Kedves Lányom!

Lassan írom levelem,mert tudom,hogy nem tudsz gyorsan olvasni.Már nem ott lakunk ahol eddig,mert apád olvasta,hogy a legtöbb baleset az otthontól 20 km-es körzetben történik,úgyhogy elköltöztünk.A házszámot sajnos nem tudom megírni,mivel az előző lakók magukkal vitték,hogy ne kelljen a címüket megváltoztatni.Az új házban minden nagyon szép és jó.Mosógép is van,bár nem működik valami jól.Beletettem a ruhát,meghúztam a láncot,és azóta nem láttam belőle semmit.Mindent összevetve nem rossz itt. A múlt héten csak kétszer esett az eső,egyszer három,egyszer meg négy napig.Elküldtem a kabátot,amit kértél,de apád szerint a gombok miatt túl nehéz lett volna a csomag,úgyhogy levágtam midegyiket és beletettem őket a kabát zsebébe.Az a lüke bátyád valamelyik nap bezárta a kocsikulcsot,és több mint két órába telt amíg apádat és engem kiszabadítottak az autóból.Nővérednek ma gyermeke született,de még nem tudjuk,hogy fiú-e,vagy lány,így azt sem tudom megírni,hogy nagynéni vagy nagybácsi lettél.Képzeld! A szomszéd belesett a pálinkáshordóba.Néhányan megpróbálták kihúzni,de ő hősiesen ellenállt,és megfulladt.Szegény embert 3 napig hamvasztották.Máskülönben nincs sok újság,minden a megszokott mederben folyik.

Csókol szerető anyád.

Ui.: Akartam pénzt is tenni a borítékba,de már le volt zárva.