Harmadik felvonás

A fenyves erdő mélye. Homályos őszidő van. Hull a hó. Peer Gynt ingujjban fákat dönget.

PEER GYNT
(nagy, görbe ágú fenyőbe vágja fejszéjét)
Szívós vagy, igaz, keményinu vén,
de mit se segít: leterítelek én.
(Ismét nekivág.)
Látom, páncél van tagjaidon,
de bármily erős, én széthasitom. -
Csak rázd fenyegetve görbe karod,
tán így fejezed ki dühöd, haragod;
hiába: jön már a megadás -!
(Hirtelen abbahagyja a baltázást.)
Agyrém! Egy vén fa - lehetne-e más?
Agyrém! Nem acélpáncélos alak,
repedéses kérgű fenyőfa csak. -
Kemény ez a munka: dönteni fákat,
hát még, ha eközben az álom a társad.
De most már vége - vége örökre,
nem nézel nyílt szemmel a ködökbe,
te vadon fia, sors űzöttje-ütöttje!
(Ismét gyors csapásokkal dolgozik.)
Űzött, bizony. Nincs édesanyád,
aki főzne, terítene s várna reád.
Ha enni akarsz, segíts magadon,
halat, vadat ád a víz s a vadon,
apríts csetenyét, élessz parazsat,
tégy-végy, pepecselj, szolgáld ki magad.
Ruha kell? Menj s űzd a szarvasokat.
Ház kell? Feszíts le követ, de sokat.
Kell rönk a tetőhöz? Döntsed a fákat,
s hordd a szarúfát, mig bírja a hátad. -
(A fejszét leereszti, maga elé bámul.)
Gyönyörű lesz. Fenn a torony s kakas,
magasba kinyúló, szép, sugaras.
S hogy szebb legyen, ott, ahol orma épül,
halfarkú nőt faragok ki diszéül.
A kakas rézből lesz, a zárak is abból.
Az ablaka csillog, lesz üvegem.
Bámulva tekint fel a sok idegen,
aki látja, hogy ragyog le magasból.
(Epésen nevet.)
Pokoli hazugság! Újra kisért.
Te kivert!
(Ismét erősen baltázni kezd.)
                Kéregfal és fedelecske
jó lesz, odakünn, ha fagyna vagy esne.
(Felnéz a fára.)
Inog már. Most - neki a lábamat!
Lezuhant, itt van a földre terűlve
remeg a fiatal sarj messze körűle.
(Hozzáfogna a legallyazásához, de egyszerre fülelni kezd,
s felemelt fejszéje megáll.)
Les rám valaki. Te vagy az? Hohó!
Cselt vetsz nekem itt, haegstadi apó?
(Lehúzódik a fa mögé s onnan kémlel.)
Legény. Egyedül. Szepegő, riadt.
Maga körül néz. Lám, a kabát alatt
valamit rejt. Sarlót! Állva figyelget, -
öklét sí-bot bütüjére teszi,
illesztgeti, míg valamit kieszelhet -
Nyekk! Az egész ujját leszeli!
Az egészet! Vér! Így vérzik a vad. -
Rongyot tesz a csonkra - s messze szalad.
(Felegyenesedik.)
Ördög vihette rá! De a drága ujját!
És kényszerüség nélkül metélni úgy át.
Hopp, értem: ilyet a legény azért csinált,
hogy ne kelljen szolgálnia a királyt.
Így, így. Vinnék katonának küzdeni vésszel,
s neki nincs rá kedve, maradni szeret -
de levágni búcsút mondva - ilyet!
Gondolni, kivánni, akarni lehet; -
de megtenni! Fel sem foghatom ésszel!
(Megcsóválja a fejét s tovább dolgozik.)

Szoba lenn Aase kunyhójában. Mindenütt nagy rendetlenség; a szekrények nyitva; ruhadarabok hevernek szanaszét; az ágyon macska ül. Aase és a napszámosné szaporán igyekeznek, hogy rendet teremtsenek.

AASE
(a szoba egyik felébe szalad)
Kari, hallod -

AZ ASSZONY
                   Ej, mi a baj?

AASE
(a szoba másik feléből) Kari, te!
Hol van -? Hova lett? No, add csak ide -
Mit is keresek? Az eszem belehibban!
Hol a szekrénykulcs?

AZ ASSZONY
                               A helyén, a likban.

AASE
Mi zörög?

AZ ASSZONY
                     Az utolsó holmi-fuvar
Haegstadba.

AASE
(sírva)         Bár vinnék ki hamar
a testemmel fekete koporsóm!
Ó, jaj, csupa kín, csupa bánat a sorsom!
Úristen, a ház egészen üres!
Haegstad után a biró üritette.
Viselőruhámat is leszedette.
Ilyen itélet! Pfuj! Rettenetes!
(Leül az ágy szélére.)
Az ősi telek, föld - nincs. Hova mennél?
szigorúbb volt a törvény az öregnél; -
nem volt kegyelem, jó szót ki is adna?
Peer messze, s Aase magára hagyva.

AZ ASSZONY
De hiszen holtig élhetsz idebenn.

AASE
A macska meg én kegyelemkenyeren.

AZ ASSZONY
Bizony, az a Peer, az sokba került neked.

AASE
Peer? Úgy látom, elment az eszed.
Ingrid, ugye, épen visszakerült?
A Gonoszt fogják el, ő a szitója,
ő volt a szegény Peer bujtogatója,
csak ő a hibás, az elvetemült!

AZ ASSZONY
Pap kéne. Nem gondolsz a papunkra?
Nem tudhatod, a bajok milyen nagyok.

AASE
A papot hívassam? Tán segítni tudna.
(Felszökik az ágyról.)
Nem! Nem hivatom! Fiam anyja én vagyok!
Kötelességem, hogy védve segítsem,
ha a többinek hozzá szive nincsen.
A zekét itt hagyták. Megkeresem a foltját.
Bár hagyták volna itt a bőrtakaróját!
Hol a harisnya?

AZ ASSZONY
                         Ott van a többi lomban.

AASE
(Turkál a lomban.)
Nézd, mit lelek itt az ócska halomban!
Öntőkanál. Az. Peer játszott vele régen,
pitykét öntött, formált vele szépen.
Egyszer nagy ebéd közben befutott
Peer, s kért az uramtól cinkdarabot.
Cink? Kristian-ezüst, nesze - apja szól -
Jon Gynt fia vagy, ezt vésd az eszedbe jól.
Isten bocsássa meg, a szegény uram,
ha ivott, mindegy volt: cink vagy arany?
No de itt a harisnya. Mennyi lika van!
Foltozni kell, Kari.

AZ ASSZONY
                             Majd sietünk.

AASE
Lefekszem az ágyba, ha megleszünk.
A szívem szorul, levegőm sem elég.
(Felvidulva.)
Két gyapjúing, Kari - ez nyereség!
Ezt itt feledték.

AZ ASSZONY
                        Itt ám.

AASE
                                    Jó maradék.
Az egyiket tedd félre, de gyorsan.
Vagy a párját is: jó lesz, ha az ott van;
olyan elnyűtt már az, amit visel.

AZ ASSZONY
De Aase anyó most bűnt követ el!

AASE
Azt, de a pap, hirdetve kegyelmet,
ettől s többtől feloldja a lelket.

Frissen ácsolt kunyhó az erdőben. Rénszarvasagancs az ajtó felett. Magas hó. Esteledik. Peer Gynt az ajtó előtt áll, s nagy fazárat szerel reá.

PEER GYNT
(fel-felnevet munka közben)
Zár kell ide, zár, sok csalfa szellem:
manónő s férfi varázsa ellen.
Zár kell: küszöböm soha át ne lépje
törpék s koboldok vad dühü népe. -
Ha jön az est, kopognak künn s matatnak;
Nyisd már, szárnyunk van, akár a gondolatnak!
Az ágyad alatt susogunk, hamudba fekszünk,
kürtődön sárkányként szabadul be testünk.
Hi-hi! Peer Gynt, azt hiszed, ha lesz palánkod,
rossz gondolatok manóseregét kizárod?
(Solvejg sítalpakon közeledik a lankán;
nagykendő a fején, batyu a kezében.)

SOLVEJG
Jó munkát. Meg ne vess. Ne is űzz el innen:
üzentél, és most végy te magadhoz engem.

PEER GYNT
Solvejg! Nem, nem te! Hogy is hihessem el? -
S te ma nem félsz tőlem? Idejössz közel?

SOLVEJG
Helgát küldted hozzám üzenettel,
s jött a csenddel is üzenet, s a szelekkel,
üzenet volt édesanyád szavában.
S üzenet volt álmom az éjszakában.
Bús éj, üres nap üzente szivemnek,
hogy induljak hozzád, ne pihenjek.
Homályos volt az életem és kietlen,
szívből sohasem sírtam, sohasem nevettem.
Nem tudtam tisztán, hogy mi lakik szivedben,
de tisztán tudtam, mit kell cselekednem.

PEER GYNT
S az apád?

SOLVEJG
                   A világon nincs ezután
akit úgy hívjak, hogy apám vagy anyám.
Elhagytam.

PEER GYNT
                    Azért, Solvejg, csodaszépem, -
hogy enyém légy?

SOLVEJG
                 Csak a tied, Peer, egészen.
Te leszel minden vigaszom, barátom. (Sírva fakad.)
Fájt, hogy kicsi Helgát már sose látom;
jobban sajgott, hogy apámtól válni kell,
de a legjobban, hogy anyám hagyom el;
a legeslegjobban azért gyötört a bánat,
hogy el kell hagynom örökre mindahányat!

PEER GYNT
S tudod, tavasszal mire ítéltek el?
Nincs ház, se telek, másé az ősi hely.

SOLVEJG
Azt gondolod, vagyonért szaladtam,
amikor a kedveseimtől elszakadtam?

PEER GYNT
S tudod-e, ha az erdőn túlra kilépek,
elfoghat akárki, így szól az itélet.

SOLVEJG
Sível jöttem, tudakolva utam.
Hova? - kérdezték. Haza - volt a szavam.

PEER GYNT
Nem kell hát zár, nem kell a sövényem,
a koboldeszmék ellen ami védjen.
Ha életed itt a vadásszal éled,
tudom, áldás száll kunyhómra tevéled.
Solvejg! Hadd nézzelek. Ott maradj!
Csak nézzelek! Így! Ragyogsz és tiszta vagy!
Felemellek! Ó, be finom és könnyü test!
Hordozni karom sose volna rest!
Nem szennyezlek be! Ne félj, te kedves, attól:
kinyujtott karral tartalak el magamtól!
Ki hitte volna, hogy egyszer ide vonlak,
pedig álma volt éjemnek és napomnak.
Kunyhót ácsolt kezem itt, nézd, drága lány,
de lebontom, mert kicsi és silány -

SOLVEJG
Silány, vagy szép - ez a hely kedves nekem.
Szabad itt a szél, s szabad a lélegzetem.
Fülledt levegő volt lenn, fulladt a mell,
űzött az is: szabadulni, menni kell.
De itt, hol a fenyves zúgására leltem,
- csend is, zene is! - itthon van a lelkem!

PEER GYNT
És mindörökre? Bizonyos vagy-e abban?

SOLVEJG
Már visszafelé az utam járhatatlan.

PEER GYNT
Az enyém vagy hát! Odabenn hadd nézzelek meg!
Eredj be, én gallyakat hozok tüzemnek;
szítom: legyen melege, s te a fényben
ott ülj puhán, s a hideg ne érjen.
(Kinyitja az ajtót, s Solvejg belép a kunyhóba. Peer egy
ideig csendben áll, aztán örömében hangosan felkacag
és nagyot ugrik.)
Megleltelek, csodaszép királyleányom!
Királypalotám most újra megcsinálom!
(Felkapja a fejszét, és megindul. Ebben a pillanatban
öregasszonyos nő lép ki az erdőből; rongyos zöld
alsószoknya van rajta; egy csúnya fiú biceg a szoknyájába
kapaszkodva utána. Söröskancsó van a fiú kezében.)

AZ ASSZONY
Jó estét, Gyorsláb Peer.

PEER GYNT
                      Te ki vagy? Mi kell?

AZ ASSZONY
Szomszéd és régi barát, emlékezel?
Kunyhóm amott van.

PEER GYNT
                   A kunyhód? Hogy lehet?

AZ ASSZONY
Akkor épült, Peer Gynt, mikor a tied.

PEER GYNT
(indulni készül)
Sietek -

AZ ASSZONY
Siettél mindig is, úgy tudom;
én ballagok, de elérlek az utadon.

PEER GYNT
Tévedsz, anyó!

AZ ASSZONY
                    Eszem akkor tévedett,
mikor elhitte a te ígéretedet.

PEER GYNT
Ígéretem -? Ej, az ördög érti ezt!

AZ ASSZONY
Jut eszedbe apám s az az italos est?
Feledted-e?

PEER GYNT
                  Amit tudnom sem lehet?
Utoljára mikor találkoztam veled?

AZ ASSZONY
Amikor először.
(A fiúhoz.)
                               Jöjj, fiukám,
itasd meg apádat, szomjazik ám.

PEER GYNT
Apád? Részeg vagy? S úgy nevezed -

AZ ASSZONY
Mutatja a bőr: a malacka mi fajta.
Csípője sánta, mint az eszed.
Hol van a szemed? Nem látod-e rajta?

PEER GYNT
Elhitetnéd -?

AZ ASSZONY
                       S te tagadnád, Peer talán -

PEER GYNT
Ez a gólyalábú -!

AZ ASSZONY
                         Ez. Megnyúlt korán.

PEER GYNT
Rám fognád-e, te nagyorrú förtelem -?

AZ ASSZONY
Hallod, Peer Gynt, be gorombán szólsz velem!
(Sírva fakad.)
Hibám, hogy nem lehetek most szép? De voltam:
mikor a hegyen csábitó szódra hajoltam.
Ősszel szültem, s a Gonosz segitett,
s a fogásától hátam csunya lett.
De hogy szép legyek újra, a régi, kivánt,
kergesd ki az ajtón azt a leányt,
kergesd ki a szemből, a gondolatból; -
s meglásd, kedvesem, megszépülök attól!

PEER GYNT
Kotródj, manóbanya!

AZ ASSZONY
                                    Lesheted!

PEER GYNT
Fejen ütlek!

AZ ASSZONY
                      Próbáld meg, ha mered.
Hohó! Attól sose hőkölök!
És mindennap ide visszajövök.
Megleslek az ajtóréseken által,
s ha padon ülsz, kettesben, Peer, odabenn
s enyelegnél ellágyultan a lánnyal,
odaülök, s részem követelem.
Most ő, most én, felváltva. Vigan mulatsz itt.
Jó éjt, holnap tartsd meg, szeretőm, a lagzit!

PEER GYNT
Pokol szülötte!

AZ ASSZONY
                      Igaz: eszedre vedd,
ezt a bicegő fickót te neveled!
Kicsi ördög, mész-e apádhoz?

A FICKÓ
(Peer felé köp)                          Én? Piha!
Csak várj! Baltával ütlek agyon. Ha-ha!

AZ ASSZONY
(megcsókolja fiát)
Milyen fejed van! Hogyha nagyobb leszel,
remélem, még az apádon is túlteszel!

PEER GYNT
(dobbant)
Lennél olyan messze -

AZ ASSZONY
                                      Amilyen közel vagyok?

PEER GYNT
(kezét tördelve)
S mindebben -

AZ ASSZONY
                         A vágy s a gondolat volt az ok!
Kár érted, Peer!

PEER GYNT
                           Kár érte! - Te drágám
Solvejg, te tiszta arany, te áhitott!

AZ ASSZONY
Hiba nélkül szenved, mondja a sátán,
fiát veri anyja, ha apja ivott!
(Az asszony az erdő felé indul, a fiú a söröskancsót
Peer Gynt felé hajítja.)

PEER GYNT
(hosszú hallgatás után)
Kerülj kívül, így szólt a Görbe nekem,
S királypalotám recsegve leomlott.
Fal zárja el őt, bármily közel érezem;
s minden torz lett, az öröm eliramlott.
Kerülj! Egyenes utad úgyse lehet,
amely tőled feléje vezet.
Egyenes út? Hátha akadna máshol?
Olvastam egyszer a megbánásról.
Mit? Nincs itt könyv, s bizony elfeledtem,
és nincsen senki a rengetegben,
aki rá most megtanítana engem. -
Megbánni? Egy év is kellene tán,
míg áttörnék. Satnyulna az élet.
Szétzúzni a nagyszerűt és a szépet,
hogy törten rakd újjá azután?
Hegedűt lehet, harangot soha többet,
hol a fű sarjad, ne taposd le a zöldet.
Káprázat volt a boszorka s a fattya!
De szememből már kiment iszonyatja.
Szemből, - de megőrzi a képzelet:
mint gondolatom, suhanva követ.
Ingrid! S az a három fenn a hegyen!
Azok is jönnek? Könnyel s követelve,
kívánják, hogy az ölembe vegyem,
s mint őt, nyujtott karom felemelje?
Kerülj. Ha úgy megnőne karod,
mint a fenyőfának, te tudod:
az a távolság sem lenne elég,
hogy megmaradjon a tiszta szűziség. -
Meg kell kerülni, törd az eszed azon,
úgy, hogy ne legyen se kár, se haszon.
Legjobb, ha ellököm, elfeledem -
(Pár lépést tesz a kunyhó felé, de újra megáll.)
Bemenni, ha szennyes a képzeletem?
S kísér ez a szörnyű manósereg egyre?
Hallgatva beszélni, s gyónni, de rejtegetve?
(Elveti a fejszét.)
Így lépni be most, szép szombati estén?
Szentséggyalázás volna, ha tenném.

SOLVEJG
(az ajtóból)
Jössz már?

PEER GYNT
(halkan)     Kerülök.

SOLVEJG
                                     Mi?

PEER GYNT
                                         Dolgozom éppen.
Várj, mert nehezet cipelek a sötétben.

SOLVEJG
Segítek, úgy könnyebb lesz a te részed.

PEER GYNT
Nem, csak maradj! Viszem én az egészet.

SOLVEJG
De ne soká!

PEER GYNT
                     Türelmes légy, kicsi párom:
Várd Peert - kis időt-e, többet-e? -

SOLVEJG
(feléje int)                                       Várom.
Peer Gynt eltűnik az erdei úton. Solvejg ott áll a félig
nyitott ajtóban.

Aase szobája. Este van. Rőzséből rakott tűz lobog és világít a tűzhelyen. A macska széken ül az ágy lábánál. Aase az ágyban fekszik, s nyugtalanul babrál a takarón.

AASE
Én Istenem, eljön-e? Nem, nem.
Várom, nem járt haza rég.
És nincs, akivel megüzenjem,
hogy szólnom kell vele még.
Sietnem kell - de ki hitte,
hogy ily hamar indulok én?
Be szeretném tudni: fenyítve
nem voltam-e néha kemény?

PEER GYNT
(jön)
Jó estét!

AASE
                Hála az égnek!
Hát itt vagy, drága fiam?
Nekivágtál hát a veszélynek?
Lesik életed a faluban.

PEER GYNT
Mit számít, anyám az élet?
Jó, hogy veled lehetek.

AASE
Kari felsült, már beszélhet;
s én csendesen elmehetek.

PEER GYNT
Mit értsek ilyen beszéden?
Hova mennél, mondd? Ki vár?

AASE
Ó, Peer, közel van a végem,
sok időm nincs hátra már.

PEER GYNT
(kezét tördelve jár fel és alá)
Fenn ölt a gond meg a bánat,
s azt hittem, ez itt menedék -!
Nem hűl a kezed meg a lábad?

AASE
Hűl, Peer; már itt is a vég.
Ha meghalok itt ma este,
fogd le vigyázva szemem,
s a koporsót is szerezd be,
de Peer, szép munka legyen.
Igaz is -

PEER GYNT
              Hallgass, anyuskám!
Hisz időnk még annyi van.

AASE
Jó.
(Nyugtalanul körülnéz a szobában.)
     Nézd, milyen a szoba pusztán.
A gazokra vall, fiam.

PEER GYNT
(kezét facsarva)
Kezded?
(Keményen.)
             Peer volt okozója.
De mit ér, ha emlegeted?

AASE
Nem! Az átkozott tivornya,
vesztünkbe az vezetett.
Ittál, fiam, és ha iszol te,
nem vagy, te se, Peer, felelős;
s az a rén-kaland! Csoda volt-e,
ha szilaj voltál s eszelős?

PEER GYNT
Most hagyjuk el ezt a beszédet,
feledjük a gondot, anyám.
A bút s a keserüséget
hagyjuk máskorra talán.
(Leül az ágy szélére.)
Ne mondjunk mást ma csevegve,
csak játékos szavakat.
Feledjük, ami csunya lenne,
ami fáj s csak bánatot ad.
Ni, a vén kandúr a széken;
ez nem pusztul soha el?

AASE
Csunyán nyávog a sötétben;
és ez, te tudod, mire jel!

PEER GYNT
(a szót másra terelve)
És mit mond a falu szája?

AASE
(mosolyogva)
Egy lányról szólanak ott,
a havasra vonja a vágya -

PEER GYNT
(hirtelen)
Hát Mads lecsillapodott?

AASE
Van búja a két öregnek:
könnyükre se hajlik a lány.
Ha volna benézni kedved, -
tudnál valamit te talán -

PEER GYNT
S Aslak, a kovács, hogy él még?

AASE
Hagyd azt a dancs feketét.
Én inkább róla beszélnék,
mondjam ki? tudod a nevét -

PEER GYNT
Ne mondjunk mást ma csevegve,
csak játékos szavakat.
Feledjük, ami csunya lenne,
ami fáj s csak bánatot ad.
Víz kell? Hozok én a pohárban.
Nyújtózz! Rövid a nyoszolyád.
De nini: ez az én gyerekágyam!
Ebben hált Peer, a pulyád.
Emlékszel: ide telepedtél
ágyvégre, ha jött a sötét,
takaróval melegítettél
és mondtad a dalt s a mesét.

AASE
S emlékszel-e szánutunkra?
Ha nem volt itthon apó,
játsztunk: takarónk utibunda,
s a padlónk fjord jege, hó.

PEER GYNT
S egy játékra, csodajóra,
gondolsz még? Ugye, igen?
Emlékszel a nagyszerü lóra?

AASE
A paripánkra? Meghiszem!
Ló lett Kari csúf cicája,
befogtuk a szék elé -

PEER GYNT
S gyi: nyugatra Hold palotája,
Keleten Nap vára felé.
A Soria-Moria várba
robogunk völgyön-hegyen,
kamaránkban pálca várta,
hogy az ostorod legyen.

AASE
Ültem a bakon feszítve -

PEER GYNT
Gyeplőt eleresztve, vigan,
s sűrűn hátratekintve:
Nem fázol-e, drága fiam?
Vénség, áldjon meg az Isten,
jó lelked volt, tudom én -!
Jajgatsz?

AASE
               Az ágy töri testem,
a hátam alatt be kemény.

PEER GYNT
Nyújtózz ki. No lám: pihenni
jobb így. Segít a kezem.

AASE
(nyugtalanul)
Nekem el kell menni!

PEER GYNT
                                    Menni!

AASE
Peer, szüntelen érezem.

PEER GYNT
Csacsi szó! Húzd fel takaród jól,
ágyvégre telepszem, ide.
S a daltól és meseszótól
rövidüljön az est ideje.

AASE
Lelkem ma igére vágyna,
gyötrődöm nyugtalanul.

PEER GYNT
A Soria-Moria várba
a király lakomára vonul.
Te feküdj csak a szánon, a csendben,
odaviszlek a hó mezején -

AASE
De, te, Peer, meghívtak-e engem?

PEER GYNT
Híva vagyunk, te meg én.
(Zsinórt vet a szék köré, melyen a macska fekszik,
pálcát vesz a kezébe, s az ágy végére ül.)
Holló, szaporán, suhogva!
Nem fázol-e, édesanyám?
Ma Grane van belefogva,
azért száguld ez a szán!

AASE
Mondd, Peer, mi csendül az éjbe?

PEER GYNT
Száncsengő. Szánon ülünk.

AASE
Hu, be tompán szól a zenéje!

PEER GYNT
Most fjordjegen át repülünk.

AASE
Jaj, Peer! odafenn mi nyöghet,
mi búghat?

PEER GYNT
                   A hegy taraján
zúgatja a szél a fenyőket.
Ülj csendesen, édesanyám.

AASE
S ott, Peer, ott messze, mi rémlik?
Honnan jön a fény? Van ezer!

PEER GYNT
A vár ezer ablaka fénylik.
Hallod? Zene.

AASE
                     Tánczene, Peer.

PEER GYNT
Szent Péter jön kapujából,
s int: jöjj be.

AASE
                    Köszön?

PEER GYNT
                                  Köszön. Áll,
s mézízű, drága borából
tisztelve, hajolva kinál.

AASE
Borral? De kalácsa lesz-é?

PEER GYNT
Tetéz vele egy nagy edényt.
S jön a néhai tiszteletesné
s ad kávét, jó süteményt.

AASE
Hát összejövünk odaát mi?

PEER GYNT
Amikor csak kedved ered!

AASE
Ó, kedves Peer, csodalátni
viszel ma: szegény öreget.

PEER GYNT
(csattant az ostorral)
Gyi, te fekete telivérem!

AASE
Utat nem vétsz a havon?

PEER GYNT
(újra csattant)
Itt széles az út.

AASE
                       Jaj, érzem.
A rohanás kimerít nagyon.

PEER GYNT
Már int is a vár a hegyen fenn,
mindjárt célt ér az iram.

AASE
A szemem behúnyva fekszem,
magamat rád bízva, fiam!

PEER GYNT
Gyí, Grane lovam, fel a hegyre!
Gyül a nép, lesz látnivaló,
a kapuhoz csődülnek egyre.
Jön Peer Gynt s Aase anyó!
Mit akarsz, Szent Péter? Mit? He?
Az anyámnak utat nem adsz?
Járhatsz sokat itt, amíg te
ily jó lélekre akadsz.
Magamért szót tenni mit érne?
Kaputól térülhet a szán.
Ha beengedsz, köszönet érte,
ha nem engedsz, nincs harag ám.
Mesén koptattam a számat,
amilyent ördög se papol
vén tyúknak szidtam anyámat,
mert csak kotyog és karicsol.
De itt tisztelve fogadják,
jó bánást érdemel ő.
Jobb lélek ide manapság
a falukból egy se jő. -
De ni: Az Úristen személye!
Szent Péter uram, hohó! (Mély hangon.)
Mit akar kapusom szeszélye?
Szabadon jöhet Aase anyó!
(Felkacag, és az anyja felé fordul.)
Ugye, nem tévedtem ebben?
Ez más tánc, ezt szeretem! (Szorongva.)
Anyám, tört fény a szemedben -
nem vagy eszméleteden? (Az ágy fejéhez lép.)
Némán ne meredj reám, ne!
Szólj, én vagyok itt, a fiad.
(Megtapogatja óvatosan az anyja homlokát és kezét,
aztán a székre veti a zsinórt, s megszólal tompa hangon.)
Pihend ki magad, te Grane;
megtettük már az utat.
(Lezárja Aase szemét, és föléje hajlik.)
Köszönöm a gondot, a könnyet,
a vesszőt és a szidást! -
De most, anyám, te köszönd meg
(Arcát az anyja szájára nyomja.)
az ideröpítő utazást.

AZ ASSZONY
(bejön)
Nini, Peer. - Be jó ma tudni:
nyugvás jön a gondok után!
Jézus! be jól tud aludni! -
Vagy -

PEER GYNT
              Csitt! Meghalt az anyám.
(Kari a holttest mellett sír. Peer Gynt sokáig fel s alá
járkál a szobában; végre megáll az ágynál.)
Kari, rádbizom. Temesd te.
Nekem innen futni kell.

AZ ASSZONY
Messze?

PEER GYNT
Tengerre -

AZ ASSZONY
                De messze!

PEER GYNT
S azon is túl, messzire el.
(Elmegy.)