SZEMÉLYEK

AASE, özvegy parasztasszony
PEER GYNT, a fia
KÉT ÖREGASSZONY, gabonazsákkal
ASLAK, kovács
LAKODALMI VENDÉGEK, KONYHAMESTER, MUZSIKUS stb.
TELEPES HÁZASPÁR
SOLVEJG és a kis HELGA, leányaik
A HAEGSTADI PARASZTGAZDA
INGRID, a leánya
A VŐLEGÉNY és SZÜLEI
HÁROM ESZTENÁS LEÁNY
EGY ZÖLDRUHÁS NŐ
DOVRE APÓ
UDVARI MANÓ, TÖBB MÁS MANÓ
MANÓLEÁNYOK, MANÓFIÚK, NÉHÁNY BOSZORKÁNY
FÖLD SZELLEMEI, TÖRPÉK, KOBOLDOK stb.
EGY RÚT FIÚ, HANG A SÖTÉTBEN, MADÁRKIÁLTÁS
KARI, zsellérasszony
MISTER COTTON            |
MONSIEUR BALLON      |
VON EBERKOPF              |  utazó urak
TRUMPETERSTRAALE  |
TOLVAJ és ORGAZDÁJA
ANITRA, egy beduin főnök leánya
ARABOK, RABSZOLGANŐK, TÁNCOLÓ LEÁNYOK stb.
AZ ÉNEKLŐ MEMNON-SZOBOR, A NÉMA GIZEHI SZFINX
BEGRIFFENFELDT, tanár, dr. phil., a kairói bolondokházának igazgatója
HUHU, Malabár partvidéki nyelvújító
HUSSZEJN, egy keleti ország minisztere
FELLAH királymúmiával
TÖBB ŐRÜLT és FELÜGYELŐ
NORVÉG HAJÓSKAPITÁNY és LEGÉNYSÉGE
IDEGEN UTAS
PAP
HALOTTI GYÜLEKEZET
FALUSI BÍRÓ
A GOMBÖNTŐ
A SOVÁNY

A cselekmény a XIX. század elején kezdődik, s a század hatvanas éveiben végződik. Színhelyei: a Gudbrand völgye és hegyvilága, a marokkói tengerpart, a Szahara sivatag, a kairói bolondokháza, a tenger stb.

Első felvonás

Lombos fákkal borított hegyoldal Aase háza közelében. Zuhogó hegyi patak. Régi malom a túlsó parton.

Forró nyári nap.

Peer Gynt lefelé jön az ösvényen. Aase, az anyja, haragos szidással nyomon követi. Peer húszesztendős, erőskötésű legény, anyja kis termetű és törékeny.

AASE
Peer, hazudsz!

PEER GYNT
(megállás nélkül)
                            Én? Mért hazudjam?

AASE
Esküdj meg, hogy színigaz!

PEER GYNT
Mért esküdjem?

AASE
                   Akkor úgy van:
biztos már, hogy lóditasz.

PEER GYNT
(megáll)
Igaz volt s igaz marad!

AASE
(most szembekerül vele)
S mondd, nem szégyenled magad?
Hónapszámra odavan,
szénagyüjtő szép időben
szarvast űz a fjell-mezőben
s úgy jön vissza rongyosan -
s hol a puska, hol a vad?
S itt sem ismer nyelve féket:
édesanyjának bead
holmi rossz vadászmeséket! -
Hol leltél a bakra éppen?

PEER GYNT
A Gendintől balra.

AASE
(gúnyosan nevet)       Lám!

PEER GYNT
Arról fútt a szél, anyám;
s égerlombok rejtekében
jégkérges havat kapart:
zuzmót kutatott -

AASE
(mint előbb)          Az ám!

PEER GYNT
Lélegzet nélkül figyeltem
a csikorgó, furcsa zajt,
látszott szarva egyik ága.
Lassan kőről kőre hágva,
kúszva és meg nem neszelten
megpillantok ott, közelben
egy pompás, kövér bikát,
milyet szemed sose lát!

AASE
Isten őrizz!

PEER GYNT
                       Dörrenés!
És a szarva földre dobban.
Míg feláll, egy lendülés:
mint lovas hátára szöktem,
bal fülét jól megragadtam
s már-már késdöfést is adtam
tarkójának izgatottan; -
hej, elbődül most dühödten,
talpra ugrik s hátradobja
agancsának ágait,
elvesz késem és a tokja,
szarva csípőn megszorít,
lábikrámba vág keményen,
jobban vasfogó se mar,
s elszáguld, mint vad vihar
vélem, fenn a Gendin-élen!

AASE
(önkéntelenül)
Jézus!

PEER GYNT
         Gendin vad gerincét
ott fenn láttad-é, anyám?
Fél mérföldig fut talán
kaszapenge-keskenyen.
Jégpáncélja s kőfolyása
alján mély, havas helyen
sok komor tó csillogása
tűnik szembe mélysötéten
mindkét oldalt, el se hinnéd:
sok száz ölnyi messzeségben.
Utunk fenn a keskeny él -
és száguldunk, mint a szél.
Még ilyen lovon nem ültem!
Porzott a hó, sugaras
zápor hullt, ahol repültem.
Itt-ott egy-egy barna sas
szállt szédítő mély felett,
szirt és tó-katlan közében,
s piheként ellebegett.
Ott meg jég riant a mélyben,
hangja engem el sem érne;
csak a zajló víz manói
kezdtek táncolni s dalolni
szemnek s fülnek örömére.

AASE
(szédülve)
Istenem!

PEER GYNT
                    Most hirtelen
- kő mozdul ott egy helyen? -
fajdkakas hószárnya rebben,
csataráz, mert megriadt
rejtő sziklabolt alatt,
s száll - a baknak épp - ijedten.
Ez kivág, tehetne mást?
ugrik egyet, óriást,
arra, hol tátong a katlan!
(Aase megtántorodik, s megfogódzik egy fában.
Peer Gynt folytatja.)
Fenn sötét, beláthatatlan
fal s a poklok mélye lenn.
Átnyilallunk sűrü, zordon
ködökön, sirálycsoporton,
megrémülve szerteváltak,
s nagy vijjogva messze szálltak.
S míg zuhantunk így veszetten,
lenn egy foltot észrevettem:
bakom mellén volt ilyen.
Önmagunkról volt az ott jel,
csendes vízmélyből futott fel
tükörig vadul a tóban,
úgy, ahogy a bak velem
közeledett zuhanóban.

AASE
(levegő után kapkod)
Peer! Hagyd abba! - Istenem!

PEER GYNT
S bakja szirtnek, bakja habnak
most - egyszerre - összecsapnak.
Ott a víz loccsanva csobban,
s úszunk felcsapó habokban.
Addig, addig evickéltünk,
míg egy helyen partot értünk;
Bakom úszott, rajta lógtam; -
s itt vagyok most -

AASE
                        Hát a vad?

PEER GYNT
Most is ott ugrál s szalad;
(Ujjával pattint és sarkon fordul.)
hogyha rálelsz, fogd el ottan!

AASE
S nem tört el nyakad csigája?
Hátgerinced ép maradt?
Én Istenem, hála, hála,
visszahoztad fiamat! -
Bár szakadt nadrágja szára,
hagyjuk; gondoljunk magára
a veszélyre, mely reája
várt a vad szökés alatt -!
(Hirtelen elhallgat, s tátott szájjal, nagy szemet
meresztve néz fiára. Sokáig nem talál szavakat,
aztán egyszerre kitör.)
Ó, te ördög-malma, te!
minden szó gonosz hazugság!
Eseted más esete,
húszéves voltam, bizony,
amikor már tudva tudták.
Gudbrand Glesne ült bakon,
vele történt meg -!

PEER GYNT
                             S velem!
Mért ne esnék meg ma mással?

AASE
(epésen)
Régi mesét lóditással
cifrázol fel szertelen,
satnya testét sok helyen
feldíszíted csillogással.
Ez a tetted, semmi más,
minden csak vad látomás,
kifestetted barna sassal,
s annyi más irtózatossal,
szód elvett és tóditott,
s végül úgy elkábitott,
hogy amit rég ismerek,
ráismerni sem merek.

PEER GYNT
Hogyha igy más szólna, én
elpüfölném csúfosan!

AASE
(sírva)
Bár koporsóm fenekén
volnék, s földnek nyomna rögje!
Könny, panasz hiába van -
Peer, elvesztél, mindörökre!

PEER GYNT
Édes kisanyám, te jó,
amit szólsz, igaz a szó; -
csak légy újra víg -

AASE
                        Elég már!
Víg, mikor keserüség vár?
S íly disznó a gyermekem?
S özvegy szívemben ne égjen
a gyalázat és a szégyen -
így jutalmaz végzetem?
(Újból sírni kezd.)
Nagyapádnak szép korából
mi maradt ránk sok javából?
Véka pénz hová futott?
Mit vén Rasmus Gynt hagyott?
Lábat apádtól kapott -
szórta, mint a homokot,
földeket vett hét határban,
járt aranyozott batárban -
s hol van az, amit a vendég
téli lagzin tönkretett még,
ha poharát duhajodva
maga mögé hajitotta?

PEER GYNT
Hol van a tavalyi hó?

AASE
Elhallgass, te locsogó!
Nézd a házat! Ócska rongy van
szem helyett az ablakokban.
Dőlt kerítésünk leroppan,
jószágunk szélben, lucsokban,
rétünk, szántónk parlagon,
minden hónap foglalást hoz -

PEER GYNT
Vénasszonybeszéd! Unom!
Jósorsunk sokszor leáldoz,
ámde felkel újra s újra!

AASE
Sziksót lelsz, hol fű ujulna.
Te pedig, te nagy hamis,
büszke s ügyes vagy ma is,
mint mikor kérdezte régen
az a koppenhágai
pap: meg tudnád mondani
a neved? S dicsért: eszed nagy,
hercegeknél eszesebb vagy,
s édesapád örömében
szép lovat, szánt - sokat ért! -
adott fecsegésiért. -
Hej, víg élet járta benn!
Prépost, kapitány s velük még
hány ült itt, s evett-ivott,
míg majdnem megpukkadott!
Jó barát próbája: szükség.
S csendesség lesz hirtelen,
mihelyt "vékás Jon" nem átall
házalgatni batyujával.
(Megtörli kötényével a szemét.)
Nagyra nőttél, van erőd,
támogathatnád anyádat,
ezt a vén gyengélkedőt -
gondozd telkünket s a házat,
mentsd az örökségedet; -
(Újrakezdi a sírást.)
Isten ments, nem hasznom áltat,
bízni benned nem lehet!
Itthon hamuban napestig
csak kapirgálsz lusta kézzel,
és ha mulatságba mész el,
onnan minden lány menekszik.
Vad legényekkel verekszel,
s rám szégyent hozol csak ezzel -

PEER GYNT
(elmegy mellőle)
Hagyj nekem békét!

AASE
(követi)                     Tagadnád:
te voltál fő minapában
a lundei vad csatában,
hol a részeges dühödtek
veszett ebként verekedtek?
Nem te törted el a karját
Aslak kovácsnak, no, nem?
Vagy egy ujját - így csavarnád
el a dolgot, szemtelen?

PEER GYNT
Hát ilyent ki lóditott?

AASE
(hevesen)
Hallották ordítni attól.

PEER GYNT
(megdörzsöli a könyökét)
Én, én ordítottam ott.

AASE
Te?

PEER GYNT
        Mert engem vertek akkor.

AASE
Ki?

PEER GYNT
        Én Aslakról beszélek.

AASE
Pfuj, leköpnélek, te gyáva!
Ez a csapszék mákvirága,
ez a rongy, részeg dühében,
ez tudott megverni? Szégyen!
(Újra kezdi a sírást.)
Sokszor szégyelltem, hogy élek,
de nem volt még sohasem
ennél csúfabb szégyenem.
Hát ha páholt, kérdem én,
ütni nem voltál serény?

PEER GYNT
Én adtam, vagy Aslak adta:
mindenképpen sírsz miatta.
(Nevet.)
Légy nyugodt, anyám.

AASE
                             Te átok!
Új hazugság?

PEER GYNT
Most igen.
Abbahagyhatod sírásod; -
(Bal kezét ökölbe szorítja.)
nézd: fogó a bal kezem,
ebbe fogtam a kovácsot,
és verőmmel: jobb kezemmel -

AASE
Ó, te vad fickó! Ilyennel
kínozol, hogy eltemess!

PEER GYNT
Jobbra vagy te érdemes,
sok ezerszer jobbra, szépre,
édes, csúnya kisanyám,
bízzál bennem, igazán,
tisztel majd a falu népe,
várj, amíg nagyot teszek,
rendkívülit végezek!

AASE
(fitymálóan fújva)
Te?

PEER GYNT
    Ki tudhatná a sorsot?

AASE
Bár annyit tudnál, fiam,
hogy a nadrágodra foltot
vess, ha szakadt s híja van!

PEER GYNT
(tüzesen)
Én király, császár leszek, te!

AASE
Kis esze volt, s az is messze
elment, édes Istenem!

PEER GYNT
Az! Csak adj időt nekem!

AASE
Adj időt csak - példaszó -,
s herceg leszek, ragyogó.

PEER GYNT
Meglátod!

AASE
               Befogd a szád!
Őrület szállott ma rád. -
No de meg kell mondanom,
valamire csak vihetned,
ha nem hazugságra vetnéd
az eszed, te szélmalom.
Lásd, az a haegstadi lány
szívelt akkor, s megkapod,
ha te akkor akarod -

PEER GYNT
Gondolod?

AASE
              Az apja gyenge,
hogyha lánya szól neki,
bár makacs vén, enged egyre,
mindig Ingrid ül nyeregbe,
hova megy, ő követi,
dohog s botorkál megette.
(Ismét sírni kezd.)
Ó, te Peer, módos leány az -
jó család: úgy vélem én,
fiam, hogyha úgy akarnád,
párja lennél, vőlegény -
s tested nem ronggyal takarnád!

PEER GYNT
(hevesen)
Jöjj, igen lesz ott a válasz!

AASE
Hova?

PEER GYNT
          Haegstadba.

AASE
                        Szegény!
Ott ugyan már nincs remény.

PEER GYNT
Mért?

AASE
        Jaj, sírni volna kedvem,
eljátsztál időt s szerencsét -

PEER GYNT
Hogy?

AASE
(zokogva) Mig fenn a hegy gerincét
bakon jártad fellegekben,
Mads Moen megkérte ottan.

PEER GYNT
Mit? Ez a nők réme? Ez!

AASE
Elfogadta, férje lesz.

PEER GYNT
Várj meg itt, amíg befogtam - (Indul.)

AASE
Hagyd, badar szó ez nekem.
Holnap lesz az esküvője -

PEER GYNT
Nem baj: megelőzhetem!

AASE
Pfuj! Új gondunk lesz, te dőre,
s szégyen, gúny ezenfelül.

PEER GYNT
Ne félj. Minden sikerül.
(Kurjant egyet, és nevet.)
Hopp, anyám, nem kell szekér sem,
míg befognék, még lekésem.
(Felkapja az anyját magasra.)

AASE
Tégy le, Peer!

PEER GYNT
           Nem, nem! Karomban
viszlek most a lagzi-lakba!
(Belegázol a patakba.)

AASE
Segítség! Segíts kinomban,
Uram! Így fúlunk patakba.

PEER GYNT
Szebb halál vár énreám!

AASE
Hogyne: lógni fogsz a fán!
(Megcibálja a haját.)
Ó, te beste!

PEER GYNT
            Csendesen!
Megcsúszunk a sík fenéken.

AASE
Ó, szamár!

PEER GYNT
            Szád járhat éppen,
nem tehet kárt senkiben.
Így, no mindjárt túl vagyunk -

AASE
Tégy le!

PEER GYNT
             Hopp! Most utazunk.
Játszál Peert s bakot ma vélem, (Üget.)
én a bak, s te Peer leszel!

AASE
Jaj, már az eszem vesz el!

PEER GYNT
Túl vagyunk a víz-veszélyen; - (Partra lép.)
csókot kér a bak, amért
áthozott, egy csóknyi bért.

AASE
(pofon üti)
Itt a béred!

PEER GYNT
               Jaj, anyám!
A fuvarbér íly silány?

AASE
Tégy le!

PEER GYNT
          Majd a lagzi-lakban!
Szólj ott, jó vagy s jó eszű,
győzd meg majd a vént titokban,
hogy Mads Moen együgyű -

AASE
Tégy le!

PEER GYNT
       S azt is mondd, anyám,
Peer a talpig ember ám!

AASE
Számíthatsz rá biztosan!
Jól megfestelek, fiam,
meg elülről, s hátban is meg;
ördöngős, vad tetteidnek
elmondom egész sorát -

PEER GYNT
Úgy?

AASE
(dühösen rugdalódzik)
         És nem lesz vége-hossza,
míg a vén, mint egy gonoszra,
ebét nem uszítja rád!

PEER GYNT
Hm; hát magam megyek én el.

AASE
S én indulok, Peer, utánad!

PEER GYNT
Bölcs anyám, nem bírja lábad -

AASE
Nem? A kedvem oly veszett:
szirtet tudnék zúzni széjjel,
megrágnám a vaskövet!
Tégy le, Peer!

PEER GYNT
                   Ha megigéred -

AASE
Semmit! Átmegyek tevéled.
Tudják meg, ki vagy, tubám!

PEER GYNT
Nem jössz, itt fogsz várni rám.

AASE
Soha! Megyek, bármi érjen!

PEER GYNT
Nem mész.

AASE
              Mit csinálsz velem, te!

PEER GYNT
Itt ülsz a malomfedélen
(Felülteti a fedélre. Aase rikolt.)

AASE
Végy le!

PEER GYNT
             Hallgatsz gyermekedre?

AASE
Locsogsz!

PEER GYNT
Kérlek, bölcs anyám -

AASE
(utánahajít egy fűcsomót)
Végy le, Peer, de szaporán!

PEER GYNT
Nem merlek levenni. Én nem. (Közelebb lép.)
Ülj csak itt, vigyázva, szépen.
Csak ne rugdoss és ne bökjél,
fedélkövet meg ne lökjél, -
nehogy ott fenn még baj érjen;
lebukfencezhetsz.

AASE
                             Te dög!

PEER GYNT
Ne kapálj!

AASE
                 Váltott kölyök,
bár pusztultál volna el rég!

PEER GYNT
Pfuj, anyám!

AASE
                    Fiam, gyalázat!

PEER GYNT
Jobb: áldj meg, mig útrakelnék.
Megteszed?

AASE
               Meg, jó pofonnal,
bár nagy vagy, mint egy tulok.

PEER GYNT
Ég veled, már indulok!
Várj, anyám. Jövök azonnal.
(Elindul, de visszafordul, s ujját intő mozdulatra emeli.)
Ne ficánkolj, hé! Vigyázat! (Elmegy.)

AASE
Peer! - Megy! Ó, segíts, Uram!
Baklovas! Hazug kölyök!
Hallod? - Jaj, már messze van! (Kiált.)
Szédülök! Jaj, jaj, segitség!
(Két öregasszony jön le az úton a malom felé. A hátukon zsák.)

ELSŐ
Ki kiált?

AASE
                Én. Szédülök.

MÁSODIK
Aase! Ott fenn? Hogy lehet?

AASE
Nincsen benne köszönet; -
innen utam égbe visz még.

ELSŐ
Jó utat!

AASE
             Létrát! Az átok -!
Jaj, leszállnék. Peer, a gaz -

MÁSODIK
A fiad?

AASE
        Elmondja szátok;
láttátok, mit tett, igaz.

ELSŐ
Tanusítjuk.

AASE
                Vegyetek le;
Haegstadba mennék sietve -

MÁSODIK
Peer is ott van?

AASE
                   Még megéred:
Aslak bosszút áll teérted.
(Kezét tördelve.)
Istenem, erőd segítse,
nehogy életét veszítse!

ELSŐ
Van, ki sorsot biztosan lát?
Gondold ezt: a sorsa adta!

MÁSODIK
Eszét veszti! Emberek!
Ejvind, Anders! Jöjjetek!

FÉRFIHANG
No, mi baj?

MÁSODIK
                Peer Gynt az anyját
a malomfedélre rakta!

Bokros, hangavirágos magaslat. A háttérben, kerítés mögött, kocsiút. Peer Gynt lefelé jön egy  ösvényen, gyorsan a kerítés felé megy, megáll és messze néz, arra, amerre a vidék kitárul.

PEER GYNT
Ott van Haegstad. Mindjárt el is érem.
(Átteszi egyik lábát a kerítésen, majd meggondolja a dolgot.)
Egyedül van-e Ingrid? Nem remélem.
(Kezéből ernyőt formál szeme fölé, s úgy néz tova.)
Ajándékos nép, sűrű, tarka sereg. -
No, no. Jobb, ha innen visszatérek.
(Visszahúzza a lábát.)
Mind hát mögött pusmog, sziszereg,
s vigyorog, hogy forr benned a méreg.
(Odább megy a kerítéstől, s leveleket tép szórakozottan.)
Valami jó innivalót szeretnék.
Vagy lenni közöttük látatlan alak. -
Vagy nem ismert. No, jó szesz kellene csak,
csufolásra akkor ügyet se vetnék.
(Hirtelen szinte riadtan néz maga körül, majd a bokrok
közé rejtőzik. Többen jönnek: nászajándékhozók
ereszkednek le a lakodalmas ház felé.)

EGY FÉRFI
(folytatva a beszélgetést)
Az apja ivott, az anyja meg kolontos.

EGY ASSZONY
Csoda-é, ha most az a fickó is bolondos?
(Elhaladnak. Nemsokára Peer Gynt előjön, arca piros
a szégyentől, úgy néz utánuk.)

PEER GYNT
(halkan)
Rólam fecsegtek-e? (Kényszeredetten legyint.)
                              Mindegy, nem veszem föl!
Hiszen úgy sem foszthatnak meg az életemtől!
(Leveti magát a hangavirágos fűbe. A hátán fekszik,
két keze a feje alatt, úgy bámul fel a levegőbe.)
Különös felhő: lovas és paripa,
tisztán idelátszik a nyerge, a fékje. -
Seprűn banya száll lovagolva mögéje.
(Halkan nevet, szinte magában.)
Anyám. Kiabálja: pokol fia!
Hé, Peer!
(Lassan lecsukódik a szeme.)
          No, de most be szorongva félhet.
Legelül Peer Gynt, utána kiséret.
Aranypatkós a lova, s ezüstös az éke.
Ragyogó kardot fogott kesztyűs kezébe.
Köpönyegje szép selyem bélésű végig.
Deli szép vitézek mind, akik kisérik.
De egy sem ül a lován oly daliásan.
Egy sem csillog a sugárban oly csodásan.
A kerítésen túl ott áll a nép sereggel,
kalapot levéve bámul tisztelettel.
Nők bókolnak. Valamennyi fogja ésszel:
Peer Gynt császár megy ott sok ezer vitézzel.
Schillinget, márkát szór legelül ügetve,
kavicsokként dobja szét királyi kedve.
Ott gazdag lesz, aki szűken élt s szegényen.
Peer Gynt átkél a tengeren is merészen.
Az angol herceg a parton várva várja,
és Anglia valamennyi szép leánya.
S ahogy Peer Gynt a lován előre léptet,
feláll a császár, s fel a bárói kiséret.
S koronát emelve így szól ott a császár -

ASLAK, A KOVÁCS
(néhány emberhez, akikkel a kerítésen túl együtt halad)
Ni, a részeg disznó: Gynt-fia, Peer.

PEER GYNT
(félig felszökve)
A császár -!

A KOVÁCS
(a kerítéshez támaszkodik s rávigyorog)
                           Kelj fel, hé, siheder!

PEER GYNT
Az áldóját! A kovács! Te mit kivánsz?

A KOVÁCS
(a többiekhez)
Még tagjaiban a lundei tánc.

PEER GYNT
(felugrik)
Ha jót akarsz, menj!

A KOVÁCS
                    No, no. Légy nyugodt.
De felelj: a szél ide hogy hozott?
Hat hétig havason. Mi fogott? A varázs?

PEER GYNT
Hőstetteim. Ó, valamennyi csodás!

A KOVÁCS
(a többiek felé kacsint)
No, meséld!

PEER GYNT
           Nektek nem, te kovács.

A KOVÁCS
(rövid hallgatás után)
Haegstadba?

PEER GYNT
                   Nem.

A KOVÁCS
                           Pedig egy ideig
kedvelt az a lány - így emlegetik.

PEER GYNT
Te holló! Te!

A KOVÁCS
(kissé hátrálva) No, ne búsulj érte, Peer;
ha ma Ingrid megvet, van még nő, ezer -;
Jon Gynt fia nem marad árván!
Csak jöjj, van elég özvegy s kicsi bárány -

PEER GYNT
Menj a pokolba!

A KOVÁCS
                         Lesz, aki megszeret. -
Jó éjt! A menyasszonykát tisztelteted? -
(Nevetve, sugdosódva továbbmennek.)

PEER GYNT
(egy ideig utánuk néz, majd vállat vonva elfordul)
Az a haegstadi lány csak adja másnak
magát oda. - Mit bánom: akárkinek!
(Végignéz magán.)
Foltok, szenny éktelenítenek.
Bár volna egy takaros váltóruhám csak!
(Dobbant egyet.)
Ha ma egy böllérvágással ott
a lenézést tudnám szívükből kivetni!
(Hirtelen körülnéz.)
Mi volt az? Arra valaki kuncogott?
Hm. Úgy rémlett. - No de nincs ott senki.
Megyek anyámhoz.
(Megindul felfelé, de megint megáll,
s fülel a lakodalmi ház irányában.)
                             Kezdik a tánczenét is.
(Néz s hallgatódzik, lassan visszafordul;
a szeme ragyog; megdörzsöli a lába szárát.)
Nyüzsög a lány! Esik egy legényre hét is!
Ördög! Lemegyek! Pár perc, s elérem!
De anyám hogy fél most fenn a fedélen -
(Tekintetét megint lefelé húzza valami; ugrál és nevet.)
Ejhaj! Odalenn a halling járja!
Guttorm remekel, a húrja kacag!
A táncuk zúg, mint szirti patak.
S a lánysereg ékes cifra ruhája!
Ördög -! Lemegyek! Pár perc, s el is érem!
(Egy ugrással átveti magát a kerítésen s megindul
a lefelé vezető úton.)

Haegstadi udvar. A háttérben a lakóház. Sok-sok vendég. A pázsiton friss tánc járja. A muzsikus asztalon ül. A konyhamester az ajtóban áll. Szakácskodó nők jönnek-mennek az épületek között, itt-ott idősebb emberek ülnek beszélgetve.

EGY ASSZONY
(a gerendán ülő csoportba telepszik)
A menyasszony? Pityereg majd, lehet.
De ilyenkor így szokták a leányok.

A KONYHAMESTER
(egy másik csoportban)