V. felvons
I. jelenet. Prospero barlangja elõtt.
Belp Prospero, varzskntsben, vele Ariel.
Prospero: Tervem kzel a megvalsulshoz:
varzslatom hibtlan; engedelmes
minden szellem, s az idõ halad.
Ariel: Hat ra van; azt grted, uram,
most r vget a munknk.
Prospero: Igen, azt,
amikor a vihart keltettem. Mondd csak,
hogy van a kirly s ksrete?
Ariel: sszezrva
pontosan gy, ahogyan parancsoltad;
magad is lttad: mind rabok, uram,
a barlangodat vdõ hrslugasban;
mozdulni sem tudnak. Ott a kirly,
az ccse, az csd, mind megbolondult,
a tbbiek meg sajnlkoznak rajtuk,
mindegyik szomor; de fõleg az,
akit "j reg Gonzal"-nak mondtl.
Mint az esõ az ereszrõl, csurog
a knny a szaklln; olyan erõsen
hat rjuk a varzslat, hogy, ha ltnd,
te is megenyhlnl.
Prospero: Gondolod, szellem?
Ariel: Ha ember volnk, n igen.
Prospero: Na, n is.
Te csak lgbõl vagy, de trzed mgis
a szenvedsket, ht n, aki
egy vagyok velk, s a szenvedly
zt rzem, mint õk, meg sem hatdnk?
Br sok gonoszsguk felhbort,
de nemesebb nemmel fordulok
a dhm ellen: tbbet r a jsg,
mint a bossz: ha bnjk bûnket,
hajszlnyit sem sodor tovbb a clom,
menj s engedd el õket, Ariel.
Megtrm a varzst, visszaadom
p eszket.
Ariel: Megyek s hozom õket. [Kimegy.
Prospero: Hegy, vlgy, patak, t s liget mani,
s ti, akik a parton knnyû lbbal
ûzitek Neptunt aplykor, s szktk
elõle, hogyha jn; jjeli bbok,
akik a fûbe zld gyûrût tapostok
amitõl fl a juh; s ti, akik
jflkor gombt nveltek a fldbõl,
harangsz hallgati, akik rvn
- br gyngk vagytok - elhomlyostom
a dli napfnyt, szelet lztok,
s zld tenger s kk gbolt kz
vihart idzek; n gyjtok tzet
a mennydrgs al s meghastom
Jupiter tlgyt sajt fegyvervel,
hegyeket rzok; kirntok helybõl
fenyõt s cdrust: parancsomra srok
nylnak meg, flbrednek a halottak,
s jra jrnak. Durva mgimrl
vgleg lemondok. Ha megpendtettem
az gi zent - ppen most csinlom -,
hogy clomat szolglja ez a knnyen
lebegõ bûbj, plcm eltrm,
tbb lnyi mlyre som el a fldbe,
s mlyebbre, mint mrõn hatol,
hajtom knyvemet. [nneplyes zene.
Visszatr Ariel, mgtte Alonso, ktsgbeesett mozdulatokkal, Gonzalo ksri. Sebastian s Antonio hasonlan jnnek, õket Adrian s Francisco ksri; mind belpnek a Prospero ltal rajzolt krbe, s ott llnak elbûvlten; Prospero nzi õket majd megszlal.
Szpsges zene, j vigasztalja
a nyugtalan lleknek, gygytsd õket,
forr elmjk csillaptsd le. llj!
El vagytok varzsolva.
J Gonzalo, te becsletes frfi,
bartomknt tekint rd a szemem,
s knnyezik. Eloszlik a varzs;
s ahogy a reggel az jszakt
oszlatja szt, t bredezõ rzk
oszlatja a fstt, mely eltakarja
a jzan szt. - , te j Gonzalo!
Igazi õrzõm, s hûsges ahhoz,
akit szolglsz, megjutalmazlak otthon
szban s tettben. - Te kegyetlenl
bntl velem s lnyommal, Alonso:
az csd is rszt vett a prttsben -
azt nygd most, Sebastian. - Testvrem,
csm, te, ambcid polja,
a termszettel szemben cselekedtl;
a most is bûnhõdõ Sebastiannal
a kirlyra trtl; n megbocsjtok,
brmily bûns legyl!- rzkeik
kezdenek mr radni, a dagly
gyorsan elnti az rtelem partjt,
amely mg srosan hever. De egy sem
nz rm, egy sem ismer fel. - Ariel,
hozd a kalapom s a kardomat: -
[Ariel kimegy.
Leleplezem, megmutatom magam,
mint Milnban lttak. - Gyorsan, szellem;
hamar szabad leszel.
Visszatr Ariel, nekel s segt Prosper-nak flltzni.
Ariel: Frge mh amerre jr,
kankalin harangja vr,
baglyok elõl ott bjok,
bõregren nyargalok,
hopp, elõttnk szll a nyr!
Vidman, szabadon lhetek n,
virgon, levlen tall a fny.
Prospero: Kecses Ariel! Hinyolni foglak;
de szabad leszel mgis; - j, j, j. -
Menj a hajra lthatatlanul:
ott tallod a tengerszeket,
mind alszanak; breszd fel a
kapitnyt s a kormnyost; azonnal
hozd ide õket, krlek.
Ariel: Habzsolom majd a levegõt; mg kettõt
ver a pulzusod, n mr visszajttem. [Kimegy.
Gonzalo: Szenveds, baj, csoda s mulat,
lakik itt: egy gi erõ segtsen
el ebbõl az orszgbl!
Prospero: Nzd, kirly,
Miln volt hercegt, Prospert.
Hogy bizonyos lgy, hogy egy lõ herceg
beszl hozzd, ezennel tlellek;
szeretettel dvzllek itt tged,
s trsasgod.
Alonso: Nem tudom, vajon
te vagy-e az, vagy kprzat csal ismt
engem, mint az imnt is; pulzusod ver,
hsbl-vrbõl vagy; amita ltlak,
enyhl a szenvedsem, amely eddig
õrletben tartott: igen, ez nyilvn
klns egy trtnet - hogyha az!
Lemondok a hercegsgrõl, s krlek,
bocssd meg tetteim. - De hogy kerl
ide Prospero, lve?
Prospero: J bartom,
hadd lelem korodat; mrhetetlen
becsleteddel egytt.
Gonzalo: Ht ez van most?
Vagy nincs? Nem eskdnk meg.
Prospero: rzed mg a
sziget varzst, az nem engedi,
hogy elhidd, ami van. - Mind dvzllek! -
[Flre Sebastian-nak s Antoni-nak:]
Uraim, tudjtok, hogy, ha akarnm,
rtok rnthatnm a felsg haragjt,
mert rulk vagytok: most nem teszem,
szt sem szlok.
Sebastian: [Flre:] Ennek rdge van.
Prospero: Nem.
Te gonosz r, akit testvrnek hvni
megmrgezn a szmat, megbocsjtom
legrandbb bûnd is; mindet; add vissza
hercegsgemet; ennek gy kell lenni;
t kell adnod.
Alonso: Ha te vagy Prospero,
mondd el rszletesen meneklsed;
hogy talltl itt rnk, akik csak hrom
rja vergõdtnk partra; de kzben
- milyen szrnyû is nekem ez az emlk -
elveszett a fiam.
Prospero: Sajnllak rte.
Alonso: Ptolhatatlan vesztesg, trelmem
azt mondja, ebben nem segthet.
Prospero: Vagy hogy
nem is krted r; mert az õ kegyelme
engem hasonl csapsbl kisegtett,
s megnyugtatott.
Alonso: Hasonl csapsbl!
Prospero: pp oly nagy, pp oly friss; s sokkal gyengbb
eszkzeim vannak csak, mint neked,
vigasztalsomra, hogy elviseljem:
nekem a lnyom veszett el.
Alonso: A lnyod?
egek! Br lnnek mind a ketten,
s Npolyban, mint kirly s kirlyn,
s n fekdnk ott lent az iszapban,
ahol a fiam. Hogy vesztetted el?
Prospero: A legutbbi viharban. De ltom,
ezek az urak mennyire csodljk
tallkozsunk: azt hiszik, lzlom,
vagy a szemk csal, vagy hogy a szavak
nem embertõl valk; akrhogy is
elbûvltelek, elhihetitek:
n vagyok Prospero, a Milnbl
elûztt herceg; vletlen szerencse
hozott erre a partra, ura lettem,
s vgl ti is ide vetõdtetek.
De ht ez nagyon hossz krnika,
nem reggeli mell val, nem is
most kell beszlnnk rla. Hozott Isten;
ez a barlang az udvarom; csak egy-kt
szolgm van, alattvalm egy se. Nzz be.
Te visszaadtad hercegsgemet,
n ezt most ppen annyival viszonzom;
legalbbis csodt ltsz, s rlhetsz
annyira, mint n a hercegi cmnek.
A Barlang bejrata megnylik s lthatv vlik Ferdinnd s Miranda, amint sakkoznak.
Miranda: Csalsz, des r.
Ferdinnd: Nem n, drga szerelmem,
a vilgrt sem.
Miranda: Nem baj, harcolj hsz orszgrt akr,
tudom, hogy nem csapsz be.
Alonso: Ha most ez itt
csak ltoms, ht ktszer vesztem el
egy fiamat.
Sebastian: Rendkvli csoda!
Ferdinnd: Fenyegetett, de kegyes volt a tenger:
ok nlkl tkoztam.
[Letrdel Alonso el.
Alonso: Boldog apd
minden rme leljen meg tged!
Kelj fel. Hogy kerltl ide?
Miranda: Csoda!
Mennyi jsgos teremtmny van itt!
Boldog emberisg! Szp j vilg,
ilyen emberek lakjk!
Prospero: Neked j.
Alonso: Ki ez a lny, akivel sakkozol?
Hrom rja ismered legfeljebb:
õ az istennõ, aki elvlasztott,
s sszehozott minket?
Ferdinnd: Õ haland;
de a halhatatlan Gondvisels
nekem adta; nem krhettem apm
tancst - azt hittem, nincs mr apm.
õ a lnya Miln hercegnek,
akirõl sokat hallottam beszlni,
de sose lttam eddig; akitõl j
letet nyertem; aki e hlgy rvn
msodik apm lett.
Alonso: s n neki;
de , milyen furcsn hangzik, hogy ppen
lnyomtl krek bocsnatot!
Prospero: llj meg:
ne terheljk meg most emlkeinket
azzal, ami mr elmlt.
Gonzalo: n csak srtam,
azrt nem szltam eddig. Istenek,
hulljon ldott korona itt e prra;
mert ti mutatttok meg az utat,
amelyen jttnk.
Alonso: men, Gonzalo!
Gonzalo: Addig ûztk Miln hercegt,
mg a csaldja Npoly ura lett?
rvendezzetek, s vsstek ezt
oszlopokra arannyal. Claribel
Tuniszban frjet, s mg azon az ton
Ferdinnd is felesget tallt,
mikzben pp eltûnt; s Prospero
hercegsget; s mi mind: nmagunkat,
pp, mikor elvesztnk.
Alonso: [Ferdinnd-hoz s Mirand-hoz:] A kezetek!
lelje bnat annak szvt, aki
nem kvn boldogsgot nektek!
Gonzalo: men!
Visszatr Ariel, az õt elmulva kvetõ Kapitny s Kormnyos ksretben.
Nzd, uram, õk is kzlnk valk!
Megmondtam, hogy amg van akasztfa,
ez nem fullad meg. - Na, kromkod,
hogy fogadkoztl! Itt meg semmi esk?
A parton megkukulsz? Meslj, mi hr.
Kormnyos: A legjobb hr, hogy megvan a kirly,
ksretvel: megvan a haj is,
- csak hrom rja vesztettk el -,
lk nlkl, vitorlkkal, tra kszen,
mint jkorban.
Ariel: [Flre Prosper-hoz:] Ezt a sok gyet
mind elintztem, ltod.
Prospero: [Flre Ariel-hez:] Trkks szellem!
Alonso: Ezek nem termszetes dolgok itt;
mind egyre furcsbb. - Hogyan jttetek?
Kormnyos: Ha azt hinnm, uram, hogy bren voltam,
megprblnm elmondani. Aludtunk
mind mlyen, lent, a haj fenekn,
s egyszer csak mindenfle zajok,
vlts, bõgs, csikorgs, nyikorgs
s hasonl, rettenetes zajok
bresztettek. Ott lltunk, szabadon:
a zszlshajnk pedig flszerelve,
mint jkorban, hogy a kapitnyunk
ugrlt rmben. De hirtelen,
mint egy lomban, a szl felkapott,
s ide reptett.
Ariel: [Flre Prosper-hoz:] Na, jl csinltam?
Prospero: [Flre Ariel-hez:] Jl s gyorsan. Mindjrt szabad leszel.
Alonso: Ember mg ilyen tvesztõben nem jrt;
tbb van ebben az gyben, mint amit
a termszet tud: kell valami jslat,
hogy tudjuk, mit tudunk.
Prospero: Hûbruram,
ne fraszd az elmd ennek az gynek
furcsasgaival: ha lesz idõnk,
s nemsokra lesz, magam megoldom,
szmodra hihetõen, mind az sszes
klns esemnyt; addig rlj,
s hidd el, minden jl volt. - [Ariel-hez:] Gyere, szellem;
engedd el Calibant s trsait;
oldozd fel a varzst. [Ariel kimegy.] Hogy vagy, uram?
Hinyzik mg ebbõl a trsasgbl
nhny fick, akikre nem emlkszel.
Visszajn Ariel, bevezeti Caliban-t, Stephan-t s Trincul-t, akik a lopott holmit viselik.
Stephano: Mindenki a tbbiekkel trõdjn, ne magval, gyis minden szerencse dolga. - Coragio! te strici szrny, Coragio!
Trinculo: Ha hihetek a fejemben hordott kmeim jelentsnek, itt aztn van ltnival.
Caliban: Setebos! Ezek m j szellemek!
Fõleg a gazdm! Attl flek, mindjrt
megbntet engem.
Sebastian: Ha, ha!
Mik ezek itt, Antonio uram?
Pnzrt adjk õket?
Antonio: Valsznûleg.
Az egyik egy hal, piacra val.
Prospero: Nzztek csak meg azt, amit viselnek,
ltszik, hogy kicsodk. - Itt ez a fick,
- anyja boszorkny volt, olyan erõs,
hogy parancsolt az mg a Holdnak is,
kedve szerint csinlt aplyt-daglyt.
Ezek hrman megloptak. Kztk ez
a flrdg - mert fatty - el akarta
venni az letem: kzlk kettõt
jl ismertek, titek; a sttsg
fia, ez itt, enym.
Caliban: Hallra cspnek.
Alonso: Stephano ez,a rszeg inasom?
Sebastian: Most is rszeg; de honnan volt bora?
Alonso: Trinculo is merevrszeg: de hol
talltak italt, amitõl vidmak?
Most aztn pcban vagytok. Honnan jttk?
Trinculo: Amita legutbb lttam magt, uram, akkora pcban voltam, hogy attl tartok, sose megy ki az ze a csontjaimbl; ezentl nem flek a lgypiszoktl.
Sebastian: Naht, Stephano!
Stephano: ! Ne rjen hozzm: nem Stephano vagyok n, csak egyetlen grcs.
Prospero: Te leszel a sziget kirlya, fick?
Stephano: Fjdalmas egy kirly volnk.
Alonso: [Caliban-ra mutat.] Ilyen furcst taln sohase lttam.
Prospero: Modora pp olyan arnytalan,
mint az alakja. - A barlangba, fick!
Vidd a trsaid; takartsatok ki,
ha szmtasz mg a bocsnatomra.
Caliban |
AJÁNLOM AZ OLDALT
