített boldogságomat, gyerekkori szerelmeim emlékét sirathassam. És először érzek vágyat oly hosszú magányosság után arra, hogy egy férfi átöleljen, megszorítson és magáévá tegyen...
Megjelenik a Gróf.
CASANOVA
A felesége elragadó teremtés, monsieur. Ön a világ egyik legszerencsésebb férje!
GRÓF
Valószínű, monsieur Casanova, hogy csodálatos megmenekülését az önt ért csapások iránti közönyösségének köszönheti. De vajon eltávolodhatunk-e hasonló módon legfőbb élvezeteinktől is? Szemtanúja lehetünk-e saját magunk boldogságának? Én régóta vágyom rá, monsieur, hogy a szerelmi mámor fogságából kiszabadulva beteljesült vágyaim szemlélője lehessek...
CASANOVA
Folytassa, monsieur, nagyon érdekes, amit mond.
GRÓF
Segítsen rajtam, monsieur Casanova! Ma éjszaka lopózzon be a feleségem hálószobájába, de a feleségemnek azt kell hinnie, hogy én vagyok az. Én közben az erkélyen elrejtőzöm és végignézem, hogyan ölel, hogyan simogat, hogyan csókol, hogyan suttog, hogyan élvez el a karjaimban… Jutalma ez a félmillió franknál is többet érő nyaklánc.
CASANOVA
És a gyűrűje, monsieur..
GRÓF
De ha a feleségem rájön, hogy nem velem töltötte az éjszakát, ön abban a pillanatban meghal.
Besötétedik. Felkel a Hold. Tücskök ciripelése hallatszik. A meztelen Nő Casanovára vár, aki nemsokára megjelenik.
MADAME
Giacomo...
CASANOVA
Pszt. Lucia...
Szenvedélyesen ölelkezni kezdenek. A nő észreveszi férjét, aki pisztollyal a kezében, egy sötét sarokból leskelődik.
MADAME
Giacomo!
GRÓF
Lelőhetném, monsieur, de nem ölöm meg. Vigye a fizettségét, bár mélyebb alakításra számítottam.
A Nő a férjének esik, hogy megszerezze a pisztolyt.
MADAME
Add ide a pisztolyt, én majd megölöm a szemetet, engedd, hogy lelőjjem, könyörgök, add ide...
A nő szembeköpi Casanovát.
MADAME
Meg foglak ölni.
Mennydörgés. A Gróf csak nevet, nevet, nevet... Zene.
HARMADIK MUTATVÁNY
Mintha könnyeit mosná, úgy törli le a nő köpését arcáról Casanova. Aztán erőt vesz magán, a színpadra lép és bekonferálja a következő mutatványt.
CASANOVA
Hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy tovább játsszuk előadásunkat. Új cellámban szobormereven vártam, hogy visszatérjen a Foglár, aki azóta nyilván felfedezte a lyukat és egy kúttömlöcbe zárjon. De bármennyire is reménytelennek tűnt helyzetem, nem vesztettem el a fejemet...
Belép a Foglár.
FOGLÁR
Tessék, signore, a könyv, amit kért. Ha kiolvasta, az illető szívesen ad más könyveket is kölcsön. Önnek pedig nem kell könyvekre költenie a pénzét.
CASANOVA
Lorenzo, küldd be hozzám, kérlek a papot, meg szeretnék gyónni...
A Foglár nem válaszol. Megfagy a levegő.
FOGLÁR
Hol van az a fejsze, amivel a lyukat kivájta?
CASANOVA
Milyen lyukat?
FOGLÁR
Tudjuk, signore, hogy milyen eszközökkel bírhatjuk szóra.
CASANOVA
Ne merj hozzám érni!
FOGLÁR
Melyik poroszló csempészett a zárkába fejszét?
CASANOVA
Ha igaz, hogy valahol lyukat vágtam, azt vallom majd, hogy tőled kaptam a szerszámokat!
FOGLÁR
Signore... Az isten szerelmére könyörgök... Nekem családom van, négy gyerekem... Én mindennap imádkozok önért, csak kegyelmezzen meg... Engem azonnal felakasztanak, ha... Könyörgök, signore, ne kivánja a halálomat... Gondoljon a gyerekeimre... Jó barátok leszünk, csak tartsa a száját, signore...
A Foglár elmegy. Csend. Casanova újra letörli az arcát és jelet rajzol a homlokára.
CASANOVA
Ariosto: Őrjöngő Lóránd. Ezt a könyvet legalább százszor olvastam...
Mennydörgés.
CASANOVA
Először arra kérlek, nagyrabecsült szellem, áruld el, Ariosto melyik költeményében van megírva szabadulásom napja?
Mennydörgés.
CASANOVA
És most arra kérlek, drága mester, mondd meg azt is, hányadik stanzának hányadik sorában keressem az útmutatást?
Mennydörgés.
EGY HANG
Fra il fin d'ottobre e il capo di novembre…
CASANOVA
Október vége és november eleje közt. Csupán egyetlen pillanat van: az éjfél.
A könyvből egy levél esik a padlóra.
CASANOVA
A könyvbe rejtve egy levelet találtam. Írója egy bizonyos Marino Balbi, szomaszkai szerzetes, aki egész életét egy ólomcellában töltötte. Elevenen eltemetett halott volt, aki régen elveszítette az eszét. Biztos voltam benne, hogy vakon engedelmeskedik. Vesztenivalóm már nekem sem volt. De cinkosra volt szükségem, ha egyszer még ki akartam onnen jutni. A dárdámat nem használhattam, mert mióta felfedezte a Foglár az előző cellába vájt lyukat, minden nap végigkopogtatták a falakat. Amikor visszaküldtem Balbinak az Ariostot, titkos fegyveremet a könyv gerincébe rejtettem. Utasítottam a szerzetest, hogy fúrja át a zárkája mennyezetét. Utána másszon ki a helyiségből és a padláson jöjjön át az én zárkám fölé, ott törje át a mennyezetet, majd segítsen kimászni a lyukon. Figyelmeztettem, hogy sietnie kell, mert a Szellem szerint október vége és november eleje között kell elhagynunk börtönünket, pontban éjfélkor...
Erősödő kopácsolás hallatszódik.
CASANOVA
A szerzetes már az én callám fölött dolgozott, amikor újabb sorscsapás ért.
Becsukódik a cella ajtaja.
CASANOVA
Maga kicsoda?
SORADACI
Francesco Soradaci.
CASANOVA
Te fizetett besúgó vagy.
SORADACI
Hazafi vagyok, signore, és a Köztársaságot szolgálom. Hiszek Szent Márk dicsőségében és a Szent Rózsafüzér erejében!
Csend.
CASANOVA
A besúgót október 30-án helyezték a cellámba. Balbinak ezen az éjszakán kellett befejeznie a nyílást, de a szökéssel még egy napot várnunk kellett. Valamit ki kellett találnom, hogy ez az átkozott ne árulhasson el minket a Foglárnak holnap reggel. Ördögi terv jutott eszembe...
Casanova szentteltvízzel locsolja tele a zárkát.
CASANOVA
Távozz innen Sátán! Szent Szűzanya! Hozzád könyörgök! Állj bosszút Francesco Soradacin, aki elárulta jámbor fiadat, Giacomo Casanovát!
SORADACI
Esküszöm, signore, a Szent Szűzre esküszöm, hogy nem én árultam el!
CASANOVA
Igyál... Óh, Szent Szűz, büntesd meg az árulót, aki hamis eskűjével bemocskolja a te Szent Nevedet!
SORADACI
Signore, hagyja abba, kérem... Máris betegnek érzem magam! Nézze. A szájam tele van fekéllyel. Könyörüljön rajtam, signore! Érzem, hogy megfogant az átok. Ha nem bocsát meg, még ma meghalok..
CASANOVA
Igyál még...
Casanova letérdel és érthetetlen szavakat mormol. Soradaci iszik.
CASANOVA
Idefigyelj. Megjelent előttem a Rózsafüzér Szűz Királynője, és megparancsolta, hogy bocsássak meg neked, ha felhagysz a besúgással. Nem halsz meg, mert a Szent Szűz segítségével holnap mindketten kiszabadulunk az Ólombörtönből!
SORADACI
Nem csak álmodott, signore?
CASANOVA
Álmodtam?! Hát ide figyelj, te szerencsétlen...
Casanova titkos szavakat mormol. Megjelenik a Szent Szűz.
SZENT SZŰZ
Francesco Soradaci! Hagyj fel a besúgással és te, Giacomo Casanova, bocsáss meg neki! Esküdj meg, Francesco...
CASANOVA
Mire vársz, kutya, nem hallod? Esküdj meg az életedre...
SORADACI
Esküszöm...
Soradaci tovább iszik.
SZENT SZŰZ
Jól van, gyermekem. Jutalmul ma éjjel elküldöm egyik angyalomat, aki emberi alakot öltve leereszkedik a mennyekből, áttöri cellátok mennyezetét és holnap éjfélkor kiszabadít titeket az Ólombörtönből!
CASANOVA
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében...
SZENT SZŰZ
Az angyal ma pontosan éjfélkor lát munkához és hajnalig szorgoskodik, mert mire virrad, vissza kell térnie a mennyekbe!
CASANOVA
Hallod ezt, Francesco, édes testvérem...
SZENT SZŰZ
Francesco, jól jegyezd meg, amit most hallasz! Ha megpróbálod felfedni holnap reggel a Foglárnak a tervet, amikor majd behozza cellátokba az ebédet, akkor a legkeservesebb kínok között pusztítalak el. Megértettél, Francesco?
CASANOVA
Válaszolj!
SORADACI
Igen...
SZENT SZŰZ
Ez az én akaratom!
CASANOVA
Legyen meg a te akaratod...
A Szent Szűz távozik. A két rab hosszan egymás szemébe néz.
CASANOVA
Boruljunk térdre, mindjárt éjfél...
SORADACI
Nem tudom, signore, hogy higgyek-e annak, amit látok?
Éjféli harangozás.
SORADACI
Miatyánk, ki vagy a mennyekben...
Sziklákat döngető kopogtatás hallatszik.
SORADACI
Áááá! Segítség!
CASANOVA
Ne félj, Francesco, ez csak az angyal...
SORADACI
Az angyal...
CASANOVA
Nem hallod? Imádkozz, kutya.
SORADACI
Nem értem, signore, hogy egy angyalnak, miért kell ilyen sokáig dolgoznia, hogy áttörje a mennyezetet?
CASANOVA
Gondolataid még mindig elvetemült besúgóra vallanak... Még mindig nem érted, hogy nem a Messer Grande fogdmegjeivel van dolgod? Nem vagyunk méltók rá, Francesco, hogy az angyal emberi alakjában jelenjen meg előttünk, hisz ez esetben nyilván elég volna csak ráfújnia börtönünkre... De ő emberi alakot öltött, és emberként dolgozik... Igyál egy kicsit...
SORADACI
Igen...
Pirkad.
CASANOVA
Már virrad. Boruljunk a földre, az angyal most távozik...
Csend. Soradaci kimerülten elterül a földön.
CASANOVA
Ne aludj, gazember! Esküdj meg még egyszer, az életedre, hogy reggel, amikor meghozzák az ebédet, egy szót sem szólsz, de még csak egy pillantást sem vetsz Foglárra. A falnak fordulsz, meg sem moccansz, mert az életemre esküszöm, hogy nem várok a Szűz bosszújára, hanem a két kezemmel megfojtlak. Megértettél?
SORADACI
Megesküszöm, signore...
CASANOVA
Most pedig aludj!
A szerencsétlen elterül. A Foglár meghozza az ebédet. Csodálkozva nézi Soradacit.
FOGLÁR
Jó reggelt, signore... Csak nem beteg?
CASANOVA
Hagyja aludni.
FOGLÁR
Ezt a bort a feleségem küldi, azt üzeni, hogy igyák meg az egészségünkre... Nem is tudja elképzelni, signore, hogy a családom... Signore, mi ez a festék a homlokán?
CASANOVA
Imádkozz értem, Lorenzo.
FOGLÁR
Igen, uram.
A Foglár keresztet vet és elmegy. Erősödő kopácsolás hallatszik. Balbi atya áttöri a mennyezetet és a cellába mászik.
BALBI
Casanova...
Zene. A rabok megölelik egymást.
SORADACI
Könyörgök, signore... Engem hagyjanak itt... Érzem, hogy képtelen lennék rá... Biztos, hogy belehalnék a szökésbe...
BALBI
Nemsokára Németországban leszünk... Nyugodj meg, fiam...
Casanova magábaroskad.
BALBI
Mi a terve, Casanova?
Casanova nem válaszol.
BALBI
Másszunk ki a tetőre!
CASANOVA
Nem mászunk ki.
BALBI
Tessék?
CASANOVA
Nem megyünk sehová..
BALBI
Mit beszél?! Signore Casanova! Ön azt hazudta, hogy kidolgozta a szökés tervét! Én keresztülfúrtam a fél Dózse Palotát, signore...! És ön annyit mond, hogy sehogy...?!
CASANOVA
Az Ólombörtönből nem lehet megszökni, signore.
SORADACI
Én semmit sem értek...
CASANOVA
Fogd be a szád...
Casanova ellöki Soradacit, mire a Mutatványos behúz egyet Casanovának.
MUTATVÁNYOS
Ezt nem tehetted...
Az előadás botrányba fullad. A közönség fütyül.
KÖZJÁTÉK
Karneváli éjszaka. Mindenki hullarészeg. Casanova nem mozdul, mereven bámul maga elé.
ÁLARCOS NŐ
Signore Casanova, nem volna kedve táncolni?
Casanova nem felel.
ÁLARCOS NŐ
Signore, jöjjön táncolni, ne kéresse magát!
CASANOVA
Olyan ismerős a hangja, signora, mintha már találkoztunk volna valahol...
ÁLARCOS NŐ
Biztosan összetéveszt valakivel, signore. Jöjjön táncolni!
CASANOVA
Egy velencei hölgyre emlékeztet a hangja, madame, akivel valamikor szerettük egymást.
ÁLARCOS FÉRFI
Biztosíthatom, signore Casanova, hogy a feleségem sohasem járt Velencében!
CASANOVA
Én lennék a legboldogabb, ha társa engedélyt adna rá, hogy táncolhassunk.
ÁLARCOS NŐ
Drágám, ugye megengeded, hogy signore Casanova felkérjen táncolni?
A Férfi részegen az asztalra borul és elalszik. Casanova táncolni kezd a Nővel.
CASANOVA
Régen ismerik egymást?
ÁLARCOS NŐ
Nem.
CASANOVA
Miért nem veszi le a maszkját?
ÁLARCOS NŐ
Mert maszk nélkül talán nem is tetszenék!
CASANOVA
Maga elbűvölő, maga csodálatos. Szökjünk meg.
ÁLARCOS NŐ
És hová szöknénk, signore?
CASANOVA
Hová?
ÁLARCOS NŐ
Hová?
A Férfi titokban az Álarcos Nő kalapjába szúrja a hajtűt.
CASANOVA
Biztos vagyok benne, hogy találkoztunk már valahol...
LUCIA
Szeretem. (leveszi a maszkot)
CASANOVA
Lucia...
LUCIA
A gyertyát, szerelmem, fújd el a gyertyát…
Szeretkeznek. Casanova hirtelen összeesik. A Nő kezében véres hajtű.
LUCIA
A gyertyát, szerelmem, gyújtsd meg a gyertyát…
ÁLARCOS FÉRFI
Meghalt?
LUCIA
Azt hiszem...
ÁLARCOS FÉRFI
Segíts...
Kifosztják a holttestet.
LUCIA
Az igaz, hogy a halott lelke néhány óráig még a holttest közelében lebeg?
ÁLARCOS FÉRFI
Húzd le a gyűrűjét.
LUCIA
Szerelmem...
ÁLARCOS FÉRFI
Siessünk...
LUCIA
Ölelj meg...
ÁLARCOS FÉRFI
Itt?
LUCIA
Itt.
ÁLARCOS FÉRFI
Ez szentségtörés...
LUCIA
Nem érdekel...
A Nő erőszakosan ölelkezni kezd a Férfivel.
ÁLARCOS FÉRFI
Menjünk innen, Lucia... Hagyjuk békén. Meghalt. Lucia, ne! Könyörgök, hagyjál, Lucia, engedj el...
A Férfi kiszabadul a Nő öleléséből.
ÁLARCOS FÉRFI
Lucia, te még mindig szereted, hiába ölted meg, hiába aláztad meg, szereted, szereted, örökké szereted... Soha többé nem akarlak látni.
A Férfi elmenekül.
UTOLSÓ MUTATVÁNY
Az éjszaka mocska a színpadon. Eltört üvegek, szétdobált székek, felborult asztalok. Casanova a földön alszik. A Mutatványos szivarra gyújt és bekötözi Casanova sebeit.
MUTATVÁNYOS
Szerencséje volt, signore... Meg is ölhették volna.
CASANOVA
Hagyjon.
MUTATVÁNYOS
Casanova...
CASANOVA
Mit akar?
MUTATVÁNYOS
Folytassuk
CASANOVA
Mit akar tőlem?
MUTATVÁNYOS
Hogy játszunk tovább.
CASANOVA
Mit?
MUTATVÁNYOS
A darabunkat, signore: Hogyan szöktem meg az Ólombörtönből?
CASANOVA
Az Ólombörtönből nem lehet megszökni, signore.
MUTATVÁNYOS
Mindent lehet. Maga talán nem szökött meg?
CASANOVA
Nem.
MUTATVÁNYOS
Ne hazudjon.
Csend.
CASANOVA
Tényleg tudni akarja az igazságot? Tényleg kiváncsi rá, hogyan szöktem meg az Ólombörtönből? Sehogy. Az Ólombörtönből nem lehet megszökni. Az egész csak a fantázia szüleménye volt. Nem igaz, hogy az öreg Bragadino szenátor meghalt, amikor arra figyelmeztetett, hogy elfogatási parancsot adtak ki ellenem. Sőt. A szenátor ajándékokat küldözgetett a cellámba, meleg ruhákkal, rendes koszttal és pénzzel halmozott el... És a nagyon jó kapcsolatokkal rendelkező öregúrnak végül az sem jelentett akadályt, hogy megvesztegesse a poroszlókat, akik egy éjszaka minden ajtót nyitvahagytak... Nekem csak ki kellett sétálnom a Dózse palotából. A Szent Márk téren már várt az öreg négyevezős gondolája, és...
MUTATVÁNYOS
Ezt nem hiszem el...
CASANOVA
Sajnálom.
MUTATVÁNYOS
Ez nem lehet igaz.
Csend.
MUTATVÁNYOS
Akkor legalább játsszuk el... Legalább játszunk.... Legalább tegyünk úgy... Mintha... Az nem lehet, hogy nem lehet... Kell, hogy lehessen... Valakinek meg kell szöknie!
A Mutatványos kiosztja a Nap és a Hold álarcait és kardokat vesz elő.
MUTATVÁNYOS
Madame et monsieur... A la garde... S'il vous plait...
A Nap és a Hold párbajoznak.
MUTATVÁNYOS
Mindjárt virrad, signore. Nincs sok időnk. Ébredjen fel, tovább kell menekülnünk. Már világosodik és ha meglátnak a palotaőrök, akkor végünk van... Casanova...
A Nap szíven szúrja a Holdat. Lassan kivilágosodik a szín. Öt órát harangoznak
MUTATVÁNYOS
Öt óra van.
NAP
Már elmúlt öt óra.
Casanova hosszan nézi a meghalt Hold álarca alatt fekvő nőt.
CASANOVA
Nem. Már nem tudom.
MUTATVÁNYOS
Akkor imádkozzon értünk, signore...
Casanova misét celebrál.
MINDENKI
Miatyánk, ki vagy a mennyekben: szenteltesék meg a te neved: jöjjön el a te országod: legyen meg a te akaratod, miképpen mennyekben, azonképpen itt a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma: és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek: és ne vigy minket a kisértésbe. De szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Casanova keresztet vet a bor fölött is kiissza a kelyhet.
CASANOVA
Az Úr legyen veletek.
MINDENKI
És a te lelkeddel.
CASANOVA
Áldjon meg titeket a mindenható Isten.
Zene. Mindannyian felmásznak az Ólomtetőre. Ahogyan ott állnak a hajnali szélben, néhány pillanatra csönd lesz és sötét.
NŐ
És?
FÉRFI
És?
MUTATVÁNYOS
És?
Óvatosan leereszkednek.
MUTATVÁNYOS
Vigyázzanak. Csak óvatosan. Halkan. Lent vannak?
MIND
Lent.
Egymásba karolva bejárják a homályos helyiséget. Az egyik sarokban ajtót találnak.
MUTATVÁNYOS
Ez a helyiség nem börtön! Valahol kell lennie kijáratnak!
NŐ
Itt van egy ajtó.
FÉRFI
Ezt a termet ismerem.
MUTATVÁNYOS
Ez a kancellária.
NŐ
Ezen az ablakon át leereszkedhetünk.
MUTATVÁNYOS
Igen, de akkor a Szent Márk templomot körülvevő kis udvarok labirintusába jutunk.
FÉRFI
Találtam egy levelet az asztalon.
MUTATVÁNYOS
A korfui provveditorénak 3000 zecchinót utalnak ki a régi erőd restaurálására.
FÉRFI
Egyetlen garast sem találok.
NŐ
Itt van egy nyílás...
Zene. Átmásznak a lyukon. Mindannyian rongyossá szakadó ruhákkal, véresre horzsolt testtel jutnak át. Fáradtan elterülnek.
NŐ
Vérzek.
FÉRFI
Mi a terve?
MUTATVÁNYOS
Még nem tudom. A többire annak legyen gondja, aki az eget kormányozza, vagy a szerencsének, ha a dolog nem tartozik a Mennyek Urára.
NŐ
Maga bolond.
MUTATVÁNYOS
Nem tudom, hogy Mindenszentek napján kinyitják-e a kaput? De ha valaki megjelenik, kiszökünk.
FÉRFI
És ha nem jön ide senki?
MUTATVÁNYOS
Akkor nem mozdulunk. Inkább éhenhalok.
NŐ
Maga őrült.
Mindannyian különféle maskarákba öltöznek.
FÉRFI
Télen frakkban?
MUTATVÁNYOS
Miért? Egész éjjel lumpoltam, és most csapzottan távozom.
A Palota udvarán sétáló őrök észreveszik Casanovát.
MUTATVÁNYOS
Észrevettek.
NŐ
Miért állt az ablakba?
MUTATVÁNYOS
Bizonyára nem értik, mit kereshet egy ilyen úriember hajnalban itt?
FÉRFI
Nagyon is tudják, mifélék lehetünk.
MUTATVÁNYOS
Most szólnak egy társuknak, valószínüleg ő örzi a kulcsokat. Ez biztosan azt hiszi, hogy előző este véletlenül bezárt valakit. Elment a kulcsokért.
NŐ
Vagy most szól a fogdmegeknek.
MUTATVÁNYOS
Készüljön, atyám, elindult felénk.
FÉRFI
Nem kellett volna magával jönnöm.
MUTATVÁNYOS
Késő.
Kulcscsörgés. Kivülről kinyílik az ajtó. Szónélkül kisurrannak, anélkül, hogy a kővédermedt kapusra néznének. Lesietnek az Óriások Lépcsőjén. Gomolygó köd.
MIND
Hová megy, signore, hová, hová, hová?
Beszállnak egy gondolába. Zene.
MUTATVÁNYOS
Fusinába szeretnék menni, gyorsan hívjál még egy evezőst!
1. GONDOLÁS
Si, signore.
MUTATVÁNYOS
ÜljEnek le.
2. GONDOLÁS
Bon giorno, signores.
MUTATVÁNYOS
Bon giorno, bon giorno... Induljunk már!
A gondolások eloldják a gondolát a parttól. Megkerülik a Vámházat, majd erős evezőcsapásokkal nekivágnak a Giudecca csatornának. Sűrű köd.
MUTATVÁNYOS
Mit gondolsz, elérünk 4 órára Mestrébe?
1. GONDOLÁS
De hisz uraságod azt mondta, hogy Fusinába menjünk.
MUTATVÁNYOS
Bolond vagy, én Mestrét mondtam.
2. GONDOLÁS
Bocsásson meg, uram, de téved, én is hallottam, Fusinát mondott.
MUTATVÁNYOS
Lehet, hogy tévedtem, de Mestrébe akarok menni!
2. GONDOLÁS
Angliába is elviszem, ha akarja, uram!
MUTATVÁNYOS
Brávó, akkor vigyél Mestrébe!
1. GONDOLÁS
Háromnegyed óra múlva ott leszünk. A szél is, a tenger áramlása is nekünk kedvez!
A gondola gyorsan szeli a csendes vizet. Mindannyian a ködbe vesző Velencét nézik.
MUTATVÁNYOS
És csak néztem, hogyan veszik a ködbe az a város, amelyet a világon a legjobban szerettem, és ahová azóta sem térhettem vissza. Megkerültük a Vámházat, majd nekivágtunk a Guidecca csatornának. Négy órára Mestrében voltunk, egy héttel később már Münchenben. Onnan egyenesen Párizsba utaztam.
A Mutatványos leveszi Casanova álarcát és parókáját. Finoman meghajol. A fények kialszanak. Vége a mutatványnak.
FINÁLÉ
Sok idő elteltével. Mennydörgés. Zuhog az eső. Az öreg Casanova egy ócska Kurvával jön.
KURVA
Maga elég körülményes alak. Akarja egyáltalán?
CASANOVA
Lucia...
KURVA
Akkor én megyek.
CASANOVA
Hát tényleg nem ismersz meg?
KURVA
Hányszor mondtam már, hogy nem tudom?
CASANOVA
Talán nem is Luciának hívnak?
KURVA
De, Luciának, vagy ahogy akarja.
CASANOVA
Én Casanova vagyok, Seingalt lovagja. Nem hiszem el, hogy nem emlékszel?
KURVA
Nem tudom. Nem is tudom. Ne gyötörjön.
CASANOVA
Ne félj tőlem, gyere.
Mennydörgés. A Kurva eltünik. Casanova utánafut.
CASANOVA
Lucia, Lucia... Szerelmem!
Casanova rájön, hogy követik, és rátámad a kémre.
CASANOVA
Mit akarnak tőlem? Mit akarnak?
Mennydörgés. Egy Álarcos Alak és a Kurva jön.
KURVA
A pénzt előre kérem, signore.
A Férfi pénzzel teli erszényt ad a Kurvának.
KURVA
Ez sok lesz, signore.
ÁLARCOS ALAK
Menjen előre...
KURVA
Jön?
ÁLARCOS ALAK
Várjon.
KUVA
Itt jó lesz?
A Férfi körülnéz. A Kurva vetkőzni kezd. A Férfi kést vesz elő és hasba szúrja a Nőt. leveszi maszkját. A kést a csatornába dobja és eltántorog.
ÁLARCOS ALAK
Vége.
Mennydörgés. Casanova megtalálja a Nő holttestét.
CASANOVA
Lucia...
Casanova leveszi Lucia nyakláncát, amit a csatornába szór. Úgy esnek a gyöngyszemek a vízbe, mintha Casanova könnyei hullanának.
CASANOVA
Te szajha...
Mennydörgés. Zuhog az eső. Casanova arcáról patakokban folyik a víz.
CASANOVA
Elfáradtam. Vége a komédiának. Finita la commedia.
Zene.
MESSER GRANDE
Ön Giacomo Casanova?
CASANOVA
Igen, én vagyok Casanova.
MESSER GRANDE
Örülünk, hogy visszatér hazájába.
CASANOVA
Signore...
Casanova kezetcsókol. A Messer Grande pénzt ad neki.
CASANOVA
Signore, egyetlen célom van, hogy minden erőmmel a Köztársaságot szolgáljam, megköszönve a Törvényszék nagylelkűségét.
MESSER GRANDE
Jelentéseit álnéven, az Inkvizíció titkárához juttassa el. Nála veheti fel fizetségét is. Számítunk önre.
A Messer Grande eltünik. Casanova egyedül marad.
EPILÓGUS
Egyedül a sötétben.
CASANOVA
Én, Giacomo Casanova, Excellenciádnak hűséges szolgája és alattvalója, miközben minden figyelmemet arra irányozom, hogy felderítsem a titkos vétkek forrását, Excellenciád tiszteletreméltó őrködésének tárgyát, mégis nagyon örvendenék, ha nem kellene felfedeznem olyan titkokat, amelyek méltók arra, hogy Excellenciád megítélése alá kerüljenek, hanem arról kellene meggyőződnöm, hogy minden alattvaló igaz és feddhetetlen életet él. De sajnos azt tapasztalom, hogy az állandó kihágások nem szűnnek meg, és őszintén sajnálom, hogy balszerencsémnél vagy csekély ügyességemnél fogva nem tudok mindent jelenteni, amiért is Excellenciád magasztos és jóindulatú elnézését kérem. A San Cassiano színházban, amelyet hat napja nyitottak meg, feslett életű nők és fiatalemberek a negyedik emeleti páholyokban azokat a vétkeket követik el, amelyeket a kormány eltűr ugyan, de nem akarja, hogy mások szeme láttára menjenek végbe. Ez rendszerint előadás után történik. Intézkedni kellene, hogy a színházat csak akkor szabad elsötétíteni, ha már mindenki elhagyta az épületet. Nagy szerencsétlenségemben segélyt könyörgök most a felséges Fejedelemtől, nem mintha megérdemelném azáltal, hogy hasznos dolgokat fedeztem fel, hiszen felfedezéseim hasznosságát csupán csak a felséges fejedelem ítélheti meg, hanem inkább azért, hogy a csekélyke kis segítség reményt keltsen bennem arra, hogy a dolgok, amelyeket majd a jövőben felfedezek, hasznosak lesznek. Nagyméltóságod bölcsességéhez és emberiességéhez folyamodva bocsánatért könyörgök. Köszönettel: Antonio Pratolini.
Sötét.