Szerettelek téged,

És még most is szeretlek,

Bárhová menjél,

Én követlek.

Mennék én, ha engednéd,

S magamra nem hagynál soha,

De bármerre mész egyedül hagysz,

És én sírva roskadok magamba.

Tépelődöm percről percre,

Szeretsz? Vagy csak félsz?

Valaki mást szeretsz?

De nem hagyom, hogy így elmenjél.

Mond el kérlek mért csinálod?

Mért bántasz mindig?

Soha nem éreztem,

Még senki iránt így.

Ha nem szólok és elmegyek,

Pofon pofont követ,

De hagyom magam,

Mert nagyon szeretlek.

S ah szívem és, lelkem belehal,

Hát legyen vége így!

Meghalok, mert szerettelek,

De a szerelem még soha nem fájt így!

„Ezernyi könnycseppem hullt már a tengerbe,

S a tenger sós vize elemésztette.

Ahogy a sós víz elemészti könnycseppem,

Úgy emészt el engem a szerelem.”                                                                                                                                                                                                           2005. október