Szép volt és nyugodt
Egy gyönyörű táj
Ősz volt és hívott
Gyere, gyere már
Mentem és láttam
Mért hívott így
Kopasz fák voltak
S mind sírtak így
A faágak letörtek
A szél csavarta ki őket
Leveleik lehulltak
S mind sárgán virultak.
A fák között
Színes ruhában egy nőalak áll
Álmomban szép volt
egy gyönyörű lány
Úgy festett mintha nővéremet
Látnám én ott,
De közelebb menvén láttam,
Képzetem lelkemet becsapta most.
Szomorúan mentem tovább az úton,
Lelkemet sérelem érte utamon.
Dér csípi fákat, lassul a vándor
Felkelek én most, s elpirulok. 2005. 10. 19.
|