ÖTÖDIK FELVONÁS 1. szín Leonato háza előtt. Jön Leanato és Antonio ANTONIO Ha így folytatod, elveszted magad. Nem bölcs dolog, hogy nem törődsz magaddal, Csak bánatoddal. LEONATO Hagyd el ezt a leckét! Oly hasztalan zuhog fülembe, mint Szitába víz. Ne adj nekem tanácsot! Ne duruzsoljon senki így fülembe, Míg nincs olyan fájdalma, mint nekem! Mutass apát, ki így szerette lányát, S ki boldogságát így vesztette el: Ám intsen engem türelemre ő! Vesd egybe gondját az én bánatommal, Mérd össze sorsunk ízről ízre úgy, Hogy kínra kín és bajra baj feleljen, Egyforma sorban, rendben, itt is, ott is: S ha ő mosolyog, szakállát simítva, Ő kurjant és kacag nyögés helyett, Ő kúrálgatja bölcs szóval a kínt, Ő fojtja borba búját fáklyafényné l- Ám jöjjön: tőle tanulok türelmet! De ilyen ember nincs. Az emberek Tanácsot, vígaszt csak oly bajra tudnak, Mit nem éreznek, Ha megízlelik: Csak kín marad a jó tanács helyén, Mely gyógyszert ígért őrjöngésre is, Selyemszállal fékezte a dühöngőt, S haláltusát szavakkal orvosolt. Mindenki tud türelmet prédikálni Bú terhe alatt kétrét görnyedőknek, De senkiben sincs ugyaníly morál, S erő, amikor mind ez a teher Saját vállán van. Tartsd meg jó tanácsod: Túlsírja kínom prédikációdat. ANTONIO Gyermek vagy férfi - ebben egyre megy. LEONATO Kérlek, hogy hallgass. Hús és vér vagyok; S még filozófusok közt sincs olyan, Ki csak fogfájást békén tűrne el - Bár isteneknek nyelvén írja meg, Hogy sorsnak, kínnak fittyet hányni illik. ANTONIO Ne végy magadra minden szenvedést: Viseljék terhét megbántóid is! LEONATO Most bölcsen szóltál: ezt meg kell fogadnom. Azt súgja lelkem, Hero tiszta volt... Hadd tudja ezt meg Claudio, s a herceg, S mindenki, aki rágalmazni merte! Don Pedro és Claudio közeleg ANTONIO Ni, hogy siet a herceg, s Claudio! DON PEDRO Jó'stét! Jó'stét! CLAUDIO Jóestét, uraim! Sietnek tovább LEONATO Egy szóra csak... DON PEDRO Sietnék, Leonato. LEONATO Siettek, fenség? Akkor Isten áldjon! Épp most siettek! De hisz - egyre megy. DON PEDRO Ne kötekedj velünk, derék öreg. ANTONIO Ha kötekedve kell helyt állani: Itt egyikünk ma elterül. CLAUDIO Ki bántja? LEONATO Te bántasz engem, te fárizeus, te! Csak ne tedd kezed a kardmarkolatra: Nem félek tőled. CLAUDIO Törjön le kezem, Ha ősz korodnak félni ád okot! Véletlen volt az, hogy kardomra tettem. LEONATO Elég! Ne tréfálj itt, ne gúnyolódj! Nem agyalágyult vén bolond beszél; Nem éveimnek bástyája mögül Dicsekszem, hogy ki voltam, és mi lenne, Ha agg nem volnék! Tudd meg, Claudio: Úgy megsértetted szűz lányom s magam, Hogy félretéve higgadtságomat, Ősz fejjel, s évek terhével rakottan, Kihívlak, állj helyt - férfi, férfi ellen! Azt mondom: meggyaláztad szűz leányom! Rágalmad tőrét forgattad szivében, S pihen már ősök csontjai között, Olyan kriptában, mely szégyent nem ismert, Amíg gazságod vádat nem koholt! CLAUDIO Gazságom?! LEONATO Az! - kimondom kereken! DON PEDRO Nem jól beszélsz, öreg. LEONATO Uram! uram! Bebizonyítom - s vére lesz pecsétem -, Ha még oly szépen s mesterkedve vív is, S mégúgy virít is vérmes ifjusága! CLAUDIO Hagyj engem békén: nincs dolgom veled. LEONATO Csak így leráznál? Lányom merted ölni: Ha engem ölsz meg, fickó, férfit ölsz! ANTONIO Kettőnket öljön - férfimunka lesz - Ha lesz... De elsőbb eggyel boldoguljon! Közéjük áll, s kardot ránt No, kard ki, kard! - Álljon ki énvelem! Gyerünk, kölyök! Gyerünk, gyerünk, kölyök! Elhúzom én a nótád, csak cselezz - El én, nemesi becsületszavamra! LEONATO De testvér... ANTONIO Hagyj! Isten látja, kishugom szerettem - S megölték rágalommal senkiházik, Kik úgy mernek csak férfival kiállni, Amint én kígyót nyelvén fogni meg! Majmok, pulyák, szájhősök, kóficok! LEONATO Antonio... ANTONIO Maradj békén! Eh, jól ismerem őket! Megmértem súlyuk hajszálpontosan! Pöffeszkedő, piperkőc ficsurak, Hazudnak, csalnak, mocskolnak, gyaláznak, Komédiáznak, vágnak bősz pofákat, Eldurrogatnak féltucat nagyesküt, Hogy átdöfnék ellenfelük - ha mernék... És ezzel vége! LEONATO Testvér! ANTONIO Eh - elég! Ne szólj belé, ezt elintézem én. DON PEDRO Urak, mi nem szeretnénk ingerelni... (Leonatóhoz) Az én szivem is fáj lányod halálán; De esküszöm, hogy igaz volt a vád, És jó bizonyság szólt mellette nyilván. LEONATO Uram, uram... DON PEDRO Nem hallgatlak. LEONATO Nem-é? Gyerünk innen, meghallgat minket ő még! ANTONIO Meg ám! S valaki megkeserüli! Leonato és Antonio a házba vonul. Benedetto jön DON PEDRO No nézd csak, itt jön az, akit kerestünk! CLAUDIO Mi újság, signor? BENEDETTO Üdvözöllek, fenség! DON PEDRO Isten hozott, signor! Majdnem arra érkeztél, hogy szétválassz egy majdnem-összecsapást. CLAUDIO Már azon voltunk, hogy kipróbáljuk, le tudja-e harapni az orrunkat két fogatlan vénember. DON PEDRO Leonato meg a bátyja. Ehhez mit szólsz? Nem lettünk volna párviadalra ifjak a két vén gyerekhez? BENEDETTO Igaztalan perben nincs értelme a vitézkedésnek. Éppen kettőtöket kereslek. CLAUDIO Mi is téged kerestünk már mindenütt, mert nagyon megszállt bennünket a melankólia: azt szeretnénk, ha te űznéd el. Nem villogtatnád az eszed? BENEDETTO Itt van, amit villogtassak, hüvelyében. Kihúzzam? DON PEDRO Övön hordod az eszed? CLAUDIO Övön senki sem hordja az eszét, de van, aki övön alul szúr vele. Sebaj, húzd csak elő a szerszámod - úgy biztatlak, mint valami hegedűst - mert mulatni szeretnék. DON PEDRO Szavamra, sápadt! - Beteg vagy? Vagy haragszol? CLAUDIO Szedd össze magad, barátom! Nagy a feje, búsuljon a ló - de te vagy olyan legény, hogy lóvá tedd a búbánatot. BENEDETTO Uram, sziporkázásban is kiállok veled bajra, ha épp énvelem gyűlt meg a bajod. Válassz új témát, kérlek. CLAUDIO Püff neki! Adjatok markába hozzá új bökőt, mert ez a legutóbbi beletörött a bökésbe. DON PEDRO Esküszöm, egyre sápadtabb! Csakugyan dühös lehet. CLAUDIO Ha úgy van, tudja ő, mi a teendő. BENEDETTO Súghatnék egy szót a füledbe? CLAUDIO Isten ments, hogy ebből kihívás legyen! BENEDETTO (fojtott hangon) Rongy ember vagy - nem tréfálok. Hajlandó vagyok kiállni, ahogy óhajtod, amivel óhajtod, amikor óhajtod. Állj helyt, vagy a szemedbe mondom, hogy: gyáva. Megöltel egy drága hölgyet: haláláért még meglakolsz. (Fennhangon) Hadd hallom válaszod! CLAUDIO Állok elébe. Úgyis kívántam már valami jó mulatságot. DON PEDRO Lakoma készül, lakoma? CLAUDIO Az ám! - Köszönöm szépen - épp most hívott meg borjúfőre és kappanpecsenyére. Csorbuljon ki a pengém, ha föl nem vágom derekasan! - Süketfajd nem lesz ? BENEDETTO Ficánkol az eszed, uram, mert nem sokat nyom a latban. DON PEDRO Elmondom, hogy magasztalta Beatrice az eszedet múltkorában. Azt találtam mondani, hogy szellemed finom. "Finom ám - vágja rá -, véknyan csörgedezik." - "Nem - mondom én -, nagy szellem." - "Az ám - feleli -, otrombanagy." - "Nem - mondom én -, jó esze van." - "Jó ám - feleli -, mert nem sok vizet zavar." "Nem - mondom én -, páratlan koponya." - "Páratlan hát - mondja -, mert egy kereke hiányzik." - "Dehogyis - mondom én -, hisz több nyelven beszél." - "Meghiszem azt - mondja -, amire hétfőn este megesküszik, azt kedd reggel letagadja: két nyelve van, sőt kétágú nyelve!" Így kiforgatta egy óra alatt minden virtusodat; de végül csak fölsóhajtott, s oda lyukadt ki, hogy te vagy a legremekebb férfi egész Itáliában! CLAUDIO Erre aztán tiszta szívból sírva fakadt - s hozzátette, hogy neki ugyan édesmindegy. DON PEDRO Így volt, annyi szent, de hogyha nem gyűlölné halálosan Benedettót, akkor eszeveszetten szeretné. Az öregúr lánya mindent elmondott. CLAUDIO Mindent, mindent! S tegyük hozzá: Isten szeme látta, mikor elbújt a kertben. DON PEDRO De vajon mikor rakhatjuk föl a vad bika szarvát a megszelídített Benedetto homlokára? CLAUDIO S alája a feliratot: "Itt látható Benedetto mint házasember?" BENEDETTO Isten veled, fiú! Ne feledd, mit mondtam. Itt hagylak: folytasd csak ezt az anyámasszony- katonája-fecsegést! Úgy villogtatod a sziporkáidat, mint a nagylegények a kardjukat, de a | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
