Túrmezei Erzsébet:

            Ma!

      Holnap talán az ajkam néma.
      Hogy ne maradjak
      szerető szóval
      senki adósa;
      úgy szóljak még ma.

      Holnap talán merev a lábam.
      Segíts, Megváltóm,
      hűséges szívvel
      szüntelen veled
      járni a mában.

      Holnap talán karom se mozdul.
      Ma szent örömmel
      úgy tegye dolgát,
      mint a Te szolgád
      itt s a síron túl.

      Holnap tán a szívem is hallgat.
      De ma hirdesse
      minden verése:
      Áldom, Megváltóm,
      mentő hatalmad.

      A tegnapot befödte véred.
      Tied a holnap.
      Nekem csak mám van.
      Segíts hűséggel
      ebben a mában szolgálni néked!