Egyedül ballagtam a városban,

S úgy éreztem valaki kiált utánam.

Néma szavad elérte fülemet,

Megfordultam és láttam gyönyörű szemedet.

Nem mertem szólni,

Féltem mit fogsz mondani.

Te lassan elindultál felém,

Széttártad karod, és én rohantam eléd.

Odaérve átöleltél, megcsókoltál,

És azt mondtad szép volt, de utoljára láttál.

Aztán sarkon fordulva elindultál,

Én nem fogtam fel, hogy ott hagytál.

Döbbenten álltam még néhány percig,

Aztán mintha mi sem történ volna,

Én is megfordultam, és elindultam.

Megpróbáltam átgondolni, mi is történt eddig,

És rájöttem, hogy igazából, én még soha nem szerettem senkit!

                                                                                                                      2005. október