NEGYEDIK FELVONÁS 1. szín Templom belseje. Jön Don Pedro, Don Juan, Leonato, Ferenc barát, Claudio, Benedetto, Hero, Beatrice stb. LEONATO Kérlek, Ferenc atyám, csak röviden - pusztán a szertartás szövegét - a házastársi kötelezettségekről majd beszélhetsz nekik később. FERENC Azért járultál-e ide, gróf uram, hogy ezzel a hölggyel házasságot köss? CLAUDIO Nem. LEONATO "Hogy házasságra lépj" - így helyes. Mert a házasságot te kötöd meg, atyám. FERENC Azért járultál-e ide, leányasszony, hogy a gróf úrral házasságra lépj. HERO Igen. FERENC Ha bármelyikőtök tud olyan titkos akadályról, mely a házasság megkötése ellen szól: üdvösségetekre kérlek, el ne hallgassátok! CLAUDIO Tudsz-e ilyen akadályról, Hero? HERO Nem, uram. FERENC Tudsz-e ilyen akadályról, gróf uram? LEONATO Merészkedem felelni helyette: nem! CLAUDIO Mit nem merészelnek az emberek! Mit nem kockáztatnak! Mit nem tesznek napról napra, azt sem tudva, mit cselekszenek! BENEDETTO Mi ez? Vétó? Ezen csak nevetni lehet. Hahaha! CLAUDIO Állj félre most, barát! - Hadd kérdelek meg: Te, mint apa, jó szívvel, szabadon Hozzám adnád e szűzet, lányodat? LEONATO Oly szabadon, mint Isten adta nékem. CLAUDIO S méltó viszonzásul mit adhatok Ily drága, gazdag ajándék fejében? DON PEDRO Semmit, ha őt nem küldöd vissza néki. CLAUDIO Jó hercegem, nemes hálára oktatsz. - Tessék, vedd vissza lányod, Leonato! Barátodnak ne adj poshadt narancsot! Csak szín és máz a tisztesség a képén: Nézd, hogy pirul itt, mint egy szűz leány! Ó, hogy ravasz bűn mily fenséges és Komoly köntösbe burkolózhat el! Arcába szökkent vére nem bizonyság, Hogy tiszta, jó? Nem esküdnétek-e, Hogy hajadon leány? Pedig nem az! Már ismeri a páros ágy hevét! Nem szűzességtől: szégyentől pirul! LEONATO Mit mondasz, gróf?! CLAUDIO Azt, hogy nincs esküvő: Ne kössem lelkem címeres bujához! LEONATO Jó gróf, ha lányomat próbára téve, Ifjú szemérmét végül is legyőzted, És szűzessége meghódolt neked - CLAUDIO Tudom, mit mondanál! Ha őt lebírtam, Csak úgy ölelt engem, mint férjurát - Előre -, s így ez vétkét mentheti. Nem, Leonato! Még rossz szóval sem kísértettem őt, Csak illedelmes, gyöngéd szeretettel Vettem körül, mint testvér kishugát. HERO És én nem annak látszottam vajon? CLAUDIO Látszottál annak. Múljon már a látszat! Úgy tűnsz fel, mint a mennybolton Diána, Mint szűzi bimbó, mielőtt kifeslik - De ereidben lángolóbb a vér, Mint Vénuszé, vagy buja barmoké, Mikor nekivadulva bakzanak! HERO Rosszul van tán a gróf, hogy így beszél? LEONATO Jó herceg, mért nem szólsz? DON PEDRO Mit szóljak én? Eljátszottam becsületem, mikor Barátom egy rimával fűztem össze. LEONATO Jól hallok-e? Vagy mindezt álmodom? DON JUAN Jól hallasz, uram, és mindez való. BENEDETTO (félre) Ez volna esküvő? HERO "Való" - nagy Isten! CLAUDIO Én vagyok ez, ki itt áll, Leonato? S ez itt a herceg? S ez a herceg öccse? Ez Hero arca? S ez saját szemem? LEONATO Úgy van. De ezzel mit akarsz, uram? CLAUDIO Csak egy kérdést lányodnak hadd teszek föl. S te, mint az apja, gyengéd hatalommal Hass úgy reá, hogy igazat feleljen. LEONATO Úgy tégy, ha lányom vagy - parancsolom! HERO Isten, segíts, mindenki ellenem van! Miféle vallatóra fogtok itt? CLAUDIO Úgy vallj, hogy jó neved szégyent ne valljon. HERO Hero vagyok - mocskolhat jog szerint Akárki váddal? CLAUDIO Csak Hero maga. Hero jó hírét - Hero söpri el. Kivel beszéltél tegnap éjszaka Az ablakodból éjfél s egy között? Ha még leány vagy, erre válaszolj! HERO Azon az órán senkivel se szóltam. DON PEDRO Akkor nem vagy leány. - Jó Leonato, Sajnálom, meg kell tudnod ezt... Hitemre: Testvéröcsém, s a megcsalt gróf, s magam Hallottuk, láttuk, hogy múlt éjszaka Beszélt az ablakából egy latorral, S az a pimasz szégyentelen kimondta, Hogy már ezerszer jöttek össze titkon - Bünös találkozóra... DON JUAN Fúj, gyalázat! Nincs erre név, nincs erre szó, uram! A nyelv bemocskolódnék tőle, míg Kimondaná. - Sajnálom, szép kisasszony, Hogy így megtévelyedtél! CLAUDIO Ó, Hero!... hogy milyen Hero lehetnél, Ha testi szépségednek csak felét Szivedbe és lelkedbe írva látnám! Isten veled, te rongy, te gyönyörű, Te tiszta szenny, te szennyes tisztaság! Szemem szerelmes ablakát bezárom; Gyanú remegjen pillám függönyén is, Hogy szépséged csak gyötrelmemre váljék, S ne bűvölhessen meg többé soha! LEONATO Nincs itt egy tőr, hogy döfné át szivem?!... Hero elájul BEATRICE Mi lel, kuzin?... mi ez?... hisz összerogysz! DON JUAN Menjünk haza. Ez a leleplezés Sziven találta. Don Pedro, Don Juan és Claudio távozik BENEDETTO Hogy van a kisasszony? BEATRICE Jaj, félek, meghalt! - Bátyám, most segíts! Hero! Szólj, Hero! - Bátyám! - Benedetto! - LEONATO Sors, el ne vedd rólunk sújtó kezed! Halál a legszebb fátyol szégyenére - Kivánhatunk-e mást. BEATRICE Hero! Kuzin! FERENC Éledj, leányom! LEONATO Még reám tekintesz? FERENC Miért ne?... LEONATO "Miért ne?" Nem harsogja szégyenét A földkerekség? Tagadhatja-e Lány-vérrel írott botrány-krónikáját? - Ne élj, te Hero! Föl ne nyisd szemed! Ha azt hinném, hogy nem halsz gyors halált, S ujult erőd lebírja szégyened: Magam ragadnék fenyiteni fegyvert, S lecsapnék rád! - Fájt, hogy nincs több leányom? Lázadtam a fukar Természet ellen? - Jaj, egy is sok volt! Mért lett ez az egy is! Miért is volt a szemem fénye - ez? Fogadtam volna lányt örökbe inkább - Egy koldus sarját, ingyen kegyelemből! Ha azt mocskolná így bűn és gyalázat, Mondhatnám: "Egy csepp vére sem sajátom, Bitang ágyékból származott e szégyen!" De ő - enyém! Dicsértem őt, szerettem, S kérkedtem véle. Oly nagyon enyém volt, Hogy ennen lényem nem volt oly sajátom, Mint ő maga! S ő, ő hullt oly mocsokba, Hogy nincs a nagy tengerben annyi hab, Amennyi még egyszer tisztára mossa - S nincs annyi sója, hogy romlott husát Épen megóvja... BENEDETTO Csillapodj, uram! Én úgy ámulok - szóhoz sem jutok. BEATRICE Rágalmazzák hugom - lelkem reá! BENEDETTO A hálótársad volt, kisasszonyom? BEATRICE Múlt éjjel nem, de tegnap éjjelig Hálótársam volt egy éven keresztül. LEONATO Ez bizonyíték, újabb bizonyíték, Arra, mi úgyis vas-szilárdan állt! Vagy hazug tán e két herceg, s hazug Claudio, ki úgy szerette őt, Hogy foltját könnyel mosta volna le? Hagyjuk magára: meg kell halnia. FERENC Figyelj egy percre rám! Azért hallgattam oly soká, s azért Engedtem ily szabad folyást a sorsnak, Mert egyre a leányasszonyt figyeltem: Ezerszer is bibor festette arcát, S ismét ezerszer ártatlan szemérem Angyal-fehérrel űzte el a pírt, S oly perzselő tűz lobbant föl szemében, Hogy elhamvadt a hazug rágalom, Amit rászúrt a két úr. Mondj bolondnak, Ne bízz többé se stúdiumaimban, Se próbájukban, a tapasztalásban, Ne bízz koromban, tisztemben, hitemben: Ha nem ártatlanul sújtotta le A drága lányt egy gyilkos tévedés. LEONATO Atyám, az nem lehet. Látod magad: Még benne is van annyi becsület, Hogy nem terheli hamis esküvel Veszendő lelkét: ime, nem tagad! Mért próbálod hát őhelyette is Leplezni a mezítelen valót? FERENC Leányom, szólj: kivel vádoltak itt? HERO Az tudja, aki vádol: én magam nem, Ha van csak egy oly élő férfi is, Kit jobban ismerek, mint lánynak illik: Ne oldozzon fel irgalom! Atyám, Ha rám bizonyul az, hogy bárkivel Tilalmas órán volt társalkodásom, Vagy tegnap éjjel szóltam földi lénnyel; Ám sújtson átok, törvény, kínhalál! FERENC Szörnyű tévhitben élnek az urak. BENEDETTO Kettő közülük gáncstalan lovag. Ha ítéletük megtévedt ez egyszer: A fattyu Don Juannak műve lesz az, Ki mindig aljas terveket kohol. LEONATO Nem tudhatom. Ha igaz volt a vád: Kezemmel tépem szét a lányt. Ha nem: Megemlegeti a rágalmazó, Bármily nagy úr! Nem száradt még ki vérem, Nem ette úgy meg vénség agyvelőmet, Nem fosztott úgy ki balsors mindenemből, S nem szórta úgy szét jó barátaim, Hogy föl ne keljek ilyen sérelemre: Lesz itt erő e karban, ész e fejben, Lesz fegyver bőven és barát sereggel Hogy bosszut álljak! FERENC Csillapodj le most, S fogadd vezérül jó tanácsomat. A herceg holtnak gondolhatta lányod: Zárd hát el egy időre nagy titokban, | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
