LÉGY JÓ MINDHALÁLIG

MUSICAL

MÓRICZ ZSIGMOND

SZÍNMŰVE ÉS REGÉNYE ALAPJÁN

SZÖVEGKÖNYVÉT ÉS DALSZÖVEGÉT ÍRTA:

MIKLÓS TIBOR

ZENÉJÉT SZEREZTE:

KOCSÁK TIBOR

SZEREPLŐK:

Nyilas Misi: gimn. III.B. oszt. Tanuló

Orczy: Misi osztálytársa

Gimesi: Misi osztálytársa

Böszörményi: Misi osztálytársa

Sándor Mihály: Misi osztálytársa

Tök Marci: Misi osztálytársa

Csicsó: Misi osztálytársa

Szegedy: Misi osztálytársa

Tannenbaum: Misi osztálytársa

Andrási: Misi osztálytársa

Nagy úr: VIII. oszt. tanuló

Lisznyay úr: VIII. oszt. tanuló, szobafőnök

Igazgató:

Valkay: földrajztanár

Gyéres: osztályfőnök

Sarkadi: tanár, a fegyelmi tanács elnöke

Bagoly: tanár

Báthori: tanár

Csoknyai: énektanár

István bácsi: pedellus

Doroghyné

Viola

Bella

Doroghy Sanyika: II. oszt. tanuló

Török néni

Török bácsi

Ilonka kisasszony:

Török János

Pósalaky úr: öreg vak úr

Gazdasszonya

Rendőrtiszt

Történik 1894-ben, Debrecenben.

Díszlet

A forgószínpadra képzelt díszlet felezővonalában a kollégium épületének fala áll. Boltíves árkádok, fenn széles, nagy kaszárnyaablakok, lenn két kijárat az udvarra. Előtte tágas, üres tér – a kollégium udvara. Ezt az udvart használják télen jégpályaként – ahogy más iskolaudvaroknál még manapság is szokás a fagyos hónapokban.

A felezőn túl – az első részben – balfelől az internátusi szoba emeletes ágyai és egyszerű bútorai, jobbfelől a III. B. osztály tantermének padjai állnak, középre pedig Doroghyék lakásának viseltes berendezésű nappali szobája épülhet be. Ezt – a nyitóállásban nem látható – osztott játékteret, megfelelő szögben rögzített falak választják el a fent leírt három játékterületre. E válaszfalak, mint a kollégiumi épületfal túlfele is, darabbeli környezetüknek megfelelően – festhetők, feldíszíthetők. Jobbfelől beforduló osztálytermi padok elé a forgással egyidőben a katedrát kell az oldalszínpadról begördíteni. Így kocsizhat be a túloldalról, a kollégium fala és az udvar, vagyis a jégpálya elé, az első rész végén – a trafik pavilonja.

Az első részben így csak egyetlen belső játékteret kell előadás közben, a takarásban átdíszíteni: az osztályterem változik Törökék konyhájává – tűzhellyel, konyhaasztallal, székekkel – ez telente a Török ház legmelegebb, legotthonosabb helyisége.

A második részben szereplő újabb színhelyek díszlete mind a szünetben kerül a színpadra. Törökék konyhája változik Pósalaky úr titokzatos szobájává – (állóóra, zöldernyős lámpa, karosszék, kis sámli a felolvasónak), és az internátusi hálóterem alakul át a kollégium igazgatójának irodájává – íróasztallal, karosszékkel, zöld posztóval borított tárgyalóasztallal, s a hozzá való székekkel.

ELSŐ RÉSZ

1. kép

A kollégium udvarán

(Az üres udvart látjuk. A kántus – a kollégiumi énekkar hangja szól)

N°1. Mint a szép híves patakra

Énekkar:

Mint a szép híves patakra

A szarvas kívánkozik…

Lelkem úgy óhajt Uramra,

És hozzá fohászkodik…

Tehozzád, én Istenem,

Szomjúhozik én lelkem…

Vajon színed eleiben,

Mikor jutok, élő Isten…?

(A zsoltár végén megszólal az óravéget jelző csengő. A diákok egymást lökdösve, taszigálva, kirontanak az udvarra.)

N° 2. A Tízperc

Diákok:

Feleltetés, lecke és dolgozat,

Átkozhatod diák a sorsodat!

Mi az ami segít, hogy elviseld?

Barátom, a választ tán sejtitek…

Igen a Tízperc, a Tízperc,

Két undok-szürke óra között!

Csakis a Tízperc, a Tízperc,

Sok unalom és szigor közt!

A diák csakis erre vár…

S közbe’ a képzelet elszáll,

Túl az osztály négy falán…

Mit a gyermekszív kíván,

Ezernyi őrült játék vár…

Ha itt van a Tízperc…!

Környezettan, matek és kémia,

Egytől-egyig tanári mánia!

Évszámok és ragok és tételek,

Magolj, míg a fejed is szétreped…!

Csakis a Tízperc, a Tízperc,

Mi tőlük végre megszabadít!

Miért csak tíz perc, a Tízperc?

Ki mondja meg, mért van így….?!

Egy csöngetés és vége már…

S vele a képzelet elszáll,

Túl az osztály négy falán…

Mit a gyermekszív kíván,

Ezernyi őrült játék vár…

Áldott légy, Tízperc….!

Diákok: (felváltva ritmikus próza)

Egy kitömött egér gazdát cserél,

Ára egy félkilós lekváros kenyér!

Egy elhúzódó vitát lezár egy pofon,

Cserébe egy kokit, ki vehetne zokon?!

Van aki leckét másol, azt se tudja milyet,

Sarkában a Szörny – a Bukás Réme liheg!

S van aki csak ásít és bambul a helyén,

Míg egy rápöckölt bogár mászik a fején!

Diákok: (együtt): Ti-ti-ti-ti-tízperc! Tízperc! Itt van a Tízperc!

Pedellus: Nyilas Mihály, a harmadik béből!

Nyilas Mihály, azonnal jöjjön!

Diákok: Itt a Nyilas, István bácsi!

Jött levelem István bácsi?

Pedellus: Nyilas Mihálynak jött egy pakkja.

Diákok: Nyilas Misi pakkot kapott!

Nyilas Misi pakkot kapott!

Misi: Én vagyok az, István bácsi!

Pedellus: Öt pízt kérek! Adjon egy ötöst!

Misi: Nincs annyi, csak négy… a pakkba lesz a pénz…

Pedellus: Gyiáknak nincs hitel!

Diákok: Adjuk össze! Adjuk össze! Egy vas kéne! Kinek van?

Orczy: Az Orczynak mindig van! (Pénzt ad Misinek)

Diákok: Az Orczynak mindig van! (Misi kifizeti a Pedellust.)

Pedellus: Lehet aláírni, értejönni….

De hamar, mert láb alatt van…!

Diákok:

Nyilas Misi pakkot kapott!

Nyilas Misi pakkot kapott!

Kicsi a rakás, csináljunk nagyot!

Kicsi a rakás, csináljunk nagyot!

Kicsi a rakás, nagyot kíván….!

Feleltetés, lecke és dolgozat,

Átkozhatod diák a sorsodat!

Mi az ami könnyít a végzeten?

Barátom, a választ most fújd velem…

Igen a Tízperc, a Tízperc,

Két undok-szürke óra között!

Csakis a Tízperc, a Tízperc,

Sok unalom és szigor közt!

A diák csakis erre vár…

S közbe’ a képzelet elszáll,

Túl az osztály négy falán…

Mit a gyermekszív kíván,

Ezernyi őrült játék vár…

Ha itt van a Tízperc…!

(A dal végén Misi is a “kicsirakás” tetejére vetődik. Ekkor jön Valkay tanár úr és a vadul birkózó Misire csap a botjával.)

Valkay: Barbárok! Vandálok!

Misi: Neked is kell? Nesze! (Hátrarúg, eltalálja)

Valkay: Auuuu! A zsivány, keserves hétszentségit a rugdosó fajtádnak!

Diákok: A Valkay! A Valkay! (Felugranak)

Misi: Tanár úr kérem…(Szól a tízperc-végi csengő)

Orczy: Tanár úr kérem, csengettek! (Misi kivételével mind berohannak)

Misi: Tanár úr, én nem akartam…

Valkay: Nem akartál? Mit nem akartál? Nem akartál hasbarúgni?! A zsivány, keserves hétszentségit… (Folytatná, de jön Viola és Bella).

Viola: Tanár úr…akkor talán…ha megbeszélhetnénk…

Valkay: Persze, persze….mit is?

Viola: A Sanyika mellé, tetszik tudni…..aki segítene a Sanyikának…

Valkay: Persze, persze…Na, hát itt van a kisdiák, akit kegyeteknek ajánlanék…(Misinek) Szedd rendbe magad!...(Violának) A legrendesebb gyerek a kollégiumban….éppen most is….(Misinek) A zsivány keserves!....(Violának) Na, szóval…ő a legjobb tanuló a harmadik osztályban, Violácska kérem. Ez majd kiokítja azt a zsivány Sanyi gyereket. (Misihez) Ismered a Doroghy Sándort, a második ában?

Misi: Igen…azaz….

Valkay: Elvállalod a tanítását?

Misi: Igen….azazhogy….

Valkay: Két forintot kapsz egy hónapra. Heti két óra. A többit beszéljétek meg.

Viola: Kérem szépen, tanár úr…Pardon egy pillanatra. (Félrehúzva Valkayt.) Kérem, Valkay bácsi….elég erős lesz ez a mi Sanyikánkhoz?

Valkay: Mit akar, Violácska? Egy díjbirkózót?

Viola: Valkay bácsi ismeri a helyzetünket, Sanyikának nem szabad osztályt ismételni! Nem szabad…nem lehet….lehetetlen! Tud ez a kisfiú….a mi Sanyikánkkal? Fel fogja ébreszteni benne az ambíciót?

Valkay: Az ambíciót senkibe se lehet belepofozni. De ez a gyerek többet segíthet maguknak, mint egy egész tanári kar. Mihelyt megérti a maguk rendkívüli helyzetét…

Viola: Megbízom a tanár úr jóakaratában. Istenkém, legalább egy kicsit elegánsabb volna…

Valkay: Akkor nem ide járna Debrecenbe….

Bella: (Misinek) Óriási nagy ez a kollégium.

Misi: Óriási nagy kérem, mint valami vár, rengeteg kő, csak ott fenn látni az eget….

Bella: (nevet) Nagyon szép.

Orczy: (Tannenbaummal lesik a lányt.) Nagyon szép…

Viola: Hát igen…Bellácskám, beszélgettek?

Bella: Nagyon lelkes…

Viola: Aki tud lelkesedni, az tud lelkesíteni is, ugye tanár úr?

Valkay: Latinról van szó és ott tudni kell! No, de én most már…órám van….! Édespapát üdvözlöm, mama őméltóságának kézcsók. (Meghajol és indul)…Még hogy lelkesíteni! A zsivány keservit….! (El.)

Viola: Köszönöm szépen, tanár úr! Nagyon szépen köszönjük! (Misihez) Hát akkor….a tanár úr ajánlata alapján…(kezet nyújt) Lesz szíves? (Várja, hogy bemutatkozzon)

Misi: Igen…azaz….

Viola: És mikor tudna eljárni hozzánk?

Misi: Minden délután négyig tanítás van, kivéve szerdát és szombatot….

Bella: Épp szombat van.

Misi: Tényleg, épp szombat van. Félkettőkor ebéd, háromkor már ott lehetek. Mivel szombat van.

Viola: Hát akkor…úgyis sietnie kell az órára…

Misi: Nem, mert a Valkay tanár úr sose jön be félnél előbb, pedig kár, mert igen szép tárgyat tanít, földrajzot.

Viola: És maga melyik tárgyat szereti a legjobban?

Misi: Én mindet. Én kérem, valamennyit.

Bella: Édes kis fiú.

Misi: Igen.

Viola: (újra kezet nyújt) Hát akkor ma délután négy órakor, kedves…tanár úr…Volna szíves a nevét?

Misi: Nyilas Mihály, három bé. (Zavarban.) Mert van harmadik á is.

Viola: És ott is van egy Nyilas Mihály?

Misi: Nem kérem, az nincs több a világon, csak az édesapám, de az is Gábor…mint Bethlen…

Bella: Édes.

Misi: Igen…azaz….

Viola: Hajó utca öt.

Misi: Igen.

Bella: (kezet nyújt) De okvetlen!

Misi: De okvetlen! (Kezet nyújt, s mikor Belláék elmennek, még egy ideig úgy tartja – közben szól a “Szíves melegében” motívum.)

2.     kép

Az osztályban

(Fordul a színpad. Az osztályterem.)

Csicsó: (mint Viola) Hát akkor ma délután, kedves tanár úr…

Andrási: Igen, kisasszony!

Szegedi: (mint Bella) De okvetlen!

Tannenbaum: “Édes”!

Fiúk: (együtt karban) Édes! (Nagy röhögés, Misi most jött be)

Misi: (fülig piros) Hülyék.

Gimesi: Kit fogsz tanítani?

Misi: Doroghyt, a másodikból.

Gimesi: Doroghyt? Az teljesen hülye!

Sándor: Azért tanítja a Nyilas! (Röhögés)

Misi: Két forintot fizetnek!

Tannenbaum: Kettőt? Az kevés. Mi az a két forint? Amikor minden drágul…Mikor egy

festék öt krajcár…

Böszörményi: Pakkot is, tanítványt is?! A jó életbe!

Tannenbaum: Az a kisebbik lány, barátom!

Orczy: Bella kisasszonyt hagyd békén, jó?!

Böszörményi: (Misinek) Pakkot is, tanítványt is?! Mi?!

Gimesi: Irigykedsz, Böszi?

(Böszörményi félrehúzza Sándort.)

Böszörményi: Óra után felvisszük Nyilas pakkját a hálóba. Megnézzük mit kapott…

Sándor: Jó. Jó hecc…

Böszörményi: Meg is kóstoljuk…

Sándor: Még szép…

Csicsó: Fel! (Mindenki felpattan.) (Jön Valkay. Leül, előveszi az osztálykönyvet.)

Gimesi: (Misinek) Hány éves?

Misi: Ki?

Gimesi: A nő. A lány…na….

Orczy: Legalább tizenhat.

Gimesi: Az jó. Jó nagy.

Misi: Ne izéljetek.

Orczy: Szerelmes leszel! (röhögnek Gimesivel)

Böszörményi: (idáig készült) Tanár úr!

Valkay: (feleszmél) Hogyan?

Böszörményi: El tetszett téveszteni. Nem a tanár úrnak van órája, hanem a Bagoly tanár úrnak.

Valkay: Igen? Nincs órám? Hála Istennek. (Veszi a kalapját, botját.) Köszönöm édes fiam. (Kimegy)

Csicsó: (az óriási röhögés közben) Ebből mi lesz?!

Böszörményi: Milyen voltam, kisgyerekek? Na, milyen voltam?

Sándor: Marha jó. De ha ez rájön…

Orczy: Szegedy, hogy hívják Doroghyéknál a lányokat?

Szegedy: Az idősebb Viola, a fiatalabb Bella. A Török udvarol neki.

Orczy: A Török?

Szegedy: A Török János. Akit két éve csaptak ki a kollégiumból.

Csicsó: Te, ha ez a Valkay visszajön….!

Orczy: (Misinek, aki tankönyvébe merül). Misi! Misi!

Böszörményi: Ez olyan hecc, barátom, hogy még száz év múlva is emlegetni fogják! Elhitte, hogy nincs órája! A marha!

Misi: Az egy rendes ember!

Böszörményi: Persze, mert neked tanítványt szerzett…

Misi: Nem azért…

Gimesi: Pofátlanság volt!

Böszörményi: Micsoda?

Gimesi: Amit csináltál.

Böszörményi: Mi?! Mondd mégegyszer!

Gimesi: Pofátlanság!

Böszörményi: Üss meg, ha mersz! (Kap egyet.) Mégegyszer, ha mersz! (Kap még egyet, dulakodnak, de jön Valkay. Nagyon mérges.)

Valkay: Melyik mondta, hogy nincs órám?! (Mindenki lapul a helyén) Melyik szemtelen zsivány volt az?! Te, ott hátul… Gyere csak ki felelni!

Böszörményi: Én?

Valkay: Bizony, hogy te! Gyere ki!

Böszörményi: El fogok ájulni. Vigyetek ki!

Sándor: (élvezi) Még szép!

Böszörményi: Tanár úr, én olyan rosszul érzem magam.

Valkay: Azt elhiszem. Hogy kötnének fel a neved napján!

Sándor: Tanár úr…(mutogat Valkaynak)

Valkay: No mi az? Te is rosszul vagy?

Sándor: A nyakkendő…l

Valkay: Miféle nyakkendő?

Sándor: A tanár úré. Ki tetszik lógni a nyakkendője a tanár úrnak.

Valkay: Köszönöm fiam, köszönöm. (Igazgatja.) Nohát, mi volt feladva mára?

Böszörményi: Jaj tanár úr…én olyan beteg vagyok…(szédeleg)

Valkay: Leszel te még betegebb is, zsivány!

Böszörményi: Tanár úr kérem, én ….elájulok….(elájul)

Sándor: Tanár úr kérem, kivigyük?

Valkay: (Rájön, hogy a nyakkendőjének semmi baja.) Mit akarsz te a nyakkendőmmel, te silány?! Gyere csak ki! Két fiú kiviszi a zsivány barátodat, te pedig itt maradsz felelni! (Két fiú helyett négy ugrik, és miközben Böszörményit viszik, Sándor is kilóg. Valkay felnéz a naplóból.) Nahát…Hol az a szemtelen?

Csicsó: Kivitték. A tanár úr mondta, hogy …..

Valkay: A másikat kérdem, a keservit! A másik cégéres zsiványt!

Tannenbaum: Tanár úr kérem, az a helyzet, hogy ő is…

Valkay: Rosszul lett…értem én. Jól van, megértem. Valami járvány ez itt a harmadik bében. No nézzünk egy másikat a zsiványhadból….Míg mielőtt valamennyien lebetegednének…(nézi a naplót, izgalom) Még hogy rosszul vannak!....Ne lenne szükség arra a hitvány kis fizetésre. Itthagynám én ezeket, de milyen örömmel…Nézzük csak….Nyilas Mihály! (Misi ijedten fel.)

Orczy: Ne félj, Misi!

Gimesi: Gondolj a nőre! (Misi kimegy a táblához.)

Valkay: No mi volt feladva mára?

Misi: Franciaország hegy- és vízrajza.

Valkay: És mikor ilyen gyönyörűszép téma van a szőnyegen, ellopják az időt! No halljuk, milyen? Milyen ez a Franciaország?

Misi: Keleten inkább hegység, nyugaton síkság.

Valkay: És délen? Mi ott az a sötét maszat? (A térképre bök)

Misi: A Pirenéusok. 4529 négyzetkilométer terjedelmű hegyvonulat.

Valkay: Na és hol lehet átmenni a Pirenéusokon?

Misi: A roncevalleszi hágón. (Úgy mondja, ahogy írják. Valkay kijavítja.)

Valkay: Ronszö Vállé! Ronszö Vállé…már a neve is dalol…(zene indul) Milyen gyönyörű vidék! Gazdag és szép. Milyen isteni táj…Varázslatos ez a földi világ….minden ami csak létezik….

N°3. Az élet szép

Valkay:

Hűs forrás, dús liget, havas csúcs….oly ragyogó!

Csak képzeld el – és látod!

Tárd ki a fénynek lelked, hogy te is felfedezhesd,

Mind – e csodálatos világot!

Minden táj titkot rejt,

Ott hol élt már ember….

Átok vert és áldott sorsok!

Régvolt boldog ősök,

És nem csak fényes hősök,

Névtelen, békés, dolgos milliók…

Az élet szép, az élet minden!

Ha rangod, pénzed, semmid nincsen,

A legnagyobb kincs mégis csak tiéd!

Ösztön, vágy és képzelet, küld hogy lásd, hogy megismerd,

Azt mi értelemmel tölti meg a létezést!

A Föld csak néked őrzi titkát,

S ez végtelen nagy gazdagság,

Csak tudd és akard látni bűvét, varázsát!

Vár a messzi ismeretlen,

A tudás az, mi fölemel…

Várnak rád az új és új csodák!

Az élet szép, az élet minden!

S míg létezhet a földön ember,

A lánc mi egybeköt, nem hullhat szét!

Lesz út – lélektől lélekig,

Lesz kinek megtanítsd, világod titkait!

Az élet szép, az élet minden!

Mondhatják, hogy semmid nincsen,

A legnagyobb kincs örökké tiéd….!

(próza) Az óceánok….az őslények…a mamut….a sivatagi oroszlán…..és az ember…..Mikor is építették a piramisokat?

Misi: Négy-ötezer éve. A Nílus mellett, Egyipton földjén.

Valkay: És ott állnak még most is! Hirdetik az ember nagyságát….Mert a világ gyönyörű…..

(ének)

Mély barlang, vad dzsungel,

Folyó zúg, zord tenger…

Magányos őrtorony a parton…

Trópusi nap hevében,

Jéghegyek közt a télben,

Utat tör tehetség és szorgalom!

Minden sors új kezdet,

Remél és küzd az ember,

Keresné – hogy lenne boldog….

Teremtő lázban égve……

S hogy új kor szebb reménye,

Mint lámpás fénye, mindig felragyog...!

(Misi és a többi gyerek is vele énekel.)

Az élet szép, az élet minden!

Ha rangod, pénzed, semmid nincsen,

A legnagyobb kincs mégis csak tiéd!

Ösztön, vágy és képzelet,

Küld, hogy lásd, hogy megismerd,

Azt mi értelemmel tölti meg a létezést!

A Föld csak néked őrzi titkát,

S ez végtelen nagy gazdagság,

Csak tudd és akard látni bűvét, varázsát!

Vár a messzi ismeretlen,

A tudás az, mi fölemel…

Várnak rád új és új csodák!

Az élet szép, az élet minden!

S míg létezhet a földön ember,

A lánc mi egybeköt, nem hullhat szét!

Lesz út – lélektől lélekig,

Lesz kinek megtanítsd, világod titkait!

Az élet szép, az élet minden!

Mondhatják, hogy semmid nincsen,

A legnagyobb kincs örökké tiéd….!

Misi: (A dal után) Ez a legszebb, tanár úr, tanítani!

Valkay: Nem lehet vele pénzt keresni, fiam. (Indul) Kvem dii odere…Akit az istenek utálnak, tanítóvá teszik – ezt mondja Ovidiusz Názó.