Az Bnja az risten ntjra Kiben annak adja okt, hogy l, noha a llek a szerelmeshez elszktt tle
1 Cskolvn ez minap az n szp szeretmet, Szerelmes szjban felejtm n lelkemet, Lelkem nlkl lvn, keresni elkldm, lelkem utn szvemet.
2 Ki sok jrs utn lelkemet megtall, Mert szerelmesemnek ajaki kztt lt; Ltvn lakhelyt, hogy kvn ltt, lelkemnl ott marada.
3 Vagyok immr azrt mind lelkem, szvem nlkl, Ki mindkett nekem szp szeretm szjn l, Holt-eleven vagyok, mint kr, csak tntorgok, majd elvlom ltemtl.
4 De ha krded, hogy hogy lhetek llek nlkl, Ha llekkel egytt megyen let emberbl? Ne csudljad szmot, rts meg csak dolgomot, okt adom ezentl:
5 Ugyanakkor, mikor lelkem tlem elszkk, Szeretm lelkben magamnl megmarasztk, Ki nagy szerelmemben mgis ltet engem, hogy szinte ki ne mlnk.
6 De ez is, ez engem ltet, des llek, Ltvn, szerelmemben hogy mely igen gerjedek, Mint meggyulladt helybl, kifutna testembl, hogy ilyen igen gek.
7 El is megyen penig, ha az n szerelmesem des szerelmvel meg nem enyhti tzem; Nosza tpllja, letem tartja, hosszabbtsad letem!
8 Lelkem nyugszik rajtad, meghidd, nagy szerelmben, Bzik jvoltodban, nincsen hozzd ktsgben, Csendes elmjben, gerjed rmben, rlad elmlkedtben.
9 rnknak tetszik mr ez vilgnak szpsge, Nlam tekvled lom gynyrsge, Lelkem knnyebbsge te vagy remnsge, vlasztott dessge.
|