Szereplők:

ÖRDÖGÖK:

Rex Psota Irén/Vikidál Gyula

Adjutánsa Lippai László

Magister Huszti Péter/Dunai Tamás

Malacoda Szerednyey Béla/Barabás Kiss Zoltán

Rubicante Barabás Kiss Zoltán/Czeglédi Attila

Draghignazzo Weil Róbert

Calcabrina Kökényessy Ági

Alichina Kuthy Patricia

Scarmiglione Csutka István

Cagnazzo Ruzicska Péter

Barbariccia Ladinek Judit

Libicocco Röthler Balázs

Ciriatto Barát Attila

Graffiacane Veszelinov András

Farfarella Sas Kriszta

BÁBUK:

Mima Für Anikó/Kerekes Éva

Alfonz Laklóth Aladár/Bognár Zsolt

Koldusasszony Pádua Ildikó

EMBEREK:

János Czvetkó Sándor

Juliska Varga Klári/Juhász Róza

Tanító Pusztaszeri Kornél

Etel, a felesége Bajza Viktória

Postatiszt Galbenisz Tomasz

Öreg szolga Némethy Ferenc

Dalok:

Nyitány

Munkásördögök

Ördöghimnusz

Rap

Van benne

Rab testek, lelkek

Mima bemutatkozása

A humánus házisárkány

A túl precíz postatiszt

János és Juliska

Rakott káposzta

Rap

A Rex áriája

Ördöghalleluja

Nyitány II.

A vörös malom

Rap

Recitativo

Ékszerüzlet

A casino - fösvénység

Bujaság

Égig ér a csend

Vígopera - hazugság

A tőzsde - csalás

A politika - kevélység

Juliska megtagadása - aljasság

Emberölés

A vörös malom pusztulása

A Magister kiátkozása

A Magister búcsúja

Malacoda Halló? Itt a pokol mélységes feneke, a Magister kísérleti telepe. Igen, Malacoda adjunktus beszél. Igenis, azonnal jelenteni fogom a mesternek. Igen, köszönöm.

Magister Nos, Malacoda?

Malacoda Épp most jelentették telefonon mester, hogy őfelsége és a magas kormány elindult és pár percen belül ideérkezik.

Magister Köszönöm Malacoda. Kérlek ezen a nagy napon állj fokozottabb mértékben rendelkezésemre.

Malacoda Jóban, rosszban uram, ahogy félmillió év óta. Ideges vagy.

Magister A hiúság teszi. Nem csoda, még itt a pokolban is fázom ettől a naptól, Malacoda. Ma megindul, először indul meg a gép, a nagy találmány, melyen félmillió év óta dolgozunk. Pokoléletem fő műve: a vörös malom. A Corruptor Magnus, a Psychocorruptor Infernalis, a pokoli gondolat s az ördögi ötlet legszebb mechanikai csodája.

Malacoda A te lángeszed dicsősége ez, mester. Te vagy a pokol Marconija.

Magister Kevés.

Malacoda Te vagy a pokoli Edison.

Magister Még ez is kevés.

Malacoda Te vagy a poklok Leonardo da Vincije.

Magister Ez már beszéd, de hagyjuk a lírát, hidegvér. Ezer szem, nyugodt kéz, s hozzá az új frakkom. Nem vagyok elhanyagolt szobatudós, a zseni legyen szép kívülről is. A parfümöm?

Malacoda Bódító és hódító.

Magister Szintetikus. Magam kevertem. Sokkal intenzívebb, mint az igazi záptojás. Kénhidrogén és ammóniák. Csoda büdös, mi?

Malacoda Elragadóan büdös, mester.

Magister Köszönöm ezt a kis hízelgést, Malacoda. Jól esik, de most munkára. Ultima ispezione, final inspection. Scarmiglione, Alcihino, Calcabrina, Cagnazzo, Barbariccia, Libicocco, Draghignazzo, Ciriatto, Graffiacane, Farfarella, Rubicante.

Ördögök Dohog a tűz, lobog a láng, előre tűz fiai, munkásság,

a szén és vas, az anyag a mi szülőanyánk.

Dohog a tűz, lobog a láng, mesterünk műve közös nagy munkánk,

a starthoz kész, várja már a bemutatást.

Malacoda Maestro Dante adta a nevünket, méltók lehetünk rá,

Munkásördögök, masinacsőszök, munkánk tesz óriássá,

gépek büszke uraivá.

Ördögök Dohog a tűz, lobog a láng, korom és füst utat az égig szánt,

hirdetvén az ördög örök diadalát.

Szilajon zengjük hát társaim a munka dalát.

Magister Technikusok, fűtők, rendben van-e minden?

Ördögök Igenis mester, rendben mester.

Magister Billentyű és lengettyő, tolattyú és dugattyú?

Ördögök Igenis mester, rendben mester.

Magister Kelepek, telepek, szelepek? Alapok, kalapok, falapok?

Ördögök Igenis mester, rendben mester.

Magister Simul, nyomul, mozdul, tolul, fordul minden?

Ördögök Simul, nyomul, mozdul, tolul, fordul, mester.

Adjutáns Vexilla prodeunt Regis inferni.

Malacoda Vexilla prodeunt Regis inferni.

Magister Vexilla prodeunt. Őfelsége zászlói közelednek. Itt a nagy pillanat. All hands on deck. Scarmiglione, Alcihino a reflektorokhoz, Calcabrina a dinamóhoz, Cagnazzo a lendkerékhez, Barbariccia a kazánokhoz, Libicocco a centrifugához, Draghignazzo a manométerhez, Ciriatto az olajozóhoz, Graffiacane a hanglemezekhez, Farfarella az áttételekhez, Rubicante le a gépmesteri aknába, Malacoda a sugárhoz.

Rex Hec est clara dies, clararum, clararum, clara dierum.

Hec est festa dies, festarum, festarum, festa dierum.

Vexilla prodeunt Regis inferni. Vexilla prodeunt Regis inferni.

Zászlótartók Hec est sancta dies, sanctarum, sanctarum, sancta dierum.

Rex Vexilla prodeunt Regis inferni.

Zászlótartók Sancta dierum.

Magister Hódolattal üdvözlöm ő pokoli felségét. Hatalmas uramat, ki megtisztelte szerény munkám hajlékát, és figyelmével tünteti ki hosszú munkásságom kiemelkedő eredményét.

Adjutáns Őfelségét érdekli a találmány,

s reméli nem csupán vásári mutatvány.

Amit ő kíván, nem holmi csinálmány,

pokolfajzat dicsősége világszám.

Őfelsége kifejezett óhaja,

mellőzzük a protokollt a pokolba,

Ezért azt mondja, ne is ragozza,

térjünk rögtön a dologra.

Magister Felség óhaja parancs. Így hát felséges uram, magas kormány engedelmükkel röviden ismertetni fogom találmányom lényegét. Én egy

emberrontó gépet csináltam. Műszaki neve Psychocorruptor. Psyché

az lélek, corrumpere annyit tesz, mint elrontani. Psychocorruptor tehát lélekrontó. Az én gépem igazi, büszke ördögi gondolat. Beledobsz egy ártatlan, tiszta, becsületes embert, és egy óra múlva a másik végén kijön egy kész gazember. Ahogy beledobod a jó embert sorra öli meg az illúzióit, koptatja a hitét, szaggatja a tisztességét, megtöri a szeretetét, bepiszkolja a szerelmét, megkeményíti a szívét, elveszi a becsületét. Megőrli, mint a malom mindazt, ami benne nemes, ami isteni.

Rex, Adjutáns Bravo, bravo, bravo.

Magister Fenn a földön már régóta vannak ilyen emberrontó intézmények, a nagyvárosok. Az ártatlan vidéki jófiú felmegy Párizsba, és Párizs húsz év alatt elrontja, de ez húsz év. Az én gépem elvégzi mindazt hatvan perc alatt, amihez egy bűnös nagyvárosnak húsz évre van szüksége.

Rex, Adjutáns Bravo, bravo, bravo.

Adjutáns Őfelsége kívánja, hogy részletezze,

miből van összetéve az ön csodagépe.

Pár szóban, s persze konkrétan,

adja elő mi, mennyi és honnét van.

Magister Van ebben minden, felséges uram, de itt

nem üres szó az, hogy "minden",

minden, de minden van ebben a gépben!

Ha felségteknek van türelme hozzá,

picinyke részét elmondhatom annak,

mi benne ég, forr, mozdul, fordul,

simul, hajlik, lendül, visít, csikordul!

Van benne ólom és nikkel és ezüst is,

bádog és átok - mit gramofon zeng,

kénsav és gleccserjég, drótkötél, festett kép,

nappali zsivaj és esteli csend.

Van benne durhigany, platina, tolattyú,

fogideg, esővíz, öröm és bú,

ópium, nátrium, lórum és glicerin,

zenekar, zivatar, szövet és szú,

csikóbőr, csigaház, csizmaszár, csillagpor,

fókusz és kókusztej, fúró és tű,

kompresszor, konnektor, pálmabor, madártoll,

fékpofa, tűzifa, gyanta és fű,

gyopár és izzadság, rozsda és szőr,

elefántpata és oroszlánbőr,

kastély és palota, villa és bodega,

dologház, alváz és kéjgáz...

Pajzsmirigy, magaslift, lőpor, és kockakő,

disznófej, anyatej, csavar és cső,

gyapjú és hamuzsír, lakat és ajakpír,

siralom, sóhaj és lélekerő,

tengerpart, hegy és völgy,

topolya, korhadt tölgy,

harag és szenvedély, árnyék és fény,

lengettyű, csengettyű, röppentyű, herkentyű,

napsugár, holdvilág, északi szél,

dicséret, leirat, csűrés és csavarás,

toklánc és csontváz és trópusi láz,

zománc és románc és sírás és kacagás,

szerelem, ölelés, megcsalatás...

Minden, mi kapcsol és minden, mi bont,

minden, ami erősít, s mind, ami ront,

ami csak éltet, s ami csak pusztít,

minden, mi rémit, vagy csábit...

És ez csak ezernyi része az egésznek,

annak, mi benne csikordul, cseng,

mozdul és fordul, torzul és tágul,

szédítő pályát ír, kering és leng...

És felséges uram, a gépem beszél!

Bocsánat felség, az izgalomért...

Ördögi vérem, tüzes, vad kéjjel,

lobot vet, lángol a teremtő láztól,

mert van benne valami még,

anélkül hitvány földi eszme lenne:

felséges uram: ember van benne!

Rex Ember?

Magister Preparált emberek. Rubicante!

Rubicante Mester...

Magister A bábukat!

Rubicante Igenis mester!

Magister A bábuk a jégen vannak, szervezetük nem bírja a mi klímánkat, mert ezek rab testek és lelkek.

Preparált emberek. Bábuk, akik élnek, szépek és szörnyűek.

Van, kiben három szív ver, a másik csak érzék, ideg.

Részei ők a gépnek, és mégsem gépek.

Kés szabta testük, megtörte lelküket,

gyógyszer és hipnózis, bűnös élvezet.

Van, ki a múltba réved, a másik mindig felejt,

részei ők a műnek, a bábuemberek.

Létük puszta játék, a fájdalmuk szerep,

drótok, kódok, fények vezérlik léptüket.

Mindért engem illet, a dicsőség s a gyűlölet,

hisz én adtam mindnek a formát, s a lényeget.

Én tettem rabbá őket, s torz lényük foglyul ejt,

részek ők a műben és részek belőlem.

És most hozzátok Mimát.

Nézd sátán felség, íme itt van ő,

a szép, a rossz, a vágyott, végzetünk a nő.

Láng gyúl fel bennem ha nézem, egy szentet kéjenccé tesz,

kétezer év kellett hozzá, de most kész s tökéletes.

Salome igéző teste és Duse tehetsége,

Johanna szenvedélye, és Lillit éneke.

Dívák és szajhák, költök s zenészek,

Attilák s Borgiák vére kering ereiben.

Szívéhez még egy szívet, s dupla idegrendszert,

kapott ő és így lett élő műremek.

Adjutáns Őfelségén úrrá lett az ámulat,

bámulta a bámulatos bábukat.

Magister Felség, és ő?

Adjutáns Őfelsége úgy találja megnyerő,

szemre is feltűnő a kis bábunő.

De őfelsége kíváncsi a nevére,

s hogy néhány perces bemutatót megér-e?

Magister Én Mimának hívom, latinul komédiásnőt jelent.

Felség, óhajtod látni, hogy mit tud?

Adjutáns Őfelsége kívánja.

Magister Méltóztassanak figyelni. Bemutatom, hogy tud szeretni.

Mima Úgy szeretlek, mint egy istent, meghalok teérted én.

Csókold sebesre a szomjas számat, ne kímélj.

Végzetem vagy, úgy imádlak, párod vagyok, s rabszolgád,

vágyom rád vagy tűzben égek, csókolj hát.

Magister Most pedig, ha megengedik, bemutatom, hogy tud gyűlölni.

Mima Gyűlöllek hitvány féreg, gyűlöllek te rút,

gyűlöllek, tönkre teszlek, pusztulj tőlem.

Gyűlöllek, minden egyes porcikám utál,

nincs nálad undorítóbb ellenségem.

Pusztulj, gyerünk pusztulj, gyerünk pusztulj.

Magister Felség, most egy kis mutatvány. Gyűlölet és szeretet gyors váltakozása.

Mima Úgy szeretlek, mint egy istent, gyűlöllek hitvány féreg, gyűlöllek te rút,

végzetem vagy, úgy imádlak,pusztulj, gyerünk pusztulj, gyerünk pusztulj.

Magister És most közömbösség válik.

Mima Tőlem ugyan jöhet-mehet, tehet-vehet bármit,

bánom is ha fel is fordul, hangyányit se számit.

Felkötheti magát édes, borotvával, az se vészes,

kínlódik vagy gyorsan vége, mindegy.

Magister Most hazudni fog.

Mima Gyereket akarok tőled, gyereket akarok tőled, mucikám.

Csoda milyen anya lennék, te meg az a pici csöppség, gyere már.

Egy gyermek, csakis tőled, tegyél hát anyává macikám, ne vacilálj.

Egy gyermek, csöpp kis gyermek, nem kell a pénzed, egy kisded amit

kérek, hát ne lazsálj.

Magister Lássuk az ellenkezőjét.

Mima Nem akarok gyereket, csak gyereket ne, kérlek,

hát így se tudok megélni, azt minek az a féreg.

Elrontaná az alakomat, egész nap csak bőgne,

moshatnám a pelenkákat tejbepapit főzve.

Hát nem járhatnék moziba se, táncolni se főleg,

hát nem akarok gyereket tőled.

Magister Nézzünk egy más példát.

Mima Utálom az ékszert, soha nem is hordtam,

fúj ez a gyöngysor nem kell.

Vedd meg édes azt a kis gyöngysort,

ha nem kapom meg, meghalok.

Tudod jól, hogy imádom az ékszert,

mit tegyek, hisz nő vagyok.

Egy smaragdért mit megtennék,

és azt hiszem, hogy közben el sem pirulnék.

Hát vedd meg édes azt a kis gyöngysort,

ha nem kapom meg, belehalok.

Magister Házasság.

Mima Nem megyek feleségül hozzád, szívem úgyis a tiéd,

ne emlegess anyakönyvet, oltárt, hisz nékem a csókod is elég.

Ha nem vesz rögtön feleségül, megcsalom, hogy belekékül,

elvette a lányságomat, épphogy elmúltam tizenhat.

Nem ússza meg másképp csak ha elvesz, így lesz, nincs más kiút.

Magister Nehéz helyzetben gyorsan feltalálja magát.

Mima Jenő, te örült vagy, az ajtót töröd rám,

Ödönnel gyanúsítasz, ölj meg inkább.

Jenő, te örült vagy én nem bírom tovább,

hozd csak a revolvered ölj meg, lőjj.

Jenő, te örült vagy, te féltékeny bolond,

ez lett a végzetünk, jaj el kell vesznünk,

Jenő, te örült vagy, de lásd hogy szeretlek,

nem bánom legyen vége, haljunk együtt,

ölj meg hát, csak ölj meg hát,

legyek én az első, kérlek.

Várj, csak várj, várj, csak várj.

Előbb én lőlek le téged.

Magister Nevet..... Sír..... Táncol..... Voilá.

Rex, Adjutáns Bravo, bravo, bravo.