Iváncsits Tamás: A tékozló fiú

1. Indulás

Fiú: Itt e földön élem az életem,
úgy tűnik, hogy megvan mindenem,
Önmagamtól sokszor kérdezem,
Miért nem voltam boldog még sosem.

Felnőttem, már nem vagyok gyerek,
Szeretnek és mégis szenvedek,
Önmagamtól sokszor kérdezem,
Miért nem voltam boldog még sosem.

Mondd meg, mondd meg Istenem,
hol van, hol az én helyem?
Mondd meg, mondd meg Istenem,
hol van, hol az én helyem?
Hol az én helyem? Hol az én helyem?

A mező szagát rég meguntam már,
A munkától a bőröm csupa sár,
Önmagamtól sokszor kérdezem,
Ez az élet miért kell nekem?

Nehéz szívvel várom a holnapot,
A szülőházban érzem rab vagyok,
Ha itt maradnék végleg, azt hiszem,
Nem lehetnék boldog én sosem.

Mondd meg, mondd meg Istenem,
hol van, hol az én helyem?
Mondd meg, mondd meg Istenem,
hol van, hol az én helyem?
Hol az én helyem? Hol az én helyem?

Apám, anyám, bátyám, hallgassatok rám!
El kell mennem innen, ez nem az én hazám!
Apám, anyám, bátyám, hallgassatok rám!
El kell mennem innen, ez nem az én hazám!
Nem az én hazám! Nem az én hazám!

Indulnom kell minden áron,
Hadd leljem meg szabadságom,
Testem lelkem új életre vár!
Ifjú vagyok, hajt a vérem,
Adjátok ki örökségem,
Úgysem jövök többé vissza már!

Indulnom kell minden áron,
Hadd leljem meg szabadságom,
Testem lelkem új életre vár!
Ifjú vagyok, hajt a vérem,
Adjátok ki örökségem,
Úgysem jövök többé vissza már!

Anya: Mi történt veled, rád sem ismerek, gyermekem...
Minden mondatod, te is jól tudod, fáj nekem!
Ne légy kétkedő, ne légy vakmerő,
Gondold meg magad, amíg nem késő!

Maradj még, maradj még, maradj még!
Nem nyújt szebb jövőt a messzeség!
Maradj még, maradj még, maradj még!
A távoli kincs sosem lesz elég!

Apa: Legyél hű fiam, fogadd meg szavam, ne menj el!
A bűn ott rengeteg, értsd meg féltelek, elveszel.
Ne légy kétkedő, ne légy vakmerő,
Gondold meg magad, amíg nem késő!

Anya, Apa, Kórus: Maradj még, maradj még, maradj még!
Nem nyújt szebb jövőt a messzeség!
Maradj még, maradj még, maradj még!
A távoli kincs sosem lesz elég!

Maradj még, maradj még, maradj még!
Nem nyújt szebb jövőt a messzeség!
Maradj még, maradj még, maradj még!
A távoli kincs sosem lesz elég!

Fiú: Indulnom kell minden áron,
Hadd leljem meg szabadságom,
Testem lelkem új életre vár!
Ifjú vagyok, hajt a vérem,
Adjátok ki örökségem,
Úgysem jövök többé vissza már!

Apa: Nincs más hátra azt kell mondanom,
Előtted az ajtót megnyitom,
Szabad vagy, hát vidd el részedet,
Becsüld meg jól örökségedet!

Báty: Édes öcsém szerencsével járj,
A boldogságra gyorsan rátalálj,
Utad nem lesz könnyű, készülj fel,
Isten óvjon bárhol is leszel!

Mesélő: Nem búcsúzott könnyes szemmel,
Családjától nem köszönt el,
Túl kegyetlen volt és lázadó.
Azt remélt megnyugodhat,
Hogyha a múltra rátaposhat,
Pedig az ember múltja át nem húzható....

2. Az úton

Fiú: Hosszú az út, fáradok,
Vándorbotom megkopott,
Hajamba homokot szór a szél,
De nem hátrál ki jobb sorsot remél,
Ó-ó-ó.

Két szemem nem rejt könnyeket,
Nem őrzök már emlékeket,
Örülök, hogy vándor lehettem,
De fogalmam sincs mi áll előttem.
Ó-ó-ó.

Úgy szeretnék végre talpra állni,
Mindent átélni és kipróbálni,
Súlyos lelkem akkor lenne könnyebb,
Ha átkarolhatnám az egész földet.

Nem tart vissza semmi,
Csak bátornak kell lenni,
Hogy elérhessem célomat.
Nem tart vissza semmi,
Csak bátornak kell lenni,
Hogy elérhessem célomat.

Nincs barátom, ki rám figyel,
Nincs kedvesem, ki átölel,
Mit érek én így magányosan,
Számomra is jut lány biztosan!
Ó-ó-ó.

//: Úgy szeretnék végre talpra állni,
Mindent átélni és kipróbálni,
Súlyos lelkem akkor lenne könnyebb,
Ha átkarolhatnám az egész földet.

Nem tart vissza semmi,
Csak bátornak kell lenni,
Hogy elérhessem célomat.
Nem tart vissza semmi,
Csak bátornak kell lenni,
Hogy elérhessem célomat. ://

Nem tart vissza semmi,
Csak bátornak kell lenni,
Hogy elérhessem célomat.
Nem tart vissza semmi,
Csak bátornak kell lenni,
Hogy elérhessem célomat.

3. Az anya imája

Anya: Én Uram, én Istenem,
Gyászt hagyott rám gyermekem,
Kell, hogy megérts és kell, hogy segíts,
Úgyis tiéd mindenem, mindenem.

Megszültem, felneveltem,
Teljes szívvel szerettem,
Uram, Teremtőm hallgass le rám,
El ne hagyd őt sohasem, sohasem.

Egyszer egy szép napon,
Talán viszontláthatom, ó-ó-ó.
Egyszer egy szép napon,
Hiszem, hogy viszontláthatom, ó-ó-ó.

Nem kérek mást Istenem,
Csak fiam boldog legyen,
Rád bízom sorsát Mindenható,
Oltalmazd őt szüntelen! Ámen!

4. A városban

//: Forog a kártya, forog a pénz!

Nép: Te is jöjj közénk!

Szerencsejáték van itt elég!

Nép: Te is jöjj közénk!

Tele a kancsó, a borospohár!

Nép: Te is jöjj közénk!

Nő és férfi gyönyörre vár!

Nép: Te is jöjj közénk!

Nők: Gyere, gyere játssz velünk,
Szerelem az életünk,
Használd ki az éjszakát,
Ez a csoda vár reád!

Az örömök háza ahol te jársz!

Nép: Te is jöjj közénk!

Szőkét, barnát bőven találsz!

Nép: Te is jöjj közénk!

Szakítsd szét a láncaidat!

Nép: Te is jöjj közénk!

Valósítsd meg álmaidat!

Nép: Te is jöjj közénk!

Nők: Gyere, gyere játssz velünk,
Szerelem az életünk,
Használd ki az éjszakát,
Ez a csoda vár reád! ://

Mesélő: Tiszta múltját meggyalázva,
Hallgatott a csábításra,
Elfogadott italt, kártyát, nőt.

Elmerült az alvilágban,
Mint egy kő az óceánban,
Szenvedélye kormányozta őt.

De pénze gyorsan fogyni kezdett,
A játékokban mindig vesztett,
Izzó szíve kiégett, kihűlt.

Áldás helyett jött az átok,
Otthagyták a jó barátok,
S egy napon az utcára került.

Fiú: Emberek, én egy szegény vándor vagyok...
Munkát keresek!

Nép: Nem kellesz nekünk! Nem kellesz nekünk!

Fiú: Emberek, ne tegyétek ezt velem!
Segítsetek!

Nép: Nem kellesz nekünk! Nem kellesz nekünk!

Fiú: Emberek! Én egy nyomorult koldus vagyok,
könyörüljetek rajtam!

Nép: Nem kellesz nekünk! Nem kellesz nekünk!

Fiú: Emberek, jó emberek, hölgyek és urak!
Munkát keresek, bármit elvállalok!

Gazda: Bármit elvállalsz? Hát jó! Disznókat fogsz őrizni!
Megfelel?

Fiú: Igen, köszönöm uram!

Gazda: Gyerünk a disznók közé! Indulás!

5. Tékozló fiú blues

//: Nincs hitem,
Nincs erőm,
Nincs múltam,
Nincs erőm.
Nincs pénzem,
Nincs ruhám,
Nincs házam,
Nincs hazám.

Éhezem,
Szomjazom,
Mit tegyek?
Nem tudom!
Magányom végtelen,
Meguntam életem! :// 4x

6. Hívó hangok

Mesélő: Csillagfényes forró nyári éj,
Ennél szebb idő nincs is talán,
A világ lassan nyugovóra tér,
Langyos szellő lágyan fújdogál.

Csöndes már az erdő és a rét,
Sötét van hisz későre jár,
Csöppnyi testét megmozdítja még,
A fűben bújó szentjánosbogár...

Fiú: Csak egyedül én nem találom nyugtomat,
Az örökös honvágy kínoz, fojtogat.
Istenem, most kell, hogy rám figyelj,
Lesz-e egyszer még számomra hely?
//: A lelkem néma nem hallom szavát,
Irgalmazz nekem, tegyél csodát! ://

Angyal: Ne aggódj, az Isten nem hagy el,
Megbocsátni kész, ha vétkezel,
Bizalommal tekint ő reád,
Jóvátehetsz még minden hibát!

Csak egyedül tőled függ fiú mi lesz veled,
Ne hidd, hogy késő újrakezdened!
Emeld föl a porból arcodat,
Kell, hogy halld a hívó hangokat!
//: Emlékezz meg ősi hazádról,
S ne fordulj el többé atyádtól! ://

Fiú: Indulnom kell minden áron,
Hogy visszanyerjem szabadságom,
Atyám mellett el nem tévedek.
Talán fölvesz szolgájának,
Ellenállok a bűnös vágynak,
Megváltozom, új ember leszek!

7. Hazatérés

Fiú: Szülőföldem, újra látlak,
Annyi hosszú, szürke év után...
Ismerős tájak, ismerős házak,
Ismerős arcok néznek rám.

Bennem él a sok-sok régi emlék,
Bennem él az első szerelem,
Megtagadtalak, és elhagytalak,
Édes hazám bocsáss meg nekem!

Itt születtem, itt nőttem fel,
Érzem ide tartozom,
Hűtlenségem ellenére,
Fogadj vissza otthonom!

Oly sok volt az árnyék,
S oly kevés a fény,
Hallottam a hívást,
Útrakeltem, visszajöttem én!

Atyám, nem vagyok méltó,
Hogy ezek után fiadnak nevezz,
be kell vallanom, vétkeztem nagyon,
Isten ellen és ellened...

Mégis, adj nekem munkát,
Béresnek talán jó leszek,
Ne küldj el kérlek, hadd szolgáljak néked,
Légy kegyes hozzám, ha még lehet!

Itt születtem, itt nőttem fel,
Érzem ide tartozom,
Hűtlenségem ellenére,
Fogadj vissza otthonom!

Oly sok volt az árnyék,
S oly kevés a fény,
Hallottam a hívást,
Útrakeltem, visszajöttem én!

Apa: Fiam voltál, és fiam maradsz,
Látom, most már jó úton haladsz,
Rendületlenül vártunk reád,
Ezen kívül úgysincs más hazád!

Gyermekemnek ruhát hozzatok,
Két lábára sarut húzzatok,
Életembe új öröm vegyült,
Fiam elveszett, de megkerült!

Kórus: A tékozló fiú, akármerre járt,
Vándorútjain, békét nem talált!
A tékozló fiú, túl sokat remélt,
Honvágy fogta el, s végül hazatért.

Báty: Apám, te most miért ünnepelsz?
Nagy bűnére szép szóval felelsz?
Ő csavargott, én szolgáltalak,
Elferdíted az igazságokat!

Apa: Igaz, mindig itt voltál velem,
De tudnod kell, hogy tiéd mindenem,
Boldog légy, hogy öcséd nem halott,
Örvendezz, hogy újból láthatod!

Kórus: //: A tékozló fiú, akármerre járt,
Vándorútjain, békét nem talált!
A tékozló fiú, túl sokat remélt,
Honvágy fogta el, s végül hazatért. ://

Anya: Én Uram, én Istenem,
Szent hatalmad végtelen,
Jóságos voltál, meghallgattál,
Áldott legyél szüntelen! Ámen!

Fiú: //: Haraggal mentem, de békével jövök,
Ha bűnös úton járnék, falnak ütközök,
Megbántam már mindent, a múltam szinte fáj,
Nem hagytál el érzem, végtelen Király! ://

Mindenki: //: Porból vétettünk, s porrá leszünk,
Ha bűnös úton járnánk végleg elveszünk,
Megbántunk már mindent, a múltunk szinte fáj,
Fogadj vissza minket, végtelen Király! :// 3x

Végtelen Király!

8. Mennyit érsz?

Fiú: Szárnyalnál szárnyak nélkül?
Remélnél, remény nélkül?
Mennyit érsz Isten nélkül?
Az igazság sziklára épül, szilára épül, sziklára épül!

Javulnál jóság nélkül?
Szeretnél szeretet nélkül?
Mennyit érsz Isten nélkül?
Az igazság sziklára épül, szilára épül, sziklára épül!

Változnod kell, bármilyen nehéz,
Nem bukhatsz el Krisztussal, ha élsz.
Szennyes a világ túl sok rajta por.
Ha nem vagy szilárd magával sodor,
Gyémántot a sárban ne keress,
Hallgass rám, hogy boldogabb lehess...

Szárnyalnál szárnyak nélkül?
Remélnél, remény nélkül?
Mennyit érsz Isten nélkül?
Az igazság sziklára épül, szilára épül, sziklára épül!