Anna Karenina

Zene: Kocsák Tibor

Szöveg: Miklós Tibor

2. felvonás

9. kép: ŐSZ

(Helyszín: Híd Péterváron.

Idő: Majd fél évvel később, ősszel.

Szereplők: Anna, Vronszkij, Karenin.)

HOGY ÉLJÜNK ÍGY?

Vronszkij:

Hogyha a férjed

a verseny után szakít veled,

s engem párbajra hív,

megértem őt.

De így, ez a helyzet

mindhármunkat lealacsonyít!

Anna:

Ha volna igazság,

ha volna gondviselés,

szabadon élnénk, szerethetnénk!

Karenin gyűlöl,

de semmit sem tesz,

jár-kel akár egy gép!

Vronszkij:

A gyermekre gondolj!

Anna:

De érti-e majd?

Vronszkij:

Szeretni fog, s megért!

Anna:

Várni is büszkeség!

Bárcsak értenéd!

Vronszkij:

Hidd el, jóra fordul még!

Anna:

Elhagyni mindent,

de hová mennénk?

Hol van a hely,

hol békét lelnénk?

Vronszkij:

Ha szabad leszel...

Anna:

Jaj, nem enged el!

Együtt:

Hogy éljünk így...

Anna:

... ha nincs remény?

Vronszkij:

Van még remény!

10. kép: AZ ÜGYVÉDNÉL

(Játszódik: A híres moszkvai ügyvéd irodájában pár nappal később.

Szereplők: Karenin, az ügyvéd, az ügyvédbojtárok és irodisták csapata)

AZ ÜGYVÉD ÉS KARENIN

Ügyvéd:

Karenin uram,

váratlan megjelenése zavarba hoz!

Karenin:

Ügyvéd úr, ha a

nevemet ismeri, tudja,

ki ön előtt áll...

Ügyvéd:

Nagyszerű férfiú,

közhasznú munkáját ismeri

minden orosz.

Karenin:

... egy megcsalt férj,

ki most válni kíván.

Ügyvéd:

Sajnálatos, sajnálatos,

felettébb sajnálatos!

És?...

Karenin:

És...

Ügyvéd:

Szeretné, ha az ügy

gyorsan és csendben,

botrányok nélkül,

azonmód s helyben

a nyilvánosság teljes

mellőzése mellett...

Karenin:

Szeretném, ha az ügy

gyorsan és csendben,

botrányok nélkül,

azonmód s helyben

a nyilvánosság teljes

mellőzése mellett...

Ügyvéd:

Fájdalom...

Karenin:

Igen?

Ügyvéd:

... ez lehetetlen!

Ilyenkor sajnos,

paradox módon

konkurál egymással

a toleráns szándék,

mely a totális affért

diszkréten kerülni kész,

és a nüanszról nüanszra,

mindent oly aprózva

feltáró részletezés!

Az obszcenitások

- bármilyen fájók -

közülük néhánnyal

de jure, de facto,

pro primo, secundo

praktice szolgálnunk kell!

Enélkül, megvallom,

bíztatni nincs okom.

Évekig nyúlhat a per!

Ha nem ismer pardont,

az infámis asszonyt

szemtanúk hadával zúzzuk össze!

Bár hasznosabb lenne

elkapni in flagranti!

Egy preventív akció,

mint ultima ratio,

ügyünket quasi már eldöntheti.

Nos, elsőre grátisz,

most ennyit, s ha megbíz,

díjam a szokásos,

illeték plusz költség,

pár apróság jön még,

de nem lesz túl horribilis...

Hooohoooorribihilihilihis...

Kizárt, hogy csalódjon,

munkám, mint mindenkor,

precíz lesz és agilils!

Karenin:

Egy héten belül

döntésemről értesítem önt.

Ügyvéd:

Ajánlom készséggel

dedikált személyem.

Remélem, mellettem dönt!

11. kép: EBÉD OBLONSZKIJÉKNÁL

JELENETEK EBÉD ELŐTT

Dolly:

Hova szaladsz?

Egy percig maradj már nyugton!

Ülj le, kérlek apuskáékhoz, Kitty!

Kitty:

Jaj, csak ezt ne kérd!

Szegény Sztyíva is, nézd,

egyfolytában ásít!

Koznisev és a professzor,

egyik unalmasabb, mint a másik!

Dolly:

Mint az apácák a rosszlányok között...

Ketten:

...akik beszélnek, beszélnek,

nyelvük pörög,

nehogy illetlen dolgot kelljen

észrevenniük.

Dolly:

Izgatott vagy, kicsim!

Kitty:

Drága Dolly, mondd, ugye eljön?

Dolly:

Egy éve már,

ő csak erre vár,

persze, hogy eljön!

Kitty:

Édes Dolly, imádlak!

Dolly:

Akkor segíts! Irány a konyha!

Professzor:

Magam részéről túlzásnak tartom,

hogy újabban még az egyetemekre is

beengedik a nőket!

Koznisev:

De hisz éppen ön mondotta nemrég,

hogy azért nincs joga a nőnek,

mert nem elég művelt!

Professzor:

Drága Koznisev,

félek, félreértett!

A női jogoknál lényegesebbek

a női kötelességek!

Koznisev:

Sztyíva, segíts! Mondj valamit erre!

Sztyíva:

Nekem a nőkről

egészen más jut eszembe...

Koznisev:

A véleményét, herceg, mely

bölcs lesz és merész!

Scserbackij::

Két leánygyermekkel

és egy házsártos

vénséggel megáldva

mit mondhatnék?

Ahogy a közmondás

tartja a nőkről:

hosszú haj, rövid ész!

(Csengetés.)

Kitty:

Ez biztosan Levin!

Hadd menjek én!

Végre, hogy eljött!

... Bocsánat, uram!

Karenin:

Scserbackij herceg lánya, nemde?

Nevem Alekszej Alekszandrovics Karenin.

Kitty:

Fáradjon be!

Karenin:

Ha megtenné, kisasszony

azt, hogy kihívja őket...

Dolly:

Alekszej Alekszandrovics!

Miért van kabátban még?

Sztyíva:

Drága rokon,

csak nem jött közbe valami?

Dolly:

Mindjárt kész a finom ebéd!

Karenin:

Kettőnkre tartozik csupán,

mit közölni kívánok.

Elválok Annától,

ezért veletek is megszakítok

minden kapcsolatot!

Sztyíva:

Válni akarsz?

Dolly:

Ez nem lehet igaz!

Karenin:

A feleségem

- mit szépítsem -...

Sztyíva:

Anna a testvérem!

Karenin:

... csalárd úton jár.

Dolly:

Anna? Ezt nem hiszem!

Karenin:

Attól, kivel jó ideje megcsal...

Sztyíva:

Nem!

Karenin:

... most gyermeket vár!

Sztyíva:

Alekszej, te, akinek mindig

egyformán szent volt a

család és a hivatás,

bármi is történt,

ne dobd el, kérlek

a reményét, hogy megbocsáss!

Karenin:

Megbocsátásról szó sem lehet!

Nem voltam soha rossz ember,

senkit soha nem gyűlöltem,

de most gyűlölöm őt,

szívemből gyűlölöm őt

azért, amit ellenem tett!

Dolly:

"Szeressétek,

akik gyűlölnek benneteket..."

Karenin:

Igen, ez lehetséges.

De szeretni azt, akit

te magad gyűlölsz,

az, ami lehetetlen!

Levin:

Sztyíva! Dolly!

Elnézést! Nyitva volt

odalenn az ajtó...

Sztyíva:

Levin! Már nagyon vártunk!

Konsztantyin Levin, régi barátunk!

Karenin tanácsos... a sógorom.

Dolly:

Kitty, gyere hamar!

Itt van végre!

Levin:

Karenin úr, ez önnek szól!

Küldönc hozta a szállodából.

Kitty:

Levin! Semmit sem változott!

Levin:

Én talán nem, de maga, Kitty