Ötödik felvonás

Hajón az Északi-tengeren, a norvég partok előtt. Naplemente. Viharos idő. Peer Gynt, tagbaszakadt öregember, a hátsó fedélzeten áll, a haja és szakálla ősz. Öltözete tengerészszerű. Zubbony és magas szárú csizma. Ruhája elviselt, kopott; maga viharedzett, vonásai megkeményedtek. A kapitány a kormánykeréknél áll, a legénység távolabb, elöl.

PEER GYNT
(a hajókorlátra támaszkodva a szárazföld felé bámul)
Ni, a Halling, hósüveg int a fején; -
de büszke az esti biborban a vén.
Ott Jőkel, a bátyja, tekint ide le;
még rajta a szép zöld jégköpenye.
A Folgefonn meg amottan úgy pihen,
mint szűz, tündöklő lepleiben.
Öreg fiúk, csak semmi, de semmi móka!
Ahol álltok, álljatok ott meg szikla módra!

A KAPITÁNY
(előrekiált)
Két ember a kormány mellé! - Lámpa fel!

PEER GYNT
Csúnya szél.

A KAPITÁNY
                       A vihart ma nem kerüljük el.

PEER GYNT
Tengerről látszik a Ronde vidéke?

A KAPITÁNY
Nem. A jégmező nyúlik ki elébe.

PEER GYNT
S a Blaahő?

A KAPITÁNY
                 Nem. De az árbocunkra hágva,
derűben a Galdhöpigre látna.

PEER GYNT
S a Haartejg?

A KAPITÁNY
(mutatja)        Az körülbelül ott.

PEER GYNT
Igen.

A KAPITÁNY
         Itt, uram, ön már járhatott.

PEER GYNT
Mikor eljöttem, jártam ezen a vidéken
s mondják: az alj ül legtovább az edényben.
(Köp egyet, s a part felé bámul.)
S odalenn, hol a szirt homálya kék,
s mint kripta, sötét, szoros a szakadék,
s hol lenn tágulnak a fjorderek,
ott is települtek emberek.
(A kapitányra néz.)
Szétszórtan laknak erre.

A KAPITÁNY
                                          Nagyon.
Egymástól messzire és szabadon.

PEER GYNT
Befutunk hajnalra?

A KAPITÁNY
                              Körülbelül,
ha ugyan a vihar éjjel kikerül.

PEER GYNT
Nyugaton sürüsödnek a fellegek.

A KAPITÁNY
Ott.

PEER GYNT
Most jut eszembe! Mikor fizetek,
a legénységet se feledjem el -
ugye, szól?

A KAPITÁNY
                   Köszönöm.

PEER GYNT
                                   Szót sem érdemel.
Aranyat ástam, s odalett valahol,
a sors meg én: sose fértünk össze jól.
Ön tudja, hajóján mim van. Ennyi van.
A többi az ördög markaiban.

A KAPITÁNY
Több, mint elég, mit a súlya nyom,
hogy a nép tisztelje.

PEER GYNT
                               Nincs rokonom.
A rút nábobot senki se várja. -
Hízelgő szó a hidon útját nem állja!

A KAPITÁNY
Itt a vihar.

PEER GYNT
                   Már mondtam is én:
ha volna szűkösen élő tengerésze, -
nem nézek fösvény szemmel a pénzre -

A KAPITÁNY
Szép öntől. Sok köztük a szegény;
mindnek van asszonya, gyermeke otthon.
A bérből szűk a megélhetés,
de ha jut mellékes is, egy kevés,
a viszontlátáskor túlad a gondon.

PEER GYNT
Micsoda? Van asszonyuk és porontyuk?
Mind házas?

A KAPITÁNY
                    Nőtlen nincs csapatunkban.
A szakácsék élnek a legsanyarúbban;
azok éheznek, oly súlyos a gondjuk.

PEER GYNT
Mind házas, mind? Van hát, aki várja,
s jöttének örül?

A KAPITÁNY
                         Szerény az öröm:
kisembereké.

PEER GYNT
                      S ha egy este köszön -

A KAPITÁNY
Elébe jobb falatot tesz a párja -

PEER GYNT
S gyertyát gyújt?

A KAPITÁNY
                             Kettőt is örömében,
s ital is kerülhet hirtelenében.

PEER GYNT
S ott ülnek a tűzhelynél melegedve?
A zajos gyermekrajnak nagy a kedve;
ez s az beleszól, bőség van a szóban -
örülnek -?

A KAPITÁNY
                      Így lehet ez, valóban.
Azért cselekszik ön nemesen,
ha jutalmat -

PEER GYNT
(a hajókorlátra üt)  Én? Azt nem. Sohasem!
Bolond vagyok-e? Hát azt hiszi, kérem,
hogy pénzem más gyerekére fecsérlem?
Kemény volt harcom érte, sivár.
Az öreg Peer Gyntre senki se vár.

A KAPITÁNY
Ahogy tetszik. Az öné egészen.

PEER GYNT
Az. Pontos a szó. Más senkié sem.
Mihelyt kikötünk, fizetek. A számla:
Panamától eddig a fülkejegyem.
A legénységnek szeszt. Ennyi legyen.
Ha többet adok, ráüthet a számra.

A KAPITÁNY
Nyugtával tartozom és nem ütéssel.
De bocsánat; nézzünk szembe a vésszel.
(A fedélzet elejére megy. Sötét lett, a fülkében világot
gyújtanak. A hullámok ereje nő. Sűrű köd és sűrű felhő.)

PEER GYNT
Örömöt találni gyerekseregben,
lakozni örömként más szívekben,
kiknek hűsége kisér az uton -
Engem nem vár soha, senki, tudom.
Két gyertyafény? Azt én ma kioltom!
De hogy -? Úgy, hogy a józanságot italba fojtom,
mindegyik részeg lesz, ha ma partra ér.
Duhajon kerül gyerekéhez, asszonyához,
az asztalt verdesi, és szitkozva kiáltoz,
hogy a rá várókban megfagy a vér!
Rikolt a gyerek, s menekül az apától - -
s keserű epe lesz örömük italából!
(A hajó erősen oldalra dűl, Peer Gynt megtántorodik,
alig tud megállni a lábán.)
No, most igazán erős lökés ért.
Munkában a tenger, - tán fizetésért?
Észak magát meg most se tagadja;
s a tengernek gonosz itt a haragja - - (Fülel.)
Ki kiáltott?

AZ ŐR
(elöl)          Roncs a szélárnyékban, amott!

A KAPITÁNY
(a hajó közepén állva vezényel)
Kormányos, jobbra! A szélbe feszülve!

A KORMÁNYOS
Látsz embert is?

AZ ŐR
                               Három alakot.

PEER GYNT
Le a csónakot!

A KAPITÁNY
                          Dehogy! Elmerülne.
(Előremegy.)

PEER GYNT
Ki gondol ilyenre?
(Néhány tengerészhez.)
                                Menteni kell!
Baj is az: csak a zubbony ázhatik el -

A CSÓNAKOS
Nincs mód rá íly viharos vizen.

PEER GYNT
Kiáltanak újra! A szél dühe lankad -
Indulsz-e, szakács? Meglesz a jutalmad -

A SZAKÁCS
Nem, húsz font sterlingért se teszem -

PEER GYNT
Ti, gyáva kutyák, nem jut eszetekbe,
hogy várja őket is otthon epedve
gyerek és feleség -

A CSÓNAKOS
                          Várhatja vigan.

A KAPITÁNY
El a zátonytól!

A KORMÁNYOS
                         Lemerül. Odavan.

PEER GYNT
Csend -

A KORMÁNYOS
                       Hogyha nősek voltak amottan,
három friss özvegy van falujokban.
(A vihar erősödik. Peer Gynt a hátsó fedélzetre megy.)

PEER GYNT
Az ember mily hitetlen lelkü ma -
a keresztyénség szavára se hallgat,
kevesebb a jótett és az ima,
nem tiszteli senki az égi hatalmat.
Veszélyes az Úr ilyen éjjeli vészben,
s gondolhatná ez a banda, az átkos,
elefánttal játszani mégse tanácsos; - -
s mégis vele ujjat húz ma merészen!
Én ártatlan vagyok itt egészen,
én áldozatra kináltam a pénzem,
De mit ér? Igaz, egy szó erre tanít:
jó párna az ember lelki nyugalma.
Ez a szárazon érhet tán valamit,
de fityinget sem a fedélzeten, itt,
hol a jó a gonosz módjára halna.
Itt az "önmaga lenni" nem sikerül,
az ember mással a mélybe kerül:
ha a bosszú lesújt ladikosra, szakácsra,
velük együtt jutsz le a nagymosásba; -
külön értéked itt nincsen a sorban,
kolbásznak sincsen a disznótorban. -
Jó voltam, és ez volt a hibám,
s hálátlanság volt mindig a bére.
Ifjabb fővel Peer mást cselekedne tán -
megpróbálná rászedni a rosszakat érte.
Van idő! A falu majd mondja felőlem:
megjött Peer, tengeren át, levegőben!
Megszerzem a házat, a gynti tanyát,
ragyogó kastéllyá épitem át.
Be nem engedek senkit a szobába,
hadd álljanak a kapunál kunyerálva; -
koldulni és könyörögni szabad;
Peer senkinek egy fillért sem ad; -
ha engem ütött a sors, hogy üvöltsek,
legyenek, akiken bosszút kitöltsek -

AZ IDEGEN UTAS
(ott áll a sötétben Peer Gynttől oldalt és barátságosan köszön)
Jó estét!

PEER GYNT
                     Jó estét! Ki köszön?

AZ UTAS
Utitárs volnék, kérem alásan.

PEER GYNT
Úgy? Azt hittem, hogy nincs utitársam.

AZ UTAS
Ez tévedés. Már látja is ön.

PEER GYNT
Különös, hogy most látom az urat,
ma este -

AZ UTAS
                Nappal senki se láthat!

PEER GYNT
Beteg? A színe mutatja: sápadt.

AZ UTAS
Köszönöm - remekül érzem magamat.

PEER GYNT
Erős vihar!

AZ UTAS
                  Áldott! S el nem is áll.

PEER GYNT
Áldott?

AZ UTAS
              A hullám felleget ér el.
Ó, összegyűl a számban a nyál!
Hány roncsot úsztat a tenger az éjjel; -
s a parton a nap hány holtra talál!

PEER GYNT
Ments Isten!

AZ UTAS
                     Látott már kötelen-
vagy vízben-holtat?

PEER GYNT
                                Pfuj! Szava förtelem -

AZ UTAS
Arcuk mosolyog, de erőltetetten:
nyelvükbe haraptak a rémületben.

PEER GYNT
Elég!

AZ UTAS
         Egy kérdést még! Ha talán
lemerülünk mi is a többi után
a sötét mélységbe -

PEER GYNT
                               Gondol ilyenre?

AZ UTAS
Igazán nem tudnám, mit felelhetek erre.
De tegyük fel: én lebegek s ön, uram,
lemerül -

PEER GYNT
             Butaság!

AZ UTAS
                           Hipothetikusan!
S ha az emberre a sír szeme les,
elkezd puha szívvel osztogatni -

PEER GYNT
(a zsebébe nyúl)
Á, pénz!

AZ UTAS
                Dehogyis! De lesz szives
a becses hulláját majd nekem adni -?

PEER GYNT
Ez sok-!

AZ UTAS
             Csak a hullát. Ne vonakodjék!
Tudós célomra -

PEER GYNT
                          Ej, takarodjék!

AZ UTAS
De uram, ezzel használna magának!
Felbontom s megmutatom a világnak.
Az álomcentrumokat nyomoznám -
a titkaikat szigorún kibogoznám -

PEER GYNT
Menjen!

AZ UTAS
            Vizi holt, mit a tenger habja vet -

PEER GYNT
Ez a gúny bőszíti a förgeteget!
Hisz ez őrültség! Ez a záporözön,
vihar, ár - s még Isten tudja, mi jön -
mind jelzi, hogy itt hagyhatjuk most a fogunkat;
s ön itt szaporítná még a nyomorunkat!

AZ UTAS
A kedve rossz, nem folytatom egyelőre;
változhatik, csak bízza reá az időre -
(Barátságosan köszön.)
ha előbb nem: itt lát majd, ha merül!
Jobb kedve lehet, s akkor sikerül.
(Bemegy a fülkébe.)

PEER GYNT
Ilyen a tudós: rideg és fanyar szavak!
A szabadgondolkodó -
(A mellette elhaladó csónakoshoz.)
                                    Hé, mondja csak:
ez az utas ki? S a bolond ide hogy kerül?

A CSÓNAKOS
Nekünk itt nincs utasunk önön kivül.

PEER GYNT
Nincs? Egyre nő az eset homálya.
(A hajóinashoz, aki a fülkéből lép ki.)
Ki ment be itt?

A HAJÓINAS
                           A hajó kutyája.
(Továbbmegy.)

AZ ŐR
(kiált)
Zátony!

PEER GYNT
Jaj, a kincsem! A láda merülhet -
A fedélzetre!

A CSÓNAKOS
                     Most más, ami sürget.

PEER GYNT
Kapitány úr, tréfa volt, henye szó;
enyhítek én a szakácsnak a sorsán -

A KAPITÁNY
Az árboc dűl!

A KORMÁNYOS
                        Hasadás a vitorlán!

A CSÓNAKOS
Örvény!

A KAPITÁNY
             Most összetörik a hajó!
(Szirtbe ütköznek. Lárma és zűrzavar.)

A part közelében, szirt és hullámverés között. A hajó elmerül. A ködben mentőcsónak rémlik, rajta két ember. Egy tornyosuló hullám rácsap és felborítja; kiáltás hallatszik; aztán egy ideig: csend. Kevéssel azután a csónak felborítva felmerül.

PEER GYNT
(kibukkan a csónak mellett az árból)
Egy csónakot! Segíts, Uram!
Segíts, ahogy megírva van.
(Megkapaszkodik a csónak gerincében.)

A SZAKÁCS
(felbukkan a másik oldalon)
Pulyáimért - én Istenem,
ma légy kegyes, segíts nekem!
(Ő is a gerincbe fogódzik.)

PEER GYNT
Menj!

A SZAKÁCS
           Menj!

PEER GYNT
                   Ütök!

A SZAKÁCS
                           Én is ütök!

PEER GYNT
Szétzúzlak itt: rúgok s döfök,
kettőt gerince nem bir el!

A SZAKÁCS
Nem. Menj!

PEER GYNT
                    Menj!

A SZAKÁCS
                         Abból nem eszel!
(Küzdenek; a szakács egyik keze megbénul; a másikkal
görcsösen kapaszkodik.)

PEER GYNT
A markod vedd le!

A SZAKÁCS
                              Irgalom!
Családom otthon vár nagyon!

PEER GYNT
Nekem drágább az életem,
mert ezután lesz gyermekem.

A SZAKÁCS
Te öreg vagy, én ifju még!

PEER GYNT
Merülj le; súlyos vagy. Elég!

A SZAKÁCS
Add át helyed, esedezem!
Érted nem búsul senki sem -
(Egyet kiált, és elengedi a csónakot.)
Merülök, jaj!

PEER GYNT
(megragadja) Fogom hajad;
mondd el a Miatyánkodat!

A SZAKÁCS
Már nem tudom - minden sötét - -!

PEER GYNT
Csak szaporán; a lényegét -

A SZAKÁCS
Add meg nekünk!

PEER GYNT
                        Elhagyhatod,
a szükségest majd megkapod.

A SZAKÁCS
Add meg -

PEER GYNT
                  Csak egy nótája van.
Látszik, szakács voltál, fiam.
(Elengedi.)

A SZAKÁCS
(Elmerülőben)
Add meg -
(Elmerül.)

PEER GYNT
                Ámen. Elnyelt a hab.
De holtig voltál önmagad. -
(Felveti magát a csónak gerincére.)
Ki él, reményt mindíg talált.

AZ IDEGEN UTAS
(ráteszi kezét a csónakra)
Jó reggelt!

PEER GYNT
                 Hú!

AZ UTAS
                       Ki kiabált?
Kedves, hogy itt találhatom.
Nos, helyes volt a jóslatom?

PEER GYNT
Menjen! Hely itt egynek ha van!

AZ UTAS
Bal lábbal tartom fenn magam,
úszom s egy kis rés is elég hely,
hogy fogódzzam ujjam begyével;
Igaz: a hulla-ügy -

PEER GYNT
                              Elég!

AZ UTAS
Mert hát mégiscsak itt a vég -

PEER GYNT
Egy szót se!

AZ UTAS
                  Jó, egy szó se lesz.
(Hallgatnak.)

PEER GYNT
Nos?

AZ UTAS
        Hallgatok.

PEER GYNT
                      Pokoli  ez!
S mit tesz?

AZ UTAS
                 Várok.

PEER GYNT
(a haját tépi) Bolondulás!
Ki ön?

AZ UTAS
(bólint) Barátja.

PEER GYNT
                        És mi más?

AZ UTAS
Én mást nem juttatok eszébe?

PEER GYNT
Az ördögöt! Olyan a képe!

AZ UTAS
(halkan)
Gyújt az világot rettegéssel,
ha életünk sötétbe vész el?

PEER GYNT
Lám, lám. Végül még kiderül:
a fény küldte önt követül.

AZ UTAS
Volt, ha csak egyszer minden évben,
félsz és szorongás a szivében?

PEER GYNT
Hát hogyne félnénk nagy veszélyben.
De amit mond, fura s idétlen -

AZ UTAS
Kóstolta ízét győzelemnek,
mely csak szorongásban terem meg?

PEER GYNT
(ránéz)
Ha célja az volt, hogy segít,
mért csak most bukkant fel itt?
Olyan percet választ ki erre,
mikor a tenger már lenyelne?

AZ UTAS
Azt hiszi, jobban győzne, ha
otthon, kályhánál ülne ma?

PEER GYNT
Lehet. Gúnyt űz a fecsegése.
Hogy hatna serkentőn az észre?

AZ UTAS
Ahonnan jöttem, egyre megy:
mosoly, pátosz - értékre egy.

PEER GYNT
Móddal. Mi vámosnak kijárna,
püspöknek nem szolgál javára.

AZ UTAS
Azok urnákban szundikálnak,
koturnusra köznap nem állnak.

PEER GYNT
Partot! Kotródj, te förtelem!
Nem akarok meghalni! Nem!

AZ UTAS
Halni ötödik felvonás
közepén sose volt szokás. (Tovasiklik.)

PEER GYNT
A végén csak lehullt a mez! -
Csökönyös moralista ez.

Magasan fekvő havasi község temetője. Temetés. Pap és gyülekezet. A zsoltár utolsó versszakát éneklik. Peer Gynt arra halad el az úton.

PEER GYNT
(a kapunál)
Egy földim áll az utolsó út elején.
Istennek hála, hogy ő, s nem én.
(Belép a kapun.)

A PAP
(beszél a sírnál)
    S most, hogy bírájához szállt lelke fel,
s itt fekszik teste, mint üres hüvely -
atyámfiai, hadd ismertetem,
hogyan vándorolt át az életen.
    Gazdag nem volt és értelmes sem éppen;
férfiatlan magaviseletében,
szelíd hangon, kuszán nyilatkozott,
saját házában sem uralkodott;
templomba is úgy lépett, mintha kérne:
engedjük meg, hogy leüljön helyére.
    Tudjátok. Gudbrandvölgyből jött. Egészen
fiatal volt, mikor falut cserélt; -
s láttátok: jobb kezét, ameddig élt,
mindig eldugva hordta a zsebében.
    Ez a rejtett kéz volt külön vonása,
lelkünkbe vésődött külön jele,
s jel volt a félénk szív hunyászkodása -
ha olykor mégis közénk jött vele.
    S bár halk, magányos útjait követte,
s bár köztünk idegenként vándorolt,
hogy jobb kezének csak négy ujja volt,
tudtátok mind, hiába rejtegette -
    Rég volt, de jól emlékszem még a napra:
Lundéban reggel volt a sorozás.
Háború jött. Mit hoz a változás,
milyen jövőt - mindenki azt vitatta.
    Jelen voltam. Az asztalnál a bíró,
a kapitány s néhány altisztje ült,
minden legény mérték alá került,
ahogy szokás. Jegyezte a beíró.
A szoba zsúfolt. S míg benn méregetnek,
künn fiatalok hangosan nevetnek.
    Most egy név csendül. Bejön egy legény,
fehér, mint a hó a hegy tetején.
Hívják: odaáll az asztal elébe: -
a jobb kezét egy rongy rejtegeti,
nagyot nyel, tátog, nyög, beszélne -
nem tud, bár a kapitány sürgeti.
Végül dadogva és a szót keresve,
elmondta, kipirulva, szepegőn,
hogy bicsakló sarlóval a mezőn
véletlenségből egy ujját lenyeste.
    Ekkor csend lett. A sorozó urak
összenéztek s elhúzták szájukat;
a legényt néma szemmel megkövezték.
Tudta s nem látta: jég veri a testét.
Ekkor az őszes tiszt felállt: köpött,
s szólt: menj! S megmutatta a küszöböt.
    S a legény ment. Ott kettős sorba álltak,
ahogyan vesszőfutáskor szokás.
Már ott az ajtó. Egy iramodás,
és nekivág a legelős határnak,
kövek s szirtek közt fut erdőhomályba,
amelyen túl a fjell s kunyhója várja. -
    Félév múltán hozzánk jött. Kisfiát,
anyját s menyasszonyát hozta magával,
s földet bérelt itt, a lomi határral
szomszédos fennsík egyik parlagát.
Hamarosan házasságot kötött,
rönkházat ácsolt, törte a rögöt;
sikerrel: sárgán hullámzó vetés
hirdette: nem volt meddő küszködés.
Zsebre tett jobb kézzel járt templomunkba,
de kilenc ujjal többet dolgozott,
mint amennyit más tíz ujjal szokott.
Tavaszi ár jött, s odalett a munka.
És nem maradt, csak a mezítlen élet.
    De már megint irt s ácsol odafenn,
s mire ősz jön, új ház épül, de védett
s a réginél megbízhatóbb helyen.
Védett hely? Ártól. De hózuhatagtól?
Elpusztult két év múlva minden attól.
De emberünk meg nem hajolva állta:
ásott, talicskázott, irtogatott,
s mire új tél az új havat szitálta,
már harmadik kunyhójában lakott.
    Három ügyes fia volt. Iskolába
járatta őket. Messze volt nagyon; -
s a falu útjáig, sziklára hágva,
át kellett menni egy szűk szurdukon.
S mit tett? A "nagy" hadd menjen óvakodva,
ahogy lehet; de szirtes oldalon
a derekát erős kötélre fogta; -
kettőt pedig vitt, háton és karon.
    S idővel megnőtt a három gyerek,
s ő várta, hogy most ők segítsenek.
Az újvilágban rég jómódban élnek,
és norvég apjukról nem is beszélnek.
    Széles sohasem volt a horizontja,
szűk, kis körén túl nem látott. Neki
üresen csengett és semmit se mondva,
a szó, mely szívünket megzengeti.
Nép, haza s más magasztos, fényes eszme
benne csak úgy derengett, ködbe veszve:
    Alázatosság volt az élete;
s lelkében ott élt még a régi szégyen,
ítéletének égő bélyege,
s négy ujját rejtve hordta jobb zsebében. -
Vétett a törvény ellen? Vétkezett.
De a törvény felett is fény loboghat,
ahogy, láthattuk, a Glitter felett
magas, fényes felhőcsúcsok ragyognak.
Rossz polgár volt. Államnak, templomának
csak meddő fa. De odahaza, fenn,
hol küzdve dolgozott az otthonának,
nagy volt, mert önmaga volt teljesen.
Hangjához nem lett hűtelen soha.
Szava: halkított hangszer muzsikája.
Béke veled, te, csend jó katonája,
földművesharc elesett harcosa!
Mi nem vizsgálunk szíveket s veséket:
nem ember dolga, hanem Istené,
de szent hitem: ha ma eléje léphet,
nem csonkán áll Teremtője elé.
(A gyülekezet oszolni kezd s hazaindul.
Peer Gynt egyedül marad.)

PEER GYNT
Lám, ez valódi keresztyén búcsu volt!
Nem volt semmi gyötrő a szavában.
S ez a "magához hű a magányban",
amiről a pap a hiveknek szónokolt,
oly épületes már önmagában. (Lenéz a sírba.)
Ez volt, aki megcsúfolta a jobbját,
mikor én ott fenn döntöttem a sok fát?
Ki tudja? Ha nem látnám magam itt botosan,
ahol egy lelki rokonnak a sírja van,
azt hinném, én alszom odalenn,
s álmomban szól a dicséretem. -
Be derék szokás: keresztyén s emberi:
a sírnál állva visszatekinteni
jóindulattal az elhunyt életére.
Nem bánnám, ha ez a tisztes pap itélne
s bírálna engemet is jóságosan.
No, de még van idő, mondom remélve,
míg meghív sirásóm komolyan; -
s csak jobb, ami jobb, ahogy írva van, -
s ez is: mindent, mikor itt a pillanat, -
s ez: ne temettesd el hitelbe magad; -
csak az egyház jó vigasztalónak.
Nem akartam hinni, hogy ilyen erő; -
csak most látom, milyen nevelő
avatott szájból hatása a szónak:
ki mint vet, úgy arat. Példa a jónak. -
Mindig csak önmaga lenni hiven,
törődni vele nagyban, kicsiben.
Ha a sors nem kedvez, megvan az érdem:
a tanítást szemmel tartva éltem. -
De most haza! Szűkülhet s zordulhat az út,
s a végzet gúnyja is lehet éles,
vén Peer maga útján csak hazajut,
nem változott: szegény, de erényes.
(Elmegy.)

Domb. Kiszáradt patakmeder, összeomlott malom a patak mellett, dúlt föld, pusztulás körös-körül. Feljebb: nagy ház. Fenn a háznál árverés folyik. Nagy tömeg. Isznak és zajonganak. Peer Gynt kőtörmelék-halmocskán ül a malomudvaron.

PEER GYNT
Vissza - előre egy-idő az út -
ki is, be is szorítóba fut. -
Az idő pusztít, a patak meg ás.
Kerülj, szólt Görbe; - s volna-e hátra más?

EGY GYÁSZRUHÁS FÉRFI
Csupa limlomot licitálnak ott.
(Megpillantja Peer Gyntöt.)
Nini, idegen is jött ide? Jó napot!

PEER GYNT
Adj Isten! Vígan vannak ezek nagyon.
Keresztelő vagy lakodalom?