II. felvon�s

I. jelenet. - A sziget m�s r�sze. Bel�pnek Alonso, Sebastian, Antonio, Gonzalo, Adrian, Francisco �s m�sok.

Gonzalo:                  K�rlek, uram, vidulj f�l: van okod r�,
�s mind�nknek; mert megmenek�l�s�nk
t�ltesz a vesztes�gen. B�natunk
mindennapos: a matr�zfeles�gek,
haj�sgazd�k, kereskedõk naponta
ezt �lik �t mind; hanem a csod�r�l,
a megmenek�l�srõl, alig egy-egy
sz�lhat �gy, mint mi: b�lcsen m�rd, uram,
b�natunk a vigaszhoz.

Alonso:                     Hallgass, k�rlek!

Sebastian:                �gy fogadja a vigaszt, mint a kihûlt k�s�t.

Antonio:                  Ez a l�togat� nem adja f�l.

Sebastian:                N�zd csak, hogy h�zza f�l az elm�je �r�j�t; mindj�rt �tni fog.

Gonzalo:                  Uram, -

Sebastian:                Egy: mondd.

Gonzalo:                  Ha minden f�jdalomban elmer�lsz,
a vigasztal� mehet -

Sebastian:                A b�natba.

Gonzalo:                  A b�natba, bizony: b�lcsebbet mondt�l, mint gondoltad.

Sebastian:                B�lcsebben �rtetted, mint v�rtam tõled.

Gonzalo:                  Ez�rt, uram, -

Antonio:                  Pfuj, hogy pazarolja a szavait!

Alonso:                     K�rlek, k�m�lj.

Gonzalo:                  Megtettem: de m�gis -

Sebastian:                Besz�lni fog.

Antonio:                  Fogadjunk, vajon kettej�k k�z�l melyik kezd elõsz�r kukor�kolni, Adrian vagy õ?

Sebastian:                Az �reg kakas.

Antonio:                  A fiatal.

Sebastian:                V�gd el. Mibe fogadtunk?

Antonio:                  Egy nevet�sbe.

Sebastian:                J�.

Adrian:                    L�tssz�k b�r elhagyatottnak ez a sziget , -

Sebastian:                Ha, ha, ha! Ki vagy fizetve.

Adrian:                    �s lakhatatlannak �s majdnem megk�zel�thetetlennek, -

Sebastian:                M�gis -

Adrian:                    M�gis -

Antonio:                  Nem hagyhatta ki.

Adrian:                    Szubtilis, kellemes �s delik�t kell, hogy legyen a kl�m�ja.

Antonio:                  Ez a Kl�ma delik�t egy kisasszony lehetett.

Sebastian:                �s igen szubtilis, mint azt tanult bar�tunk is kinyilv�n�totta.

Adrian:                    Mily �desen lehell itt r�nk a l�g.

Sebastian:                Mintha rohadna a t�deje .

Antonio:                  Vagy mintha mocs�rv�ztõl illatozna.

Gonzalo:                  Itt minden megvan, ami az �letnek kedvez.

Antonio:                  Igaz; kiv�ve azt, ami kell hozz�.

Sebastian:                Abb�l itt nincs semmi, vagy csak kev�s.

Gonzalo:                  Milyen d�s �s erõs a fû!

Antonio:                  Val�ban el�g szikkadt itt a f�ld.

Sebastian:                Az�rt egy cs�ppnyi z�ld akad rajta.

Antonio:                  Nem nagyon t�ved.

Sebastian:                Nem nagyon t�ved, hanem mindenestõl elt�veszti az igazs�got.

Gonzalo:                  De a legk�l�n�sebb az,  - �s ez m�r majdnem hihetetlen, -

Sebastian:                Mint a k�l�n�snek nevezett dolgok t�bbs�ge.

Gonzalo:                  Hogy a ruh�ink, el�ztak volt l�gyen b�r a tengerben, mindazon�ltal megõrizt�k sz�n�ket �s f�ny�ket; ink�bb fel�j�totta, mintsem t�nkretette volna õket a s�s v�z.

Antonio:                  Ha csak egyetlen zsebe is besz�lni tudna, nem mondan�-e r�, hogy hazudik?

Sebastian:                H�t nem v�gn� zsebre, amit a zsebe mondana.

Gonzalo:                  Olyb� tûnik nekem, hogy �lt�z�k�nk most �pp oly ragyog�, mint amikor elõsz�r f�lvett�k Afrik�ban, a kir�ly l�ny�nak, a sz�p Claribelnek Tunisz kir�ly�val rendezett menyegzõj�n.

Sebastian:                Pomp�s egy esk�võ volt, most azt�n prosper�lunk itt a haza�ton.

Adrian:                    Tuniszt m�g sosem �kes�tette ilyen eszm�nyi kir�lynõ.

Gonzalo:                  Nem �m, a Dido-idõk �ta.

Antonio:                  Dido-idõ?! A francba! Mi az, hogy Dido-idõ? Mi�rt nem az idõs Dido?

Sebastian:                �s ha azt mondta volna: Aeneas �gisze alatt? Ahhoz mit sz�lt�l volna?

Adrian:                    Dido-idõt mondott? ezt alaposan meg kell gondolnom: õ karth�g�i volt, nem tuniszi.

Gonzalo:                  Ez a Tunisz, uram, ez volt Karth�g�.

Adrian:                    Karth�g�?

Gonzalo:                  Biztos�tom felõle, Karth�g�.

Antonio:                  A csodah�rfa szav�ban sem b�zhat annyira, mint az �v�ben.

Sebastian:                Az õ egyetlen szav�ra �jra emelkednek a falak �s �jj��p�lnek a h�zak.

Antonio:                  Vajon legk�zelebb milyen lehetetlens�get val�s�t meg?

Sebastian:                Szerintem hazaviszi a zseb�ben ezt a szigetet �s odaadja a fi�nak, mint egy alm�t.

Antonio:                  �s az alma magj�t sz�tsz�rja a tengerben, hogy �j szigetek sz�lessenek belõle.

Alonso:                     Mi van?

Antonio:                  �pp j�kor.

Gonzalo:                  [Alons�-hoz.] Uram, arr�l besz�lt�nk, hogy a ruh�ink �pp �gy pomp�znak, mint amikor Tuniszban voltunk, a l�nyod esk�võj�n, aki most kir�lynõ.

Antonio:                  �s a legnagyszerûbb, aki valaha j�rt ott.

Sebastian:                Psszt, k�rlek, ne feledd az idõs Did�t.

Antonio:                  �! Idõs Dido, jaj, idõs Dido.

Gonzalo:                  H�t nem olyan ragyog� a kab�tom, uram, mint az elsõ nap, amikor viseltem? �gy �rtem, bizonyos �rtelemben.

Antonio:                  Sokat kellett pec�znia, am�g ennyi �rtelem akadt a horg�ra.

Gonzalo:                  Amikor a l�nyod esk�võj�n viseltem?

Alonso:                     Szavakat gy�m�sz�lt�k a f�lembe,
de nincs �nyemre. B�rcsak ne ott adtam
volna f�rjhez a l�nyom!Hazafel�
lett oda a fiam; �s oda van õ is,
a l�nyom, mert It�li�t�l t�vol,
m�r sose l�tom. Jaj, �r�k�s�m,
N�poly�, Mil�n��! Milyen halnak
lett�l eb�dje?

Francisco:               Uram, hiszen �lhet:
l�ttam, ahogy szelte a habokat  
�s lovagolt rajtuk: ott j�rt a v�zen,
els�p�rte haragj�t, szembefordult
a legnagyobb �rral: mer�sz fej�t
a zajong� hull�m f�l� emelte,
k�zben erõs karcsap�sokkal �szott
a v�z-v�jt part fel�, amely kiny�lt,
hogy mentse õt. �n nem k�telkedem,
hogy �lve �rt oda.

Alonso:                     Nem; odavan.

Sebastian:                Fels�g, magadnak k�sz�nd ezt a gy�szt,
l�nyoddal nem Eur�p�nkat �ldod,
odadobtad egy afrikainak;
legkevesebb, hogy nem l�thatod t�bb�,
van r� okod, hogy s�rj.

Alonso:                     Nyughass�l, k�rlek.

Sebastian:                T�rdelt�nk elõtted �s k�ny�r�gt�nk,
mindannyian; j�lelkû, tiszta l�nyod,
undor �s engedelmess�g k�z�tt
v�laszthatott, melyik bot �sse. A
fiad odavan: Mil�n� �s N�poly
d�nt�sednek t�bb �zvegyet k�sz�nhet,
mint ah�ny f�rfit vigaszul visz�nk.
A te hib�d.

Alonso:                     �n vesztettem legt�bbet.

Gonzalo:                  Sebastian, uram,
igazs�godban nincs k�ny�r�let
�s rosszkor sz�lsz; csak piszk�lod seb�t,
ahelyett, hogy �poln�d.

Sebastian:                J�l teszem.

Antonio:                  �s igen orvosi m�dra.

Gonzalo:                  Rossz idõ j�r mindny�junkra, uram,
ha homlokod felhõs.

Sebastian:                Rossz az idõ?

Antonio:                  Nagyon rossz.

Gonzalo:                  Ha �ltetv�nyem volna itt, uram, -

Antonio:                  Csal�nt �ltetne.

Sebastian:                K�r�t. L�her�t.

Gonzalo:                  �s kir�ly voln�k, mit tenn�k, na mit?

Sebastian:                Bor hi�ny�ban sose lenne r�szeg.

Gonzalo:                  Birodalmamban �n minden dologban
ford�tva j�rn�k el: a keresked�st
nem engedn�m meg; semmi hivatalt sem;
�r�s-olvas�s, gazdags�g, szeg�nys�g,
szolg�lat: tilos; szerzõd�s, �r�ks�g,
f�ld vagy szõlõ elker�t�se, szint�n;
nem volna f�m, vetõmag, bor, olaj;
se munka; t�tlen volna minden f�rfi,
�s a nõk is, de �rtatlanok, tiszt�k;
sem fels�gjog, -

Sebastian:                Õ az�rt kir�ly volna.

Antonio:                  Olyan orsz�g ez, ahol az alv�gen megfeledkeztek a felv�grõl.

Gonzalo:                  Minden dolog k�z�sben termelõdne,
izzads�g n�lk�l: �rul�s, gonosztett,
kard, l�ndzsa, k�s, sem semmi g�pezet
nem volna itt; mert a term�szet adna,
mag�t�l, bõs�get �s gazdags�got,
�rtatlan n�pemnek.

Sebastian:                H�zass�g sem volna az alattval�k k�z�tt?

Antonio:                  Nem, bar�tom; csak lust�lkod�s; kurv�k �s gazfick�k.

Gonzalo:                  Korm�nyzatom t�k�letesebb volna,
mint az aranykor.

Sebastian:                �ljen a kir�ly!

Antonio:                  �ljen Gonzalo!

Gonzalo:                  �s - figyelsz, uram?

Alonso:                     K�rlek, el�g: hiszen semmit se mondasz.

Gonzalo:                  Nagyon is igaza van fels�gednek; csak az�rt csin�ltam, hogy alkalmat szolg�ltassak ezeknek az uraknak, akiknek olyan jelent�keny �s mozg�kony t�dej�k van, amit folyton arra haszn�lnak, hogy semmis�geken nevessenek.

Antonio:                  Rajtad nevett�nk.

Gonzalo:                  Aki ebben a vid�m civakod�sban semmi vagyok a sz�motokra: �gyhogy folytathatj�tok �s m�g mindig nem nevettek semmin.

Antonio:                  J�l les�jtott.

Sebastian:                H�t m�g, ha nem lapj�val �rt volna.

Gonzalo:                  B�trak vagytok, urak: a Holdat is leemeln�tek a p�ly�j�r�l, ha �t h�ten �t v�ltoz�s n�lk�l j�rna rajta.

Bel�p Ariel