ISTVÁN A KIRÁLY
(Rockopera)

TE KIT VÁLASZTANÁL? (István a király)

Valakinek holnap le kell győzni a sötétséget
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap át kell írni a régi meséket
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap meg kell váltani ezt a világot
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap le kell tépni magáról a láncot
Mondd, te kit választanál?

¦: Segítsetek, segítsetek
Segítsetek, segítsetek
Segítsetek, segítsetek
Segítsetek, segítsetek :¦

Mondd, te kit választanál?

Valakinek holnap le kell mondani hivataláról
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap át kell venni a korona ékszert
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap le kell tennie végül a fegyvert
Mondd, te kit választanál?
Valakinek holnap meg kell válni az életétől
Mondd, te kit választanál?

¦: Segítsetek, segítsetek
Segítsetek, segítsetek
Segítsetek, segítsetek
Segítsetek, segítsetek :¦

Oly nehéz a választás

GYARLÓ AZ EMBER (István a király)

Volt is, lesz is, ez itt a praxis,
Mindenkinek helyzete van.
Volt is, lesz is, itt is, de ott is,
Minden kornak rendszere van, de rendszere van.
Gyarló az ember – azt lesi, hogy hol tömheti jobban a hasát.
Gyarló az ember – azt lesi, hogy hol adhatja jobban el magát.

Volt is, lesz is, ez itt a praxis,
Mindenkinek helyzete van.
Volt is, lesz is, kint is, de bent is,
Minden kornak rendszere van, de rendszere van.
Gyarló az ember – igazat mindig annak ad, ki többet ígér.
Gyarló az ember – ahhoz a párthoz áll, ahonnan többet remél.

Volt is, lesz is, ez itt a praxis,
Mindenkinek helyzete van.
Volt is, lesz is, fent is, de lent is,
Minden kornak rendszere van, de rendszere van.
Gyarló az ember – mindenre képes a kényelemért.
Gyarló az ember – bűnben fogant és a bűnben él.

NEM VAGYUNK MÉG HOZZÁD MÉLTÓK (István a király)

Óh Istenem, segíts rajtunk,
Nyújts vigaszt a szenvedőknek!
Tartsd a gonoszt távol tőlünk,
Bocsáss meg a vétkezőknek!

Légy az igaz, megértő Isten,
Hisz végtelen a bölcsességed!
Hozz mireánk békességet,
Népeinknek világosságot!

Térj eszedre Koppány lánya,
Büszke vár még apád háza,
Meg ne lásson térden állva senki fia!

Óh Istenem, nézd el nekünk,
Hogy nem vagyunk még Hozzád méltók!
Légy az igaz, megértő Isten,
Hisz itt a földön oly sok még a gond

Mért könyörögsz, mint egy árva,
Nem vagy te akárki lánya;
Koppány elé állva mondd,
Hogy szenved a nép!

Apádat kérd, hogy segítsen,
Nagyobb úr ő, mint az Isten,
Nemsokára Koppány lesz a fejedelem!

NEM KELL OLYAN ISTEN (István a király)

Nem kell olyan isten, aki mindent megbocsát
Nem kell olyan isten, aki megöli egy fiát
Nem kell olyan isten, aki nem tud magyarul
Szabad magyaroknak nem kell ilyen úr

Nem kell olyan isten, kinek bűnös aki él
Nem kell olyan isten, ki csak szenvedést ígér
Nem kell olyan isten, aki nem tud magyarul
Szabad magyaroknak nem kell ilyen úr!

Nem kell, nem kell!
Nem kell, nem kell!
Nem kell, nem kell!
Nem kell, nem kell!

Nem kell, nem kell!
Nem kell, nem kell!
Nem kell, nem kell!
Nem kell, nem kell!

NINCS MÁS ÚT, CSAK AZ ISTEN ÚTJA (István a király)

Uram, magadhoz szólítád az én atyám.
Uram, oly mérhetetlen bánat szállt reám.
A sír oly hallgatag, a szó is fennakad,
A szív majd megszakad e súly alatt.

Ím, hát itt fekszik előttem jó atyám.
Lelke fenn jár már a csillagok nyomán.
A föld most elhagyott, e népnek bölcse volt,
És én még nem tudom, mit ő tudott.

Uram, te jónak láttad elszólítani.
Szent az akarat, mely így tud dönteni.
És én ha kérdezem, mért ily hirtelen,
Hallgat, s nem felel senki sem.

De én, István akit nemzettél atyám,
Én most esküszöm, hogy számíthatsz reám.
E sír el nem temet, én őrzöm lelkedet,
Míg élek, folytatom a művedet.

Megállj István!
Mondd csak, mit képzelsz magadról?!
Gyenge vagy még, elfúj minden szél.
Erős kézzel kell az országot vigyázni.
Szállj magadba, Vajk, és légy szerény!

Ősi joggal engem illet Géza trónja,
Árpád vére, hej!
Ősi joggal engem választ most az ország.
Őseink törvényét néked is tisztelned kell.

¦: Koppány, Koppány!
Koppány, Koppány!
Koppány, Koppány!
Koppány, Koppány! :¦

Koppány, vigyázz! Esküt tettél jó atyánknak,
Elfogadtad akkor a helyed.
Ősi jogról lemondtál az én javamra,
Gyávaságból tettél volna így?

Géza meghalt és a trónja engem illet,
Árpád népe, hej!
Ősi törvényt sárba nem tiporhat senki.
Tízezer fegyveres választ meg engem, ha kell.

¦: Koppány, Koppány!
István, István!
Koppány, Koppány!
István, István! :¦

Uram, te ismered a lelkem titkait,
Tudod, hogy engem hatalomvágy nem vakít.
Segíts most Istenem, segítsd meg nemzetem,
Segíts az országot megvédenem!

Nincs más út, csak az Isten útja, bármit hoz reánk.
E földön nála nincs nagyobb erő.
Atyám sírjára esküszöm hogy hozzá hű leszek,
És nem hátrálok meg a harc elől.

ABCUG KOPPÁNY (István a király)

Bosszantó egy bugris bunkó.
Abcug Koppány, le vele!
Illemkódexről nem hallott,
S nem tud még olvasni se.

Mocskos bűzös jurtájában
Úrnak képzeli magát.
A kultúráról azt sem tudja,
Eszik-e vagy megisszák.

Bosszantó egy bugris bunkó
Abcug Koppány, le vele!
Illemkódexről nem hallott,
S nem tud még olvasni se.

Torzonborz és mosdatlan,
És csimbókban lóg a haja.
Röf, röf, röf, így kurjongat,
És férges minden asszonya.

Bosszantó egy bugris bunkó
Abcug Koppány, le vele!
Illemkódexről nem hallott,
S nem tud még olvasni se.

Földet túrja nap mint nap,
És trágyadombon hentereg.
Hogyha rájön bűnös kórság,
Kecskét kerget mek, mek, mek.

(Mindenki a magáét fújja)

Élősködő hitvány férgek tűnjetek a szemem elől!

ISTVÁN FIAM! (István a király)

Óh te Istenem, vedd le vállamról a terhet!
Mért' fordítod Koppányt ellenem?
Árpád vére nem támadhat önmagára,
Válaszd őt s én átadom helyem.

Édes fiam, rejtsd el jobban nyugtalan érzéseid!
Légy óvatos, ne láthassa át senki sem szándékaid!
Sok víz lefolyt, s még sok víz folyik véresen a vén Dunán.
Nincs béke még, és nem tudhatod, hol leszel a harc után.

Győznöd kell a földeken és győznöd kell a váraknál,
Mindenkire szükséged van ki a trónra téged vár.
Érdekből vagy számításból mellékes, ha melléd áll;
Istennel vagy Isten nélkül, Koppány téged nem szolgál.
Jól jegyezd meg!

Óh jó anyám! Békét kíván mind a nép, s az Istenünk.
Miért kell a harc? Csak vérünk folyik s egyre fogy nemzetünk.
Édes fiam, mást itt e nép meg nem ért, csak túlerőt.
Nem fogja fel a múltat, s nem sejti még az eljövőt.

Szánalmas kis lény az ember önnön sorsán túl nem lát,
Könnyen megtéveszti néhány jól irányzott hazugság.
Egymás ellen acsarkodva nem egy nemzet itt a nép,
Mindannyiunk érdeke, hogy országunk királya légy,
István fiam

UNOM A POLITIKÁT (István a király)

Jaj, de unom a politikát,
Inkább engem törődne és csinálnánk egy kis babát!
De István oly fáradt és gondterhelt,
Nem lesz ebből már soha kiskirály.

Jaj, de unom a politikát,
Inkább durchmarsban trancsíroznám a pogányok sorát!
De István csak töpreng és hezitál,
Nem lesz ebből már soha nagy király.

Várni, csak várni, mindig csak várni,
Végül az asszonyból vénlány marad.
Várni, csak várni, mindig csak várni,
Lassan a hüvelybe rozsdál a kard.

Jaj, de rémes egy vircsaft ez istenkém!
Ráncba kell szedni, hogy beérje Europapát.
Aber der Stephan ist unmöglich,
Nem lesz belőle soha szent király.

Várni, csak várni, mindig csak várni,
Az ember már nem tudja, mit is akart.
Várni, csak várni, mindig csak várni,
Úgy látszik, ez jellemzi a magyart.

Jaj, de unom a politikát,
Inkább engem törődne és csinálnánk egy kis babát!
De István csak elméleteket gyárt,
Nem lesz így jó ez a Magyarország.

Unom a, unom a, unom a, unom a,
unom a, unom a politikát!

OLY TÁVOL VAGY TŐLEM (István a király)

Óh jó Uram, Jézus mondá: kardtól vész, ki karddal él,
De két tűz között válaszúton békét csak bolond remél.
Mondd, mennyit ér az ember, ha bűntelen, de gyenge!
Mondd, mennyit ér, ha készül véres győzelemre

Óh jó Uram nem tudom már, hűséges kihez legyek.
Törvényedre sújt le kardom, ha ölnöm kell, hogy védjelek.
Mondd, mennyit ér az ember, ha bűntelen, de gyenge!
Mondd, mennyit ér, ha készül véres győzelemre

Oly távol vagy tőlem, és mégis közel,
Nem érthetlek téged s nem érhetlek el.
Oly távol vagy tőlem és mégis közel,
Te hallgatsz, s én érzem a szívem felel.

Óh jó uram, tőled kaptam a lelkem és a helyzetem.
(Édes uram, óh nézz le reám!)
Ellenségeim állnak mellém, a népem támad ellenem.
(Nyíló virág kerted alján.)
Mondd, mennyit ér az ember, ha bűntelen, de gyenge!
(Szívem szakad, ha rád gondolok,)
Mondd, mennyit ér, ha készül véres győzelemre
(Nélküled már elhervadok.)

Oly távol vagy tőlem, és mégis közel,
Nem érthetlek téged s nem érhetlek el.
Oly távol vagy tőlem, és mégis közel,
Te hallgatsz, s én érzem a szívem felel.

Édes uram, óh nézz le reám!
Nyíló virág kerted alján.
Szívem szakad, ha rád gondolok,
Nélküled már elhervadok.

SZÁLLJ FEL SZABAD MADÁR (István a király)

Magyarok! Férfiak és asszonyok!
Hallgassátok Koppány vezért!

Nem kérdem én, anyád hol szült világra,
Nem kérdem én, apád ki volt.
Csak annyit kérdezek a válaszra várva:
Rabok legyünk vagy szabadok?

Nem kérdem én, meddig tűrjük a sorsunk,
Lehetnénk új honfoglalók.
Csak annyit kérdezek a válaszra várva:
Rabok legyünk vagy szabadok?

Szállj fel a csillagokba,
Szél könnyű szárnyán szállj,
Kárpátok gyűrűjéből
Szállj fel szabad madár!

Szállj messze, szállj magasra,
Szél könnyű szárnyán szállj,
Új tavasz hírét vidd el,
Szállj fel szabad madár!

Nem kérdem én, azt hogy mért vagy te árva,
Tudom a sors mostoha volt.
Csak annyit kérdezek a válaszra várva:
Rabok legyünk vagy szabadok?

Nem kérdem én, meddig járnak még köztünk
Szemforgató hamis papok
Csak annyit kérdezek a válaszra várva:
Rabok legyünk vagy szabadok?

Szállj fel a csillagokba,
Szél könnyű szárnyán szállj,
Kárpátok gyűrűjéből
Szállj fel szabad madár!

Szállj messze, szállj magasra,
Szél könnyű szárnyán szállj,
Új tavasz hírét vidd el,
Szállj fel szabad madár!

TE VAGY A LEGSZEBB ÁLMUNK (István a király)

Nincs hozzád senki méltó,
Nincs férfi jobban vonzó,
Szívünkbe vágyat oltó senki más.

Te vagy a legszebb álmunk,
Tőled forró az ágyunk,
Jöjj, teljesítsd a vágyunk édes úr!

Úgy várom, jöjjön már az éjjel,
Nem bírok már a szenvedéllyel,
Érzem a testem lelkem téged, csak téged kíván.

Nincs nálad többet érő,
Erősebb tűzzel égő,
Asszonyhoz jobban értő senki más.

Szólj hozzánk szép szavakkal,
Ölelj át két karoddal,
Boríts el csókjaiddal édes úr!

Melletted mindig forr a vérem,
Lehullik rólam a szemérem,
Érzem a testem lelkem téged, csak téged kíván.

Hízelgő, csábító asszonyaim,
Buja ingoványba húz a szerelmetek.
Szívemmel játszó asszonyaim,
Aki ellenem áll, az elveszett.

Te vagy a legszebb álmunk,
Tőled forró az ágyunk,
Jöjj, teljesítsd a vágyunk édes úr!

Szólj hozzánk szép szavakkal,
Ölelj át két karoddal,
Boríts el csókjaiddal édes úr!

Úgy várom, jöjjön már az éjjel,
Elhalmozol engem a kéjjel,
Látod a testem lelkem téged, csak téged kíván

Hízelgő, csábító asszonyaim,
Buja ingoványba húz a szerelmetek.
Hűséggel fárasztó asszonyaim,
Mindent megkaptok majd, – most menjetek!

ABCUG ISTVÁN (István a király)

Koppány úr!
Istvánt fejedelemmé választották!
Fejébe szállt a dicsőség!

Bosszantó, beképzelt fickó,
Abcug István nem kell már.
Azt gondolja egyet füttyent,
S mindenki haptákban áll.

Mondjuk lenne egy kis méreg,
Éppen csak megkóstolná...
Nem nagy dolog elintézni,
Ha lenne aki meghálálná.

Vagy mondjuk lenne véletlen
Egy szerencsétlen baleset,
Megrendelni egy-két vadkant
Jó pénzért mindig lehet.

Vagy mondjuk lenne egy kis tőr,
Mi épp a szívéig elér.
Papnak, minden jöttment úrnak
Álma menten véget ér.

Bosszantó beképzelt fickó,
Abcug István nem kell már.
Azt gondolja egyet füttyent,
S mindenki haptákban áll.

Nem kell méreg, nem kell tőr,
És nem kell aljas cselszövés.
Meglátjuk, hogy mit szól majd,
Ha fegyverimmel szembenéz.

ÁLDOZATUNK FOGADJÁTOK (István a király)

Nap fénye világosságot,
Hold fénye teljességet,
Víz színe tisztaságot,
Csillagok fényességet
Adjatok, adjatok, adjatok!
Adjatok, adjatok, adjatok!

Kegyes Földanya,
Kegyes Napanya,
Kegyes Holdanya,
Kegyes Vízanya,
Kegyes Ősapák,
Kegyes Ősanyák,
Kegyes Istenek,
Kegyes Szellemek,

Áldozatunk fogadjátok,
Amit kérünk, megadjátok!
Előttetek fejet hajtunk,
Fogadjátok hódolatunk!

Nap fénye világosságot,
Hold fénye teljességet,
Víz színe tisztaságot,
Csillagok fényességet
Adjatok, adjatok, adjatok!
Adjatok, adjatok, adjatok!

Kegyes Földanya,
Kegyes Napanya,
Kegyes Holdanya,
Kegyes Vízanya,
Kegyes Ősapák,
Kegyes Ősanyák,
Kegyes Istenek,
Kegyes Szellemek,

Áldozunk most előttetek,
Tiszteljük az ősi rendet,
Hallgassátok könyörgésünk,
Vigyázzátok nemzetségünk!

Nap fénye világosságot,
Hold fénye teljességet,
Víz színe tisztaságot,
Csillagok fényességet
Adjatok, adjatok, adjatok!
Adjatok, adjatok, adjatok!

ELKÉSETT A BÉKEVÁGY (István a király)

Jó atyám, álmodtam múlt éjszakán:
Fenn láttalak a négy legnagyobb vár fokán,
Az ég elborult és árván maradt sok leány.

Kard által vész mind, ki kardot ragad.
Légy bölcs vezér és űzd el az ős átkokat,
Békét keress, hisz volt már elég áldozat!

Nincs visszaút, hisz István már a harcra készül,
Idegeneket hív magyarok ellen segítségül.
Pogánynak tartanak, pedig Bizánc jelét magamra vettem,
Csak az volt a cél, hogy szabadságunk megőrizzem.
Pogánynak tartanak, mert nem tűröm a papok hatalmát.
Bűnt kiáltanak, hol szabadságát védi az ország.
Pogánynak tartanak, mert szembeszállok a hódítókkal
Pogány itt mindenki, ha velem van, és nem Istvánnal

Késő most már mindezt újra átgondolni,
Elkésett a békevágy.
Késő már a múltat újra értelmezni,
Kényszerpályán a világ.

–Koppány vezér! Ne hidd, hogy én nem szeretlek!
Tiéd a trón, ha vállalod, mit meg kell tenned.
Kezünkben van egy nép és az ország sorsa;
Rómába vezet minden út, vagy a pusztulásba.
–Pogánynak tartanak, mert nem tűröm a papok hatalmát.
–Fogadd el Rómát, és holnap már tiéd az ország.
–Pogánynak tartanak, mert szembeszállok a hódítókkal.
–A békét hoztam el, mert az országnak béke kell.

Késő most már mindezt újra átgondolni,
Elkésett a békevágy.
Késő már a múltat újra értelmezni,
Kényszerpályán a világ.

VÉRES KARDOT HOZTAM (István a király)

Véres kardot hoztam,
Őseink véres kardját,
Sorsdöntő harcra kész a nép.

Megvédjük szabadságunk,
Istvánnak ellenállunk,
Nem kell a sápadt istenség.

Árpád szabad népe,
Honfoglalóknak vére,
Nem tűr meg idegen zabolát.

Álmunk valóra válik,
Vagy elveszünk egy szálig,
De inkább halál, mint szolgaság.

¦: Koppány, Koppány!
Koppány, Koppány! :¦

Koppány, ha Istvánt legyőzöd,
Nem pusztulnak a hősök,
Hatalmas nagy lesz itt a nép.

Rómától Görög-Bizáncig,
Rajnától Levédiáig,
Félik majd utódaid nevét.

Mohácsnál győzni fogunk,
Dózsa lesz György királyunk,
Nagyhatalom századokon át.

Rákóczi világot hódít,
Kossuth-tal valóra válik
A Duna-menti Köztársaság.

Koppány! Koppány!
Koppány! Koppány!

HALLD MEG URAM A KÉRÉSEM (István a király)

Győztél, uram, atyám felett,
Ki sötét vihart kavart ellened.
Fény és dicsőség a neved,
De ne gyűlöld a legyőzötteket!

Halld meg uram a kérésem,
Halott atyám add ki nékem!
Hadd temessem el a földbe,
Nyugodjék békétlen lelke!

Légy az igaz, megértő urunk,
Ha már e földön szolgáid vagyunk,
Nyújts vigaszt a szenvedőknek,
Bocsáss meg a vétkezőknek!

Ne félj, a kérésed nem szégyened,
A hangod a szívemhez szól.

Jó uram, a szívem tiéd,
A szív a szívnek így válaszol.

Mit nem képzelsz, balga lányom, kérésed már árulás!
Hitszegőknek itt a földön megbocsátni nem szokás.
Koppány testét felnégyeljük, s várainkra tűzzük fel,
Ez legyen a lázadóknak mindörökre intő jel.
Pusztulj vagy meghalsz!

FELKELT A NAPUNK (István a király)

Felkelt a napunk, István a mi urunk.
Árad a kegyelem fénye ránk.
Hálás a szívünk, zengjen az örömünk,
Szép Magyarország édes hazánk!