Shakespeare

Lear király

Fordította: Vörösmarty Mihály

SZEMÉLYEK

LEAR, Britannia királya
A FRANCIA KIRÁLY
A BURGUNDI FEJEDELEM
CORNWALL FEJEDELEM
ALBAN FEJEDELEM
KENT GRÓF
GLOSTER GRÓF
EDGAR, Gloster fia
EDMUND, Gloster törvénytelen fia
CURAN, udvaronc
OSZVALD, Goneril udvarnoka
AGGASTYÁN, Gloster haszonbérlője
ORVOS
BOLOND
TISZT Edmund szolgálatában
NEMES Cordelia kíséretében
HÍRNÖK
SZOLGÁK, Cornwallnál
GONERIL              |
REGAN                 |    Lear leányai
CORDELIA           |
Lovagok a király kíséretében.
Tisztek, követek, katonák és kísérők

Történik Britanniában

ELSŐ FELVONÁS

1. SZÍN

Kent, Gloster, Edmund jőnek
Udvari terem Lear király palotájában

KENT                  Úgy hittem, a király inkább kedveli Alban herceget, mint Cornwallt.

GLOSTER           Nekünk is mindig úgy tetszett; de most az ország felosztásánál ki nem vehető, melyik fejedelmet becsüli inkább; mert az egyenlőség úgy ki van mérve, hogy maga a szigor sem tehet választást osztályrészeik közt.

KENT                  Nem a te fiad az, mylord?

GLOSTER           Nevelése, sir, rovásomra történt. Annyiszor pirultam elismerni, hogy most már elég orcátlanul teszem.

KENT                  Nem foghatlak meg.

GLOSTER           De igen ezen fickó anyja, mert domborúvá lőn, és valóban, sir, előbb volt fia a bölcsője, mint férje az ágya számára. Orrontod a hibát?

KENT                  Miután az eredmény ily derék, nem kívánhatom nem történtnek a hibát.

GLOSTER           Egyébiránt, sir, nekem törvényes fiam is van, valami egy évvel idősebb ennél; de mindamellett nem kedvesb előttem, ámbár ez a gazkölyök egy kis­sé mohón jött a világba, mielőtt hítták volna. De anyja szép volt; jó mulatság volt összecsapnunk a gyereket, s a kurafit végre is el kell fogadnom. Ismered ezen nemes urat, Edmund?

EDMUND           Nem, mylord.

GLOSTER           Kent lord. Úgy tekintsd ezentúl, mint tisztelt barátomat.

EDMUND           Szolgálatjára nagyságodnak.

KENT                  Kell hogy szeresselek, s rajta leszek, hogy jobban ismerjük egymást.

EDMUND           S én, sir, törekedni fogok, hogy azt megérdemeljem.

GLOSTER           Külföldön volt vagy kilenc évig, s ismét mennie kell. - A király jön!

Harsonaszó Lear, Cornwall, Alban, Goneril, Regan, Cordelia s kíséret jőnek

LEAR                   Gloster! menj, hídd elő Frankhon s Burgund urait.

GLOSTER           Tüstént, felség.

Gloster és Edmund el

LEAR                   Azalatt kimondjuk rejtett szándokunkat.
Adjátok a térképet. Tudnotok kell,
Hogy országunkat három részre osztók
S erős szándékunk minden gondot és bajt
Lerázni agg korunkról, általadván
Ifjabb erőknek, míg magunk tehertől
Menten mászunk a sír felé. Fiunk,
Cornwall, és nem kevésbé szeretett
Fiunk, Alban, ez órában szilárd
Akaratunk lányaink jegydíjait
Külön kiszabni, hogy jövő viszálynak
Már most elejét vegyük. Két fejedelem,
Burgund- és Frankhon, nagy vetélkedők
Legifjabbik lányom szerelmeért,
Rég udvarolnak házunknál, s nekik most
Választ kell adnunk. Szóljatok, leányim,
Minthogy mi most le akarunk mondani
A trón és az ország gondjairól
S jövedelmiről. Mondjuk hát: melyitek
Szeret leginkább, hogy legfőbb kegyünket
Érdem szerint adhassuk. Goneril,
Elsőszülöttünk, szólj először.

GONERIL                                    Én, sir,
Jobban szeretlek, mint kimondható,
Drágább vagy előttem, mint szemem világa,
Tér és szabadság s minden, ami ritka,
Dús és becses. Szeretlek nem kevésbé
Egy épség-, kellem-, szépség- és becsűlet-
Áldotta életnél; mint valaha
Gyermek szeretett s imádva volt apa;
Szeretettel, melyhez a szó üres,
A lélegzet szegény. Szeretlek úgy,
Hogy annak módja és határa nincs.

CORDELIA         (félre)
Cordelia mit tegyen? Hallgat s szeret.

LEAR                   E két vonal közt mind e tartomány,
Ez árnyas erdők, dús mezők, e tágas
Legelők és bővizű folyamok
Urává teszlek: Alban és a te
Utódaidnak légyen öröke.
Mit mond most második leányunk,
A drága Regan, Cornwall nője? Szólj!

REGAN               Egy ércből szerkesztve nénémmel én
Méltónak tartom hozzá magamat.
És úgy találom igaz szivem szerint,
Hogy ő saját érzelmimet nevezte meg,
Csakhogy nem egészen: minden más örömnek,
Mit az érzékek legdúsabb tára nyújt,
Én ellenéül vallom magamat,
S csupán boldognak felséged iránti
Szeretetemben.

CORDELIA         (félre)          Szegény Cordelia!
És mégsem az, mert szívem gazdagabb,
Mint nyelvem: abban bizonyos vagyok.

LEAR                   Szép országunknak e bő harmada
Neked s utódidnak jut örökül,
Térségre, bájra, becsre Goneril
Részénél nem csekélyebb. S most örömünk,
- Végső, de nem utolsó - te, kinek
Ifjú szerelmeért Burgund teje
S Frankhon bora versengve küzdenek,
Mit szólsz te, hogy szerezz egy harmadot,
Dúsabbat, mint testvéridé? Beszélj!

CORDELIA         Semmit, mylord.

LEAR                                 Semmit?

CORDELIA                               Semmit.

LEAR                   Még egyszer szólj; a semmiből mi sem lesz.

CORDELIA         Boldogtalan én! ki számhoz nem birom
Emelni szívemet. Szeretem fölségedet
Tisztem szerint, sem többé, sem kevésbé.

LEAR                   Hogyhogy, Cordelia? jobbítsd szavaidat,
Nehogy szerencsédet megrontsa.

CORDELIA                                       Jó uram!
Nemzőm vagy, fölneveltél és szerettél.
A tartozást én úgy rovom le, mint
Illik s méltó: szeretlek, engedelmes
Vagyok, tisztellek mindenek fölött.
Mért mentek férjhez nénéim, ha mondják,
Hogy csak téged szeretnek? És ha egykor
Tán férjhez mennék, akkor az, kivel
Jegyet váltottam, bírni fogja fél
Szerelmem, gondom s tartozásomat.
Úgy, mint nénéim, hogy csupán atyámat
Szeressem, férjhez nem megyek.

LEAR                                                 De hát
Szived szerint szólsz?

CORDELIA                             Úgy én, jó uram!

LEAR                   Oly ifju s oly szivetlen.

CORDELIA                               Ifju s oly
Őszinte csak, mylord.

LEAR                                       Legyen tehát:
Őszinteséged vedd jegypénzedül;
Mert esküszöm a nap szent sugárzatára,
Hecate rejtelmeire és az éjre,
A bolygók minden működésire,
Mik által élünk s lenni megszününk:
Az atyai gondot ím, megtagadom,
A vérrokonság minden jogait.
Légy szívemtől örökre idegen.
A durva scytha, vagy ki gyermekét
Emészti föl, étvágyát csillapítni,
Csak úgy legyen velem rokon, csak úgy
Segítve, szánva, mint te - volt leányom!

KENT                  Ó, jó uram -

LEAR                               Békével, Kent, ne jöjj
A sárkány és haragja közé. Leginkább
Szerettem őt, s szelíd dajkálatára
Reméltem bízni végső napjaim.
Cordeliához
El innen! menj szemem elől! - Úgy legyen
Nyugalmam a sír, mint most leveszem
Az atyai gondot róla. - Jöjjenek
A frank s burgund. Ki mozdul? Ím, e harmadot,
Cornwall s Alban! vessétek két leányom
Jegybirtokához. Házasítsa ki
Emezt a dölyf, mit nyíltságnak nevez.
Most kettőtöknek adjuk a hatalmat,
Előjogot s mind a hasznot, mi a
Felséghez tartozik. Magunk havonkint,
Fenntartva száz legényt, kiket ti fogtok
Ellátni, nálatok veszünk lakást
Felváltva, sorban. Mi csak a királyi
Címet tartjuk meg s járulékait.
Jövedelmek, uralkodás s a végrehajtó
Hatalom legyen tietek, kedves fiaim!
Minek jeléül, ím, e koronán
Osztozzatok.

KENT                              Fejedelmi Lear,
Kit mint királyom tisztelék, szerettem
Atyám gyanánt, s mint gazdámat követtem,
S imámba zártam mint nagy pártfogómat -

LEAR                   Feszült a húr, szaladj a nyíl elől.

KENT                  Csak jöjjön bízvást, hogy szivem körébe
Fúrjon hegyével. Kent legyen goromba,
Ha Lear őrjöng. Vén ember, mit cselekszel?
Hiszed, hogy a kötelesség szólni nem mer,
Midőn a hatalmat a hizelkedésnek
Bókolni látja? Hol dőre lett a fölség,
Ott a becsület nyiltsággal tartozik.
Vond vissza végzésed, hozd helyre tüstént
Legjobb belátásod szerint ez undok
Elhirtelenkedést. Éltem reá!
Hogy ifjabb leányod nem szeret kevésbé,
S nem is mind léha szív, kinek halk szózatát
Nem veri vissza a kongó üresség.

LEAR                   Ne többet, életedre!

KENT                                    Éltem eddig is csak
Zálognak tartám ellenségeid
Számára, s most, midőn saját
Megmentésed forog fenn, föl merem
Áldozni érted.

LEAR                                El szemeim elől!

KENT                  Láss jobban, Lear; engedd, hogy én legyek
Szemed világa.

LEAR                   Apollóra mondom, -

KENT                                     Apollóra hát, király,
Hiába hívod istenségidet.

LEAR                                          Ó, pártütő jobbágy!
Kardjára teszi kezét

ALBAN
és CORDELIA     Bocsáss meg, drága felség!

KENT                  Tedd, öld meg az orvost, s a rossz nyavalyának
Juttasd a díjt. - Határzatod
Vedd vissza, vagy mig a szó torkomon
Kiférhet, azt mondom: rosszúl tevél.

LEAR                   Hallgass meg, hitszegő!
Hűbérencem ki vagy, hallgass meg engem.
Minthogy te minket esküt szegni késztél
(Mit eddig tenni nem merénk) s kihívó
Gőggel hatalmunk s végzésünk között
Utunkat álltad, (mit sem helyzetünk,
Sem vérünk el nem tűrhete) hogy hatalmunk
Csorbát ne szenvedjen, meg kell lakolnod:
Ím, öt napot hagyunk, hogy magadat
Ellásd világi baj s szükségek ellen,
Hatodikat rá, hogy gyűlölt hátadat
Országunknak fordítsd, a tizedik
Napon, ha számüzött fejed itt találják,
A perc halálod. El innen. Jupiterre!
Ez visszavonhatatlan.

KENT                  Isten veled, király! Mig így cselekszel:
Künn a szabadság, itt a számüzés.
Cordeliához
Az istenek ójanak meg, drága szűz,
Ki jogosan érzesz s oly bölcsen beszélsz.
Gonerilhez s Reganhoz
S ti, amint szóltok, úgy cselekedjetek,
Hogy jó eredményt szüljön a kegyes szó.
S igy, ó, fejedelmek, Kent bucsút veszen,
S öreg lábakkal új országba megy.
El

Harsonaszó, Gloster visszajő Burgund és Franciaország fejedelmeivel és kísérettel

GLOSTER           Ím, nagyságos király:
Burgund és Frankhon fejedelmei.

LEAR                   Először is tehozzád fordulunk,
Burgund fejedelme, aki e királlyal
Kérője voltál lányunknak. Mi volna
A legkevesb, mit jegyben kérsz vele,
Különben felhagyván a mátkasággal?

BURGUND         Magas királyi felség! többet én
Ajánlatodnál nem követelek,
Sem fenséged kevesbet adni nem fog.

LEAR                   Nemes Burgund, mi úgy tartottuk őt,
Mig előttünk kedves volt. Most ára csökkent:
Itt áll, sir. És ha bármi a kevésből,
Mi benne értéknek mutatkozik,
Vagy mindaz bár, megtoldva haragunkkal
És semmi mással, képes kedvedet
Megnyerni: ím, itt áll, tiéd.

BURGUND         Így nem tudok felelni.

LEAR                                                 Sir,
Amilyen gyarló és barátlan, új
Leányunk a gyülölségben, kinek
Jegypénze átkunk, s tőlünk idegen
Szent eskü által, így mint van, veszed
Vagy itthagyod?

BURGUND                        Felséges úr, bocsáss meg,
Ily feltétellel nem választhatok.

LEAR                   Úgy hagyd őt, sir. Mert a hatalomra,
Mely megteremtett, minden vagyonát
Elődbe tártam!
A francia királyhoz
                   És te, nagy király?
Nem akarnék vonzalmadtól annyira
Eltérni, hogy téged, hol gyűlölök,
Ott párosítsalak. Kérlek tehát,
Fordítsd szerelmed méltóbb tárgy felé,
Mint e nyomorult, kit elfogadni csaknem
Pirúl a természet.

FRANK                               Ez rendkívüli,
Hogy az, ki legkedvesb volt csak imént,
Dicséretednek tárgya, balzsama
Agg napjaidnak, legdrágább s becsesb,
Egy perc alatt oly szörnyet vétkezett,
Mi kedvezésid annyi jeleit
Lefosztja róla. Vétsége, úgy hiszem,
Oly nagy lehet s természetellenes, hogy
Vagy ő a szörny, vagy korábban hirdetett
Hajlandóságod jön gyanú alá.
Mit róla hinnem oly hit kellene,
Melyet csoda nélkül az ész soha
Belém nem olthat.

CORDELIA         Mégis kérem fölségedet (mivel
Nyelvem nem elég beszédes és sima
Cél nélkül szólni, mert én, amit jót
Szándékozom, szó nélkül megteszem),
Tudassa fölséged, hogy nem sötét
Bűnfolt, gyilkosság vagy hivalkodás,
Tisztátlan élet vagy tán becstelenség
Az, ami jóakaratától s kegyétől
Megfoszta engem, és csupán hiánya
Annak, mi által gazdagabb vagyok,
Mert telhetetlen nyelvem és szemem nincs,
Minek én örűlök, bár nem bírva azt,
Kiesém kegyeidből.

LEAR                                     Jobb lett volna: nem
Születned, mint nekem jobban nem tetszened.

FRANK               Csak ennyi hát? természet lassusága,
Mely vágya tetteit nem mondja el,
Noha megtenni kész? - Burgund ura,
Mit szólasz a hölgyhöz? A szerelem
Csak úgy szerelem, ha nem zavarjuk össze
Tekintetekkel, melyek a valódi
Ponton kivűl esnek. Kivánod? Ő
Magában is jegykincs.

BURGUND                             Felséges úr!
Add át a részt, mit önként megigértél,
És én tüstént kezet nyújtok neki,
Mint Burgund asszonyának.

LEAR                   Semmit, megesküvém s szilárd vagyok.

BURGUND         Sajnállak, hogy ki elvesztéd atyádat,
Most férjet vesztesz.

CORDELIA                           Békesség vele!
Burgund szerelme kincseket vadász,
Én nője nem leszek.

FRANK                                  Gyönyörű Cordelia,
Ki szegényül legdúsabb vagy, elhagyottan
Legfeltünőbb, s utáltan legszerettebb!
Téged s erényid elfoglallak itt,
Szabadjon fölvennem, mit eldobának.
Ó, istenek! istenek! mily különös,
Hogy a hidegség, mely téged lenéz,
Szerelmem lángzó tiszteletre gyújtja.
Jegydíjtalan lányod, király, kit a sors
Hozzám vetett, királyném lesz, királyné
Népem s a szép Frankhon felett, vizes
Burgund valamennyi hercege képtelen
Megvenni tőlem e dicsértelen,
De drága hölgyet. Szép Cordelia!
Végy búcsut tőlök, ámbár nem szerettek.
A vesztett ittért jobb másholt nyerendesz.

LEAR                   Vidd őt, király, legyen tied, nekünk
Nem lányunk és ne is jöjjön soha
Többé szemünk elé. - Most menj tova,
Kegyünktől elszakadtan, nem szeretve
S áldatlanúl. - Nemes Burgund, jerünk.

Harsonaszó, Lear, Burgund, Cornwall, Alban, Gloster s a kíséret el

FRANK               Bucsúzz nővéreidtől.

CORDELIA         Atyámnak drága gyöngyei, nedvesült
Szemmel hagy el Cordelia. Jól tudom,
Mik vagytok; s mint testvér, igaz nevén
Hibátokat nevezni nem fogom.
Atyámmal bánjatok jól: megdicsért
Jó szívetekre bízom. Ó, ha még kegyében
Volnék, jobb helyre vágynám tenni őt.
Isten veletek.

REGAN                           Ne oktass tiszteinkre.

GONERIL          Urad kedvében járj, ki a szerencse
Kolduskenyeréhez juttatott. Dacoltál:
Ezen hibádért most méltán lakolsz.

CORDELIA         Mit a csel rejt, kifejti az idő.
A képmutató kudarcot vall utóbb.
Szerencse veletek.

FRANK                                Jer, szép Cordeliám.

Cordelia s a francia király elmennek

GONERIL          Sok mondanivalóm van, testvér, mi kettőnket legközelebbről érdekel. Úgy gon­dolom, atyánk az éjszaka távozik.

REGAN               Bizonyosan, éspedig veled, a jövő hónapban hozzánk jő.

GONERIL          Láthatod, agg kora tele változékonysággal; efelől nem csekély tapasztalást vehettünk éppen most. Nővérünket mindig legjobban szerette, s mely nyo­morú ok miatt taszította most el magától. Ez mégis igen feltűnő.

REGAN               Korának gyöngesége. Egyébiránt ő magát is örökké csak fölületesen ismerte.

GONERIL          Legjobb, legépebb életkora is csupa meggondolatlanság volt. Mindig készen lehetünk rá, hogy éreztetni fogja velünk nemcsak egy rég megrögzött élet­szokás gyarlóságait, hanem ezenfölül mindazon korlátlan szeszélyeket, mik a gyenge s mogorva vénséggel együtt járnak.

REGAN               Megérjük, hogy több ily váratlan kitörései lesznek, mint most Kent szám­űzése volt.

GONERIL          Továbbá a búcsúvétel bókja közte s a francia király között! Kérlek, tartsunk össze, ha atyánk ily szeszélyekben mutatja ki tekintélyét; ez utóbbi lemon­dása is csak szégyenünkre válik.

REGAN               Majd beszéljünk róla.

GONERIL          Kell tennünk valamit, mégpedig hevenyében.

Mindketten elmennek

2. SZÍN

Csarnok Gloster gróf palotájában.
Edmund jő, kezében levél van

EDMUND           Természet, istenem vagy: hódolok
Törvényednek. Mért kéne a szokás
Bilincseit hurcolnom, s magamat
A nemzeteknek finnyássága által
Kifosztani hagynom, mert tíz, tizenöt
Hóval bátyám után vagyok? Miért
Fattyú? miért korcs? ha szintúgy megütöm
A mértéket, szintoly hőslelkű vagyok,
S arcom, mint ama tisztes hölgy fiáé?
Mért bélyegeznek korcsnak, fattyunak?
Miért volnánk mi korcsok? Fattyu és korcs!
Kik a természet fürge meglopása
Közben hatalmasb alkatot, szilajb
Erőt nyerénk, mint egy egész sereg
Fajankó, kik pállott, fáradt, megúnt
Ágyban félálom és ébrenlét között
Fogamzanak. Jól van hát, földedet,
Törvényes Edgar, bírnom kell. Atyánknak
A fattyu Edmund szintoly kedvese,
Mint a törvényes. Törvényes! finom szó!
Jól van: törvényesem! ha a levél
Kézhez jut, a csel jól sikerül, a fattyú
Edmund lesz úr a törvényes felett.
Növök, gyarapszom: a fattyúk javára
Csináljatok most pártot, istenek!
Gloster jő

GLOSTER           Száműzve Kent, haraggal vált a frank,
S az éjjel elmegy a király. Hatalma
Átírva s kegytartásra összevonva,
S mind villámgyorsan, minthogyha bögöly
Kergette volna. - Edmund, mit csinálsz?
Mi hír?

EDMUND           Nagyságod engedelmével, semmi.

A levelet elteszi

GLOSTER           Miért akarod hát oly mohón eltenni azt a levelet?

EDMUND           Én semmi újságot nem tudok, mylord.

GLOSTER           Miféle írást olvasál imént?

EDMUND           Semmit, mylord.

GLOSTER           Mire való hát az az iszonyú sietség, hogy azt zsebedbe dugd? A semmit érőnek nem szükség magát elrejtenie. Ha semmi, úgy nem kell hozzá pápaszem.

EDMUND           Bocsáss meg, sir, levél bátyámtól, melyet még nem olvastam el egészen, ami keveset kivehettem, nem arra való, hogy nagyságod belenézzen.

GLOSTER           Add ide a levelet, sir.

EDMUND           Megbántlak, akár megtartom, akár átadom. Tartalma, mint részint felfog­hattam, feddésre méltó.

GLOSTER           Hadd lám! hadd lám!

EDMUND           Bátyám igazolására azt kell hinnem, hogy ezt csak erényem kísértése s kipuhatolása végett írta.

GLOSTER           (olvas) »Az agg kornak ezen tisztelete s rendőrködése felettünk, keserűvé teszi a világot legjobb éveinkben; visszatartja javainkat, míg vénségünk azt többé nem élvezheti. Igen silány és dőre rabságot kezdek találni az elévült zsarnokság nyomában, mely uralkodik, nem mert hatalma van, hanem mert eltűretik. Jer hozzám, hogy ez iránt bővebben szólhassunk. Ha apánk addig alunnék, míg én fölkelteném, fele jövedelmével te bírnál mindörökre s maradnál kedvence Edgar bátyádnak.« Üm! árulás. »Alunnék, míg én fölkelteném« - »fele jövedelmét te bírnád.« Fiam, Edgar! Volt keze ezt írni? Szíve és esze kigondolni? Mikor kaptad ezt? ki hozta hozzád?

EDMUND           Nem hozták, mylord, éppen ez a ravaszság benne. Az ablakon vetették szobám­ba, úgy találtam.

GLOSTER           Gondolod, hogy ez bátyád keze írása?

EDMUND           Ha tartalma jó volna, megeskünném, hogy az övé; de ilyen lévén, szeretném hinni, hogy nem az.

GLOSTER           Övé.

EDMUND           Kétségtelen, de reménylem, szíve nem foglaltatik benne.

GLOSTER           Nem példázgatott előtted ezelőtt soha e tárgyban?

EDMUND           Soha, mylord. De gyakran hallám őt állítani, miszerint igazságos, teljes­korúak lévén a fiúk, hanyatlók az atyák, hogy az atyák a fiúk gyámsága alatt legyenek, s a fiúk kezeljék a jövedelmeket.

GLOSTER           Ó, semmirekellő gazember! Ugyanaz, ami a levélben van. Irtózatos gaz­ember, természetellenes, kárhozatos gazember, több mint baromi! - Menj, fiú, keresd fel. Tüstént elfogatom. Utálatos gazember! Hol van most?

EDMUND           Nem tudom, mylord. Ha méltóztatnál felfüggeszteni haragodat bátyám ellen, míg jobb bizonyságot szerezhetsz szándéka felől, biztosabb úton járnál; ellenben, ha erőszakosan lépsz föl ellene, szándéka iránt tévedésben lévén, az igen nagy csorbát üt becsületeden s engedelmes szívét összezúzza. Életemet merném lekötni érette, hogy ezt csak nagyságod iránti vonzalmam kitudása végett írta s nem valami veszélyes célzatból.

GLOSTER           Azt hiszed?

EDMUND           Ha nagyságod jónak találja, elhelyezem, hol kihallgathat bennünket, midőn efelett értekezünk, és saját hallomása után meggyőződést szerezhet magá­nak, éspedig minden további halogatás nélkül még ma estve.

GLOSTER           Nem lehet oly szörnyeteg.

EDMUND                                   Bizonyosan nem.

GLOSTER           Atyja iránt, ki őt oly gyengéden, oly bensőleg szereti. Menny és föld! Keresd fel őt, Edmund, kutasd ki őt, kérlek, intézd a dolgot legjobb belátásod szerint. Kivetkezném mindenemből, hogy bizonyost tudjak.

EDMUND           Tüstént fölkeresem őt, sir. Ügyekezni fogok a dolgot lehető legjobban elintézni, s majd hírt adok felőle.

GLOSTER           Ezek az utóbbi nap- s holdfogyatkozások nem jót jelentenek nekünk; ámbár a természet bölcsessége ezt így is, úgy is magyarázhatja, a természetet magát is ostorozzák a bekövetkező események: a szeretet meghűl, a barátság meg­hasonlik, testvérek összecsapnak, a városokban zendülés, viszály a falukon, palotákban árulás, s a viszony felbomlik apa s fiú között. Ez az én gazfiam is e jóslat alá esik; itt a fiú az apa ellen van. A király kivetkezik természeti hajlamából, s az apa feltámad gyermeke ellen. Megettük kenyerünknek javát. Fondorság, csel, árulás, romboló zavargás kísérnek nyakra-főre sírunk­ba. - Keresd fel ezt a gazfiút, Edmund; nem vallod kárát.  Óvatosan csináld! - S a nemes és hűséges Kent számkivetve! Vétke: becsületesség. Különös, nagyon különös. (El)

EDMUND           Ez a legfölségesebb bohózat a világon, hogy midőn szerencsénk beteg (mi pedig többnyire erkölcseink megzabálásából ered), balsorsunkra vetünk: napra, holdra, és a csillagokra, mintha gazemberek kényszerűségből vol­nánk, bolondok az ég akaratjából, semmirekellők, tolvajok, országárulók a szférák hatalmánál fogva, részegesek, hazugok, házasságtörők csupa meg­rögzött engedelmességből a planétai befolyások iránt, szóval, ami rosszban leledzünk, az mind isteni unszolásból történnék. Csodálatos kibúvási mód a kurafinak bakkecske hajlamait a csillagokra hárítani. Atyám a sárkányjegy alatt közösködött anyámmal, s születésem a nagymedve alá esik, azért vagyok én durva és korhely. Eh! én biz az lettem volna, ami vagyok, ha mindjárt a legszűziesebb csillag pislogott volna az ég boltozatán, mikor engem fattyúvá nemzettek.

Edgar jön

És ő itt terem, mint a végfordulat a régi komédiában. Szerepem most »egy semmirekellő melankóliája«, sóhajjal, mint Tamásé Bedlamben. Ó, ezek a sötétedések e viszályok előjelei. Fa, sol, la, mi.

EDGAR               Hogy vagyunk, Edmund öcsém? Miféle komoly dolgokról elmélkedel?

EDMUND           Azon jóslatról gondolkozom, bátya, melyet a napokban olvastam,  melynek ezen napsötétedés után kellene bekövetkezni.

EDGAR               Foglalkozol te ilyenekkel?

EDMUND           Bizonyossá teszlek, hogy amely események fel vannak jegyezve szeren­csétlenségünkre, mind beteljesednek, vagyis: természetellenesség szülő s gyermekek közt, halál, éhínség, régi barátságok felbomlása, meghasonlás a státusban, fenyegetés, átkozódás a király s nemesség ellen, alaptalan gya­nús­kodás, jóbarátok számkivetése, a seregek kicsapongásai, házasok elválása, s mit tudom én.

EDGAR               Mióta tartozol a csillagászati sectához?

EDMUND           Hagyjuk el. Mikor láttad atyámat legutóbb?

EDGAR               Hát, a múlt éjjel.

EDMUND           Beszéltél vele?

EDGAR               Vagy két egész órát.

EDMUND           Jól váltatok meg? Nem vettél észre neheztelést szavában vagy magaviseleté­ben?

EDGAR               Egy szikrát sem.

EDMUND           Gondolkozzál, mivel bánthattad meg, s kérlek, kerüld tekintetét, míg egy kevés idő bosszúsága hevét csillapítandja, mi most annyira dühösködik benne, hogy alig érné be személyed megtámadásával.

EDGAR               Bizonyosan valami semmirekellő rágalmazott.

EDMUND           Attól tartok én. Kérlek, viseld magad csendesen, míg haragja hullámai egy kissé lelohadnak, s mint mondom, vonulj el velem szállásomra, honnan alkalom szerint majd elhozlak, hogy magad halljad őt beszélni. Menj, kérlek. Itt kulcsom. - Ha kimégy, fegyverrel járj.

EDGAR               Fegyverrel, öcsém?

EDMUND           Bátyám, én javadat akarom: fegyverrel járj. Ne legyek becsületes ember, ha valami rosszat nem forralnak ellened. Elmondtam neked, amit láttam és hallottam, de csak csínján, távol sem oly ijesztőleg, mint valóban v