IV. felvon�s

I. jelenet. Prospero barlangja elõtt.

Bel�p Prospero, Ferdin�nd �s Miranda.

 Prospero:                Ha nagyon kem�nyen b�ntettelek,
kapsz �rte k�rp�tl�st is: a saj�t
�letem sz�l�nak egy fonal�t,
aki�rt �lek; akit a kezedre
b�zok �jb�l: a bossz�s�gaid csak
a szerelmed pr�b�ja voltak, �s te
�lltad a pr�b�t: az �g sz�ne elõtt
adom �t gazdag aj�nd�kod. � Ferdin�nd!
Ne nevess ki, hogy dicsekszem vele,
megl�tod majd, minden dics�retet
fel�lm�l.

Ferdin�nd:             Jobban elhiszem ezt, mint egy
j�slat szav�t.

 Prospero:                Vedd h�t, tõlem aj�nd�kk�nt, magadt�l
jutalmadk�nt, a l�nyomat: de, ha
sz�zess�g�nek csom�j�t megoldod,
mielõtt a szent cerem�ni�k
�s r�tusok rendben lezajlanak,
ne hullasson az �g sz�p harmatot
szerzõd�s�nkre; csupasz gyûl�let,
vak megvet�s �s visz�ly z�porozz�k
a k�z�s �gyra, f�rtelmes gyomokkal,
hogy gyûl�lj�tek mindketten: vigy�zz,
Hymen l�mp�sa vet r�d f�nyt.

Ferdin�nd:             �gy nyerjek
hossz� �letet, sz�p ut�dokat,
tart�s szerelmet, hogy a legs�t�tebb
barlang, a legerõsebb megk�s�rt�s,
�r�k rossz szellem�nk, egyik se fog
k�jencc� tenni, hogy �gy eltomp�tsam
az �nnep �l�t, mikor majd �gy �rzem,
hogy les�ntultak a Nap lovai,
vagy l�ncra vert�k  lent az �jt.

Prospero:                 J�l sz�lt�l.
�lj le, besz�lj vele, ti�d, saj�tod.
H�, Ariel, szorgos szolg�m! Ariel!

Bel�p Ariel.

Ariel:                        Mit k�v�n az �n uram? Itt vagyok.

 Prospero:                Te �s a t�rsaid j�l v�gezt�tek
legut�bbi munk�tok. Egy �jabb cselhez
kelletek most. H�vjad a csõcsel�ket,
felruh�zlak hatalommal f�l�tt�k:
s�rgesd õket, mozogjanak; a k�t
fiatal szem�re k�pr�zatot
kell bocs�ssak: meg�g�rtem nekik,
�s õk elv�rj�k tõlem.

Ariel:                        Most azonnal?

 Prospero:                Ebben a pillanatban.

Ariel:                        Annyit sem sz�lsz: "�gy legyen!",
el sem sz�ll egy pille sem,
m�ris j�n l�bbujjhegyen
mind, sz�p engedelmesen.
Szeretsz engem, mester? Nem?

Prospero:                 Nagyon, finom kis Ariel. Ne k�zeledj,
am�g nem h�vlak.

Ariel:                        �rtettem, igen.         [Kimegy.

Prospero:                 Tartsd a szavad; ne nagyon enyelegj,
a legerõsebb esk� is csak szalma
a v�r t�z�nek: tart�ztasd magad,
vagy j��jt, esk�k!

Ferdin�nd:             Esk�sz�m, uram;
a hûv�s, szûz, feh�r h� sz�vemen
lehûti a m�jam l�z�t.

Prospero:                 Na j�. -
Most gyertek, Ariel! jobb, ha sokan,
mint, ha egyetlen szellem is hi�nyzik.
Sz�t se! N�zz�tek �s legyetek cs�ndben.
           [L�gy zene.

Maszkaj�t�k. Bel�p Iris.

Iris:                            Ceres, bõkezû  �rnõ, a mezõket,
b�z�t, rozst, �rp�t, bors�t �rlelõket,
p�zsitos r�tet, hegyek oldal�ban,
ahol a juhok legel�sznek ny�jban,
foly�k partj�t, ahol a g�lyah�rt a
lucskos �prilis parancsodra nyitja,
nimf�knak, koszor�hoz; a reketty�t,
hol csal�dott szerelmes s�rja veszt�t,
mert elhagyt�k; szõlõtõk�idet,
s a parti szikl�t, amely a vizet
z�gatja, hagyd most el: a magas �g
�rnõje, sziv�rv�nyos h�rn�k�t,
engem k�ld �rted; �ri kegyelemmel
ezen a r�ten megjelenni rendel,
m�r p�v�inak sz�rnyai suhognak,
gyere h�t, Ceres, j�jj, hogy sz�rakoztasd.

Bel�p Ceres.

Ceres:                        Te tarka h�rn�k, akiben soha
nem csal�dott Jupiter asszonya;
aki s�fr�ny-sz�rnyaiddal ig�zel
vir�gaimra friss esõt �s m�zet,
k�tr�t borul k�k �ved koron�ja
a cserj�s r�tre �s a dombos t�jra,
te, b�szke f�ld h�mzett s�lja; nem �rtem,
mit akar tõlem �rnõd itt a r�ten?

Iris:                            Meg�lni igaz szerelem k�t�s�t ,
s hogy adja mindenki ingyen a r�sz�t
az �ldott szeretõknek.

Ceres:                        Mondd, te �gi �v,
k�s�ri Venus �s a fia is
a kir�lynõt? mert a s�t�t, hideg
Pluto a l�nyom tõl�k kapta meg,
�n az�ta ker�l�m ezt a nõt
�s vak fi�t.

Iris:                            Ne f�lj, nem l�tod õt.
Tal�lkoztam vel�k Paphos f�l�tt.
Sz�rnyas kocsin szelt�k a felleget.
J�rtak m�r erre, hogy k�rt tegyenek
buja bûb�jjal itt ebben a p�rban,
akik esk�dtek, nem �nneplik �gyban
szerelm�ket, m�g nem szabad. Hi�ba
pr�b�lkozott n�luk Mars t�zes t�rsa;
h�t t�vozott �s vitte a fi�t,
ez d�h�ben elt�rte a nyil�t,
hogy visszamegy gyereknek.

Ceres:                        Itt j�n õ,
m�s nõ nem j�r �gy, csak a nagy Juno.

Bel�p Juno.

Juno:                         Bõkezû h�gom, seg�ts�ged v�rom,
�lld meg õket, hogy n�szuk prosper�ljon,
tisztelj�k õket boldog magzatok.

Dal.

Juno:                         H�zi �ld�st, gazdags�got,
hossz� �letet k�v�nok,
r�vid �r�k �r�m�vel!
Juno �ld� �nek�vel.

Ceres:                        Teli homb�r, f�ldi bõs�g,
gazdags�g, mely egyre nõ m�g,
�des szõlõ sûrû f�rtje,
d�s kal�szok aranyf�stje,
legyen gazdag minden m�s is,
a legv�gsõ arat�s is!
Elker�lj�n sz�ks�g, �hs�g,
ezt k�v�nja nektek Ceres!

Ferdin�nd:             Nagyszerû l�tv�ny, var�zslatos �s
elbûv�lõ. Lehetek-e mer�sz,
azt hinni: szellemek?

Prospero:                 Azok, �n vontam
elõ õket a rejtek�kbõl, j�tssz�k
el, amit k�pzeltem.

Ferdin�nd:             Hadd �ljek itt,
ilyen l�ny �s az apja, egy tud�s:
�denn� teszik ezt a helyet.
[Juno �s Ceres �sszes�gnak �s egy megb�z�ssal elk�ldik Iris-t.

Prospero[1]:                Hallgass!
Juno �s Ceres valamit besz�lnek,
m�g j�n valami: psszt, �s maradj cs�ndben,
vagy elsz�ll a var�zs.         

Iris:                            Kanyarg� vizek nimf�i, naj�dok,
fejeteken h�n�ros koron�tok,
gyertek elõ csevegõ csermelyek
m�ly�rõl: Juno parancsolja ezt.
Szel�d nimf�k, az igaz szerelem
�nnep�t �lni j�jjetek velem.

Bel�p n�h�ny Nimfa.

                                    Te nap-�gette arc� arat�,
gyere k�z�nk, vel�nk �r�lni j�:
pihenj kicsit:  tedd f�l kalapodat,
j�rd a nimf�kkal r�gi t�ncodat,
ahogy szok�sod.

Bel�p n�h�ny arat�, illõ �lt�z�kben: kellemes t�ncba fognak a Nimf�k-kal; ennek a v�ge fel� Prospero hirtelen megmozdul �s megsz�lal; ez ut�n, egy k�l�n�s, �bl�s �s zavaros zaj hat�s�ra, mind gyorsan eltûnnek.

Prospero:                 [F�lre:] Felejtettem az �sszeesk�v�st,
amit a vad Caliban �s k�t t�rsa
szõtt ellenem; a kellõ pillanat
itt van mindj�rt. [A Szellemek-hez.] J� volt! Most tûnjetek!

Ferdin�nd:             Furcsa: ap�dat valami zavarja,
n�zd, milyen m�rges.

Miranda:                 M�g sohase l�ttam
ilyen zaklatottnak, ilyen d�h�snek.

Prospero:                 Nagyon megindultnak l�tlak, fiam,
mintha csal�dt�l volna. Semmi baj sincs:
a j�t�k v�get �rt. Sz�n�szeink,
mondtam, mind szellemek; most sz�toszoltak
a levegõbe, a h�g levegõbe:
s mint ez az anyagtalan  l�tom�s,
a felhõ-sapk�s tornyok, palot�k,
a sz�p templomok, sõt maga a f�ld,
�s rajta minden, f�lold�dik egyszer
�s mint ez a k�dbõl lett maszkab�l,
nyomtalan elsz�ll. Mert olyan sz�vetbõl
k�sz�lt�nk, mint az �lmok: kis[2] �let�nket
a m�ly alv�s k�r�ti. - Zaklatott
vagyok, mert gondok gy�trik �reg elm�m.
Ne zavarjon ez a bizonytalans�g.
Ha k�v�nod, menj a barlangba �s
pihenj meg ott: �n itt kint j�rok egyet,
hogy megnyugodjam.

Ferdin�nd,

Miranda:                 K�v�nunk nyugalmat.
           [Kimennek.

Prospero:                 Egy sz�ra! [Kettej�kh�z.] K�sz�n�m; Ariel, gyere!

Bel�p Ariel             

Ariel:                        R�m gondolsz, itt vagyok. Mit k�v�nsz?

Prospero:                 Szellem,
k�sz�lj�nk tal�lkozni Calibannal.

Ariel:                        Igen, parancsnok; m�g j�tszottam Cerest,
gondoltam, sz�lok is neked. De f�ltem,
nehogy feld�h�tselek.

Prospero:                 Mondd csak, hol hagytad a h�rom gazembert?

Ariel:                        Mondtam, v�r�sek voltak az italt�l,
�s b�tran �t�tt�k a levegõt,
ami�rt az arcukba f�j. A f�ldet,
hogy a talpuk cs�kolja: az�rt k�zben
a c�ljuk sem felejtett�k . Doboltam;
mint a csik�k, hegyezt�k a f�l�k,
t�tott�k a szem�ket, szimatoltak,
zen�t szagoltak; elbûv�ltem õket,
j�ttek bõg�sem ut�n, mint a borj�k,
sz�r�s r�zs�n, reketty�n, t�visen
taposva �t, v�g�l ott hagytam õket
a barlangod melletti mocsarasban,
ott t�ncolnak, l�buk emelgetik, de
a mocs�r b�d�sebb.

Prospero:                 J�l van, mad�rk�m.
Maradj m�g l�thatatlan alakodban;
hozz a h�zamb�l n�h�ny kacatot
csalinak ezek ellen.

Ariel:                        M�r megyek. [Kimegy.

Prospero:                 �rd�g, val�di �rd�g, rajta nem fog
a nevel�s; minden embers�ges
f�rads�gom k�rba veszett vele;
ahogy �vrõl �vre rand�bb a teste,
az agya is ragy�s lesz. Mind megk�nzom,
hogy �v�ltenek majd.

Visszat�r Ariel csillog� lim-lomokkal.

                                               Akaszd ide õket[3].

Prospero �s Ariel l�thatatlanok maradnak. Bel�p Caliban, Stephano �s Trinculo, mind a h�rman vizesek.

Caliban:                   Halkan l�pkedjetek, m�g a vakond
se hallja meg: nagyon k�zel vagyunk.

Stephano:                 Te sz�rny, ez a te t�nd�red, akirõl azt mondod, hogy �rtalmatlan, szerintem egyszerûen h�ly�t csin�lt belõl�nk.

Trinculo:                 Sz�rny, tiszta l�h�gy szagom van; az orrom kik�ri mag�nak ezt a m�ltatlan b�n�sm�dot.

Stephano:                 Az eny�m is. - Te sz�rny, ha megorrolok r�d, megn�zheted magad

Trinculo:                 Akkor mint sz�rnynek v�ged.

Caliban:                   J� uram, egy kis j�indulatot m�g:
l�gy t�relemmel, mert a jutalom
k�rp�tol majd: �gyhogy halkan besz�lj�nk,
itt cs�nd van, mintha �jf�l volna.

Trinculo:                 Igen, de hogy a mocs�rba ejtett�k a kulacsainkat -

Stephano:                 Ez nem csak sz�gyen-gyal�zat, te sz�rny, hanem v�gtelen nagy vesztes�g is.

Trinculo:                 Nagyobb baj ez nekem, mint hogy el�ztam: ezt a te �rtalmatlan t�nd�red csin�lta.

Stephano:                 �n megtal�lom a kulacsomat, ha nyakig s�llyedek is a mocs�rba.

Caliban:                   K�rlek, kir�lyom, nyugodj meg. Ez itt
a barlang ny�l�sa: menj�nk be cs�ndben.
Tedd meg a j� gaztettet, amitõl
�r�kre ti�d lesz a sziget, �s �n
�r�kre talpnyal�d.

Stephano:                 Ny�jtsd a kezed: kezdenek v�res gondolataim t�madni.

Trinculo:                 �, Stephano kir�ly! � nagy�r! � tiszteletre m�lt� Stephano! n�zd csak, micsoda ruhat�r v�r itt t�ged!

Caliban:                   Hagyd el, te h�lye, hisz az csak szem�t.

Trinculo:                 Oh�, sz�rny! mi csak tudjuk, mi val� az Ecserire[4]. - �, Stephano kir�ly!

Stephano:                 Tedd le azt a k�penyt, Trinculo; a kezemre mondom, az a k�peny az eny�m.

Trinculo:                 Kegyelmess�ged� lesz.

Caliban:                   V�zk�r fullassza meg ezt a h�ly�t!
Azokkal a rongyokkal vacakolsz?
Elõbb csak  �lj�k meg: mert ha fel�bred,
tetõtõl talpig cs�ny�n �sszeszurk�l,
furcs�n n�z�nk ki majd.

Stephano:                 Nyugodj meg, sz�rny. - K�t�l[5] kisasszony, nekem l�gatja itt ezt a kab�tot? Na most a kab�t leesett a k�t�lrõl; na most, kab�t, megkopasztalak �s akkor kopasz kab�t leszel.

Trinculo:                 Igen, igen: ellopjuk, ami a k�t�len[6] l�g �s a v�g�n k�t�len fogunk l�gni[7], igaz, kegyelmes uram.

Stephano:                 J� vicc volt, gyere, kapsz egy kis ruh�t cser�be: am�g �n leszek a kir�ly ebben az orsz�gban, a szellemess�g mindig elnyeri a jutalm�t: "�s a v�g�n k�t�len fogunk l�gni"[8], mondhatom, j�pofa gondolat; gyere, kapsz �rte m�g egy ruh�t.

Trinculo:                 Sz�rnyeteg, gyere, ny�ld le, amit tudsz, vidd a marad�kot.

Caliban:                   Nem �n; csak idõt veszt�nk, õ meg k�zben
madarat vagy majmot csin�l belõl�nk,
ekkora homlokkal, ni.

Stephano:                 Sz�rny, fogd, amit tudsz: seg�ts elvinni ezeket oda, ahol az a diszn�f�lû kulacsom elveszett, vagy kiteszlek a kir�lys�gomb�l. Indulj; vigyed.

Trinculo