IV. felvonás
I. jelenet. Prospero barlangja elõtt.
Belép Prospero, Ferdinánd és Miranda.
Prospero: Ha nagyon keményen büntettelek,
kapsz érte kárpótlást is: a saját
életem szálának egy fonalát,
akiért élek; akit a kezedre
bízok újból: a bosszúságaid csak
a szerelmed próbája voltak, és te
álltad a próbát: az Ég színe elõtt
adom át gazdag ajándékod. Ó Ferdinánd!
Ne nevess ki, hogy dicsekszem vele,
meglátod majd, minden dicséretet
felülmúl.
Ferdinánd: Jobban elhiszem ezt, mint egy
jóslat szavát.
Prospero: Vedd hát, tõlem ajándékként, magadtól
jutalmadként, a lányomat: de, ha
szüzességének csomóját megoldod,
mielõtt a szent ceremóniák
és rítusok rendben lezajlanak,
ne hullasson az ég szép harmatot
szerzõdésünkre; csupasz gyûlölet,
vak megvetés és viszály záporozzék
a közös ágyra, förtelmes gyomokkal,
hogy gyûlöljétek mindketten: vigyázz,
Hymen lámpása vet rád fényt.
Ferdinánd: Úgy nyerjek
hosszú életet, szép utódokat,
tartós szerelmet, hogy a legsötétebb
barlang, a legerõsebb megkísértés,
örök rossz szellemünk, egyik se fog
kéjenccé tenni, hogy így eltompítsam
az ünnep élét, mikor majd úgy érzem,
hogy lesántultak a Nap lovai,
vagy láncra verték lent az éjt.
Prospero: Jól szóltál.
Ülj le, beszélj vele, tiéd, sajátod.
Hé, Ariel, szorgos szolgám! Ariel!
Belép Ariel.
Ariel: Mit kíván az én uram? Itt vagyok.
Prospero: Te és a társaid jól végeztétek
legutóbbi munkátok. Egy újabb cselhez
kelletek most. Hívjad a csõcseléket,
felruházlak hatalommal fölöttük:
sürgesd õket, mozogjanak; a két
fiatal szemére káprázatot
kell bocsássak: megígértem nekik,
és õk elvárják tõlem.
Ariel: Most azonnal?
Prospero: Ebben a pillanatban.
Ariel: Annyit sem szólsz: "Úgy legyen!",
el sem száll egy pille sem,
máris jön lábbujjhegyen
mind, szép engedelmesen.
Szeretsz engem, mester? Nem?
Prospero: Nagyon, finom kis Ariel. Ne közeledj,
amíg nem hívlak.
Ariel: Értettem, igen. [Kimegy.
Prospero: Tartsd a szavad; ne nagyon enyelegj,
a legerõsebb eskü is csak szalma
a vér tüzének: tartóztasd magad,
vagy jóéjt, eskük!
Ferdinánd: Esküszöm, uram;
a hûvös, szûz, fehér hó szívemen
lehûti a májam lázát.
Prospero: Na jó. -
Most gyertek, Ariel! jobb, ha sokan,
mint, ha egyetlen szellem is hiányzik.
Szót se! Nézzétek és legyetek csöndben.
[Lágy zene.
Maszkajáték. Belép Iris.
Iris: Ceres, bõkezû úrnõ, a mezõket,
búzát, rozst, árpát, borsót érlelõket,
pázsitos rétet, hegyek oldalában,
ahol a juhok legelésznek nyájban,
folyók partját, ahol a gólyahírt a
lucskos április parancsodra nyitja,
nimfáknak, koszorúhoz; a rekettyét,
hol csalódott szerelmes sírja vesztét,
mert elhagyták; szõlõtõkéidet,
s a parti sziklát, amely a vizet
zúgatja, hagyd most el: a magas ég
úrnõje, szivárványos hírnökét,
engem küld érted; úri kegyelemmel
ezen a réten megjelenni rendel,
már páváinak szárnyai suhognak,
gyere hát, Ceres, jöjj, hogy szórakoztasd.
Belép Ceres.
Ceres: Te tarka hírnök, akiben soha
nem csalódott Jupiter asszonya;
aki sáfrány-szárnyaiddal igézel
virágaimra friss esõt és mézet,
kétrét borul kék íved koronája
a cserjés rétre és a dombos tájra,
te, büszke föld hímzett sálja; nem értem,
mit akar tõlem úrnõd itt a réten?
Iris: Megülni igaz szerelem kötését ,
s hogy adja mindenki ingyen a részét
az áldott szeretõknek.
Ceres: Mondd, te égi ív,
kíséri Venus és a fia is
a királynõt? mert a sötét, hideg
Pluto a lányom tõlük kapta meg,
én azóta kerülöm ezt a nõt
és vak fiát.
Iris: Ne félj, nem látod õt.
Találkoztam velük Paphos fölött.
Szárnyas kocsin szelték a felleget.
Jártak már erre, hogy kárt tegyenek
buja bûbájjal itt ebben a párban,
akik esküdtek, nem ünneplik ágyban
szerelmüket, míg nem szabad. Hiába
próbálkozott náluk Mars tüzes társa;
hát távozott és vitte a fiát,
ez dühében eltörte a nyilát,
hogy visszamegy gyereknek.
Ceres: Itt jön õ,
más nõ nem jár így, csak a nagy Juno.
Belép Juno.
Juno: Bõkezû húgom, segítséged várom,
álld meg õket, hogy nászuk prosperáljon,
tiszteljék õket boldog magzatok.
Dal.
Juno: Házi áldást, gazdagságot,
hosszú életet kívánok,
rövid órák örömével!
Juno áldó énekével.
Ceres: Teli hombár, földi bõség,
gazdagság, mely egyre nõ még,
édes szõlõ sûrû fürtje,
dús kalászok aranyfüstje,
legyen gazdag minden más is,
a legvégsõ aratás is!
Elkerüljön szükség, éhség,
ezt kívánja nektek Ceres!
Ferdinánd: Nagyszerû látvány, varázslatos és
elbûvölõ. Lehetek-e merész,
azt hinni: szellemek?
Prospero: Azok, én vontam
elõ õket a rejtekükbõl, játsszák
el, amit képzeltem.
Ferdinánd: Hadd éljek itt,
ilyen lány és az apja, egy tudós:
Édenné teszik ezt a helyet.
[Juno és Ceres összesúgnak és egy megbízással elküldik Iris-t.
Prospero: Hallgass!
Juno és Ceres valamit beszélnek,
még jön valami: psszt, és maradj csöndben,
vagy elszáll a varázs.
Iris: Kanyargó vizek nimfái, najádok,
fejeteken hínáros koronátok,
gyertek elõ csevegõ csermelyek
mélyérõl: Juno parancsolja ezt.
Szelíd nimfák, az igaz szerelem
ünnepét ülni jöjjetek velem.
Belép néhány Nimfa.
Te nap-égette arcú arató,
gyere közénk, velünk örülni jó:
pihenj kicsit: tedd föl kalapodat,
járd a nimfákkal régi táncodat,
ahogy szokásod.
Belép néhány arató, illõ öltözékben: kellemes táncba fognak a Nimfák-kal; ennek a vége felé Prospero hirtelen megmozdul és megszólal; ez után, egy különös, öblös és zavaros zaj hatására, mind gyorsan eltûnnek.
Prospero: [Félre:] Felejtettem az összeesküvést,
amit a vad Caliban és két társa
szõtt ellenem; a kellõ pillanat
itt van mindjárt. [A Szellemek-hez.] Jó volt! Most tûnjetek!
Ferdinánd: Furcsa: apádat valami zavarja,
nézd, milyen mérges.
Miranda: Még sohase láttam
ilyen zaklatottnak, ilyen dühösnek.
Prospero: Nagyon megindultnak látlak, fiam,
mintha csalódtál volna. Semmi baj sincs:
a játék véget ért. Színészeink,
mondtam, mind szellemek; most szétoszoltak
a levegõbe, a híg levegõbe:
s mint ez az anyagtalan látomás,
a felhõ-sapkás tornyok, paloták,
a szép templomok, sõt maga a föld,
és rajta minden, föloldódik egyszer
és mint ez a ködbõl lett maszkabál,
nyomtalan elszáll. Mert olyan szövetbõl
készültünk, mint az álmok: kis életünket
a mély alvás köríti. - Zaklatott
vagyok, mert gondok gyötrik öreg elmém.
Ne zavarjon ez a bizonytalanság.
Ha kívánod, menj a barlangba és
pihenj meg ott: én itt kint járok egyet,
hogy megnyugodjam.
Ferdinánd,
Miranda: Kívánunk nyugalmat.
[Kimennek.
Prospero: Egy szóra! [Kettejükhöz.] Köszönöm; Ariel, gyere!
Belép Ariel
Ariel: Rám gondolsz, itt vagyok. Mit kívánsz?
Prospero: Szellem,
készüljünk találkozni Calibannal.
Ariel: Igen, parancsnok; míg játszottam Cerest,
gondoltam, szólok is neked. De féltem,
nehogy feldühítselek.
Prospero: Mondd csak, hol hagytad a három gazembert?
Ariel: Mondtam, vörösek voltak az italtól,
és bátran ütötték a levegõt,
amiért az arcukba fúj. A földet,
hogy a talpuk csókolja: azért közben
a céljuk sem felejtették . Doboltam;
mint a csikók, hegyezték a fülük,
tátották a szemüket, szimatoltak,
zenét szagoltak; elbûvöltem õket,
jöttek bõgésem után, mint a borjúk,
szúrós rózsán, rekettyén, tövisen
taposva át, végül ott hagytam õket
a barlangod melletti mocsarasban,
ott táncolnak, lábuk emelgetik, de
a mocsár büdösebb.
Prospero: Jól van, madárkám.
Maradj még láthatatlan alakodban;
hozz a házamból néhány kacatot
csalinak ezek ellen.
Ariel: Már megyek. [Kimegy.
Prospero: Ördög, valódi ördög, rajta nem fog
a nevelés; minden emberséges
fáradságom kárba veszett vele;
ahogy évrõl évre randább a teste,
az agya is ragyás lesz. Mind megkínzom,
hogy üvöltenek majd.
Visszatér Ariel csillogó lim-lomokkal.
Akaszd ide õket.
Prospero és Ariel láthatatlanok maradnak. Belép Caliban, Stephano és Trinculo, mind a hárman vizesek.
Caliban: Halkan lépkedjetek, még a vakond
se hallja meg: nagyon közel vagyunk.
Stephano: Te szörny, ez a te tündéred, akirõl azt mondod, hogy ártalmatlan, szerintem egyszerûen hülyét csinált belõlünk.
Trinculo: Szörny, tiszta lóhúgy szagom van; az orrom kikéri magának ezt a méltatlan bánásmódot.
Stephano: Az enyém is. - Te szörny, ha megorrolok rád, megnézheted magad
Trinculo: Akkor mint szörnynek véged.
Caliban: Jó uram, egy kis jóindulatot még:
légy türelemmel, mert a jutalom
kárpótol majd: úgyhogy halkan beszéljünk,
itt csönd van, mintha éjfél volna.
Trinculo: Igen, de hogy a mocsárba ejtettük a kulacsainkat -
Stephano: Ez nem csak szégyen-gyalázat, te szörny, hanem végtelen nagy veszteség is.
Trinculo: Nagyobb baj ez nekem, mint hogy eláztam: ezt a te ártalmatlan tündéred csinálta.
Stephano: Én megtalálom a kulacsomat, ha nyakig süllyedek is a mocsárba.
Caliban: Kérlek, királyom, nyugodj meg. Ez itt
a barlang nyílása: menjünk be csöndben.
Tedd meg a jó gaztettet, amitõl
örökre tiéd lesz a sziget, és én
örökre talpnyalód.
Stephano: Nyújtsd a kezed: kezdenek véres gondolataim támadni.
Trinculo: Ó, Stephano király! Ó nagyúr! Ó tiszteletre méltó Stephano! nézd csak, micsoda ruhatár vár itt téged!
Caliban: Hagyd el, te hülye, hisz az csak szemét.
Trinculo: Ohó, szörny! mi csak tudjuk, mi való az Ecserire. - Ó, Stephano király!
Stephano: Tedd le azt a köpenyt, Trinculo; a kezemre mondom, az a köpeny az enyém.
Trinculo: Kegyelmességedé lesz.
Caliban: Vízkór fullassza meg ezt a hülyét!
Azokkal a rongyokkal vacakolsz?
Elõbb csak öljük meg: mert ha felébred,
tetõtõl talpig csúnyán összeszurkál,
furcsán nézünk ki majd.
Stephano: Nyugodj meg, szörny. - Kötél kisasszony, nekem lógatja itt ezt a kabátot? Na most a kabát leesett a kötélrõl; na most, kabát, megkopasztalak és akkor kopasz kabát leszel.
Trinculo: Igen, igen: ellopjuk, ami a kötélen lóg és a végén kötélen fogunk lógni, igaz, kegyelmes uram.
Stephano: Jó vicc volt, gyere, kapsz egy kis ruhát cserébe: amíg én leszek a király ebben az országban, a szellemesség mindig elnyeri a jutalmát: "és a végén kötélen fogunk lógni", mondhatom, jópofa gondolat; gyere, kapsz érte még egy ruhát.
Trinculo: Szörnyeteg, gyere, nyúld le, amit tudsz, vidd a maradékot.
Caliban: Nem én; csak idõt vesztünk, õ meg közben
madarat vagy majmot csinál belõlünk,
ekkora homlokkal, ni.
Stephano: Szörny, fogd, amit tudsz: segíts elvinni ezeket oda, ahol az a disznófülû kulacsom elveszett, vagy kiteszlek a királyságomból. Indulj; vigyed.
Trinculo |
AJÁNLOM AZ OLDALT
