Déry Tibor - Pós Sándor - Presser Gábor - Adamis Anna
KÉPZELT RIPORT EGY AMERIKAI POPFESZTIVÁLRÓL...

Menni kéne...

Menni kéne, menni kéne, menni kéne, menni kéne,

menni kéne, menni kéne, menni kéne, menni kéne,

menni kéne, menni kéne, menni kéne,

menni kéne, oh, oh, oh

menni kéne, lökdösődni,

dörgölőzni, összejönni.

lábnyomodban lépegetni,

egy levegőt lélegezni,

menni kéne, mindig menni,

egy percet sem késlekedni,

Menni kéne, nem kérdezni,

csak érezni, csak érezni,

menni kéne, menni kéne, menni kéne,

menni kéne, oh, oh, oh...

menni kéne, minden lépést,

kipróbálni minden érzést,

Szállni kéne szárnyak nélkül,

álmodozni, álmok nélkül,

menni kéne, ringatózni

hópehelyként szállingózni,

menni kérne, megéhezni

vérző lábbal megérkezni.

menni kéne, menni kéne, menni kéne,

menni kéne, oh, oh, oh...

Valaki mondja meg...

Valaki mondja meg, milyen az élet,

Valaki mondja meg, mért ilyen,

Valaki mondja meg, mért szép az élet,

Valaki mondja meg, miért nem,

Valaki mondja meg, mért jó az ember,

Valaki mondja meg, miért nem,

Valaki mondja meg, mért lesz gonosszá,

Valaki mondja meg, miért nem.

Valaki mondja meg, kinek kell hinnem,

Valaki mondja meg, kinek nem,

Valaki mondja meg, ki hova érhet,

Milyen az íze az élet vizének.

Valaki mondja meg, a hosszú évek,

Mért tűnnek úgy mint egy pillanat,

Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt,

Valaki mondja meg, hol maradt.

Valaki mondja meg, hogyan kell élni,

Apám azt mondta, ne bánts mást,

Valaki látta, hogy bántottalak már,

Valaki látta, hogy bántottál.

Valaki mondja meg, miért vagyunk itt,

Anyám azt mondta, hogy boldog légy,

De anyám azt nem mondta, mért nem e földön,

Anyám nem mondta, mondd, mondd miért.

Arra születtem (Eszter dala)     

Arra születtem, hogy kisgyermek legyek,

s anyám mellett lassan játsszam az életet,

arra születtem, hogy felnőtt is legyek,

s megértsem a szóból azt, amit lehet,

s végül arra jöttem én a világra,

hogy elhiggyem azt, hogy nem vagyok hiába,

ah, ah, ah, ah,

Arra születtem, hogy megszeressenek,

s megszeressem én is azt, akit lehet,

arra születtem, hogy boldog is legyek

s továbbadjam egyszer az életemet,

s végül arra jöttem én a világra,

hogy belehaljak abba, hogy éltem a világban,

ah, ah, ah, ah,

Ringasd el magad...

Ha nem bírod már elviselni azt, amiben vagy,

lépj ki, mint egy rossz cipőből, ringasd el magad,

ha azt sem akarod tudni, hogy ki voltál tegnap,

ne törődj a tegnapokkal, ringasd el magad,

ha azt hiszed, hogy a semmi sokkal boldogabb,

merülj el a sűrűjében, ringasd el magad,

ha a gondok elharapják már a torkodat,

pihentesd a sebeket és ringasd el magad,

ha másként nem tud védekezni elgyötört agyad,

ne gondolj most semmire, csak ringasd el magad.

Nem akarom látni...

Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,

nem akarom látni, mert szenvedek látni,

nem akarom látni, mert fáj, ha látom,

nem akarom látni, és mégis várom.

Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,

nem akarom látni, mert reszketek látni,

nem akarom látni, mert fáj, ha látom,

s nem akarom azt, hogy újra fájjon.

nem akarom nézni az arcát, ha kérdez,

nem akarom tudni azt, hogy mit érez,

NEM! NEM! NEM!

de igen, szeretem.

Nem akarom látni, mer nincs erőm látni,

nem akarom látni, mert nincs időm várni,

nem akarom látni, mert megsebez újra,

nem akarom látni, ezt ő is tudja,

Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,

nem akarom látni, mert nem bírom látni,

nem akarom látni, mert bánt, ha látom,

nem akarom látni, mert kín, ha várom.

Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,

nem akarom látni, mert elég volt látni,

nem akarom látni, mert elég, ha érzem,

nem akarom látni, mert elégek, érzem.

Nem akarom hagyni azt, hogy elérjen,

nem akarok állni a tekintetében,

NEM! NEM! NEM!

DE IGEN, SZERETEM. SZERETEM? SZERETEM... 

A fák is siratják...                                                

Tovább él a nap, amikor megláttam,

tovább él a perc, amit úgy kívántam,

tovább élek én, tovább él ő bennem,

mit tehetnék mást, ha egyszer őt szerettem.

A fák is siratják az elveszett lombokat,

mit tehetsz te mást, ha neked ez maradt,

a fák is azt hiszik, hogy nem igaz most a tél,

mit tehetsz te mást, ha egyszer is szerettél...

Add, hogy meg egyszer lássam...

(próza) Meg akarom találni Esztert, mielőtt megfázik,

tüdőgyulladást  kap, éhen hal, valaki leüti, vízbe

fullad, elgázolják, erőszakot követnek el rajta,

mielőtt szájába nyomják az első marihuánacigarettát,

vagy májgyulladást kap egy sterizilálatlan fecskendőtől.

Ha valahol megszólalnak, akár suttogva is, vagy elnevetné

magát valahol a közelben, a hangszórók bömbölésében is

megismerném a suttogását, vagy a nevetését, de mindig

távollétemben nevetett és mindig abban a résben suttogott,

amelyből hiányoztam.

(ének)

Add, hogy még egyszer lássam,

add, hogy megtaláljam,

mondd, hogy merre kell mennem,

mondd, hogy mit kell tennem,

szólj, hogy mennyit kell lépnem,

oh, hogy utolérjem,

tedd, oh, Istenem, tedd meg

tedd meg még ezt az egyet,

add, ha százszor is nem vagy, add,

add, ha százszor is nem vagy,

oh, add őt nekem...

Vinnélek, vinnélek

Hogyan mondjam el neked, amit nem lehet,

mert szó az nincs, csak képzelet...

Vinnélek, vinnélek,

csak tudnám, merre vinnélek,

elmennék, elmennék,

csak tudnám, merre mehetnék,

hogyan mondjam el neked, amit nem lehet,

mert szó az nincs, csak képzelet...

Volt egy föld, messze ég,

elnyelte már a messzeség,

ismerős volt nagyon,

de lehet, hogy csak gondolom,

hogyan mondjam el neked, amit nem lehet,

mert szó az nincs, csak képzelet...

Vinnélek, jól tudod,

de nem tudod, nem is vállalod,

indulnék, indulnék,

ha egy utat, csak egyet tudhatnék,

hogyan mondjam el neked, amit nem lehet,

mert szó az nincs, csak képzelet...

Hogyan mondjam el neked, amit nem lehet,

hogy "Nélküle" élni nem lehet.

Eszter keresése

Kiáltoztam a sötétben százszor a neved,

Nem jött válasz rá és nem jött felelet,

Kinyújtottam én utánad sokszor a kezem,

Nem találtam rád és nem lát a szemem,

Kivallattam, kifaggattam lábaid nyomát,

Átkutattam, átkerestem napot, éjszakát,

Milliószor ébredt bennem újra a remény,

Megértetted a szót és elindulsz felém,

Milliószor belenéztem minden arcba én,

De Te nem voltál és kihűlt a remény,

Kerestelek, kerestelek, ahol csak lehet,

szerettelek, szerettelek, elvesztettelek,

Szemem elől, hangom elől hova rejtőztél,

Szólj egyetlen szót, ha még értenél,

Megfognám én két kezedet, hogyha elesnél,

Hová indultál, hova lettél...

Arra születtünk - finálé

És mi arra születtünk, hogy a föld sebeit begyógyítsuk,

életünkön át, életünkön át,

Arra születtünk, hogy mindig menjünk, meg ne álljunk,

induljunk tovább, induljunk tovább.

        A holnapoknak minden kulcsa két kezedben van,

        Nyitott szemmel álmodom, de nem vagyok magam.

Arra születtünk, hogy tiszta szívvel szerethessünk,

boldogok legyünk, boldogok legyünk,

Arra születtünk, hogy mégse dobjuk el hitünket,

hogyha szenvedünk, hogyha szenvedünk.

        Mint a mécses világítson egész életed,

        Fordulj felém, hogyha érted, mit mondok neked.

Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk,

nem baj, hogyha fáj, nem baj, hogyha fáj,

arra születtünk, hogy tiszta legyen még a szívünk,

s játszunk még tovább, játszunk még tovább. Oh, Oh, Oh (2X)

arra születtünk, hogy tiszta legyen még a szívünk,

s játszunk még tovább, játszunk még tovább.