AZ EZEREGY�JSZAKA LEGSZEBB MES�I

TARTALOM

Sahri�r kir�ly �s Sehrez�d (Honti Rezs� ford�t�sa)

Aladdin csodal�mp�ja (Benedek Elek ford�t�sa)

A hal�sz �s a gonosz szellem (Benedek Elek ford�t�sa)

Tengerj�r� Szindb�d kalandjai

      Szindb�d els� �tja (Benedek Elek ford�t�sa)

      Szindb�d m�sodik �tja (Benedek Elek ford�t�sa)

      Szindb�d harmadik �tja (Benedek Elek ford�t�sa)

      Szindb�d negyedik �tja (Honti Rezs� ford�t�sa)

      Szindb�d �t�dik �tja (Benedek Elek ford�t�sa)

      Szindb�d hatodik �tja (Honti Rezs� ford�t�sa)

      Szindb�d hetedik �tja (Honti Rezs� ford�t�sa)

Ali baba �s a negyven rabl� (Benedek Elek ford�t�sa)

Az �benfa l� (Benedek Elek ford�t�sa)

Hassz�n (Benedek Elek ford�t�sa)

A keresked� �s a gonosz szellem (Benedek Elek ford�t�sa)

Ali Khodzsa �s a b�lcs kisfi� t�rt�nete (Honti Rezs� ford�t�sa)

SAHRI�R KIR�LY �S SEHREZ�D

�lt hajdan�ban, r�ges-r�gen, India �s K�na szigetein egy hatalmas kir�ly: Sahri�rnak nevezt�k. Nagy hadserege, d�szes �rs�ge volt, szolg�k m�rhetetlen serege �s f�nyes k�s�ret vette k�r�l. Birodalm�n m�ly b�lcsess�ggel �s igazs�gszeretettel uralkodott, ki�rdemelv�n n�pei szeretet�t.

Feles�ge azonban gonosz asszony volt. Sahri�r kir�ly, amid�n r�j�tt b�neire, hal�llal b�ntette, �s elkesered�s�ben megfogadta, hogy ism�t megh�zasodik, de mindig csak egy napra: egyik nap n��l vesz egy fiatal l�nyt, m�snap pedig le�tteti a fej�t, �gy is cselekedett nap-nap ut�n, h�rom esztend�n kereszt�l. M�rhetetlen volt a k�ts�gbees�s az eg�sz orsz�gban, a n�p jajvesz�kelt, a l�nyos csal�dok szertefutottak; az eg�sz f�v�rosban egyetlen feln�tt le�ny sem maradt. Amikor a kir�ly ism�t megparancsolta vez�rj�nek, hogy szok�s szerint vezessen hozz� �j menyasszonyt, a vez�r hasztalan keresett: egy le�nyt se tal�lt. Elkeseredetten, b�natosan �s a kir�ly haragj�t�l f�lve ment haza.

Ennek a vez�rnek volt k�t le�nya. A nagyobbikat Sehrez�dnak h�vt�k, a kisebbiket Dunjaz�dnak. Az id�sebbik sok k�nyvet olvasott, j�rtas volt hajdani kir�lyok �lett�rt�net�ben, r�gi n�pek t�rt�nelm�ben. Nevezetes volt arr�l is, hogy ezer k�nyvet gy�jt�tt �ssze a r�gi n�pek �s kir�lyok hist�ri�ib�l, meg a k�lt�k m�veib�l. Ez a Sehrez�d most megk�rdezte apj�t�l:

- �desap�m, mi�rt v�ltozott meg �gy a kedved, mi�rt vagy tele b�val, gonddal?

A vez�r le�ny�nak k�rd�s�re elbesz�lte elej�t�l v�gig a kir�llyal val� dolg�t. Mire Sehrez�d �gy sz�lt:

- K�rve k�rlek �desap�m, adj engem feles�g�l a kir�lyhoz! Vagy meghalok, �s fel�ldozom magamat az igazh�v�k le�nyai�rt, vagy �letben maradok �s akkor �n mentem meg �ket ett�l a nagy veszedelemt�l.

A vez�r pedig ezt v�laszolta:

- Az isten�rt! Soha! Kock�ra tenn�d �letedet?

De a le�ny hajthatatlan volt:

- K�r a sz��rt - mondotta - ennek meg kell lenni!

Mit tehetett a vez�r egyebet: fel�lt�ztette le�ny�t menyegz�i d�szbe �s elment, jelentette a kir�lynak, hogy tal�lt menyasszonyt, Sehrez�d pedig �gy sz�lt a h�g�hoz:

- Ha �n m�r a kir�lyn�l leszek, �rted k�ld�k, �s elhozatlak. Majd ha ott vagy, �s alkalmasnak l�tod az id�t, sz�lj hozz�m ekk�ppen: »Testv�rem, mes�lj nekem valami �rdekes t�rt�netet, hadd virrasszuk �gy �t az �jszak�t«. Mire �n belefogok mes�mbe, �s ha Allah akarja, ebben rejlik a mi megszabadul�sunk.

Ezut�n �desapja, a vez�r elvezette Sehrez�dot a kir�lyhoz. Amikor ez megpillantotta, �r�mmel k�rdezte:

- H�t elhoztad, akit k�v�ntam?

- Parancs�ra, kir�lyom - felelt a vez�r.

Este, mikor nyugov�ra t�rtek, Sehrez�d s�rva fakadt. A kir�ly megk�rdezte, mi b�ntja.

- �, uram kir�lyom - v�laszol Sehrez�d - l�sd, van egy kedves h�gom, t�le szeretn�k elb�cs�zni.

A kir�ly elk�ld�tt Dunjaz�d�rt. Dunjaz�d meg�lelte n�v�r�t, �s le�lt a kerevet el�. �jf�lt�jban pedig �gy sz�lt n�v�r�hez:

- �, �des testv�rem, szem�nkre nem j�n �lom! Mes�lj valami sz�p t�rt�netet, hadd sz�lljanak az �lmatlan �r�k.

- Sz�ves �r�mest - felelt Sehrez�d - ha a nemes kir�ly megengedi. A kir�ly is �lmatlan volt �s nyugtalan, �r�lt h�t, hogy mes�t hallhat.

- Mes�lj h�t - mondotta.

Sehrez�d nagy �r�mmel fogott els� mes�j�be. A kir�ly eg�sz �jjel hallgatta. De Sehrez�d csak a mese k�zep�n tartott m�g �s �me: a hajnal pirkadni kezdett; Sehrez�d f�lbeszak�totta t�rt�net�t. Dunjaz�d felki�ltott:

- �, be sz�p is a mes�d, be kedves, be gy�ny�r�!

Sehrez�d �gy felelt:

- Mi ez ahhoz k�pest, amit holnap �jszaka mes�lhetn�k, ha �letem megk�m�ln� a kir�ly!

Mire a kir�ly �gy sz�lt mag�ban:

- Allahra, nem fejeztetem le addig, m�g meg nem hallom a mese m�sik fel�t.

Ezut�n kiment fogad�term�be. Ott �llott a vez�r, le�nya halotti lepl�vel kez�ben. A kir�ly parancsokat osztogatott, int�zte az orsz�g dolgait, m�g csak a nap v�g�re nem j�rt. A vez�rnek egy sz�t sem sz�lt a t�rt�ntekr�l. Az pedig nem sz�nt meg �lm�lkodni. Mikor az udvar este sz�toszlott, Sahri�r kir�ly visszat�rt lakoszt�ly�ba. S amint lesz�llt a m�sodik �jszaka, Dunjaz�d �gy sz�lt n�v�r�hez:

- �, kedves testv�rem, mondd el t�rt�neted m�sodik fel�t is!

Sehrez�d pedig �gy sz�lt:

- Boldogan �s �r�mmel, ha a kir�ly is �gy akarja.

- Mes�lj csak tov�bb! - mondotta a kir�ly, �s Sehrez�d tov�bb mes�lt... tov�bb ezer �jszak�n kereszt�l.

Sehrez�dnak ez id� alatt h�rom fi�gyermeke sz�letett. Mikor az ezeregyedik �jszaka bev�gezte mes�it, leborult a kir�ly l�ba el�, �s �gy sz�lt hozz�:

- �, minden id�k legnagyobb kir�lya, �n a te rabn�d vagyok. Ezeregy �jszak�n �t elmes�ltem neked r�gi nemzets�gek, r�gi id�k n�peinek t�rt�net�t. K�rhetlek-e t�ged most arra, hogy teljes�tsd egy k�v�ns�gomat?

�s a kir�ly �gy felelt:

- Csak sz�lj, Sehrez�d, megadom, amit k�v�nsz.

Sehrez�d pedig el�h�vatta a dajk�kat, �s ezt mondta nekik:

- Hozz�tok be gyermekeimet!

T�st�nt be is hozt�k a h�rom kisfi�t: egyik k�z�l�k m�r ment, a m�sik a f�ld�n cs�szk�lt, a harmadik m�g csecsem� volt. Sehrez�d a kir�ly el� l�pett vel�k, �s �gy sz�lt:

- �, kir�lyom, �me a gyermekeid! �n most az�rt k�ny�rg�k hozz�d: k�m�lj meg a hal�lt�l e gyermekek kedv��rt. Mert ha meg�letsz, any�tlanul maradnak ezek a kicsinyek; nem lesz asszony, aki �gy gondozza �ket, mint �n.

A kir�ly k�nnyekre fakadt, sz�v�hez szor�totta kisfi�it, �s �gy sz�lt:

- �, Sehrez�d, �n m�r a gyermekek sz�let�se el�tt megkegyelmeztem neked, mert er�nyes, tisztalelk�, okos �s j�mbor vagy. Allah �ldjon meg t�ged, ap�dat �s any�dat, a t�vet �s a hajt�st! Allah a tanom, hogy nem lesz semmi b�nt�d�sod!

Sehrez�d megcs�kolta a kir�ly kez�t, leborult el�tte, �s v�gtelen boldogs�ggal mondta:

- Allah ny�jtsa hossz�ra �letedet, �s n�velje m�lt�s�godat �s hatalmadat!

Nagy �r�m t�madt a palot�ban �s v�rosszerte; olyan �jszaka volt ez, amilyet kev�s �l� ember l�tott, vil�gosabb volt, mint a f�nyl� nappal. M�snap reggel boldogan �bredt a kir�ly, �sszeh�vatta minden katon�j�t, a vez�rnek pedig pomp�s, csillog� d�szruh�t aj�nd�kozott, �s �gy sz�lt hozz�:

- Allah �ldjon meg, hogy hozz�m adtad t�nd�kletes lelk� le�nyodat. Megb�ntam imm�r, hogy oly sokat elpuszt�tottam n�pem le�nyai k�z�l! �s ez az � �rdeme! Okosnak, erk�lcs�snek, tiszt�nak �s er�nyesnek ismertem meg �t, h�rom fi�gyermekkel is megaj�nd�kozott, dics�rtess�k �rte Allah!

A kir�ly d�szes ruh�kat aj�nd�kozott a birodalom f�embereinek, �s elrendelte, hogy harminc napra �kes�ts�k fel a v�rost.

Fel is �kes�tett�k h�t pomp�san a v�rost; ehhez foghat�t eddig senki sem l�tott. Peregtek a dobok, sz�ltak a trombit�k, egym�st k�vett�k a vit�zi j�t�kok: r�szvev�iket a kir�ly d�san megjutalmazta. A szeg�nyek k�zt is alamizsn�t osztatott, �s minden alattval�j�ra, birodalma minden n�p�re kiterjesztette j�t�kony gondoss�g�t. �, �s orsz�g�nak n�pei j�l�tben, �r�mben, gy�ny�r�s�gben �s boldogs�gban �ltek, m�g el nem �rte �ket az �r�m�k elront�ja �s a k�tel�kek felbont�ja: a hal�l.

ALADDIN CSODAL�MP�JA

K�na egyik nagy v�ros�ban �lt egy szab�, akinek Musztafa Aladdin volt a neve. Ez a szab� alig tudta megkeresni a mindennapi kenyeret mag�nak, feles�g�nek �s fi�nak, akit ugyancsak Aladdinnak neveztek. Nem volt el�g a szeg�nys�g, Musztafa Aladdint az is b�ntotta, hogy a fia sz�fogadatlan, naplop�, sz�ntelen�l j�t�kon j�r az esze, eg�sz nap az utc�n csatangol. Szerette volna megtan�tani a maga mesters�g�re, de Aladdinnak nem f�l�tt a munk�hoz a foga. Sokat b�sult emiatt a szeg�ny szab�, �s addig b�sult, addig em�szt�d�tt, m�gnem a sz�ntelen em�szt�d�s a s�rba vitte.

F�rje hal�la ut�n az �zvegyasszony eladott minden szersz�mot, el a megmaradt poszt�t, �s gyapotfon�ssal szerezte meg a mindennapit. Aladdin ekkor m�r bet�lt�tte a tizen�t�dik esztendej�t, de m�g mindig az utc�n k�borolt, a kisebb fi�kkal j�tszott, semmif�le mesters�gre nem volt kedve. Egyszer, amint jav�ban j�tszott a fi�kkal, egy idegen embernek megakadt rajta a szeme. Ez az idegen h�res afrikai var�zsl� volt: egyenest Afrik�b�l j�tt K�n�ba. Sok�ig n�zte a gyermekek j�t�k�t, azt�n tov�bb ment, de k�zben valakit�l megtudakolta, ki is ez az Aladdin. Visszat�rt a j�tsz� gyermekekhez, f�lreh�vta Aladdint, �s megk�rdezte t�le:

- Mondd, fiam, nem Musztafa, a szab� a te ap�d?

- � volt - felelte Aladdin - de m�r meghalt.

A var�zsl� �sszevissza �lelte, cs�kolta Aladdint mondv�n:

- �des fiam, ne csod�lkozz�l, hogy meg�leltelek, megcs�koltalak, mert �n a nagyb�ty�d vagyok. Messze f�ldr�l j�ttem haza, sz�l�haz�mba.

Kik�rdezte a fi�t az anyj�r�l is, egy mar�k p�nzt adott neki, �s azt mondta:

- Most eredj haza, �des fiam, �zenem �desany�dnak, hogy holnap reggel megl�togatom.

Nagy �r�mmel futott haza Aladdin, elbesz�lte, hogy kivel tal�lkozott; hogy a nagyb�csi p�nzt is adott neki, �s holnap reggel elj�n l�togat�ba. Csod�lkozott az asszony, mert a f�rj�nek volt ugyan egy testv�re, de az r�ges-r�gen meghalt. M�snap �jra tal�lkozott Aladdin a var�zsl�val, az ism�t meg�lelte, megcs�kolta, �s most m�r k�t aranyat adott neki azzal, hogy vigye haza, adja �t �desanyj�nak, este majd maga is elmegy hozz�juk vacsor�ra. M�g nagyobb volt az asszony �lm�lkod�sa, �s most m�r k�telkedni kezdett: vajon val�ban meghalt-e f�rje testv�re. Kisietett a piacra, �s ott mindenf�le finoms�got v�s�rolt.

Este csakugyan megj�tt a var�zsl�, finom it�k�t �s gy�m�lcs�t hozott. Asztalhoz �ltek, s a var�zsl� �gy sz�lt:

- Ne csod�lkozz�l, kedves s�gorasszony, hogy mostan�ig sohasem l�tt�l. Teljes negyven esztendeje hagytam el haz�mat. Bej�rtam Indi�t, Perzsi�t, Ar�bi�t, Egyiptomot. Legut�bb Afrik�ban laktam hossz� ideig. �mde egyszerre csak elfogott a honv�gy: nem volt t�bb� marad�som.

Hirtelen Aladdinhoz fordult, �s megk�rdezte t�le:

- Tanult�l-e valami mesters�get, fiam?

Aladdin zavartan s�t�tte le szem�t; anyja v�laszolt helyette. �szint�n megvallotta az igazat, hogy Aladdin naplop�, sz�ntelen az utc�n csavarog, �s nem akar semmif�le mesters�get tanulni. � pedig m�r nem sok�ig b�rja a munk�t. El is hat�rozta, hogy legk�zelebb bez�rja az ajt�t a fia el�tt: fel is �t, le is �t.

- Ejnye, ejnye - mondta a var�zsl� - h�t semmif�le mesters�g nem �zlik neked, fiam? Ha netal�n keresked� szeretn�l lenni, sz�vesen nyitok neked boltot, megveszem a legdr�g�bb �s legfinomabb kelm�ket, �gy azt�n sok p�nzre tehetsz szert.

Aladdinnak nagy kedve t�madt a keresked�sre. M�snap reggel a var�zsl� elvitte egy �rushoz, ott a legfinomabb ruh�ba �lt�ztette, azut�n sorra l�togatt�k az el�kel�bb �zleteket, megn�zt�k a szult�n palot�j�nak termeit (m�r amelyekbe szabad volt a bej�r�s). V�g�l a var�zsl� sz�ll�s�ra t�rtek, ahol m�r egybegy�ltek azok a keresked�k, akiket a var�zsl� eb�dre h�vott, hogy Aladdint bemutassa nekik.

Este a var�zsl� hazak�s�rte Aladdint. Anyja oda volt a boldogs�gt�l, amikor Aladdinon megpillantotta a finom ruh�t. Nem gy�z�tt h�l�lkodni a var�zsl�nak, akir�l most m�r szent�l hitte, hogy a f�rje testv�re. A var�zsl� azzal b�cs�zott, hogy reggel elj�n Aladdin�rt, �s bej�rj�k egy�tt a v�ros csodasz�p kertjeit. Ennek igen �r�lt a fi�, mert a v�ros kapuj�n t�l m�g sohasem j�rt. Reggel j�kor �bredt, izgatottan v�rta nagyb�tyj�t: j�tt is a var�zsl�. Azonm�d elindultak, s csakhamar egy kapuhoz �rtek, mely szebbn�l szebb, pomp�sabbn�l pomp�sabb palot�kra ny�lt. Minden palot�t k�r�s-k�r�l gy�ny�r� kert �vezett, s ezekbe a kertekbe szabadon bemehetett ak�rki.

Aladdinnak csak �gy k�pr�zott a szeme a sz�p l�tnival�kt�l, �szre sem vette, hogy m�r messze-messze j�rnak. Elhagyt�k a palot�kat, �s olyan kertbe l�ptek, amelyben nem �llt palota, volt azonban sz�k�k�t. Amell� telepedtek. Ekkor a var�zsl� mindenf�le pomp�s �telt �s gy�m�lcs�t vett el� a batyuj�b�l. Amikor azt�n eleget ettek �s pihentek, folytatt�k �tjukat.

Nagy s�ks�gra �rtek, amelyet magas hegyek vettek k�r�l.

Aladdin m�r iszony�an f�radt volt, arra k�rte h�t a nagyb�tyj�t: t�rjenek vissza. De a var�zsl� biztatta, hogy csak j�jj�n, szeretne m�g egy kertet mutatni neki; szebb az valamennyin�l.

Tov�bb mentek. Egyszerre csak k�t magas hegy k�z� jutottak.

- Helyben vagyunk - mondta a var�zsl�. - �des fiam, olyan csodadolgokat l�tsz most, amin�ket m�g nem l�tott emberi szem. El�bb azonban gy�jts r�zs�t, hogy t�zet gy�jthassunk.

Aladdin hamarosan �sszegy�jt�tt egy halom r�zs�t. A var�zsl� meggy�jtotta, azt�n f�st�l�szert dobott a t�zbe, mire hatalmas f�stfelh� csapott a magasba. A var�zsl� mormolt valamit, de ebb�l Aladdin semmit sem �rtett. Egyszerre csak k�zvetlen�l el�tt�k kiss� megny�lt a f�ld, �s egy j�kora k� emelkedett ki bel�le, k�zep�n egy bronzgy�r�vel. Iszony�an megijedt Aladdin, ijedt�ben el akart futni, de a var�zsl� durv�n visszar�ntotta, �s �gy pofon �t�tte a szeg�ny fi�t, hogy orr�n-sz�j�n megeredt a v�r.

- Mi�rt �t�tt meg, kedves b�csik�m? - k�rdezte s�rva Aladdin.

- Tudd meg, hogy �n ap�d helyett ap�d vagyok - felelt a var�zsl� - nem tartozom neked sz�mad�ssal. K�l�nben - ford�totta szel�debbre a szav�t - ne f�lj, cselekedj�l akk�ppen, ahogy �n meghagyom, majd megl�tod, milyen nagy hasznodra lesz. E k� alatt, amelyt�l �gy megijedt�l, rengeteg kincs fekszik. Mind a tied lesz, ha megfogadod a szavamat. Neked kell azonban bemenned a kincseskamr�ba, mert nekem nem szabad. Gyere h�t, fogd meg a gy�r�t, emeld fel a k�vet.

Aladdin megfogta a gy�r�t �s �me: a k� pehelyk�nt felemelkedett. Azt�n ben�zett a ny�l�son. M�ly barlangot l�tott, s a barlangban egy kis ajt�t �s n�h�ny l�pcs�t.

- Most figyelj ide - mondta a var�zsl�. - Ezeken a l�pcs�k�n lem�gy. Az utols� l�pcs�n�l nyitott ajt�t tal�lsz, azon �t egy nagy boltozatos helyis�gbe jutsz, amelyb�l h�rom terem ny�lik. A h�rom teremben pedig jobbfel�l is, balfel�l is, n�gy nagy bronzed�ny, mind telis-tele arannyal, ez�sttel. Miel�tt az els� terembe l�pn�l, �lt�z�kedet j� szorosan csavard a tested k�r�. Csendesen menj v�gig a termeken, a falhoz k�zel ne l�pj, semmihez hozz� ne ny�lj, mert ak�r a bronzed�nyeket, ak�r a falakat �rinted: hal�l fia vagy. A harmadik teremb�l kertbe jutsz, szebbn�l szebb gy�m�lcsf�k vannak benne. De meg ne �llj: addig menj, am�g egy sz�les teraszhoz nem �rsz. �tven l�pcs�fok visz erre a teraszra. Ott azt�n egy vakablakra lelsz, a vakablakban pedig egy �g� l�mp�ra. Ezt a l�mp�t vedd fel, oltsd el, a l�mpa bel�t haj�tsd el, az olajat ontsd ki, a l�mp�t pedig rejtsd el a kebledbe.

A var�zsl� leh�zott ujj�r�l egy gy�r�t, �s Aladdin ujjara h�zta. Azt mondta, hogy a gy�r� minden bajt�l meg�vja a fi�t.

- Most pedig - sz�lt - indulj, �des fiam, majd megl�tod, hogy a vil�g minden kir�ly�n�l gazdagabbak lesz�nk.

Aladdin lement a l�pcs�n, v�gigment a termeken, azt�n a kertbe jutott. A f�k ragyog�bbn�l ragyog�bb gy�m�lcs�ket teremtek, �m ezek nem is voltak igazi gy�m�lcs�k, hanem dr�gak�vek. Aladdinnak ugyan sejtelme sem volt az �rt�k�kr�l, neki csak a csillog�suk-villog�suk tetszett. Teleszedte vel�k a zseb�t, majd megtal�lta �s kebl�be dugta a l�mp�t, v�g�l ugyanazon az �ton, amelyen j�tt, visszament a ny�l�shoz. A var�zsl� m�r t�relmetlen�l v�rta.

- Ny�jtsa a kez�t, b�csik�m - ki�ltotta Aladdin. - Seg�tsen ki innen.

- El�bb add ide a l�mp�t - mondta a var�zsl� - hiszen az akad�lyoz a j�r�sban.

- Dehogy akad�lyoz - mondta Aladdin - seg�tsen csak fel, �des b�ty�m, t�st�nt odaadom.

A var�zsl� azt hitte, hogy Aladdin az�rt nem akarja oda adni a l�mp�t, mert �szrevette annak b�v�s erej�t. Rettenetes haragra lobbant, f�st�l�szert dobott a t�zbe, var�zsszavakat mormolt f�l�tte, �s �me: a k� hirtelen visszafordult a ny�l�sra, �s elz�rta az utat Aladdin el�l. A var�zsl� mindj�rt indult is vissza Afrik�ba.

Szeg�ny Aladdin, hasztalan ki�ltozott, hasztalan s�rt, k�ny�rg�tt, hogy eressze ki a nagyb�csi, ink�bb odaadja neki a l�mp�t; a var�zsl� m�r messze j�rt. Aladdin visszament h�t a l�pcs�n, ism�t �tv�gott a termeken. N�zett jobbra, n�zett balra, h�tha valahol ajt�t tal�l, amelyen kijuthat. De bizony nem tal�lt. Kimer�lten rogyott �ssze a l�pcs�fokon, �gy v�rta szomor� hal�l�t.

M�r h�rom napja em�szt�d�tt a barlangban, amikor v�letlen�l megd�rzs�lte a gy�r�t. Abban a pillanatban egy �ri�s, f�lelmetes k�lsej� szellem toppant el�be.

- Mit k�v�nsz? - k�rdezte a szellem. - Aki a gy�r�t ujj�n viseli, annak rabszolg�ja vagyok �s rabszolg�ja valamennyi t�rsam.

- Nem b�nom, ak�rki vagy - mondotta Aladdin - csak szabad�ts ki innen.

Abban a pillanatban megny�lt a f�ld, �s Aladdin ism�t ott tal�lta mag�t azon a helyen, ahol a var�zsl�val �llott. Hazat�rt �desanyj�hoz. Otthon a nagy �hs�gt�l, a f�radts�gt�l, a sok gy�tr�d�st�l �jultan esett �ssze.

Amikor mag�hoz t�rt, �s evett egy keveset, elbesz�lte �desanyj�nak, mi t�rt�nt vele. Csak �gy szakadt az �tok a szeg�ny asszony sz�j�b�l: �tkozta a lelketlen var�zsl�t, aki �gy megcsalta �t, �s �gy megk�nozta a fi�t.

M�snap reggel fel�bredt Aladdin �s reggelit k�rt. Csakhogy egy falat keny�r sem volt a h�zn�l. Volt azonban a szeg�ny asszonynak egy kev�s gyapotfonala: elsietett vele a piacra, h�tha kap �rte annyit, hogy kitelik az �r�b�l a reggeli is, az eb�d is, a vacsora is.

- Ne vidd most a fonalat, �desany�m - mondta Aladdin - vidd ezt a l�mp�t, t�bbet adnak �rte.

Az asszony fogta a l�mp�t, de mert igen piszkosnak tal�lta, vizes homokkal s�rolni kezdte. �mde alig �rt a l�mp�hoz, egy �ri�s �llott el�be, �s �gy sz�lt:

- Mit k�v�nsz? Rabszolg�ja vagyok annak, aki e l�mp�t kez�ben tartja �s rabszolg�ja valamennyi t�rsam.

Az asszony ijedt�ben el�jult. De bezzeg nem �jult el Aladdin! Gyorsan felkapta a l�mp�t, �s �gy sz�lt:

- Azt k�v�nom, hogy hozz nek�nk ennival�t.

Azonm�d elt�nt a szellem. De a k�vetkez� szempillant�sban m�r egy j�kora ez�stt�llal, tizenk�t ez�stt�ny�rral, hat nagy feh�r keny�rrel, k�t palack finom borral, k�t ez�st poh�rral �s sokf�le finomabbn�l finomabb �tellel t�rt vissza. Mindezt letette a d�v�nyra, azzal elt�nt. Csakhamar mag�hoz t�rt az asszony is; szeme-sz�ja el�llt az �mulatt�l a sok minden j� l�tt�ra. Amikor azt�n mag�hoz t�rt a csod�lkoz�sb�l, megk�rdezte Aladdint, honn�t ker�lt oda az a sokf�le j�.

- Most el�bb csak egy�nk, �desany�m, majd elmondom - felelte Aladdin.

H�t ettek, ittak eg�sz nap, k�zben a gy�ny�r� sz�p t�ny�rokat, poharakat csod�lt�k, de arr�l sejtelm�k sem volt, hogy az mind csupa sz�nez�st. Amikor azt�n j�l ettek-ittak, Aladdin elbesz�lte, mi t�rt�nt, am�g anyja eszm�letlen�l hevert a f�ld�n.

- �, fiam, fiam, - sop�nkodott az asszony - mit besz�lsz? M�g sohasem hallottam senkit�l, hogy szellemet l�tott volna. Ha van is szellem, mi�rt nekem jelent meg, �s mi�rt nem neked, akinek m�r egyszer megjelent?

Mondta Aladdin:

- Neked, �desany�m, nem az a szellem jelent meg, amelyik nekem. Ezek a szellemek nagys�gra egyform�k, de m�s az arcok �s a ruh�juk, aszerint, hogy melyik �rnak a szolg�i. Aki nekem a kincseskamr�ban megjelent, az a gy�r� szolg�ja volt, aki meg neked jelent meg, az a l�mpa szolg�ja volt.

- Mit mondasz? - sz�rny�lk�d�tt az asszony. - H�t a l�mp�d miatt fordult hozz�m az a sz�rnyeteg? Vidd a szemem el�l, �n hozz� t�bbet nem ny�lok. Legjobb lesz, ha eladod a l�mp�t is, a gy�r�t is.

- Nem, nem, �desany�m - mondotta Aladdin - nem adom el egyiket sem. A var�zsl� nem ok n�lk�l tette meg a nagy utat ez�rt a l�mp��rt. Most csak arra legyen gondunk, hogy a l�mpa titk�t senkinek el ne �ruljuk. A gy�r�t sem adom el, mert az m�g sok veszedelemt�l �vhat meg mindkett�nket.

Az asszony belenyugodott fia akarat�ba, �s m�snap, amikorra m�r minden elfogyott, amit a szellem hozott, Aladdin k�penye al� rejtett egy ez�stt�ny�rt, �s eladta az egyik zsib�rusnak egy arany�rt, noha a t�ny�r �ppen hetvenk�t aranyat �rt. Aladdinnak azonban sejtelme sem volt a t�ny�r �rt�k�r�l, �r�lt, hogy egy aranyat kapott �rte. A p�kn�l kenyeret v�s�rolt, a megmaradt p�nzt pedig �tadta anyj�nak; n�h�ny napig abb�l �ltek. Lassank�nt eladt�k mind a tizenk�t ez�stt�ny�rt a zsib�rusnak, aki minden t�ny�r�rt egy-egy aranyat adott. Azt�n a t�lra ker�lt a sor: t�z aranyat kaptak �rte.

Amikor a t�z arany is elfogyott, Aladdin megd�rzs�lte a l�mp�t, �s mivel gy�ng�debben d�rzs�lte, mint �desanyja, a szellem is szel�debb hangon k�rdezte, hogy mit k�v�n. �telt, italt k�v�nt Aladdin. A k�vetkez� szempillant�sban m�r j�tt is a szellem, �ppen olyan t�llal, t�ny�rokkal, poharakkal, mint el�sz�r. Hozott finom �telt, italt is, azt�n elt�nt.

Ism�t j�l �ltek, am�g �telben-italban tartott, s azt�n megint csak sor ker�lt az ez�stt�ny�rokra. Aladdin elindult a zsib�rushoz egy t�ny�rral. De �tk�zben meg�ll�totta egy �reg aranym�ves, figyelmeztette, hogy ne vigye t�bb� a zsib�rushoz az eladnival�j�t, mert nem adja meg az �r�t. Sz�vesen megv�s�rolja � is, illend� �rat fizet a t�ny�r�rt, de ha Aladdin ezzel nem el�gszik meg, aj�nl � m�s becs�letes keresked�t.

Amikor az aranym�ves megpillantotta az ez�stt�ny�rt, s megtudta, hogy a zsib�rus csak egy aranyat fizetett ilyen t�ny�r�rt, felh�borodottan ki�ltott fel:

- Micsoda csal�! Hiszen ez a t�ny�r hetvenk�t aranyat �r! �n megadom a t�ny�rod teljes �r�t, mivel mi aranym�vesek nem az ez�st�n akarunk nyerni, hanem a rajta v�gzett munk�n.

Ezut�n Aladdin mindig az �reg aranym�vesnek adta el a t�ny�rokat, v�g�l a t�lat is. S �mb�r sok p�nzt szerzett �gy, igen szer�nyen �ltek s anyja csak annyit k�lt�tt a ruh�zat�ra, amennyit a gyapotfon�ssal szerzett, �gy �ltek sok esztend�n �t az aranym�vest�l kapott aranyakb�l.

Aladdin pedig elj�rogatott az arany-, ez�st- �s selyemkeresked�k boltj�ba. Sok pall�rozott fej� emberrel megismerkedett, a vel�k val� t�rsalkod�sban csiszolta elm�j�t, m�vel�d�tt. Megismerte dr�gak�veinek igazi �rt�k�t; tudta imm�r, hogy vel�k az �kszeresek dr�gak�vei sem nagys�g, sem sz�ps�g dolg�ban nem versenyezhetnek. �m � minderr�l az �desanyj�nak sem sz�lt. Ennek k�sz�nhette nagy szerencs�j�t, amely hamarosan bek�vetkezett.

Telt, m�lt az id�, Aladdin egyszer �ppen akkor s�t�lt az utc�n, amikor kihirdett�k a szult�n parancsolatj�t, hogy minden ember z�rja be h�z�t �s boltj�t, �s ki ne mozduljon onnan, am�g a szult�n le�nya, Badrulbudur hercegn�, a f�rd�be megy, meg onnan visszaj�n.

Aladdin szerette volna l�tni a szult�n le�ny�t. Siker�lt is meglesnie. F�ldbe gy�keredzett a l�ba, amikor megpillantotta a hercegn�t. �lmodni se merte volna, hogy ilyen gy�ny�r� sz�p teremt�s is van a vil�gon.

E napt�l kezdve megv�ltozott Aladdin. Amilyen vid�m volt eddig, olyan szomor� lett most. Hi�ba faggatta �desanyja, hogy mi b�ntja; egy sz�val sem v�laszolt, naphosszat a d�v�nyon hevert, �s elm�je sz�ntelen a csodasz�p szult�nl�ny k�r�l kerengett. V�gre m�giscsak megsz�lalt. Nem tudta tov�bb rejtegetni titk�t. Azt mondta: egy �lete, egy hal�la, addig meg nem nyugszik, am�g feles�g�l nem veszi a szult�n le�ny�t.