A sötétség rejtekében |
|
2006.01.07. 18:32 |
|
Prológus
Kyra Harwold naplója
|
Hatalom bálványa - A múlt |
|
2006.01.07. 18:31 |
|
Vincent Almono, egy pápai ajtónálló
|
Az álmok világa |
|
2006.01.07. 18:30 |
|
Egy alak suhan el a hold előtt. Ruhája vakító fehér, fényessége túlnő az éjen. Hosszú lenszőke haját megszámlálhatatlan gyémánt díszíti, vagy talán csillag. Arany szárnyait szélesre tárja, s a szellőkön vitorlázik. Ő a királynő ebben a világban.
|
Lány és Fiú |
|
2006.01.07. 18:29 |
|
Egyszer, nagyon régen, talán meg sem történt, de mégis volt valami ehhez hasonló mese, élt egy tündérleány, Mimirilla. Ő volt az első tündér a bolygón, még mikor pár nappal a teremtő 6 napos munkája után éppen csak kezdett kifejlődni a bolygónk, élt ez a tündér. Mivel az első ő volt, rengeteg dolgot adott neki a sors:
|
Lány és Fiú II. |
|
2006.01.07. 18:27 |
|
...hiszen Lány is megérezte a magány ólom súlyát a lelkén, miután ő is dolgozni kezdett, anyja lassan egyre többet pihent, és nem tudott segíteni leányának. Lány elgondolkozott:
|
Lány és Fiú III. |
|
2006.01.07. 18:27 |
|
- Huh...Rendben, akkor hívj Lánynak, de édesanyámat légy szíves nevezd Mimirillának!
A jövevény igenlően bólintott egyet, és amit senki sem várt; megölelte Lányt! Lánynak hosszú ideig gombóc volt a torkában, mert izgult mit szól az anyukája, ha meglátja új családtagjukat...és ő maga mit szól hozzá egyáltalán...?
|
Csillagtalan - I. rész |
|
2006.01.07. 18:25 |
|
Sötét éjszaka volt... a telihold ősöreg lámpásként lovagolta meg az égboltot, tudva tudván, hogy onnan őt le nem szedi soha senki. Fénye elhanyványította a csillagokét, s olybá tűnt, mintha azok nem is lennének odaszögelve az égboltra.
|
Csillagtalan - III. rész |
|
2006.01.07. 18:24 |
|
A bal mancsomban elemelkedett a talajtól a vérszopó, ahogy felemeltem. Felsziszegett, társa pedig a kabátja alá rejtette kezét, és hátraszökkent. Hihetetlen gyorsan mozgott, minimum olyan gyorsan, mint én, csak kifinomultabb eleganciával, és nem azzal az ősi vadsággal, ami saját fajtám, a garouk jellegzetessége.
|
Csillagtalan - IV. rész |
|
2006.01.07. 18:23 |
|
- Az Isten verje meg!
Az ajtó csapódása villámot kísérő dörrenésként szakította ketté a ballonkabátos férfi szavait, aki a rendőrjárgányból lépett a járdára.
- Mi az ördög csinálta ezt?
- Talán pont az...
- Üdv Kazinczy.
|
Csillagtalan - V. rész |
|
2006.01.07. 18:22 |
|
A pillanatnyi beállt csend után Szellemtáncos rekedt hangon felnevetett. Furcsa volt... bár nem ismertem régóta, mégis úgy sejtettem, azon az évente egyszer előforduló alkalmaknak vagyok szemtanúja, amikor a nevetés őszintén, szívből szól keskeny ajkain. Hangja nem volt hangos, a konyhán nem hallatszott kívül, nem volt benne semmi különleges; éreztem mégis, hogy őszinte, s hogy szívemet elönti a megkönnyebbülés.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
