Az Gianeta Padovana nótájára

Nő az én örömem... (Hanganyag)

1 Nő az én örömem most az én szép szerelmem erre való néztében,
Bús kedvem sincsen semmi énnekem, mert ismét bévett nagy szerelmében,
Megengedett, fogott kezet, megbékéllett nagy kegyesen,
Halálomtól megtérített, engem csókolván édesen.

2 Szép Venust azért már kis fiával jótéteért, míg élek, mind áldom,
Hogy jóra hozta szerelmesemmel vétkemért gonoszul fordult dolgom,
Kegyelmet nyert, meg bészerzett, tudta, mert hív szolgálatom;
Hogy vétettem, nem szánszándék oka, de tudatlanságom

3 Mint az idvösség semmi nem egyéb az Isten színének látásánál,
Én boldogságom is csak abban áll, ha szerelmét látom igazsággal,
Örömre fordít, ha szólít magához édes szavával,
Boldogít, ha hozzá szorít, ölelve gyönge karjával.

4 Ezelőtt neki csak rabja voltam, őtet jutalom nélkül szolgáltam,
Rabságból kivett, szolgájává tett, szolgálatom nem esik heában,
Mert ajakát mint jó zsoldját adja, hogy én megcsókoljam,
Szerelmével ajándékoz, csak hogy tovább is szolgáljam.

5 Sem Jason az szép aranygyapjúnak, sem vitéz Aeneas Laviniának
Nem örült ennyit, mostan amennyit én örültem jó akaratjának;
Mert mi lehet ennél kedvesb, édesb én kívánságomnak,
Mint csókolni dicsőséges színét mennyei orcának?

6 Vallyon s ki élheti én nálamnál nagyobb kedve szerint már világát?
Vagyon-é inkább, ki hasonlítsa én boldogságomhoz állapotját?
Szerető, ékes, kegyes, kedves, mutatja hozzám hív voltát:
Nincs bánatom, gyanóságom, mert esmérem igazságát.

7 Gond nélkül azért vígan éneklek, örvendek csak igaz szerelemnek;
Míg élek, arra figyelmes leszek, hogy ne legyek ellene kedvének:
Dicsértessék jótéteért, megbocsátott én fejemnek,
Megcsókolván és ezt mondván: Miért mondasz kegyetlennek?