Álmomban láttalak már

A tenger felé nézve,

Egy pillanatra úgy éreztem

Soha nem lesz vége.

De jött a cudar hideg,

Kezem átfagyott a szélben,

Az orrom fázik, arcom pirul,

S a vér lassan elindul.

Érzem a szúrást hasamon,

Valaki belém szúrta kardját,

És sűrű vérem lassan mászva,

Bőrömön átküzdi magát.

Kezed szorít engem,

Mindig jobban érzem.

Átkarolsz és szorítasz,

Gyorsan magadhoz ölelsz engem.

Percről percre jobban,

Mindig egyre jobban,

Csak azt érzem lassan

Elengedsz, s magamra hagysz.

Elmenvén szédülsz, majd elesel,

Vége, széthull az életed.

Gyomrodban a késsel

Fekszel a vérben.

Fejed mellett karod

Egyre jobban vérzel,

Megöltelek téged

Vége a szerelemnek.

Bosszúvágyam enyhült,

A gyilkolás örömére,

Nélküled az élet,

Jobb lesz most már végre.

Vágyom megint arra,

Hogy valaki elterüljön,

S kifolyt vérében,

A napfény megfürödjön.

Szépen kérlek Isten,

Segíts, hogy elfelejtsem,

Hogy gyilkolászás nélkül,

Éljem le életem.

A halál egyre csábít,

Késsel csonk kezében,

Megyek vele, bármerre megy,

De legyen most már vége.

Hideg penge hasamban,

Beleszúrtam késem,

Térdre esve és sírva,

A halál visz el engem.                                                                                                                                                                                                                             2005. 10. 20.