Szobor vagy csupán,

Egy fedetlen árnyék.

Szíved helyén kő van,

Kit bármikor bezárnék.

A kulcsot eldobnám,

Jó messzire innen,

Hogy soha senki meg ne találja,

S ki ne engedjen.

Ott maradnál mindig,

Egyedül a sötétben,

Nem sajnálna senki,

Lenne időd bőven.

Hogy átgondold, mit tettél,

S mért vagy most ott bent,

Egyszer rájössz és megbánod,

Hogy átvertél engem.

                                                                                                                      2005. 10. 22.