Anna Karenina

Zene: Kocsák Tibor

Szöveg: Miklós Tibor

1. felvonás

1. kép: A VIHARBAN

(Helyszín: Levin birtoka Pokrovszkojéban. A mezőn majd a csűrben.

Idő: Két hónappal Anna halála után, nyáron - aratáskor.

Szereplők: Levin, Fjodor - az aratók vezetője, arató lányok és legények, majd Koznisev és Vronszkij.)

AZ ARATÁS

Szása:

Nézd csak, Fegyka,

mint a beretva, surran a kasza és vág!

Fjodor:

Csipkedd magadat,

lemaradsz, Vászja,

gyürkőzz, igyekezz hát!

Vágd a rendet,

csúf az a felleg,

megjön a vihar is tán!

Fegyka:

Rakd a szekeret,

kenyered megvár,

jóllaksz munka után!

Vászja és Szása:

Átok Kolja,

lusta, lomha,

bezzeg kivirul Natasánál!

Kolja:

Tudnád, éjjel,

mit súg nékem...

Zsenyka:

"Kolja, hol az a csodaszerszám?!"

Fjodor:

Szűnjön a tréfa,

van elég munka!

Széles a puszta,

sürget az ég!

Fegyka és Vászja:

Nőjön az asztag,

szaporán rakjad!

Dárja, ne lankadj,

ki ne dőlj még!

Együtt:

Fénylő mezők...

szélük távol felhőkig ér...

Legények:

Lebben a szoknya,

Fönn a magosba'...

jó nagy a boglya,

gyönyörűt látsz!

Együtt:

Forró mezők...

testünk sajdul, de lesz új kenyér...

Legények:

Percig a hűsben,

pihenő sincsen!

Húgom a vízzel

fukarul bánsz!

Fjodor:

Kössed a kévét!

Ne lazsálj! Szedj még!

Holnapi vendég

várhat a tánc!

Aratók:

Jöjjön a tánc!

ÉLNI KELL

Levin:

Nyárutón dologba hív

az orosz föld ifjút és vént.

Ugart törsz, rétet kaszálsz,

kévét kötsz, ha búzád beért.

Ki szánt és vet,

dolgos kéz mindig lesz majd,

száz és száz,

de minket elföd egy hant.

Minden nap új kérdés, új kétség:

Miért élsz? Merre tartasz és honnét?

Mi mozdít? Mit áhítsz? Milyen célt?

Magadból mit hagysz itt, ha elmégy?

Élni kell!

Magból így lesz kalász...

Élni kell!

Hit nélkül - hinni vágysz...

A törek közt az ősz öreg,

a gereblyés - hol lesz holnap?

A szilaj-víg béreslegény,

s a párja is - mind eltűnnek majd!

Szél fúj el,

mint cséplések szálló porát...

Álmunkból,

a jövő tán semmit sem lát...

Adsz-e, mondd bármit is mindezért?

Ki vagy te? A földön csak vendég?

Több vagy tán, mint puszta test, hús és vér?

Miben higgy, ha eltölt a kétség?

Élni kell,

ahogy apánk is élt...

Élni kell, még ha nincs is miért...

És mit jelent,

mit néped mond,

hogy "lélekkel,

s hogy Istennek élj...?"

A VIHAR

Az aratók és Levin:

Mi ez, ha nem égzengés?

Emberek, ez mennydörgés!

Elfeketült fönn az ég,

fekete és vaksötét!

Nyakunkon az eső, s a jég!

???

Mentsed, amit menthetsz még!

Tönkremegy a gép!

Húzzad, ne csak nézd!

A boglya - repül szét!

Megáradt a patak is kint!

Most viszi el, omlik a híd!

Hogy jutunk haza?

Tombol a vihar!

Pusztul a világ!

Villám sújthat,

vízbe fúlhatsz,

mindjárt itt a vég!

Ítéletidő, testvér!

Hajnal lesz majd, mire véget ér!

Haragszik az ég!

A termés odavész!

Oda a remény!

Mindenkinek jut hely, nézd!

Ide is egy mécsest még!

Zsenyka, hová mégy?

A párom kinn van még!

Itt vagyok, ne félj!

Orkán ez mán,

senkit sem szán,

mindjárt itt a vég!...

(A csűrbe menekül mindenki.)

VÁRATLAN VENDÉGEK

Levin:

Vronszkij! Koznisev!

Gyertek beljebb, az Istenért!

Koznisev:

Levin! Épp úton voltunk hozzátok!

Búcsúzni hoztam Vronszkijt,

a százada reggel megy tovább...

Vronszkij:

Háborúba megyek, Levin...

Koznisev:

Újjászületsz, meglásd!

Vronszkij:

A fegyvert talán még elbírom...

Az ember, aki voltam, már csak rom...

Levin:

Tudom, mit érzel most,

hogy Anna nincs...

Vronszkij:

Tévedsz! Tévedtek mind!

Anna itt van! És velem lesz már -

halálomig!...

2. kép: A VASÚTÁLLOMÁS

(Helyszín: Vasútállomás Moszkva és Pétervár között.

Idő: Három és fél évvel a nyitókép előtt.

Szereplők: Anna, Nágyka, Vronszkij, a Kalapácsos Ember, utasok.)

A KALAPÁCSOS EMBER

Nágyka:

Asszonyom! Karenina asszony!

Anna:

Én vagyok ez itt? Én magam?

Vagy valaki más?

Nágyka:

Anna Arkagyevna! Hová megy?

(Leszáll)

Anna:

Maradj! Csak levegőzöm...

Nagy volt a meleg... Rám jött a fulladás!

Nágyka:

Ha kívánja, jövök én is,

csak kabátot veszek...

Anna:

Nem! Egy perc... és itt vagyok!...

Mint aki menekül...

de mi elől és miért?

A kisfiam, a férjem vár! Megyek haza!

Mint aki menekül...

de hisz semmi sem történt!

És mégis! Moszkva, a bál,

Vronszkij, az éjszaka!

Egyetlen tánc... egyetlen éjszaka!...

Mint aki menekül...

Én azt akartam, hogy szeressenek mind!

Dolly, Sztyiva, a gyerekek és Kitty,

szeressenek úgy, ahogy én szeretem őket!

Kitty meggyűlölt! Az ellenségem lett!

(Jön egy furcsa, rongyokba burkolt vasúti munkás: a Kalapácsos Ember. A tolató vonat agyonnyom valakit.)

Kiáltások: (Utasok)

Emberek! Segítség!

Jézusom! Csurom vér!

Teremtőm! Belehalt!

Anna:

A Kalapácsos Ember!

A Kalapácsos Ember!

Jaj! A Kalapácsos Ember!

Ki az?!... Vronszkij?...

Maga is utazik?... Éppen most? Miért?...

MIÉRT?

Vronszkij:

Mért? Azt kérdi: mért?

Hisz tudja! Kell, hogy tudja!

Anna:

Mért? Mért kínoz? Mért rémít meg?

Mért jött újra?

Vronszkij:

Hogy kövessem mindig, bárhová megy!

Ez lett a sorsom, bocsássa meg!

Anna:

Sorsról beszél?

Ha ön jó ember,

felejtsen el, az égre kérem!

Vronszkij:

Túl sokat kér,

hisz minden szavát,

a mozdulatát őrzi szívem!

Nem feledem - sohase már!

Anna:

Mért? Mért kell, hogy fájjon mindez?

Tűzként éget!...

Vronszkij:

Mért? Mért rejtsem el némán, titkon,

azt, mit érzek?

Számomra már nincs másik cél,

csak láthassam, csak halljam én!

Mind, ami eddig százfelé vitt,

most egy erőként vonz...

Anna:

Boldoggá tesz és elkeserít,

egyszerre jó és rossz!...

Vronszkij:

Gyönyörű...

Anna:

Fűt és lelkesít...

Vronszkij:

...mosolyát...

Anna:

Húr - mit túlfeszít...

Vronszkij:

...követném...

Anna:

...félek, elpattan, megöl!...

Vronszkij:

...bármi vár...

Anna:

Szánjon meg, kérem,

felejtsen el!

Mért törné szét,

mit jónak hittem?

Életem már

a családomé!

Úgy menjen el,

hogy nem lát többé!

Vronszkij:

Szánjon meg, kérem,

ne űzzön el!

Mért törné szét

egy szóval szívem?

Életem már

a sírig öné!

Úgy menjek el,

nem látom többé!

Követnem kell!

Anna:

Engedjen el!

Anna, Vronszkij:

Mért kéri ezt?

Jaj mért?

3. kép: ESTÉLY BETSYNÉL

(Helyszín: Pétervár, Betsy Tverszkaja házában.

Idő: Egy hónap