Hogy Juli�nak, s nem az Szerelemnek adta meg mag�t

1 Szerelem s Julia egym�s mellett �llva re�m szikr�znak vala,
Gerjeszt mind a kett�, mert mindenike l�, nagy mindenik hatalma:
Egyik sz�p szem�vel, m�sik nagy szen�vel erej�t r�m t�maszta.

2 Ily veszedelmemben a csal�rd Szerelem sz�p sz�val sz�la nekem:
Add meg, mond, magadat, hatalmomat l�tod, csak k�r, hogy v�sz ellenem,
Mert kezemben akadsz, vagy ugyan itt meghalsz; l�m, r�gen esmersz engem!

3 Nem adom magamot neked, meghidd, mondok, noha mindenekkel b�rsz,
De �m, ez kegyesnek holtig rabja leszek, mert te csak m�reggel �rsz
Azoknak fej�re, kik vannak kezedbe, kit csal�rdul hozz�d h�sz.

4 Ez kegyesnek legyen mind fejem s mind lelkem maga k�tyavety�je,
Sz�p szeme l�tt�ra cs�r�gjek vas�ba, legyek k�nszenved�je;
Csak �r�m mondani, hogy magamat k�tni l�t�m nagy szerelm�re.

5 Vid�m Juli�nak, kinek v�g volt�nak �, hogy �n akkoron h�k!
De kegyesnek tetsz�k, hogy kez�ben jut�k, s nem is tudtam, hogy oly sz�k
Az kegyes szerelmes, ki miatt vagyon m�r rajtam bonthatatlan ny�g.

6 Julia kez�ben, sz�rny� t�mlec�ben fejem mik�ppen esett,
�s hogy nem k�ny�r�l rajtam, ki-ki ebb�l k�nnyen �rtelmet vehet:
Az oly kegyetlent�l, ki szemeivel �l, az Isten �jjon mindent.