(A kollégium udvara – jéggel borítva – a téli hónapokban a diákság, a város fiataljainak szórakozóhelye)
No10 Télen legjobb a jégen
Gyerekek: A jég a legjobb a télben!
Ma estig kinn leszünk!
Hozd a vén korit, s húzd fel!
Szállj be, játssz velünk!
Síkos a jég,
Néha akkorát zúgsz,
Még se állsz, csakis nadrágfékkel!
Télen legjobb a jégen,
A jég a varázsszó!
Jöjj, itt minden csak játék:
Mozdony a helyén,
Kapaszkodj belém,
Gyere és ne félj,
Indul a jégvasút!
Lány(ok): Bárcsak vinnél a jégre!
Szállnék, suhannék!
Erre vártam, most végre,
Kettőnké a jég!
Fiú(k): Hűvös a szél,
szoríts el ne engedj,
bújj közel, jaj csak meg ne fázzunk!
Együtt: Télen legjobb a jégen,
A jég nagy varázsló!
Jöjj, itt minden csak játék:
Mozdony a helyén,
Kapaszkodj belém,
Gyere és ne félj,
Indul a jégvasút!
(Zenei közjáték, jön Misi, át az udvaron, ki a trafikhoz. A fiúk belécsimpaszkodnak, hívják.)
Gyerekek: Gyere Misi, ne félj!
Gimesi: Húzz korcsolyát, próbáld ki!
Misi: Most nem lehet … dolgom van … Most hagyjatok! …
(Előre jön, közben begördül a trafik pavilonja. A kirakatában láthatók a lutri kihúzott számai.)
…Huszonegy!…Harminckettő! Kijött a harminckettő!…Negyvenöt! A negyvenöt is!…Jaj istenem!…Jaj, a hetvenhárom és a nyolcvanöt is! Négy kijött! … ( Kinyitja a tárcáját.) kijött a harminckettő, negyvenöt, hetvenhárom, nyolcvanöt! … (Benyúl a tárcába, elhallgat, aztán csak keres, keres, egyre kétségbeesettebben. Mindent kidob a tárcából, zsebeit is kiforgatja, majd a földre szórt papírokat kapkodja fel.) Jaj nem …! Nem lehet! … Elveszett a szelvény! Jaj Istenem! … A szelvény! … Hiszen megvolt! Még Török János is látta! … Jaj Istenem!
(Odaszaladnak hozzá osztálytársai.)
Gyerekek: Misi gyere már! Olyan jó, gyere!
Gimesi: Mi bajod Misi?
Misi: Sem … mi …bajom…
Orczy: No, akkor gyere! (Előrefut, csatolja vissza a korcsolyát.)
Misi: Menni … kell … Menni kell felolvasni…
Sándor: Fiúk, ez bolond!
(Misi tántorogva elindul, a fiúk utolérik, felkapják és körbe csúszkáltatják a jégen. Misi botladozva fut köztük, aztán feljebb emelik, és ahogy kétfelől a széttárt karjait fogják, olyan mint egy keresztre feszített gyerek-Krisztus. Szinte repül a jég fölött, a míg a többiek vidáman énekelnek, ő dermedten a semmibe néz.)
Gyerekek: A jég a legjobb a télben!
Lányok: Ma estig kinn leszünk!
Fiúk: Hozd a vén korit, s húzd fel!
Szállj be, játssz velünk!
Síkos a jég,
Néha akkorát zúgsz,
Meg se állsz, csakis nadrágfékkel!
Télen legjobb a jégen,
A jég a varázsszó!
Jöjj, itt minden a játék,
Mozdony a helyén, kapaszkodj belém!
Gyere csak ne félj!
Mindjárt indul! Vágtat, zúdul!
Fújtat, fordul!
Száguld a jégvasút! --- Hu!Hu!Hu!Hu!
Robog a jégvasút!
7. kép
A vak embernél
Pósalaki: (Fehérhajú, kemény aggastyán. Feldúlt, de uralkodik magán.) No, nincs itt senki? (Kezével tétován az újságokat tapintja meg – itt vannak-e?)
Misi: (havasan, csapzottan bukik be) Jó estét kívánok. (Pósalaki nem szól, csak bólint. Misi felveszi a legfelső újságot és hangosan olvasni kezd.) Az erdei kaszálók…
Pósalaki: Várjon csak! Melyik újság az?
Misi: „Debrecen”.
Pósalaki: Jó.
Misi: (olvassa) Az erdei kaszálók … a debreceni erdőben még mindig tízezer hold kaszáló van szántatlanul. Nézzünk végig ezeken a helyeken, itt roskadozó, ideiglenes épületekkel beépített szélhordott homokdombok mentén, majd vizenyős lapályokon küzd a gazda a természettel, hogy kierőszakolja egyik évben a rozst, másikban a tengerit. A körülálló százados tölgyek … (észreveszi, hogy Pósalaky alszik, a horkolása is hallik) … Siratni látszanak elpusztult társaikat és búsan néznek le … (előveszi a tárcát, kinyitja, aztán lopva az újság utolsó lapjára fordít, ott meglátja a számokat, suttogva mondja őket) 32,45,73,85… (az öreg felriad, erre gyorsan visszalapoz) … Búsa néznek le a ritka rozs és vékonydongájú tengerire, mely legtöbb helyen …
Pósalaky: No, elég. Ugorjunk.
Misi: „Debrecen jövője”. Most mikor városunk oly óriási léptekkel halad előre a modern csinosodás útján …
Pósalaky: A lutri húzása … Rosszat álmodtam az éccaka … Nézze csak meg. Ott kell lenni az utolsó oldalon. No. Megvan?
Misi: Igen.
Pósalaky: Milyenre is tette?
Misi: A … budapestire … (szinte súgja) azaz…
Pósalaky: A budapestire? Nahát: mi jött ki a budapestin?
Misi: 12,36,45,67,83.
Pósalaky: És a mi számaink?
Misi: 22,32,45,73,85.
Pósalaky: 45 … mintha azt olvasta volna: 45 …
Misi: 12,36,45,67,83.
Pósalaky: Hát egy szám nem elég, az annyi mint semmi … Oda a forint. Ha két szám kijött volna legalább, akkor nyertünk volna száz forintot, s az is jó lett volna, ötven-ötven forint … Igaz?… Magának mi baja?
Misi: Semmi.
Pósalaky: Csak nem vette a szívére a lutrit, az egy bolondság … Népcsalás…Pedig nem lett volna rossz nyerni vagy ötezer forintot… magának is ötöt, nekem is ötöt…No majd legközelebb…
Misi: Olvassak? Pósalaky úr kérem, olvassak?
Pósalaky: Hát mit csinált ma délután?
Misi: Tanítottam Pósalaky úr kérem.
Pósalaky: Tanított? Tanítványa is van?
Misi: Igen, egy másodikos.
Pósalaky: Kinek a fia? Idevalósi?
Misi: Igen. A Doroghy.
Pósalaky: Doroghy … A lóversenykirály?
Misi: Én csak hallottam, hogy így hívják … de … én még nem is láttam őt, Pósalaky úr kérem. Ha én náluk vagyok, vagy nincs otthon, vagy alszik bent …
Pósalaky: Kártyázni jár éccaka, nappal nem mutatja magát … A szégyen! … Így jár mind az ilyenfajta … Nincs többé család, nincs becsület! … csak a cimborák, a hasonszőrűek … az ital! … Nem bírja el a napvilágot, éccakai madár lesz! …
No 11. A bűnös / Miért nem cselekszik az ember jót?
Ki bűnben él,
Az sötétben él,
Rejti az arcát,
féli a fényt!
Rajta a jel,
Hogy bűnös, bűnös, bűnös!
Fél, de bárhogy menekül,
Előtte jár a bűn,
Mocsárként húzza le,
A lelkére kövesül!
Nincs kiút,
Hisz bűnös, bűnös, bűnös!
A szó a lélegzet,
Mind terhévé vált,
Mind vádlója lett,
Mert bűnös, bűnös, bűnös!
Tisztán, emelt fővel,
Már nem jár sohasem,
Nincs más, csak a szégyen,
Amit őröl odabenn!
Űzi a múlt,
Mely bűnös, bűnös, oly bűnös!
Otthont, nyugodt álmot,
Békét sose lel,
Gyűlöl – hisz a bűnből,
Csak újabb bűn terem!
Amit tesz, amit vágy,
Mind bűnös, mind bűnös, mind bűnös!
A sors, mint játékszert,
Úgy hányja-veti őt,
És úgy pusztul el,
Mint bűnös, mint bűnös, mint bűnös!
Misi: Miért nem cselekszik
Az ember jót?
Mi késztet kimondanunk
Sok hazug szót?
Miért lesz gonosszá
Megannyi felnőtt?
Mért téved rossz útra
A gyerek? …
Pósalaky: A szó, a lélegzet,
Mind terhére vált,
Mint vádlója lett,
Mert bűnös …
Bűnös …
Nem jön soha neki,
Aki néki megbocsát!
Isten meg nem hallja,
Bárhogy kérlel megváltást!
Haló porában se más …
Mint bűnös …
Bűnös … bűnös! …
Bűnös! …
Bűnös! …
Misi: A szó, a lélegzet,
Mind terhemmé vált,
Mind vádlómmá lett,
… bűnös! …
Bűnös! …
Misi: (próza) Az én szívem tiszta, Pósalaky úr kérem!
Pósalaky: Akkor ne sírjon. Ha jó szándék van a szívében, akkor ne sírjon!
Misi: Ne tessék rólam rosszat gondolni.
Pósalaky: Elvesztette?
Misi: (csönd) Igen.
Pósalaky: Maga elvesztette a szelvényt. Maga bécsin tette meg a számokat és nekem a budapestit olvasta fel … Jól tette, hogy bevallotta, mert én már úgyis tudtam. Elküldtem valakit a trafikba, hogyha fel akarnák venni a pénzt, ki ne fizessék. Maga most menjen és keresse meg azt a szelvényt! Keresse mindenütt, ahol elveszthette! És ha valaki gyanús, hogy ellopta, hát szóljon!
Gazdasszony: (beront zaklatottan, liheg, nagykendőjén hópelyhek) Pósalaky úr! Pósalaky úr! Valaki felvette a pénzt!
Pósalaky: Felvette?
Gazdasszony: A trafikosné mondta! … Egy magas fiatalember! …
Pósalaky: (dühtől remegve) Felvette! …
Gazdasszony: Magas, szőke! Szürkeprémes télikabátja volt …
Pósalaky: (Misihez) Ismeri?
Misi: Nem.
Pósalaky: Nem ismer rá?
Misi: Nem.
Pósalaky: Nem? … Azért csak menjen rögtön és értesítse az illetőt, hogy fel van fedezve a bűn …
Misi: Igen.
Pósalaky: Tehát ismeri! …
Misi: Igen.
Pósalaky: Ki az?
Misi: (falfehéren) Nem mondhatom meg Pósalaky úr kérem, hátha nem ő …
Pósalaky: Menjen utána!
Misi: Igen.
Pósalaky: Várjon csak … Mondja meg neki, hogy ha két órán belül nincs itt a pénz … megteszem a feljelentést a rendőrségen!
Misi: Igen … (támolyogva kimegy a lakásból).
(Változás. Zene.)
8. kép
Doroghyéknál
(Újra a már ismertnappali szoba. Sanyika az asztal mellett ül, a füzeteit rakosgatja – tessék-lássék módon, miközben Misire vár. Török János van még a szobában. Ő Bellát várja. Meg akarja simogatni Sanyika fejét, de az elrántja a kezétől. János – mintha csak azért nyúlt volna arra – egy iskolai füzetet vesz föl az asztalról. Olvassa a címke feliratát.)
János: Doroghy Sándor … második á … Latin nyelv! … (leteszi) Hű, ez a latin! Nekem se ment!
Sanyi: (utálja Jánost) Nekem megy!
János: Igazán?
Sanyi: Elmondjak egy ragozást?
János: No … halljuk!
Sanyi: Köprá, köpré, köprám … köprád! (Mielőtt köpni tudna, János a szájára tapasztja a kezét.)
János : (nevet) Ez jó! … Istenemre! … Nagy csibész vagy te, Sanyika!
Sanyi: (vörösen) Vagy te!
János: (egy másik füzetet vesz fel) Nyilas Mihály, harmadik bé … A kis tanítód, igaz?
János: Jól van, jól van, nem eszem meg, ne félj! Nekem is barátom a Misi. Sok mindent köszönhetek neki, igen sokat … (leáll)
Sanyi: (indul gyűlölködve) Vagy jön a Bella, vagy nem! Csak győzd kivárni! … Beeeeee! (nyelvét öltve kiszalad)
János: Kivárom én ne félj! … Micsoda csibész! (visszadobja a füzetet, az az asztal mellé esik, utánahajol) … Nyilas Mihály … Na igen … meg kéne ezt … valahogy … majd, egyszer … (észreveszi, hogy a bekötőpapír alá egy írást rejtettek) … Nocsak! … Micsoda rejtekhely! …Mit dugdos itt ez a Misi gyerek?… (kiveszi, olvas) Hát … ez … ez jó! Ez már beszéd, kisfiú! … (olvassa Misi versét) „Gyönyörű vagy mint egy álom …Te vagy a legszebb a világon …” No lám … (meglátja a belépő Misit) Ó … hát itt vagy! Maga a költő! …
Misi: (jön és látja, mit olvas János) Adja vissza! … Add vissza! Hol a reskontó?!
János: (arrább lép) Várj már egy kicsit … Hadd olvassam végig!
Misi: (tehetetlen haraggal) Az enyém! Nem akarom!
János: De hát ez nagyon jó! Te, Misi, ki ez a lány? … Nekem elmondhatod… Egy cipőben járunk, nem kéne így titkolóznod! Látod, én legszívesebben kikiabálnám a világnak … (innentől leállíthatatlan) Bele a képébe mindenkinek! … Hogy mindenki megtudja! …
Misi: A szelvény … hol van?!
János: Nem, kisöcsém! Velem most semmi másról nem lehet beszélni, érted? De hát épp neked kéne … hiszen te is valami ilyet … hát amit leírtál …! Tudnod kell…
AJÁNLOM AZ OLDALT
