Negyedik felvonás

Marokkó délnyugati partvidékén. Pálmaerdő. Ebédelésre terített asztal, napfogó vászonlap, gyékényszőnyegek. Beljebb a berekben függőágyak. A part közelében gőzjacht horgonyoz, rajta norvég és amerikai lobogó. A parton csónak. Mindjárt lemegy a nap. Peer Gynt, középkorú csinos úr, elegáns utazóruhában, mint házigazda az asztalfőn ül. Arany lornyett függ a mellén. Mr. Cotton, Monsieur Ballon, von Eberkopf és Trumpeterstraale éppen most fejezik be az ebédet.

PEER GYNT
Igyunk, urak! Azért vagyunk,
hogy élvezzük az életet.
Mondják: amit elhullatunk,
elhullt. - Melyikből tölthetek?

TRUMPETERSTRAALE
Gynt, pompás gazdánk vagy te itt!

PEER GYNT
Pénzem, stewardom is segít,
meg a szakácsom -

MR. COTTON
                         Very well;
mind a négyükre inni kell!

MONSIEUR BALLON
Monsieur, ez a goût, ez a ton, -
ilyent ritkán fejleszt az élet
ma garçon-úrban, mondhatom, -
van önben egy -

V. EBERKOPF
                         Lendülete
a szabaddá tett gondolatnak,
világpolgár-eszmetudatnak;
ködoszlató szemlélete
számára nincs előítélet,
szemlélet s fennkölt sugallat,
őstermészet s tapasztalat
trilógiás egység-tetőn,
Így érti, ugye, Monsieur-m?

MONSIEUR BALLON
Lehet, hogy így, de franciában
nem szólna íly szépen s hibátlan.

V. EBERKOPF
Ei, was! Nyelvünk bizony kemény. -
S e tünemény okát nyomozva,
azt látjuk -

PEER GYNT
               Már ki van bogozva:
az, hogy nőtlen maradtam én.
Urak, tisztán így van. Igen.
Az ember célja mi a földön?
Legyen önmaga: - röviden -
s csak magamagával törődjön.
De úgy, uraim, élhet-e,
ha mást szolgál, mint egy teve?

V. EBERKOPF
De ez a magáért s magában
harc nélkül nem ment, azt hiszem.

PEER GYNT
Nem. Rég volt, természetesen;
de harcom becsülettel álltam.
Csak egyszer történt meg talán,
hogy tőrbe léptem, szinte, bajba.
Ügyes, víg fickó voltam ám,
s akit megkedveltem, a lány
királyi háznak volt a sarja. -

MONSIEUR BALLON
Királyi törzs?

PEER GYNT
                     De az a fajta,
tudják -

TRUMPETERSTRAALE
(az asztalra üt)
            Kopott nemessereg!

PEER GYNT
A letört nagyság gőgje rajta,
címert félt s az az iszonyatja;
plebejusvér mocskolja meg.

MR. COTTON
S emiatt váltak szét tehát?

MONSIEUR BALLON
Talán a család ellenezte?

PEER GYNT
Dehogy!

MONSIEUR BALLON
                Ah!

PEER GYNT
(kíméletesen) Sejthetik okát!
Más szólt bele, nem a család,
ami lagzink sürgetni kezdte.
Az egész, hogy nyíltan kimondjam,
kezdettől nem tetszett nekem.
Kényes vagyok ilyen dologban,
s önállóságom szeretem.
S mikor elővesz az ipam,
burkolt céllal szavaiban,
hogy állást, nevet sutba lökjek
s nemeslevélért könyörögjek,
s még jön egy s más ízléstelenség,
hogy azt ne mondjam: képtelenség -
illedelemmel búcsuzom,
meg nem szeppent az ultimátum
és otthagyom a menyasszonyom.
(Tettetett áhítatossággal dobol az asztalon.)
Bizony, mégiscsak úr a fátum!
S ha tudjuk: bizhatunk a sorsban,
ebben sok-sok vigasztaló van.

MONSIEUR BALLON
S ezzel lezárult az eset?

PEER GYNT
Utána még egy szcéna volt csak:
avatatlanok beleszóltak,
s ordítoztak, mint a veszett.
Főként a család ifju népe.
Hetükkel párbajt vívtam én.
Örök emlékem, bár sok éve
ennek, s megúsztam könnyedén.
Vérbe került, de az a vér
értékemet csak megnövelte,
s erős tanulsággal kisér:
bölcsen vezet a sors kegyelme.

V. EBERKOPF
Ki így látja az életet,
bölcsek között kaphat helyet.
Míg más látása az egésznek
szétszórt képét formálja résznek
s mindig csak tapogat topogva,
ön az egészet összefogja.
Egy latra téve mér eszével,
élezve közli, amin átlát,
s egy fénysugárból szórja széjjel
világnézete fénysugarát. -
S ön sosem tanult azelőtt sem?

PEER GYNT
Már említettem is talán:
autodidaktaként csupán,
soha semmit rendszeresen;
de gondolkodtam és tünődtem,
s itt is, ott is gyüjtött eszem.
Idősebb életkorba léptem.
S akkor már nem volt könnyű éppen
betűért rágni könyvlapot,
s kiszedni ezt-azt, itt-amott.
Csak morzsákat szedtem históriából,
mert időmből többre sosem futotta.
S mert jó megfogódzni a hitben
a gondsújtotta és nehéz napokra,
tanultam olykor a vallás tanából,
s így, részletekben, többre vittem.
Betűt ne faljunk hatra-vakra,
nézzük a hasznost, válogatva -

MR. COTTON
Praktikus!

PEER GYNT
             Azt vessék a latra,
barátaim, mi módon éltem.
És hogy vetődtem át nyugatra?
Üres kézzel, koldusszegényen.
Kenyérharccá fajult az élet,
nehéz sorom volt, mondhatom,
de élni jó s édes nagyon;
s keserűnek mondják a véget.
A sors nem volt hozzám kegyetlen,
s a szerencsém sem engedetlen.
Hát ment. Én sem voltam ügyetlen.
Esélyeim javulni kezdtek.
Tíz év se telt s Charlestown körül
már hajós Krőzusnak neveztek.
Hírem tengeren átröpül;
szerencsém szolgál, mind hivebben -

MR. COTTON
S mit szállított?

PEER GYNT
                      Legtöbb esetben
négereket Karolinába,
és bálványképeket Kinába.

MONSIEUR BALLON
Fi donc!

TRUMPETERSTRAALE
De Gynt bátya! Hohó!

PEER GYNT
Önök, ugye, úgy vélekednek:
ez már erkölcsöt horzsoló.
Éreztem ízét én is ennek
s végül meg is gyűlöltem én.
De ha elkezdtük - szó, mi szó -
nem hagyjuk abba könnyedén.
No és különösen nehéz
rátörni egy vállalkozásra,
ott vetni véget egy csapásra,
hol érdekelt ezernyi kéz.
Ez az "egy csapásra" nem elvem,
de másfelől mindig figyeltem,
s mélyen tiszteltem azt, amit
a következmény szó fejez ki:
határon túlra tévedezni
csak árt, a sorsunk így tanít.
No meg estbe hajolt az élet
- ötven felé járhattam akkor -,
porozta hajam már a dér,
s bár megvolt még a jó egészség,
olykor megszállt a gond, a kétség:
ki tudja, végórám hol ér,
mikor a birói itélet
választja a juhot a baktól.
No de elvágni lehetetlen
Kínával nagy forgalmamat.
S megoldás jön egy ötletemben,
mely új üzletágat mutat.
Isteneket küldök tavasszal,
ősszel sok pátert ezzel-azzal;
felszerelésük feddhetetlen:
rum, biblia, harisnya, rizs -

MR. COTTON
S a haszon?

PEER GYNT
                          Persze, volt az is.
Jól ment. Működtek rendületlen.
Egy bálványért, mely jól fizet,
egy kuli kap keresztvizet,
s a két hatás közömbösülhet.
A misszióban sincs pangásra ok,
minden bálványt, mely piacra kerülhet,
sakkban tartanak a papok.

MR. COTTON
S Afrika áruja, a néger?

PEER GYNT
Morálom ott is győzhetett.
Beláttam: idős korban nem lehet
íly üzletet folytatva élnünk.
Hisz bármikor elér a végünk.
S ehhez jön még ezer cselével
a nagy emberbarát-sereg,
a küzdelem kalózveszéllyel,
szelek szeszélye, fergeteg.
Eszemet ez együtt győzte meg.
Gondoltam: Peer, vond be vitorlád,
köszörüld ki sok csúnya csorbád;
és délen földeket szereztem.
Utolsó húsimportomat
megtartom, prima egy csapat.
Megteltek feszesre, kövérre,
a magam s maguk örömére.
Elmondhatom - és nem dicsekszem -,
úgy bántam velük, mint apa,
s ennek meglett a kamata.
Iskolákat is épitettem,
hogy az erényt - volt rá okom -
megtartsam a középfokon,
s vigyáztam is, hogy ott megálljon
s thermometere le ne szálljon.
Majd az üzletet abbahagytam,
visszavonultam teljesen:
a farmomat gyorsan eladtam
mindenestül, véglegesen.
Rendeztem egy búcsúnapot:
nyakalták az ingyen grogot,
nők, férfiak becsiptek ott,
özvegy - tubákot is kapott.
Ezért hiszem, amennyiben
a szó nemcsak üres vigasz:
"ki rosszat nem tesz, jót tesz az" -
feledték bűnöm odafenn,
s hogy bennem bármily sok a vétek,
ellensúlyozzák az erények.

V. EBERKOPF
(koccint vele)
Fellelkesít, ha látjuk ebben:
elvből tettet formál a lét,
s levetve elmélet ködét,
zűrben megáll rendíthetetlen!

PEER GYNT
(aki már eddig is sűrűn ürítgette poharát)
Mi, észak fiai, a küzdelemben
kitartunk. Az élnitudásunk
jó kulcsa: dugd be a füled,
úgy kígyó bele nem mehet:
az alattomosra vigyázunk.

MR. COTTON
Uram, milyen kígyó lehet?

PEER GYNT
Kicsi kígyó, mely rosszra csábít,
mikor a lelkünk tettet áhít. (Ismét iszik.)
S hogy merni tudjunk tettrekészen,
annak egy titka van csupán:
állni, de szabad lábbal ám,
sok életcsapda közt merészen -
tudni, ha harcoltunk s ütöttünk,
az a nap nem végső napunk,
s van még egy szabad híd mögöttünk,
melyen visszavonulhatunk.
Ez kormányozta életem,
ez adott színt minden napomnak;
örökségül kaptam: fajomnak
és hazámnak köszönhetem.

MONSIEUR BALLON
Norvég?

PEER GYNT
A születés cimén,
világpolgár lelkem szerint.
Mi pályámon szerencse, mind
Amerikától kaptam én.
Kincseit könyvpolcos szobámnak
köszönöm német iskoláknak.
Frankhontól mellényem szabását
kaptam, s szikrányi szellemet -
Angliától munkás kezet,
s érdekeim védni tudását.
A zsidóktól egy szót: kivárni -
dolce far nienté-m parányi
kisérőm lett Itáliában -
s egy fordulóut szorosában
életem egyszer a remek
svédacél tőr mentette meg.

TRUMPETERSTRAALE
(poharat emelve)
A svéd acél!

V. EBERKOPF
                   Először arra,
ki megforgatta viadalra!
(Koccintanak s isznak. Peernek már forrósodni
kezd a feje.)

MR. COTTON
Ez Sir, rendben van mind nagyon; -
de szeretném tudni: vajon
aranyával mi lesz a terve?

PEER GYNT
A tervem? Hm.

MIND A NÉGYEN
(közelebb húzódva)
                        Feleljen erre!

PEER GYNT
Első: hogy utazzam hajómon.
Ezért vettem fel önöket
Gibraltárnál társutazásra -
kerestem táncos híveket
aranyborjúm köré a táncra.

V. EBERKOPF
Elmés!

MR. COTTON
             Nincs, ki hiába rójon
utat vizén az óceánnak,
mindenki célt keres magának.
Mi az öné?

PEER GYNT
                   Császári trónom.

MIND A NÉGYEN
Császár -?

PEER GYNT
(bólint)   Az.

AZ URAK
                    Hol?

PEER GYNT
                          Világ királya!

MONSIEUR BALLON
De hogy?

PEER GYNT
              Bízom az aranyamban!
S ez a terv nem ma született;
minden tettem ez inspirálta.
Álmodtam már ifjúkoromban:
felhőn szállok tenger felett.
Arany kardom van, szép palástom, -
s négykézlábra buktam a páston.
De célom nem lankadt sose.
Olvastam vagy hallottam-e,
már nem tudom: ha valaki
a nagy világot megnyeri
s énjét elveszti, nyeresége:
repedt fejen koszoru éke.
A szólás ilyenforma volt,
és amit mond, az nem koholt.

V. EBERKOPF
S mi a gynti én, s hol lehet?

PEER GYNT
A világ homlokom megett,
mi önmagammá különítsen,
ahogy ördög nem lehet Isten.

TRUMPETERSTRAALE
Most már, amire céloz, értem!

MONSIEUR BALLON
Nagy bölcs!

V. EBERKOPF
Én a költőt dicsérem.

PEER GYNT
(emelkedő hangulatban)
A gynti én - egy légió
vágy s kivánság, gyönyörhozó, -
a gynti én egy óceán
ötlet, igény és látomány,
minden, mit az én mellem érez,
s éltetve engem, gyntivé tesz.
S ahogy föld kell Istennek arra,
hogy világában úr legyen,
úgy van szükségem az aranyra,
hogy engem császárrá tegyen.

MONSIEUR BALLON
Aranya van!

PEER GYNT
                   Nincs elegem.
Belőle pár lagzit fedeznék,
ha Lippe-Detmold ura lennék.
De én akarok lenni teljesen,
Gynt lenni egész földtekénken,
Sir Gynt tetőtől talpig: én-em!

MONSIEUR BALLON
(elragadtatva)
Öné a legszebb mámor a világon!

V. EBERKOPF
A rajnai bor százéves csodái!

TRUMPETERSTRAALE
Tizenkettedik Károly daliái!

MONSIEUR BALLON
Előbb azonban ötletet találjon
befektetésre -

PEER GYNT
                         Már találtam;
Ezért történt, hogy itt megálltam.
Már északnak fordulhatok.
Jachtomra érkezett lapok
nagy hírt közöltek mostanában.
(Feláll, kezében a pohár.)
A jósors nem pártol el onnan,
ahol megáll valaki bátran -

AZ URAK
Nos?

PEER GYNT
         Hellaszban forradalom van.

MIND A NÉGYEN
(felugranak)
A görögök?

PEER GYNT
                     Máris nyomulnak -

MIND A NÉGYEN
Hurrá!

PEER GYNT
             A törökök szorulnak! (Kiüríti poharát.)

MONSIEUR BALLON
Hellászba! Szebb ügyet ki vállal?
Karddal segítek, franciával!

V. EBERKOPF
Én - a távolból - proklamálok.

MR. COTTON
Szállítok, s így hasznukra válok.

TRUMPETERSTRAALE
Én Benderbe fogok utazni
a híres sarkantyút kutatni.

MONSIEUR BALLON
(Gynt nyakába borul)
Ó, bocsásson meg érte, ha
félreismertem!

V. EBERKOPF
                         Én buta,
már csalónak néztem, sviháknak.

MR. COTTON
Sok; én bolondnak -

TRUMPETERSTRAALE
(meg akarja csókolni) Jó magam,
Peer testvér, egy haszontalan,
utolsó yankee mákvirágnak -!
Pardon!

V. EBERKOPF
            Tévedtünk mind a hárman -

PEER GYNT
Mit mond?

V. EBERKOPF
                 Most már teljes sugárban
látjuk a gynti nagy hadat:
kívánságokat, vágyakat -!

MONSIEUR BALLON
(csodálattal)
Tehát "Monsieur Gynt" ezt jelenti!

V. EBERKOPF
(ugyanúgy)
S ezt: tisztességgel lenni gynti!

PEER GYNT
De mondják csak -

MONSIEUR BALLON
                                Nem érti ön?

PEER GYNT
Kössön fel a hóhér, ha értem!

MONSIEUR BALLON
Hogyhogy? Hát nem a görögön
segit pénzzel, hajóval?

PEER GYNT
(fú egyet) Én? Nem!
Én csak az erősebbhez állok.
Kölcsönt a töröknek kinálok.

MONSIEUR BALLON
Nem lehet!

V. EBERKOPF
               Elmés tréfa volt!

PEER GYNT
(egy darabig hallgat, aztán székre támaszkodik,
és előkelő arcot vág)
Urak, ne húzzuk az időt:
legjobb elválni, mielőtt
barátságunk füstté foszolt.
Akinek nincs, nem veszt, ha bíztat.
S akinek földje annyi csak,
amennyit árnyéka boríthat,
az ágyútöltelék, salak.
De amit gonddal félretettünk,
azt nincsen kockáztatni kedvünk.
Menjenek csak Hellászba. Ingyen
elküldöm, sőt fegyveresen.
Szítsák a harcot hevesen,
úgy könnyebb lesz íjam feszítnem.
Fel a szabadságért s jogért!
A törökre! Ontsák a vért,
és haljanak meg hősi szépen
egy-egy janicsárdárda-végen.-
De - nélkülem.
(Zsebére üt.)
                      Itt az arany,
s itt Sir Peer Gynt: önmagam.
(Kinyitja napernyőjét, s elmegy a pálmaligetbe,
a függőágyak felé.)

TRUMPETERSTRAALE
Disznó!

MONSIEUR BALLON
                Hol a becsületérzék?

MR. COTTON
A becsület itt nem nagy érték;
azt nézze, mennyi hasznot ad,
ha az a görög föld szabad -

MONSIEUR BALLON
Láttam magam győztes vitéznek!
Gyönyörű görög nők becéztek!

TRUMPETERSTRAALE
Már lengettem képzeletemben
híres svéd sarkantyúm kezemben!

V. EBERKOPF
Láttam, hogy lesz föld s víz ura
a nagy-nagy germán kultura!

MR. COTTON
Baj a kár, mely zsebünket érte.
Goddam! Tudnék könnyezni érte!
Enyém az Olympos egészen:
ezt hittem - s ha megbízható
a hír, gazdag a mélye rézben,
amely még kibányászható.
S a Kastala folyó is ott van,
mely szerepel a mítoszokban,
vize sok helyen úgy szakad,
hogy ezer lóerőt is ad -!

TRUMPETERSTRAALE
Én indulok. Svéd kard kisér,
yankee aranynál többet ér!

MR. COTTON
Az meglehet, de a tömegben
mind elpusztulunk menthetetlen,
és a haszonnak ki örül?

MONSIEUR BALLON
Hej! már mienk volt a szerencse -
s most itt állunk sírja körül.

MR. COTTON
(ökölbe szorított kézzel megfenyegeti a hajót)
A sötét láda s benne kincse:
négerből sajtolt aranya -!

V. EBERKOPF
Királyi eszme! Rajta! Ma
császárságát elveszti ő!

MONSIEUR BALLON
Mit akar?

V. EBERKOPF
                   Hatalomra vágyom!
A legénység megnyerhető.
Hurrá! A jachtot okkupálom!

MR. COTTON
Ön - mit?

V. EBERKOPF
                   Mindent, amit lelek!
(A csónak felé indul.)

MR. COTTON
Minden érdekem arra készt,
hogy részt vegyek.
(Utána indul.)

TRUMPETERSTRAALE
                   Nézd a csibészt!

MONSIEUR BALLON
Gazság! No de - enfin - megyek!
(Követi őket.)

TRUMPETERSTRAALE
Akkor én is - de a világon
végigdörög tiltakozásom -! (Utánuk megy.)

A partnak egy más szakasza. Holdfény és rohanó felhők. A jacht már teljes gőzzel siklik a nyílt tengeren. Peer Gynt a part mentén futkos fel és alá. Egyszerre a karjába csíp, majd meg kifelé bámul a tengerre.

PEER GYNT
Gonosz álom! - Agyrém! - Vége van?
Nyílt tengeren! És az a vad, vad iram!
Agyrém! Alszom! Eszelős, ittas vagyok!
(Kezét tördeli.)
Lehetetlen, itt el nem pusztulhatok!
(Haját tépi.)
Álom! Akarom, hogy az legyen!
Szörnyű! Jaj! Felriadok a valóra!
Hitvány barátok -! Uram, hallgass a szóra!
Te igaz, bölcs -! Büntess, esedezem -!
(Ég felé emelt karral könyörög.)
Én kérlek, Peer Gynt! Ma segíts, vigyázz reám!
Tarts meg, különben elveszek itt, atyám!
Pusztuljon a gép! Eresszék vízre a csónakot!
A kötélzetet összekuszálhatod!
Állítsd meg a tolvajt. Ne törődj ma más bajokkal!
A világ addig megél bizonyosan - -
Nem hallja a szót! Mint máskor is: nagyot hall!
Szép rend! Egy Isten, aki tanácstalan.
(Felfelé integet.)
Pszt! Néger üzletemet rég abbahagytam!
Ázsiának térítő papokat adtam!
S ez a jótett ér egy kézmozdulatot!
Segíts hajómra!
(Tűzsugár szökik a jachtból magasra, utána sűrű füst gomolyog;
tompa dörrenés hallatszik; Peer Gynt felordít és térdre borul
a homokon; lassan eloszlik a füst; a hajó eltűnt.)

PEER GYNT
(halkan és sápadtan) A kard lecsapott!
Ott minden élet az árban fuldokol!
Áldott a szerencse, mely pártfogol - (Meghatottan.)
Véletlen? Több. Más volt az az ok.
Víz nyelte el őket, s én megvagyok.
Ó, hála, hogy őríztél a veszélyben!
s nem nézted a gyarlóságaimat - - (Mélyet lélegzik.)
Csodálatos és vígasztaló tudat:
van, aki külön is vigyázva védjen.
De étel? Ital? Ez a puszta rémít.
Valami csak akad. Ez az ő ügye már.
Nincs baj.
(Behizelgő, erősebb hangon.)
               Nem engedi ő, hogy én itt
elpusztuljak: kicsi, árva madár.
Csak alázatosan. És adni időt.
Ne csüggedj, bizz csak akaratában -
(Hirtelen felriad.)
De mi volt az? Oroszlán kurrog a nádban?
(Vacog a foga.)
Nem oroszlán.
(Felbátorodva.)
                      Mégis az; ismerem őt.
A vadak ide nem mernek közeledni.
Urukkal nem mernek kötekedni.
Van ösztönük és helyes, amit érez,
elefánttal játszani szörnyü veszélyes. -
De jobb, ha magamnak fát keresek.
Ott pálma s akácfa hajlik a csendben;
oda felkúszom s nyugton lehetek, -
s ha nehány zsoltár is volna eszemben -
(Felmászik.)
Nem olyan a virradat, mint a szürkület:
ige, mit sokszor tett latra az ember.
(Elhelyezkedik.)
Milyen élvezet itt felszállni a szellememmel!
Kincsnél is több a nemes, jó érzület.
Hagyd rá magadat. Ő azt is tudja ám,
hogy kínból mit szánhat poharadnak.
Hozzám ő jóindulatu most. Atyám,
(Egy pillantást vet a tengerre, s halkan felsóhajt.)
de jó gazdának - nem, nem mondhatom annak!

Éjszaka. Marokkói tábor a sivatag szélén. Őrtűz és heverő harcosok.

EGY RABSZOLGA
(haját tépve jön)
Jaj, a császár fehér lova nincs sehol!

EGY MÁSIK RABSZOLGA
(ruháját szaggatva jön)
Orv kézen a császár szent ruhája!

A FELÜGYELŐ
(jön)
Aki nem vezet nyomára,
száz-száz talpassal lakol!
(A harcosok lóra pattannak, és elvágtatnak minden irányban.)

Hajnalszürkület. Akácfa- és pálmacsoportok. Peer Gynt egy fán ül, kezében letört ág, egy csomó majmot igyekszik vele magától távol tartani.

PEER GYNT
Hú! Kínos éjszaka volt nagyon.
(Csapkod maga körül.)
Itt vagy megint? Az átkozott! Dobálnak.
Gyümölccsel-e? Nem; mással hajigálnak.
Milyen undok állat egy ilyen majom!
Írva vagyon: legyen éber, küzdjön az ember.
De már erőt vesz rajtam a gyengeség.
(Újra zavarják, mire türelmetlenül kifakad.)
Únom, szűnjék meg már ez a nyegleség!
Ha itt egy fickót megragadok a kezemmel,
lenyúzom a bőrét, s abba öltözöm,
s ha a sok majom megpillant szőrösön,
valódinak érez, s bántani nem mer. -
Mi az ember? Kis pihe, semmi más,
kicsit néznie kell, mi a mód s a szokás.
Új had! Ez a nyüzsgő csőcselék!
Egy raj bolond. Csiba te! De nyomban!
Ha csak álfarkat kapnék valahonnan, -
hogy állathoz hasonlítanék -
Mi az? A fejem felett a merésze -! (Felfelé néz.)
Az öreg - markában a dobnivaló -!
(Félősen összekuporodik, s egy ideig mozdulatlanul ül.
A majom mozdulatot tesz, Peer Gynt hízelegni kezd neki,
s csalogatja, ahogy kutyát szokás.)
Te vagy, te vagy az, öregapó!
Mily tisztességes most a viselkedése!
Ő nem hajigál; nem is illenék.
Nézd, én vagyok! Kuc-kuc, a te jóbarátod.
Aj-aj! a nyelved is értem, nem csodálod?
Rokonok vagyunk, s ez éppen elég,
apó cukrot kap holnap -! A gaz maki!
Pfuj, undor! A dög legazolt egészen! -
Vagy eledel volt? Íze bizonytalan, érzem.
De az ízlésünk a szokás alakítja ki.
Hol is olvastam egy bölcs szavait?
Csak köpj, a szokás majd megtanit. -
Mit? Az aprónép is?
(Csapkod és hadakozik.)
                              Égre kiált,
hogy a teremtés dísze és diadalma
rákényszerüljön erre -! Gewalt! Gewalt!
Rossz volt az öreg, gonosz a fiatalja!

Kora reggel. Köves vidék, kilátás a sivatagra. Sziklahasadék és barlang az egyik oldalon.

Egy tolvaj és egy orgazda áll a hasadékban, mellettük a császár lova és ruhája. A díszesen felnyergelt lovat sziklához kötötték. Lovasok a távolban.

A TOLVAJ
Lándzsákon villan
a napnak a fénye,
baj, baj!

AZ ORGAZDA
Legurul már, érzem,
fejem a fövénybe.
Jaj, jaj!

A TOLVAJ
(mellén keresztbe fonja a két karját)
Tolvaj apám volt,
lopni szeretnék.

AZ ORGAZDA
Orgazda apám volt,
más mi lehetnék?

A TOLVAJ
Hordozd, mit a sors ad;
az énedet óvjad.

AZ ORGAZDA
(fülel)
Léptek - a bozótban!
Merre szaladj?

A TOLVAJ
A barlang mély
s a próféta nagy!
(Otthagyják a drága zsákmányt, és elmenekülnek.
A lovasok eltűnnek a távolban.)

PEER GYNT
(nádsípot faragva jön)
Be jó ma ezen a drága reggelen! -
A ganajtúró gömbjét gurítja a földön,
csigaházából a csiga előjön.
Aranyat lel, aki korán kel. Igen.
Ez a napfény, mely ömlik szabadon,
mégis csodálatos hatalom:
nyugodt az ember, érzi: feszül a kedve,
ökörrel is bátran kötekedne. -
Ó, csend! Vidéki öröm hazája!
Hogy vethettem meg egykor annyira én!
Magát az ember a városokba zárja,
hol csőcselék tolong a ház küszöbén. -
Ni, a gyík: surran s figyeli a legyet,
bekap egyet, s nem gondol egyebet.
Ártatlan az állat. Mily hűségesen
követi a teremtő rendelését,
megtartja a jellegét, a viselkedését.
Küzdhet, játszhat: maga, más sohasem
maga, s első percétől csak ilyen.
(Lornyettjét az orrához illeszti.)
Varangy. Pici kőodvában ül.
Kőpusztából kukkan ki fejével,
s néz, mintha ablakon át tekintene széjjel,
s magának elég ő - így; egyedül.
(Elgondolkozik.)
Elég? Magának - Hol is -? Azt hiszem -
Igen, olvastam siheder koromban
nagy könyvben. Posztillában vagy Salamonban?
Bizony, évről évre észreveszem:
az időt s helyet téveszti eszem. (Árnyékos helyre ül.)
Hűs folt. Jó lesz heverőhelyemnek.
Nini, páfrány. Itt ehető füvek teremnek.
(Megízleli.)
A baromnak jó, no de nem nekem.
Bár meg vagyon írva: győzz természeteden.
De ez is: a kevélység összeroskad,
s felemeltetés jut az alázatosnak. (Nyugtalanul.)
Felemeltetés? Így lesz, tudom én; -
másként képzelni is lehetetlen.
A sors elvisz erről a kietlen
földről, a kezét kinyújtja felém.
Ez próba, de biztat már a reményem,
ha az Úr megtartja a testemet épen.
(Elhessegeti gondolatait, cigarettára gyújt,
végignyújtózik, és belebámul a sivatagba.)
Homok, homok, mely a végtelenbe vész el. -
Ott, messze mi az? Strucc lépeget. -
Az Isten célja mi lehetett
ezzel az üres sivatag-vidékkel?
E földdel, amelyen élet nem fakadhat,
s mely így, kiégve, nem fogan és nem adhat; -
csak parlagon heverő homoktömeg,
s a legelső naptól fekszik hullamódra,
s hogy lett, az Urának nem köszönte meg. -
A természet az erőt pazarolja. -
Keleten tán tenger csillog a naptól?
Káprázat, én látom egyedül.
A tenger amott, nyugatra feszül,
s homokhát zárja el a sivatagtól.
(Hirtelen egy gondolat ragadja meg.)
Elzárja? De én - Nem széles a gát.
Elzárja? Csatornával töröm át, -
s az életadó víz vad, szilaj árja
bezúdul a pusztába, a sivárba!
Ár lengne az izzó sír sivatagán,
friss habbal, mint fodros vízű óceán,
szigetévé lesz az oázis az árnak,
zöld északi parttá Atlasz, a vad,
s vitorlások, mint lenge sirályhad
szállnak, hol most karaván halad.
Élő levegő oszlatja szelében
a gőzt, a vidék ege harmatot ad,
építik sorra a városokat,
s fű serked a hajló pálma tövében.
A Szaharától délre, lenn,
a parton friss kultúra terem.
Timbuktuban gőz hajtja a gyári gépet,
Bornut meg gyarmatosítva művelik,
s a kutató, ki a Nílusfő-vidéket
keresi, vonaton megy Habeszig.
Kövér szigetet keresek ki itt lenn
s a norvég fajt ide áttelepítem;
majdnem királyi törzs völgyemnek a népe;
itt majd arab vér juthat erébe.
Öböl körül, szelidebb hegyoldalon
valóra válik Peerropolis, az álmom.
A világ vén. Most jön az én világom:
fiatal, szép Gyntiana államom!
(Felugrik.)
Csak tőke - a tőke mindent rendbe hoz,
aranykulcs a tengerkapuhoz!
Harc a halál ellen! Amíg ki nem oldja
zsákját, melyen úgy ül, mintha kotolna.
Szabadságért hevülnek a népek.
S én, mint csacsi a bárkán ordítozom,
s a szabadulás szent keresztvizét hozom,
születő, csodaszép partok, tifelétek!
Megyek! Adj tőkét, kelet és nyugat!
Egy lóért - fél birodalmamat!
(A ló nyerít egyet a szakadékban.)
Nini! Ló! Ruha! - Fegyverek! Ékszer!
(Közelebb megy.)
Lehetetlen! Olyat olvastam, igen:
az akarat hegyeket mozdít erejével;
de hogy lovat is -! Sehol, sohasem.
Locsogás! Itt áll a ló, bizony Isten,
ab esse ad posse, s a többi is itten -
(Felöltözik a talált ruhába, s végignéz magán.)
Sir Péter - ilyen az igaz török ám!
Nem tudjuk, mit hoz a sors akaratja. -
Előre, Grane, jó paripám!
(Nyeregbe száll.)
A kengyel: szép aranyos topán!
A lovas rangját szerszáma mutatja!

Arab főnök sátra. A sátor magában áll egy oázison. Peer Gynt keleti öltözetben párnákon pihen. Kávét iszik, és hosszú szárú pipából füstöt ereget. Anitra meg egy csapat leány táncol előtte, és énekel neki.

A LEÁNYOK KARA
Itt a próféta személye!
Itt a próféta személye!
Aki úr, s aki mindenek tudója,
hozzánk jött el, ide tért be,
homokon ló volt a hajója.
Az úr, aki még sose tévedt,
hozzánk jött el, ide tért be,
átszelte a messzeséget.
Szóljon dob s flóta zenéje;
itt a próféta személye!

ANITRA
Lova színe fehér, akár az Éden
teje, mely szétárad a drága folyókon.
Hajoljon a térd! A fej is hajoljon!
Szelid csillagfény ég a szemében.
De ha ránk tekint e fénnyel,
ki bírja ki földi szemével?
Pusztákon jött ide ő.
Mellén arany és gyöngy fénye volt.
Fény járt, ahol lovagolt.
Mögötte sötét.
Számum s aszály a halált viszi szét.
Eljött a dicső!
Ember-mód jött ide ő,
disze fénybe vonta,
puszta a Kába-kő;
ezt így maga mondta!

A LEÁNYOK KARA
Szóljon dob s flóta zenéje;
itt a próféta személye!
(A leányok halk muzsikaszóra táncolnak.)

PEER GYNT
Könyvben láttam - s igaz életismeret -:
"Próféta otthon senki fia se lehet".
Ez jobban esik, s még több örömet igérhet,
mint Charlestownban a hajósok közt az élet.
Volt benne üresség, s valami más
bizonytalan s idegen vonás; -
otthon sosem éreztem magam ottan,
nem is voltam avatott a dologban.
Gályára menni mi bírt, milyen ok?
Papirost fiókban túrni rakással.
Nem is értem meg, ha visszagondolok: -
így jött, s nincs mit magyarázni mással. -
Arany árán lenni önmaga, én,
nem más: házépítés a fövényen.
Bámul órán, gyűrűn s miegyében,
s hódol hizelegve a nép, a szegény;
kalaplevéve nézi a melltű-éked,
de óra s tű más, mint a személyed. -
Próféta - be más ma a helyzet alapja,
az ember biztosan érzi már:
a hódolat itt csak őneki jár,
s nem a pénze, a font sterlingje kapja.
Az ember az, ami; ami ő maga,
köszönettel a sorsnak nem adós soha,
útját nem az engedély vagy a pátens szabja. -
Próféta; no, ez nekem való nagyon.
Különös: csak azért, mert ráleltem ideérve
a természet pár egyszerű gyermekére,
mikor átjöttem a nagy sivatagon.
Itt a próféta, megérkezett. No, jó.
Nem akartam én rászedni hívőket; -
más a hazug s más a prófétaszó;
s ha tetszik, bármikor itthagyom őket.
Itt semmi se köt, s csak örülhetek ennek; -
hogy úgy mondjam, magánügyem az egész,
mehetek, ahogy jöttem, a paripa kész;
szóval: ura lettem a helyzetemnek.

ANITRA
(a bejárat felé közeledve)
Próféta! Uram!