Mártonyi   Zoltán

Utolsó csoportkép

   A színpadon egy liftfülke. A fülke mögötti tér sötétbe vész. A sötétbõl három férfi és egy nõalak tûnik elõ. Ibolya szikáran karcsú, tartása merev, öltözéke mesterkélten elegáns. Péter arányos alkatú, csintalan tekintetû, tétova mozgású úr, öltönyét mintha ráöntötték volna. Életmûvész. Gábor böhöm nagy málé ember. Viktor alacsony, kemény, határozott, könyörtelen mozgású férfi. Belépnek a liftbe. A lift elindul, azután egy rázkódással megáll. Csend, fél percig tartó mozdulatlanság.

IBOLYA (egyik lábáról a másikra áll néhányszor)
VIKTOR Pisilnie kell?
IBOLYA (merõen néz Viktorra) Nem bírom az egy helyben állást. Szinte fáj.
GÁBOR (négykézlábra ereszkedik) Kerti pad vagyok. Rajtam megpihenhet, ki megérdemli. Rajta, üljön rám bátran!
IBOLYA (nevet)
PÉTER (hátát a liftfülke falának veti, két kezét vízszintesen elõre nyújtja, lábait térdben hajlítva kezdi a törzsét a fal mentén lefelé csúsztatni, mígnem amolyan szék formát nem ölt az alakja.) És ha elered az esõ? Vagy beköszönt a tél? Csak nem akar odafagyni egy kerti padhoz, Ibolyka? Inkább válassza a karosszéket, üljön kandalló elé, engedjen a lángok csábításának! Üljön belém (zavartan), akarom mondani csüccsenjen rá, izé, szóval, hogy, na üljön le! Érti, nem?
IBOLYA (bíztató mosollyal Viktorra néz)
VIKTOR (mereng, majd hirtelen leveti térdig érõ felöltõjét és gáláns mozdulattal a földre teríti. Ibolyára néz és fejével a kabát felé int.)
IBOLYA (lefagy a mosoly az arcáról, kényszeredetten Gáborra ül) Köszönöm, Gábor! (hirtelen Viktorra néz) Hiába reménykedsz, soha nem fekszem le Neked! Soha!
VIKTOR (elneveti magát és lendületesen Ibolya mellé ül, keresztbe veti a lábait. Gábor nagyot nyög. Ibolya elképedten bámul Viktorra)
GÁBOR Mit csinálsz, te ördög? Szállj le, hallod?! Péter, intézkedj!
PÉTER (kiegyenesedik, tétován elõre lép, elõbb Viktorra, majd Viktor felöltõjére pillant)
GÁBOR (ingerülten ordít) Péter! Mire vársz?!
PÉTER (megvonja a vállát és Viktor felöltõjére heveredik)
VIKTOR (nevet)
IBOLYA (felpattan Gáborról, elõbb Péterre azután Viktorra néz, majd a közönség felé fordul.) Undorító!
GÁBOR (próbálja levetni Viktort a hátáról) Elintézlek, öreg, elintézlek!
VIKTOR (tanárosan) Örülj, ha még egyáltalán lábra tudsz állni! Ha engedünk lábra állni! (Péterhez) Mondtál valamit, Péter?
PÉTER Persze, persze. Mármint hogy ezt nem lehet szó nélkül hagyni, amit te csinálsz itt Viktor. De tényleg! (Gáborhoz) Ne aggódj Gábor, melletted fekszem, akarom mondani állok. Na, érted, hogy mit akarok mondani? Már meg is tettem a megfelelõ lépéseket. (hanyatt fekszik) Sakkban van tartva a pali. (felkönyököl, arcán ördögi mosollyal) Kabát nélkül - meztelen a király!

   A színpad lassan elsötétedik, a figurák homályba vesznek.