A megl�kelt haj�

   A sz�npadon �kori r�mai evezõs haj�, oldal�val a k�z�ns�g fel� tekint. Egy sor evezõ mozog �temesen. Ny�g�sek, korb�cs�t�sek hangjai. Azut�n kiab�l�s, d�b�rg�s, hal�lsikolyok, v�g�l a gyõztesek diadalki�lt�sa. A haj� oldal�n minden�tt v�r folyik, v�r�sre festve azt. A fed�lzeten h�rom alak jelenik meg. A messzes�get k�mlelik.

ANTONIUS (diadalittasan) Tengerbe a l�ncokkal! Mindenki a fed�lzetre! Nap, sz�l, v�gtelen �ce�n! �rezz�tek a szabads�got a bõr�t�k�n!
FRANCISCUS (megfontoltan) A l�ncokat az�rt m�g ne haj�tsuk a v�zbe! J�l j�het az kik�t�skor, vontat�sra, csereber�lni. Ki tudja milyen hossz� az �t �s hov� vezet?
ANTONIUS (szenved�lyesen) Kishitû! Szabadok vagyunk, szabadok, a szabads�g v�gtelen! Nap, sz�l, �ce�n! Ak�rmilyen hossz� az �t, ak�rhov� vezet, szabadon tessz�k meg!
PRISCA (becsukott szemekkel, a vitorlak�t�lzetbe kapaszkodva s�tteti mag�t a nappal) Isteni idefent! (hirtelen Antoniushoz fordul) Ugye nem kell t�bbet visszamennem a haj� gyomr�ba?
FRANCISCUS (lelkesen Prisca mell� l�p) A haj�t vezetni kell! Viharok, z�tonyok, ellens�ges haj�k, tengeri sz�rnyek, ki tudja mi v�r m�g r�nk? Prisca, �llj a korm�nyhoz, Antonius, te csak figyeld a messzes�get, �s pedig megszervezem az evezõs�k munk�j�t, az igazs�gos �v�v�z- �s �lelem ell�t�st.
PRISCA (ugr�l, tapsikol) Igen, igen, igen! J� dolog az egyenlõs�g, de mi �rt�nk fel elõsz�r a fed�lzetre, mi vagyunk az elsõk. Ez jelent valamit.
FRANCISCUS (helyeslõen b�logat) Ez az. Elsõk az egyenlõk k�z�tt. Na viszem a vizet az evezõsorra.
ANTONIUS (a messzes�gbe r�ved, maga el� mormogja) Szabads�g, szabads�g, v�gtelen szabads�g.

   A sz�npad hol els�t�tedik, hol kivil�gosodik �jra �s �jra, m�gnem a haj� gyomr�b�l hull�mz� erõss�gû z�g�s hallatszik, idõnk�nt egy-egy ki�lt�s.

ANTONIUS (a messzes�get k�mleli, a z�g�sra hirtelen h�trakapja a fej�t) Mi ez?
PRISCA (b�rk�zik a korm�nnyal kem�nyen) Franciscus moderniz�l.
ANTONIUS (inger�lten) Az nem �gy van, hogy Franciscus csak gondol egyet, azut�n megy a feje ut�n. Itt mindenrõl k�z�sen d�nt�nk, szabadok vagyunk, egyenlõk vagyunk. (az õrhely�rõl elindul Prisca fel�)
PRISCA (sik�tva) Maradj a helyeden! Te vagy a figyelõ! Mi lesz a haj�val, ha te nem k�mleled a t�volt?!
ANTONIUS (v�v�dva) De ki tudja mit csin�l Franciscus? A m�ltkor is a haj� alatt h�zatott �t valakit, csak mert szerinte nem evezett k�pess�geinek megfelelõen.
PRISCA (kem�nyen) Tan�k voltak r�.
ANTONIUS (keserûen) Tan�k, tan�k... Ut�na meg itt lebzseltek napokig a fed�lzeten.
PRISCA (fontoskodva) Franciscus bevezette az egyszerre kivehetõ �ves pihenõt.
ANTONIUS (gyûl�lk�dve) Franciscus, Franciscus, Franciscus! �j�t�sok, v�ltoz�sok, a haj� oldala meg sz�tkorhad, a vitorla t�pett, az �rboc hajlott! (Antonius m�r eg�szen k�zel van a korm�nyhoz, amikor Franciscus megjelenik a fed�lzeten)
FRANCISCUS (d�h�dt g�nnyal, Antonius fel� l�dulva) Mi�rt nem a j�võt k�mleled, Antonius?
ANTONIUS (nekiugrik Franciscusnak) N�zd meg, mit tett�l a haj�nkkal? N�zd az evezõket, ahogy �ssze-vissza kalimp�lnak. Se ritmus, se hit.
FRANCISCUS (õ is r�ngatja Antoniust) Se f�ld - te v�n bolond! A szabads�ggal nem lakik j�l az ember. Az egyenlõsdivel sem. El�g a tengerbõl, a v�gtelenre sikeredett �tb�l, el�g belõled is.
ANTONIUS (megr�k�ny�dve h�tra hõk�l) Fiamk�nt szerettelek �s te...
FRANCISCUS (k�zbev�g, megvetõen) Mit gondolsz, mivel tudom a haj� gyomr�ban tartani õket? �g�rgetek, megt�r�tek, fenyegetek, megb�ntetek. Vagy ink�bb menj�nk le evezni mi? He?!
ANTONIUS (nekiugrik Franciscusnak) Nyomorult!
(Antonius �s Franciscus dulakodnak)
PRISCA (megmerevedik, majd euf�rikusan sikoltozni kezd) F�ld, f�ld, f�ld!
(Antonius �s Franciscus tov�bb dulakodnak)
PRISCA (iszony�an birk�zik a korm�nnyal) Z�tonyok a part elõtt! Franciscus, Antonius, z�tonyra fogunk futni!

   Iszony� r�zk�d�s, mindenki elesik a fed�lzeten, azut�n lassan t�p�szkodni kezdenek.

FRANCISCUS (a partot f�rk�szi, azut�n a haj� gyomra fel� tekint) Prisca, ereszd le a mentõcs�nakot, gyorsan! (Prisca gyorsan balra el) Antonius, hozz�l �lelmet, vizet, szersz�mokat! (Antonius merev l�ptekkel balra el) S�llyed�nk. (Franciscus izgatott l�ptekkel fel-al�) V�gre, s�llyed�nk! (Balra elrohan)

   A sz�npadra balr�l sz�kekkel a kez�kben szinte bezuhan h�rom alak: Antonius, Prisca �s Franciscus. T�rdre esnek, zih�lnak majd tan�cstalanul k�rben�znek.

ANTONIUS (k�ts�gbeesetten) Vajon mi lett a t�bbiekkel? (Franciscushoz) Egyetlen mentõcs�nak egy ekkora haj�n! Sz�gyen!
FRANCISCUS (cinikusan) Azt hirdett�k, a mi haj�nk soha nem s�llyedhet el. Ugyan mi indokolta volna a mentõcs�nakokat? Evezõsk�nt m�sra sem volt es�ly�k soha. Mi�rt pont a t�l�l�ssel lettek volna szerencs�sebbek?
PRISCA De legal�bb nem voltak megl�ncolva.
FRANCISCUS (cinikusan) Legal�bbis nem mindegyik, Prisca, nem mindegyik. (k�rben�z, a szeme felragyog) Mekkora �res t�r! Am�g a szem ell�t, �res, gazd�tlan.
ANTONIUS (megk�nnyebb�lten) H�t, m�giscsak f�ldet �rt�nk.
PRISCA (fagyosan) A senki f�ldj�t.
FRANCISCUS (felh�borodottan) Mi tal�n senkik vagyunk, Prisca? He?! Mi elsõk vagyunk az egyenlõk k�z�tt �s k�teless�g�nk ezt a f�ldet most birtokba venni! (a sz�keket kezdi a sz�npad bal oldal�n egym�st�l egyenlõ t�vols�gokra fel�ll�tani)
ANTONIUS (elgy�t�rten, mag�ba roskadtan) Nincsenek t�bbiek, Franciscus! Nincsenek egyenlõk, akik k�zt elsõk lehetn�nk. Akiket a cs�nakunk mell� sodort a vihar, azokat te l�kd�sted el az evezõddel! Mindenki odeveszett, te k�pmutat�! (elzuhan, mint egy zs�k)
FRANCISCUS (k�nnyeden, felszabadultan magyar�z, mik�zben a sz�keket egyre t�volabbra tologatja) Igazad van Antonius, legy�nk prec�zek, jegyezz�k fel pontosan az elj�vendõ nemzed�kek sz�m�ra, hogy mi is t�rt�nt. Teh�t nem elsõk vagyunk az egyenlõk k�z�tt, hanem egyetlenek vagyunk az elsõk k�z�l. �s a fuldokl�k fel� seg�tõen ny�jtott evezõinkrõl a hull�mok mindannyiszor lesodort�k a szerencs�tleneket. �gy volt, Prisca, �gy volt, ugye?
PRISCA (egy sz�ken �l, h�ravetett fejjel, becsukott szemekkel, napozik) Olyan igaz, hogy kõbe k�ne v�sni!
FRANCISCUS (egyre lelkes�ltebben magyar�z tov�bb) Ez az! Ezeket a deszkaroncsokat elem�szti az idõ, azt�n ha valakit m�gis partra sodor a v�z, tal�n m�g azt hiszi, hogy csak kapkodhat itt levegõ ut�n, mintha ez itt a senki f�ldje lenne. V�ss�k kõbe, v�ss�k kõbe, hogy ez itt mag�nter�let! Antonius! V�ss�l �reg, v�ss�l!
ANTONIUS (felt�p�szkodik, a tenger fel� n�z, izgatottan felki�lt) Ember a v�zben, ott, odan�zzetek, ember a v�zben! Ott is egy, m�gegy! (a v�zben kalimp�l�k fel�) Gyertek, �sszatok, tartsatok ki!
FRANCISCUS (patetikusan) V�r r�tok egy �j vil�g, az �n vil�gom!
PRISCA (m�ltatlankodva) Na de ez m�giscsak a mi partunk, Franciscus. A partrasodr�d�si illet�ket, a megmenek�l�si ad�t, a h�laad�si j�rul�kot m�giscsak be k�ne szedni!
FRANCISCUS (�tszellem�lten) Ad�k, illet�kek, j�rul�kok... Beszedni? Behajtani, Prisca, behajtani! Vagy �sszanak tov�bb!