Dzsungel könyve

Nyitány

Folyam istene, légy kegyes úr ma!
Vized enyhíti szomjam az éjben.
Vadon istene, légy kegyes úr ma!
Ifjú õz húsa enyhíti éhem.
Tüzek istene, légy kegyes úr ma!
Melegítsen a láng és a fény!
Szelek istene, légy kegyes úr ma!
Ne bocsáss ma se házamra vészt!

Amíg õriz a szemed...

Amíg õriz a szemed,
Amíg lehunyt szemmel látsz,
Lehet elmegyek, de itt leszek,
A lábnyomomban jársz.
Amíg érez a kezed, amíg néha még rám vársz,
egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz,
Nézd itt az arcodon, egy csepp, hogy eltévedt!
Sose bánd, ne szégyelld!
Egy cseppnyi bánat ébredt ma értem és érted.
aki álmomra ügyelt,
Hogyha gonosz hold kelt fel,
Ki a kedvemért jövõt remélt,
az hogyan hagyhat el?
Aki járt minden úton, aki ismert minden szót,
Ki száz szavamnak hangot adott,
Többé sose szól?
Az éjben, ha mennydörög,
S a szemre felhõ száll,
Zápor, ha szakad, új folyó, ha fakad:
Miért fáj, miért fáj?
Amíg õriz a szemed, Amíg érez a kezed,
Amíg éltet a szíved, ne félj!

Beindul a pofonofon

Elõször is, elõ a régi elvvel!
Elõször üss, és utána nyelvelj!
Így a tuti hatás, nem marad el.
Egy jó ütés nagy csodákra képes
Kitüntetés, csillagokkal ékes,
Hálás lehet az, kit Balu nevel.

És laposra ver!

Ha beindul a nagy pofonofon,
Ketten osztozunk meg a pofonokon:
Én adom és te állod majd!
Ha beindul a nagy-nagy pofonofon,
S kinõ egy új púp a kobakodon,
Ne bánd, csak a féltés hajt!

Ha cseng a fül és fáj az arc a szájnál,
Valószínû, hogy valamit elhibáztál,
És szól a pofonofon, nem totojáz'.
Van itt pofon, picinke, mint a masni;
szolid horog, lendületnyi tasli,
És a balegyenes, ami megmagyaráz.

És gatyába ráz!

Ha beindul a nagy pofonofon,
Ketten osztozunk meg a pofonokon:
Én adom és te állod majd!
Ha beindul a nagy-nagy pofonofon,
S kinõ egy új púp a kobakodon,
Ne bánd, csak a féltés hajt!

Nincs mit ints! Megy a bal!
Egy nagy mancs betakar.
Mint egy pincspofa belapul az orr.
És akkor
Szán is már Balu tán, ám a nagy bal után,
megy, sõt száll a szélben a jobb!
Hidd el, hogy a jobb mint a bal, ami sose jobb,
A bal úgy jobb, ha csavarod,
De legjobb az, ha nem te kapod.

A jobb jobb mint a bal, ami sose jobb.
A bal jobb, hogyha jobbodba csavarod,
De legjobb mindig az, ha nem te kapod!

Ha beindul a nagy pofonofon,
Ketten osztozunk meg a pofonokon:
Én adom és te állod majd!
Ha beindul a nagy-nagy pofonofon,
S kinõ egy új púp a kobakodon,
Ne bánd, csak a féltés hajt!

Ha ütni kell, ne érd be eggyel,

Ha türni kel, tûrj jó kedvvel!
Vagy így, vagy úgy, azt ne feledd el,
Vitázni kár, egy izmos medvvel!
Kár vitába szállni, kár vitába szállni, kár!

Beszél a szél

Szél. Beszél a szél.
Fülembe súgott.
Szava hívott,
Mikor éj mélyén idetévedtél.
Ó, szél... beszél a szél.
Pihentünk csend szigetén.
Te meg én.
Ha fáztál, mindig hozzám bújtál.
Szél! Beszél a szél.
Tudom, most tûrni kell,
Hogy a szél vigyen el,
Hiszen úgysincs már,
Ami megköthetné lépteidet.
Ó, szél... beszél a szél,
S én elhiszem már,
Hogy álom voltál.

Farkas vagyok

Akela: Aki a csapaté lett, várja a csapatélet.
Joga a közös ösvény. E helyen ez a törvény.
Hé, kölyök! A törzs befogad. Tiéd a szabad élet.
Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy!
Farkasok foga véd meg.

Aki a csapaté lett, várja a csapatének.
Vonyít a rokonokkal. Ahol csak lehet, ott fal.

Hé, kölyök! A törzs befogad. Tiéd a szabad élet.
Soha ne félj, amíg a törzs fia vagy!
Farkasok foga véd meg.

Kórus Farkas vagyok! Farkas vagyok!
& Egy tejfogú vad. Egy zöldfülû tag.
Maugli: Egy tejfogú vad. A törzs befogad.
Követem csapatom.

Kegyelet egylet

Úgy fáj, hogy vele is így esett!
Dicsérjük õt egy kicsit!
Úgy fáj a napi húsz gyászeset! Temetni jöttünk mi itt.
Bágyaszt a keserûség. Fáraszt a keselyûség.
Gyász-frász az élet, ó, szörnyûség!

Hívd el a Kegyelet Egyletet, ha kell egy érzõ csapat!
Hidd el, letudod az ügyletet! Le ám, egy pár perc alatt!
Részvét és precizitás, diszkrét lebonyolítás:
Így még ma nem temet senki más!

Beteljesül a végzetünk kegyetlenül.
Ma elkerül, de holnap a szájra ül.
Beteljesül. Hiába holmi strucc alûr.
Az irha menthetetlen, a bunda kihûl.

Van, aki belehal abba, mit a füle hall,
Vagy belehal a ténybe, hogy létezik.
Va, aki belehal, hogy valaki belefal,
Ha épp étkezik, s rosszkor érkezik.

Hívd el a Kegyelet Egyletet, ha kell egy érzõ csapat!
Hagyd el a krokodilkönnyeket, ha majd a szív megszakad.
Részvét és precizitás, diszkrét lebonyolítás:
Így még ma nem temet senki más!

E földön minden áldott lény egy elvi tetem.
Ki földre hull, jogát a földhöz elvitatom!
A test, ha el is enyész, a gondja engem emészt.
A munka örök és dögnehéz.

Tetem a "dógom", így ha marni kezd egy agyar,
Szavamra, készen állok bármire az ügyér'.
Hozom a kegyeletet, viszem a tetemeket,
Vagyok, hogy bekebelezzelek!

Kórus: Csil nem cselez. Csil nem jelez.
Csil nem csal. Csil nem csal. Csil nem cselez.
De mindenki ügyfele lesz!

Egy majomban örlünk

Mentünk, de megjöttünk! Egy majomban õrlünk!

Rap: Ez itt a monkey funk. Igen, ez a mi fánk!
A majom, ugye gyönyörû, kispofánk?!
Az agya nagy. Ugye, odavagy? Nem akad agy,
Csak ez az egy, akinek egyre megy.

Henyél a nép, de lép, ha szól a monkey funky.
Monkey-tonkey-punky...

Rap: Hé, ha te unod a banánt, ami csupa héj,
Gyere orángutánam, és utána sose félj!
Felkarolom én kopogó szemed ügyét,
És mutatok egy jó nagy fügét.

Henyél a nép, de lép, ha szól a monkey funky.
Monkey-tonkey-punky...

Refr: De hébe-hóba, ha döng a dong, a dum-dum ledorong,
Zsong a kobak és king-kong.
Ha nyekk a nyak, bikkmakk.
Makinak csont soha nem gond. Pont.
Ha mikka mukk, a litty-lötty belesutty,
Hukk! A pereputty dajdaj! Ha jön a zutty,
A pikpakk maki csak "juj", soha nem "jaj"!

Jungle bells, jungle bells, a dzsangl, ó be szép!

Rap: Giling-galang, avagy a giz-gaz bim-bam!
A gilimb-galamb, ha kirepül, kinn van!
Gorilla trilla száll. Ha keze odaver,
A kakadu kampec, és a game is over.

Henyél a nép, de lép, ha szól a monkey funky. Vagy mi?

Refr: De hébe-hóba, ha döng a dong...

Mentünk, de megjöttünk! Egy majomban õrlünk!

Büszke majmok õshona! Majomkenyérfa ág-boga!
Zûr, hogyha támad, ments te meg!
Hisz megfogyva bár, de törve nem lehet.
A hõsi has, ha éhes, hass oda, és éltesd hát
A majmok hadát, hogyha felmász' rád!

Amit akarunk, megvakarunk. Amit legelünk, ütlegelünk.
Ukkmukkfukk! Na ki az, akit a maki üthet?
Piff-paff, dirr-durr, nyiff-nyaff!
Ahogy mi agyunk, senki se ész. A sok rokon is minket idéz.
Majmolnak, hisz õk is csak a fenekükön ülnek.
Fájától az elme nem esik messze. Na, persze!
Hálából a fõ-fõ majom egy ész. Kész!
Ahogy mi fogunk, senki se kéz.
Ahogy mi szemünk, senki se néz.
Ilyen a leglegleg... Még, még, még! A leglegleg...
Még, még, még! A leglbölcsõbbik nép!

Mentünk, de megjöttünk! Egy majomban õrlünk!

A mi emberünk

Kórus: Se szava, se beszéde,
Se nyoma, se személye.
Se neve, se ruhája.
A vadon adománya.

Hé, fiú! A törzs befogad.
Kenyere neked is jár.
Soha ne félj, fiú! Egy ágy befogad,
Hisz ágyból akad egy pár...

Se bajsza, se szakálla.
Se híve, se barátja.
Se baja, se reménye.
A falu nyereménye.

Refrén: Hé, fiú! A törzs befogad...

A lány szíve nem csitulhat el.
A lánynak bizony, hogy ember kell!
Ha testet is ölt a vágy bennünk,
Lehet, hogy te vagy a mi emberünk!

Maugli: Ember vagyok...

Lányok: A lány szíve szép, virágzó kert.
Megannyi virága titkot rejt.
A lány öle illatos erdõ,
Ahol a gyönyörök ligete nõ.

Asszonyok: Ha a nap süti, játszik a széllel a pálma,
Hajlik a levele.
Mi volna oly édes, mint asszonynak álma?
Táncolj vele!

Együtt: Ha lány, ha asszony, mindegy: táncolj vele!

Mit ér a farkas - Akela bukása

A tanúm a dzsungel, a nap és a hold,
Hogy õzet, ha ûztem, az könnyû préda volt.
Ki párharcra hívott, csak halált talált.
Ha próbára tettek, a vezér készen állt.

A tanúm a dzsungel, hogy szégyen nem ért.
Ha mindenki félt, ha remény sem élt,
A harc sosem kímélt.

Hát mit ér a farkas, ki halott, de él,
Kirõl a dzsungel, már soha nem beszél?

Szavakat keresek

Túna: Gyere, most keresek szavakat, jeleket,
Hogy értsd, a szem mit lát!
És nevükön nevezek tavakat, hegyeket,
Mondd utánam hát!

Ez a föld, az az ég. Ez a zöld, az a kék,
Völgy a hegyhez tér.
Fogy a hold, süt a nap, a rög alól kel a mag.
Tó a parthoz ér.

Ami szép, az egyben jó.
Ami kép, az egyben szó.
Mégis, mondd, mit érez a szív itt bent?
Mondd, mi ez, mit a csend idecsent?
Hol van erre szó?

Ez a szem, az a száj. Ez az orr, az az áll.
Arcom ebbõl áll,
És ide nézz, ez a kéz, és ez a váll,
Ami csak egy érintésre vár!

Együtt: Ami szép, az egyben jó.
Ami kép, az egyben szó.
Mégis, mondd, mit érez a szív itt bent?
Mondd, mi ez, mit a csend idecsent?
Hol van erre szó?

Ez a te, az az én. A világ közepén
Az ismeretlen vár.
Ez az én, az a te, és ez a Mi. Tudod-e,
Hogy így vagyunk egy pár?

Mosolyogsz, nevetek. Figyelem szemedet:
A gondolat hol jár?
Mosolyogsz, nevetek. Szavakat keresek,
De nem találok már.

Úúú, nézz rám! Ami szó volt, mind elnémult,
És a csend végleg mellénk bújt.
Ugye, érzed, a föld így ringat el?

Száz a kérdés

Sír Kán: Mit szólsz, ha a dzsungel nem ad
Se vizet, se vadat,
És nem akad egy falat sem?!
Mit szólsz, ha mindent elragad,
És kiröhög a dögevõ hiénahad?!
A hírnevedbõl nem marad semmi!
Vadászból préda leszel...
Mit szólsz? Mit teszel?!

Refrén: Nézd! Száz a kérdés, egy a válasz:
Keresned kell egy most erõs, új vezért!
Hát itt vagyok én! Itt vagyok,
Hogy engem válassz!
Ha kéred, farkas leszek a kedvedért.

Mit szólsz, ha kihal a falka,
S többé farkast senki nem kiált?!
Mit szólsz, ha inad megszakad,
Erõd elhagy, az erdõ kiad?!
Megfojt egy idegen. A saját földeden
földönfutó leszel. Mit szólsz? Mit teszel?

Refrén: Nézd! Száz a kérdés, egy a válasz:
Keresned kell egy most erõs, új vezért!
Hát itt vagyok én! Itt vagyok,
Hogy engem válassz!
Ha kéred, farkas leszek a kedvedért.

Farkasok Ki féljen, ki pusztuljon?
kórusa: Ki éljen, ki hódoljon?
Ki testvér, ki ellenség?
Mi vétség, mi nem mentség?

Sír Kán: A dzsungel nem ad! Széthull a csapat!
Torkon ragad,
Megfojt egy idegen akarat!

Vér! Farkas, gondolj rá!
Vér! Az õsök vére mit üzen?
Vér! Farkas, halgass rá!
Vér! Hagyd, hogy zúgjon odabenn!
Vér! Farkas, számíts rá!
Vér! A vér nem téved sohasem!
Vér! Farkas, bízd csak rá!
A vér dönti el, ki idegen!

A tigris éjszakája

Fut a Hold, és menekül a felhõ.
Kusza folt a bokor és a lomb.
Fut a hír és menekül az erdõ.
Vicsorít a koponyán a csont.
Fut a múlt és újraszövi hálóját.
Aki bújt, ma végbeviszi bosszúját.

Fut egy árny, és csupa csík a háta.
Fut egy árny, és dübörög a csend.
Fut egy árny, és lobog szeme lángja.
Fut egy árny, és ég a dühe bent.
Fut a csík, a vonala egy rémet mér.
Fut a csík, a színe mint az alvadt vér.

Ez a tigris éjszakája.
Ez a bosszú némasága.
Ez a tigris éjszakája.
Ez a gyilkos némasága.
Ne less, ne láss, ne hallj, ne szólj!

Fut a fény, és derengeni nem mer.
Fut a fény, és fekete az ég.
Fut a fény, de hova fut az ember?!
Hova ér, kit kiszemel a vég?
Fut a szél, az iszonyat a holddal kél.
Fut a szél, és még a telihold is fél.

Ez a tigris éjszakája.
Ez a bosszú némasága.
Ez a tigris éjszakája.
Ez a gyilkos némasága.
Ne less, ne láss, ne hallj, ne szólj!

Vadászok dala

Egy vár rá. Egy elmegy és kilesi.
Egy rááll egy nyomra és követi.
Egy nyílhoz nyúl, egy pedig leszedi,
De egy lesz úgyis csak, aki megeszi.

Reszkess dzsungel, ha indul a vadászat!
A vadhad futhat, mindegy a vadásznak!
A kése széles, a szeme pedig éles,
Ha vadra éhes, hát akármire képes. Hóó, hé, hóó!

Pengém fentem a köveken este,
Pengém fentem a fenevadra lesve.
Pengém fentem a köveken este,
Nem léphet meg a tigris, az a beste! Hóó, hé, hóó!

Szív dobban tíz dobban. A te szíved.
Táncolj harcos, döngjön a lépted!
Zsákmánynak hátát a lándzsád ma átjárja!

Asszony hosszan vágja a tüzifát,
Rázzad harcos, rázzad a lándzsát!
Zsákmánynak hátát a lándzsád ma átjárja!

Ág roppan, láng lobban a fa alatt,
Indulj harcos, izzik a szikra!
Zsákmánynak hátát a lándzsád ma átjárja!

Nincs fösvény ösvény, hiszen sok a vad,
Hajtás harcos, járjon a lábad!
Zsákmánynak hátát a lándzsád ma átjárja...

Válj kõvé - Ká dala

Ká: Válj kõvé! Már nincsen, hova mássz!
Hisz a hatalom itt Káé, aki körbekarikáz.
Válj kõvé! S a fej sohase fõ.
Ölelésem úgyis átér,
Mondd csak azt, hogy üsse kõ!
Száz pikkely, na kire pikkel?
Válaszra vár, aki lábon jár -
Akár sakál, akár madár. De kár lesz érte, kár!

Válj kõvé! Ma érted jövök el,
És én tûvé teszem érted
Ezt a dzsungelt, hogyha kell!

Válj kõvé! Szemem egy sima tó.
Ugye hívogat a hûs mély? Belehullani de jó!
A bosszú olyan hosszú,
Mint az a nyom, mit a testem nyom.

Bizony, bizony...

Majmok: Válj Kává! Ma érted jöhet el!
Érted tóvá teszi még ezt a dzsungelt,
Hogyha kell!
Válj Kává! Szeme egy sima tó.
Ahogy hívogat a hûs, bele hulla, hú de jó!
Bosszú. Oly hosszú, mint az a nyom,
mit a teste nyom.

Bizony, bizony...

Válj kõvé! Ma érted jövök el,
És én tûvé teszem érted ezt a dzsungelt,
Hogyha kell!
Válj kõvé! Szemem egy sima tó.
Ugye hívogat a hûs mély? Belehullani de jó!
A bosszú olyan hosszú,
Mint az a nyom, mit a testem nyom.
Bizony, bizony, bizony, bizony, ha eszem-iszom,
Ezer izom mocorog, s én bosszút szomjazom!

Finálé

Maugli: Itt vagyok, mint egy százszor elhajított kõ,
Mit eldobott minden kéz.
Látod, áldás nem követ!?
És hallgatok, ahogy kõ se tud,
Csak az ember...

Túna: De itt vagyok, és az égen, ha megvakulnak mind
A csillagok, az éjben majd én gyújtok tüzet,
És itt leszek, hogy érezd: így nem szerethet,
Csak az ember!

Hajnal tüze ég. Ez a föld, az az ég,
Ez a zöld, az a kék. Nézd!
Fogy a hold, és süt a nap. Kel a rög alól a mag.
Gyere, nézd! Gyere, nézz szét!

Kórus: Folyam istene, kérlek segíts engem!
Vadon istene, fiaidnak szava kér!
Tüzek istene, kérlek, lobogj bennem!
Szelek istene, utamon ma te kísérj!

Folyam istene, légy kegyes úr ma!
Vized enyhíti szomjam az éjben.
Vadon istene, légy kegyes úr ma!
Ifjú õz húsa enyhíti éhem.
Tüzek istene, légy kegyes úr ma!
Melegítsen a láng és a fény!
Szelek istene, légy kegyes úr ma!
Ne bocsáss ma se házamra vészt!