MÁSODIK FELVONÁS 1. szín Leonato házában. Leonato, Antonio, Hero, Beatrice, Margaréta, Ursula és mások jönnek LEONATO Don Juan nem volt itt a vacsorán? ANTONIO Nem láttam. BEATRICE Micsoda savanyú képe van annak az úrnak! Ha ránézek, még egy óra múlva is ég tőle a gyomrom. HERO Roppant fanyar természet. BEATRICE Az volna remek férfi, aki félúton állna meg közte és Benedetto között. Az egyik olyan, mint a faszent: meg se mukkan. A másik meg folyton csörög, mint a bábaszarka. LEONATO Akkor hát Benedetto fele nyelvét Don Juan szájába - és Don Juan fele fanyarságát Benedetto képére! BEATRICE De legyen hozzá jó combja és jó lába is, bátyám - s a zacskójában pénz elég! Ilyen férfi bármelyik nő fejét eltekeri - feltéve, hogy ért a tekeréshez. LEONATO Hitemre, húgom, sohasem kapsz férjet, ha ilyen éles marad a nyelved. ANTONIO Meg kell adni, igen hamis! BEATRICE "Igen hamis" - ez több, mint hamis. Akkor én végképp elesem Isten adományától. Mert azt tartja a szólás: "Hamis tehénnek kis szarvat ad az Isten" - de hát akkor az igen hamisnak semmi szarvat se ad. LEONATO Egyszóval, ha ilyen hamis maradsz, akkor nálad szarvról szó sem lehet. BEATRICE Nem hát - míg az Isten férjet nem ad. Ezért az áldásért imádkozom hozzá térden állva reggel-este. Úristen! el nem tudnék viselni egy szakállas pofájú férjet - inkább hálnék szőrpokrócon! LEONATO Kaphatsz férjet szakáll nélkül is. BEATRICE Azzal meg mit kezdjek? Szoknyát adjak rá, s komornámnak szerződtessem? Akinek szakálla van, az már nem fiatalember; akinek meg nincs szakálla, az még nem férfi. Aki már nem fiatalember, az nem való hozzám; aki pedig még nem férfi, ahhoz én nem vagyok való. Azért hát én inkább majmot hordok a karomon ujjaszopcsi pulya helyett - még a pokolban is! LEONATO Hát a pokolba mégy? BEATRICE No nem, csak a kapujáig. Ott elébem áll az ördög, mint valami fölszarvazott öreg férj, s azt mondja: "Menj innen a mennybe, Beatrice, menj a mennybe, lányoknak itt nincs hely!" Fogom hát a majmom, viszem föl a mennybe Szent Péterhez, az megmutatja, hol ülnek az agglegények, s ott élünk vidáman, míg a világ világ! ANTONIO (Heróhoz) Jól van, húgom, bízom benne, hogy te majd apádra hallgatsz. BEATRICE (Heróhoz) Persze, kuzinomnak szent kötelessége, hogy bókot vágjon ki, s azt mondja: "Ahogy neked tetszik, papa! "De legalább csinos legyen az a fiú, kuzinom! Vagy ha nem, hát vágj ki még egy bókot, s mondd azt: "Ahogy nekem tetszik, papa!" LEONATO Jó, jó, húgom, remélem, meglátlak még férjed karján. BEATRICE Azt nem, amíg az Isten jobb anyagból nem gyúrja az embert, mint földből. Hát nem szörnyű sors a nőnek, hogy egy marék pöffeszkedő por dirigáljon felette? Vagy élete fogytáig egy hepciáskodó sárcsomóhoz legyen kötve? Nem, bátyám, ebből nem kérek! Ádám fiai testvéreim, s vérbűn lenne véreimmel házasságra lépni ! LEONATO (Heróhoz) Ne feledd, mit mondtam, leányom. Ha a herceg megkérne, tudod, mit kell válaszolnod. BEATRICE Mindent a zenére háríts, kuzin, ha nem jókor hangzik el a vallomás. Ha a herceg nagyon mohó, figyelmeztesd, hogy tartsa a taktust, s táncolva térj ki a válasz elől. Ide figyelj, Hero: az udvarlás, a házasság, a megbánás sora olyan, mint a bálban a kuferces, a palotás, a kopogós. Az első vallomás forró, heves, mint a kuferces, csupa vad tombolás; a házasság illedelmes, mint a palotás, csupa méltóság és hagyomány; aztán eljön a megbánás, mankón, kipegve-kopogva egyre gyorsabban, gyorsabban, míg csak a sírba nem bukik. LEONATO Igen szúrós szemmel nézed te a világot, húgom. BEATRICE Jó szemem van, bátyám: meglátom én napvilágnál, hol vezet az út az oltár felé. LEONATO Jönnek a maszkák, bátyám! Csinálj nekik helyet! Leonato és társasága álarcot tesz fel. Don Juan, Claudio, Benedetto, Baltazár, Don Pedro, Boracchio, Margaréta, Ursula és mások jönnek álarcosan DON PEDRO Sétálnál egyet hódolóddal, hölgyem? HERO Ha finoman lépsz, kedvesen nézel, és egy szót sem szólsz: szívesen sétálok - sőt odébb sétálok. DON PEDRO Velem együtt? HERO Úgy is mondhatom, ha tetszik. DON PEDRO S mikor tetszik úgy? HERO Majd, ha kitetszik a képed; mert Isten ments, hogy olyan legyen a lant, mint a tokja! DON PEDRO Olyan a maszkom, mint Philemon kunyhója: Jupiter húzódik meg fedele alatt. HERO Akkor szalma... DON PEDRO Csitt, halkan, ha szerelemről beszélsz! Odébb sétálnak BORACCHIO Szeretném, ha szeretnél. MARGARÉTA Én nem szeretném - a te érdekedben nem, mert sok rossz rigolyám van. BORACCHIO Például? MARGARÉTA Hangosan imádkozom. BORACCHIO Annál jobban szeretlek. Majd a hívek mondják rá az áment. MARGARÉTA Bár adna Isten egy jó táncost! BORACCHIO Ámen! MARGARÉTA S menne már innen Isten hírével, mihelyt vége a táncnak! Ministránsom, felelj! BORACCHIO Egy szót se többet... a ministráns megkapta a magáét. Odébb sétálnak URSULA Megismerlek ám! Signor Antonio! ANTONIO Szavamra: nem! URSULA Megismerlek a reszketős fejedről! ANTONIO Igaz szavamra: csak utánzom. URSULA Nem tudnád ilyen fényesen utánozni az árnyoldalait, ha nem ő maga volnál! Ez az ő aszott keze... Az vagy, az vagy! ANTONIO Szavamra: nem! URSULA Ugyan, ugyan, azt hiszed, nem ismertelek föl a ragyogó eszedről? Elrejtheti magát a tehetség? Hallgass, te vagy az! Átüt a nemesség mindenen - punktum. Odébb sétálnak BEATRICE Nem árulnád el, ki mondta ezt rólam? BENEDETTO Azt nem, már megbocsáss... BEATRICE Azt sem árulod el, ki vagy? BENEDETTO Most nem. BEATRICE Fölényes vagyok?... És a Dekameronból szedegetem a jó mondásaimat?... Hát ezt signor Benedetto mondta! BENEDETTO Az kicsoda? BEATRICE Tudom bizonyosan, hogy jól ismered. BENEDETTO Én ugyan nem, elhiheted. BEATRICE Még sose nevettetett meg? BENEDETTO De hát ki az? BEATRICE A herceg bohóca! Ócska egy bolond! Egyebet se tud kitalálni, mint képtelen rágalmakat. Csak holmi korhelyek mulatnak rajta. Nem a szellemessége ragad el, hanem a gorombasága. Tetszik is, bosszant is. Megnevetik és megvesszőzik. Bizonyos, hogy itt kering valahol... Nem bánnám, ha nálam kötne ki. BENEDETTO Ha megismerem azt az urat, elárulom neki, mit mondtál. BEATRICE Csak rajta, rajta! Majd kivág rólam egy-két hasonlatot - s ha netán rá se hederítenek, meg se vigyorogják, mindjárt búskomorságba esik: akkor egy fogolyszárny ott marad a tálon, mert a bolond azeste nem vacsorázik. - Kövessük a táncosokat! BENEDETTO ...Minden jóban! BEATRICE Ha rosszban sántikálnak, faképnél hagyom őket a következő fordulónál. Tánc. Utána mindenki elvonul a lakomára, kivéve Don Juant, Boracchiót és Claudiót DON JUAN (hangosan) A bátyám nyilván szerelmes Heróba, s azért vonult el a kisasszony apjával, hogy szót értsen vele. (Halkan) A hölgyek mennek Hero után... Csak egy álarcos maradt itt. BORACCHIO Az Claudio! Megismerem a tartásáról. DON JUAN Nem te vagy signor Benedetto? CLAUDIO Jól mondod: az vagyok. DON JUAN Signor, te közel állsz bátyám szívéhez. Most beleszeretett Heróba. Kérlek, beszéld le róla. Nem illik ez a lány az ő rangjához. Becsületes, jó szolgálatot tennél ezzel. CLAUDIO Honnan tudod, hogy Herót szereti? DON JUAN Hallottam, mikor szerelmet vallott neki. BORACCHIO Én is hallottam. Megesküdött, hogy nászát üli vele még ma este. DON JUAN No, menjünk a vacsorára! Don Juan és Boracchio távozik CLAUDIO Felelgetek nekik, mint Benedetto, S hallom a vészhírt Claudio fülével... Magának kérte meg Herót a herceg! Érvényes a barátság mindenütt - Kivéve a szerelmek birodalmát. Minden szerelmes szóljon maga nyelvén, És használja a tulajdon szemét: Ne bízzon másban! Boszorkány a szépség: Varázsától a hűség vérbe fullad. Lám, óránként bebizonyul, hogy így van! Vak voltam. - Ó, Hero, isten veled! Benedetto visszatér BENEDETTO Claudio gróf? CLAUDIO Az vagyok. BENEDETTO Jössz ve | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
