Morgai Kata nevre Az Fejemet nincsen mr ntjra
1 Mondjk jvendlk bizonnyal nnekem, Hogy szletsemben Venus megkrt engem Arra, hogy csak magnak szolgltasson velem.
2 Olyha, mintha hinnm enmagam is ez szt, Mert ltom, hogy Venus kvn nekem sok jt, Szerelmimben mert gyakran hoz nnekem hasznot.
3 Rem eleitl fogva gondot viselt, Mint fogadott fit, erklcsemben kedvelt, Ltvn termszetemet, jl maghoz nevelt.
4 Gyakran szerelmimben most is szerencsst, n j szerencsmre utat nyitvn ndt Arra, mert szolglatom esik kedve szerint.
5 Azminthogy mostan is megajndkoza, Rabul egy szp szzet n kezemben ada, Mondvn: Szolglatodnak ez is egy jutalma.
6 Ily szp mint ez, akkor sem volt maga is, Hogy neki tlte aranyalmt Paris; De ilyen kvnt lenni, ha istenasszony is.
7 Kvnvn szpsgt irigykedik rea, Hogy nlnl szebbnek tljem, azt bnja; Ha meg nem rzm, tlem elveszti, azt mondja.
8 Adta szp rabomnak, mert olyan szp szne, Mint rubint gymnttal miknt illik egybe, Vagy fejr liliommal ha rzst fogsz eszve.
9 Tbb szp szzek kztt lvn oly tettetes, Mint csillagok kztt telihold mely fnyes; Mint mennyei seregnek, neklse des.
10 Az csak vtek benne, hogy ilyen tudatlan; De megyek, ha ltom, mely igen rtatlan? Md nlkl tekint rem, trfl minduntalan.
11 Mit mondjak felle tbbet, n nem tudom, Mert minden szpsgnek jelit rajta ltom: Legyen fottig j hozzm, n csak azt kvnom.
|