A krónikás

(Kemény Gábor – Kocsák Tibor – Miklós Tibor)

Stefan Heym: Dávid király krónikája c. regénye alapján

(A rockopera zenei anyaga 1985-ben jelent meg dupla LP-n, a szövegkönyv a lemezen szereplő dalokat tartalmazza.)

Szereposztás:

Ethán: Makrai Pál

Eszter: Kováts Kriszta

Sém: Szolnoki Tibor

Simon: Sasvári Sándor

Lilith: Nagy Anikó

Salamon: Bardóczy Attila

Benája: Mikó István

Mikál hercegnő } Füsti Molnár Éva

Varázslónő

Főeunuch: Balogh Bodor Attila

Josafát

Saul szelleme } Csuha Lajos

Náthán: G. Szabó Sándor

Sádok: Meződi József

Joáb: Homonyik Sándor

Őrparancsnok: Usztics Mátyás

A Rockszínház produkciója

Ethán fohásza

ETHÁN:

Áldassék, Uram, a te neved, a mi istenünké,

Ki egynek bölcsességet adsz,

Másnak gazdagságot adsz,

A harmadiknak vitézséget adsz!

Én, az írástudó Ethán, a mai napon Salamon király udvarába jöttem,

Az ő parancsára.

Akár az elhajított kő, olyan az ember, Uram!

S nem tudja, mi cél felé röpíti a parittya…

Törekedhet-e másra, mint arra,

Hogy túléljék őt gondolatai,

Jelt adva a későbbi nemzedékeknek.

Segíts, Uram! Hallgasd meg a könyörgésemet!

Segíts, Uram! Hallgasd meg a könyörgésemet,

És terjeszd fölém védő karod

Jeruzsálem városában, Salamon udvarában!

Ünnepi kórus

KÓRUS:

Bástyánk, vezérünk, bölcs urunk, királyunk!

Hálát, köszöntést küld feléd a nép!

Hűség, dicsőség mind tiéd a földön!

Hősünk, reményünk, örökkön élj!

Ethán Salamon vezérkara előtt

ÍRNOK:

Az írástudó Ethán hívásodra megjelent.

FŐPAP:

Te volnál hát, mint mondják, országunk legbölcsebb fia!

ETHÁN:

Ki mondhatná el magáról vakmerőn, hogy bölcsebb a bölcsek bölcsénél,

Legbölcsebb urunknál, Salamonnál?

SALAMON:

Ügyesen forgatja a szót!

BENÁJA:

Dávid alatt és azóta is hallhattunk ilyesmit nem egyszer már,

Hol vannak most a jámbor hízelgők, önhitt dicsekvők, fennkölt pojácák?

SÁDOK:

Van, aki nem ért mást, csupán a fegyverek szavát!

Mások a puszta szót használják fegyverként!

JOSAFÁT:

Az Úr rendelte így!

ETHÁN:

Az Úr, ki meghallgatván Dávid imáját

Naggyá tette Salamont, Dávid fiát.

Áldassék hát, örökkön át!

MIND:

Áldassék hát, örökkön át!

Ethán Salamon előtt

SÁDOK:

Isten választotta népünket, Izrael népét.

Isten választotta népünkből Dávid királyt.

Dávid választotta Salamont utódjaként.

E hármas kiválasztás hitünk lesz örökké.

MIND:

Mert kell a rend! (sokszor)

NÁTHÁN:

Ha egy is cáfolható, hitelét veszti minden.

S hogy Dávid választott volt, vannak, kik vitatják még

Dávid mocskolói Salamon jogát is sértik.

Rendünk megzavarná utóbb e kétkedés.

MIND:

Mert kell a rend! (sokszor)

NÁTHÁN:

Kell egy egységes kép, ezt várja urunk, s az ország.

SÁDOK:

Dávid életéről ezért írat krónikát.

JOSAFÁT:

Tündöklő hatalmú Salamon királyunk boldogult emlékű atyjának,

Júda és Izrael egykori urának, Isai fiának, Dávidnak

Hősi és nagyszerű tetteiről,

Fényes és magasztos műveiről,

Jámbor és ájtatos életéről

Készülő átfogó, korszakos mű,

Az egyetlen hiteles, teljes és egységes, tévedést kizáró életrajz,

A pecséttel ellátott, igaz és mérvadó örök és végleges krónika

Alkotó munkáját támogató,

Törvényes jellegét biztosító,

Szövegét szüntelen ellenőrző

Állami bizottság tagjai:

Benája hadvezér, Sádok, a főpap, és jómagam, Josafát kancellár,

Náthán, a próféta, ketten az írnokok, s Ethán, az író, mint krónikás.

SALAMON:

Végre az embert lássuk, ne csak a legendát!

Én majd segítek, hogy te is tisztán láss!

Mindent használj fel, de jól vigyázz,

Mert sok a hamisság, a hitetlenség, az ellentmondás!

ETHÁN:

Uram, e megbízás túl fényes nekem!

Túl szép, hogy megkapnám ily érdemtelen!

Kevés, mi tőlem tellenék!

SALAMON:

Megható e példás szerénység!

BENÁJA:

Hadba vihetnénk a két kamasz fiad!

Sárba vethetnénk az ágyastársadat!

Holnap földet túrsz, vagy sziklát fúrsz, ha új parancsunk hív!

Ma nem kérünk mást: A krónikát írd!

ETHÁN:

Uram, ha nem volnék oly súlyos beteg,

Mit ér, ha megtört már, ha fáradt a test,

Munkám tán be sem végezném…

SALAMON:

Így beszél egy ifjú tehetség!

Rózsás arcod meghazudtol még!

NÁTHÁN:

S ha elfáradnál, gyógyír lesz elég! Hahahaha!

Ethán gondolatai

ETHÁN:

Ha nemet mondok, végem,

Ki sem léphetek innen,

De hogyha vállalom, amit kértek,

Akkor is reménytelen az út, mely előttem áll…

Dávid kezéhez vér tapadt,

Gyilkolt, de mégis ő volt az,

Aki nemzetet kovácsolt

Egy rakás nyomorult parasztból és kóbor pásztorból.

Salamon oly megfontolt, oly számító,

Tudom, nincs menekvés és nincs kibúvó.

A tét élet vagy halál,

De hogy éljek úgy, ha munkám hazugság?

De talán nem is lehet cél ma már,

Hogy Dávidot bűntelennek, szentnek hazudják!

A nép jövőjét szolgálná az el nem titkolt múlt,

A feltárt valóság, a kimondott és vállalt igazság!

Az embert láttatni és nem a legendát!

Ezt kérte tőlem Salamon, s ez jó!

Tán eljön most egy őszintébb, egy jobb világ,

Hol jogunkká lesz újra az igaz szó.

Hát ezért, ezért, ezért kellek én, és senki más!

Ó, igen, csak ezért, ezért leszek én a krónikás!

Értettem, Uram, legyek hát én a krónikás!

Utazunk!

ETHÁN:

Eszter! Fiúk! Lilith!

De jó, hogy együtt vártatok rám,

Áldott a béke, mely köztetek vár!

ESZTER:

Ethán, édes!

LILITH:

Mi volt, kedves?

ETHÁN:

A királytól kaptam megbízást!

Salamon terve nem csekélység,

Írjam meg Dávid történetét!

Minden tettét, ahogy történt,

Időszerű a teljes kép!

SÉM, SIMON:

A leckét jól tudjuk: Dávid, a csodakirály!

Jött, látott, s győzött, bármerre járt.

Csatákat nyert folyton, s pompás énekes volt…

A hitben talált támaszt,

Így ha ellensége támadt,

Az Úristen abból egy csapásra hullát csinált!

ETHÁN:

A tét sokkal nagyobb, izgalmasabb!

ESZTER:

Ethán! Miért vállaltad?!

ETHÁN:

Ne félts, Eszter, más lett minden,

Új idők járnak, higgy nekem!

A király végre rendet csinál

A fejekben is, ez fontos ma már!

Az idő sürget, már holnap reggel

Költöznünk kell, a munka vár!

SÉM, SIMON:

Apánk, ez oly pompás! Holnap utazunk hát!

Az út végén vár egy mesevilág.

Mintha csak álmodnánk, minden a fejére áll…

Más lesz minden holnap!

Vége a kölyökkornak!

Elindulunk végre, képzeletünk messzire száll…

Eszter és Ethán duettje

ESZTER:

Húsz évet életünkből szórjunk szét álmokért?

Ha tudnád, hogyha éreznéd, hogy mit jelent nekem,

Hogy mindazt, ami létemmé lett, el kell vesztenem…

Gondolj két szép fiunkra, szükségük van még rád,

Érzem azt, hogy vesztedbe indulsz, egy lépés, és nincs tovább.

ETHÁN:

Gondold csak el, már húsz éve aggódsz értem!

ESZTER:

Ó, csak maradnánk, itt nem les rád veszély!

ETHÁN:

Húsz éve már, hogy őrködsz a munkám csendjén!

ESZTER:

Nem bánom azt se már, hogy hálni máshoz térsz…

Mondd, hogy álom volt, mondd, hogy csak álom volt

Húsz esztendő, mely sáncot vont körénk!

Amit most eldobnál, az volt a boldogság,

Egyetlen percünk sincs, mit megtagadhatnék!

Miért szórjuk szét? Miért szórjuk szét? Ó, mondd, miért!

ETHÁN:

Ha tudnád, hogyha éreznéd, hogy mit jelent nekem

A hangyalét szűk börtönéből kitörni hirtelen!

Szolgálni azt, mi rendet hozhat, békét és tisztulást,

Az igazat írni, a homállyal vívni kemény, konok csatát…

Ó, ne hidd azt, hogy múltunk keresztüllépném!

ESZTER:

Sorsunk békéjét csak miattad féltem én!

ETHÁN:

Hisz tudom ma is, hogy párba verődni törvény.

EGYÜTT:

Légy hát most is az, ki mindenkor megért!

ETHÁN:

Az igaz szó jogát, a tudás birtokát itt elvesztette rég a nép.

Rajtam is áll talán, a múltból mennyit lát, ki utánunk jön, minden nemzedék.

Ez lett a sorsom… Ez lett a sorsod…

(Egyszerre):

ESZTER:

Mondd, hogy álom volt, mondd, hogy csak álom volt

Húsz esztendő, mely sáncot vont körénk!

Amit most eldobnál, az volt a boldogság,

Egyetlen percünk sincs, mit megtagadhatnék!

Miért szórjuk szét? Miért szórjuk szét? Ó, mondd, miért!

ETHÁN:

Az igaz szó jogát, a tudás birtokát itt elvesztette rég a nép.

Rajtam is áll talán, a múltból mennyit lát, ki utánunk jön, minden nemzedék.

Ez lett a sorsom… Ez lett a sorsod…