A darab szereplõi:

Alonso, N�poly kir�lya
Sebastian, a fiv�re
Prospero, Mil�n� t�rv�nyes hercege
Antonio, a fiv�re, Mil�n� bitorl� hercege
Ferdin�nd, n�polyi kir�lyfi
Gonzalo, j�raval� �reg tan�csos
Adrian, }
Francisco    }urak
Caliban, vad �s form�tlan rabszolga
Trinculo, bolond
Stephano, r�szeges komornyik
Haj�skapit�ny, Korm�nyos, Matr�zok
Miranda, Prospero l�nya
Ariel, l�gi szellem
Iris,       }
Ceres,  }
Juno,     }
Nimf�k }
Arat�k  } szellemek �ltal megjelen�tve

Tov�bbi szellemek Prospero szolg�lat�ban

Sz�n. - A tenger, egy haj�val; k�sõbb egy sziget.

I. felvon�s

I. jelenet. - Egy haj�n a tengeren. D�rg�s �s vill�ml�s viharos zaja hallatszik. Bel�p k�tfelõl  egy Haj�skapit�ny �s egy Korm�nyos.

Haj�skapit�ny:       Korm�nyos!

Korm�nyos:             Itt vagyok, uram: mi j� h�re van?

Haj�skapit�ny:       Sz�lj r� a fi�kra: essetek neki szapor�n, vagy z�tonyra futunk: mozg�s, mozg�s.            [(Kimegy.)

Matr�zok be.

Korm�nyos:             Hejh�, kedvesk�im! vid�man, vid�man, kedvesk�im! f�rg�n, f�rg�n! Vonj�tok be a cs�csvitorl�t. Figyeljetek a kapit�ny s�pj�ra. F�jd, m�g meg nem pukkadsz, m�g van hely�nk![1]

Bel�pnek: Alonso,Sebastian, Antonio, Ferdin�nd, Gonzalo �s m�sok.

Alonso:                     J� korm�nyos, csak �vatosan. Hol a kapit�ny? Vez�nyeld az embereket.

Korm�nyos:             K�rem, maradjanak most odalent.

Antonio:                  Hol van a fõn�k, fick�?

Korm�nyos:             Nem hallja a hangj�t?[2] Csak nehez�tik a dolgunk: maradjanak a kabinjukban: beseg�tenek  a viharnak.

Gonzalo:                  Dehogyis, j�l van, nyugodj meg.

Korm�nyos:             Majd, ha a tenger is. Arr�bb! Aki f�nt b�mb�l, t�bb, mint egy kir�ly! A kabinba! Cs�nd! ne zavarjanak.

Gonzalo:                  J�, de gondolj r�, ki az utasod.

Korm�nyos:             Senki, akit jobban szeretn�k, mint saj�t magamat. Maga tan�csos: ha cs�ndet tud parancsolni ezeknek az elemeknek, �s azonnal b�k�t teremt, egy ujjal se ny�lunk a k�telekhez; �ljen a hatalm�val: ha nem k�pes r�, k�sz�nje meg, hogy eddig is �lt �s k�sz�lj�n f�l a kabinj�ban a szerencs�tlens�gre, ha az j�n el. - Vid�man, sz�vecsk�im! - El az utunkb�l, mondom.   [(Kimegy.)

Gonzalo:                  Megnyugtatott ez a fick�: nem viseli a fullad�s jel�t: �ppen akaszt�f�ra val� a k�pe. Tarts ki, Szerencse, am�g fel nem h�zt�k! A sorsa k�tele legyen a sodronyunk, mert a saj�tunk nem sokat �r! Ha nem arra sz�letett, hogy felh�zz�k, nyomorultul �ll az �gy�nk.         [(Kimennek.)

Visszaj�n a Korm�nyos. 

Korm�nyos:             Le a  fõ�rb�cot! f�rg�n!lejjebb, lejjebb! Hozz�tok le, megpr�b�ljuk a fõvitorl�val. (Ki�lt�s kint.) A franc ebbe a b�mb�l�sbe! ezek t�lord�tj�k a vihart �s a parancsaimat. -

Visszaj�n Sebastian, Antonio �s Gonzalo.

                                    M�r megint? mit csin�lnak itt? Adjuk f�l �s fulladjunk meg? El akarnak s�llyedni?

Sebastian:                Franc a torkodba, te �v�lt�zõ, istenk�roml�, pof�tlan kutya!

Korm�nyos:             Akkor dolgozzon maga.

Antonio:                  L�gni fogsz, te korcs! a kurva any�d, te szemtelen sz�jhõs, mi nem f�l�nk �gy a fullad�st�l, mint te.

Gonzalo:                  Garant�lom, hogy ez nem fog megfulladni; m�g ha a haj� nem is volna erõsebb egy di�h�jn�l, �s m�g ha olyan lukas volna is, mint egy b�d�s ribanc.

Korm�nyos:             Ford�tsd sz�lnek, sz�lnek! F�l k�t vitorl�t; tengernek megint; �llj sz�lbe.

                                    Matr�zok j�nnek be, vizesen.

 Matr�zok:              V�g�nk van! im�dkozzunk, im�dkozzunk! v�g�nk van!            [(Kimennek.)

Korm�nyos:             Musz�j lesz lent vacogni?

Gonzalo:                  Im�dkozik a kir�ly �s a herceg!
Na jobb lesz, ha mi is.

Sebastian:                El�g volt ebbõl.

 Antonio:                 R�szeg diszn�k kock�ztatj�k az �let�nket. -
Ez a nagysz�j�, - fulladj meg, fek�dj lent,
�s mosson t�z dag�ly!

Gonzalo:                  Ezt f�lk�tik m�g,
ha minden csepp v�z megfogadta is, hogy
t�tott sz�jjal nyeli el õt.

(Zavaros zaj kintrõl, -  "Kegyelem!" - "Els�llyed�nk!" - "Asszony, fiaim, Isten veletek!" - �g veled, testv�r!" - "Els�llyed�nk!" -

Antonio:                  S�llyedj�nk a kir�llyal.      [(Kimegy.)

Sebastian:                B�cs�zzunk el tõle.             [(Kimegy.)

Gonzalo:                  Na most adn�k ezer hekt�r f�ldet egy hold sz�razf�ld�rt; legyen gazos, legyen gyomos, ak�rmilyen. De f�nt eld�ntetett! B�r ink�bb haln�k sz�razabb hal�lt.            [(Kimegy.)

 II. jelenet. Prospero barlangja elõtt.

Bel�p Prospero �s Miranda.

Miranda:                 Mûv�szeteddel, ap�m, f�lkavartad
a vad vizeket. Csillap�tsd le õket.
Bûzlõ szurok z�dulna m�r le f�ntrõl,
de a tenger az �gig f�ldagadva
kioltja a t�zet. �! Hogy szenvedtem,
l�tva szenvedni õket: b�tor b�rka,
rajta nyilv�n n�h�ny nemes teremtm�ny,
t�rt darabokra. �! Az a ki�lt�s
sz�vemen z�rgetett. Mind odavesztek.
Voln�k valamif�le isten, �n a
tengert s�llyeszten�m ink�bb a f�ldbe,
mintsem elnyelje ezt a j� haj�t �s
terh�t, a lelkeket.

Prospero:                 Szedd �ssze magad:
v�ge a r�m�letnek. Sz�nakoz� sz�vednek
mondd meg, nincs semmi baj.

Miranda:                 �, sz�rnyû nap!

Prospero:                 Nincs baj.
Nem tettem semmit �s azt is csak �rted.
�rted, egyetlenem! �rted, kisl�nyom!
Te nem tudod, ki vagy. Azt sem tudod,
�n honnan j�ttem. Sem, hogy t�bb vagyok,
mint Prospero, egy barlang nagyura,
a te dr�ga ap�d.

Miranda:                 Hogy t�bbet tudjak,
nem is gondoltam r� soha.

Prospero:                 Ez�ttal
t�bbet kell k�z�ln�m veled. Seg�ts,
kapcsold le var�zsk�nt�s�met. - �gy:
           [Leteszi a k�peny�t.
ott v�rj, var�zs. - T�r�ld le k�nnyed. �gy ni.
A sz�rnyû l�tv�nyt, a haj�t�r�st,
mely sz�vedben nemes sz�nalmat �breszt,
mûv�szetemmel �gy rendeztem �n,
biztons�gosan, hogy egyetlen l�lek -
nem, egy hajsz�lnyi k�r sem �rt ott senkit,
egy teremtm�nyt sem azon a haj�n,
amit jajszavak k�zt s�llyedni l�tt�l.
�lj le; t�bbet kell tudnod.

Miranda:                 Gyakran kezdted
mondani, ki vagyok, de f�lbehagytad,
hagyt�l rem�nytelen�l faggat�zni,
hogy azt mondd: "M�g nem."

Prospero:                 Most itt az idõ.
A perc is k�ri: nyisd ki f�ledet;
fogadj sz�t, figyelj. F�l tudod id�zni,
hogy e barlang elõtt hogy �s hol �lt�nk?
Nem hinn�m, hogy tudn�d, m�g alig volt�l
h�rom �ves.

Miranda:                 De uram, f�l tudom.

Prospero:                 Mire eml�kszel? H�zra? Vagy szem�lyre?
B�rmire is, mondd el, hogy mi maradt
meg az eml�keidben.

Miranda:                 Messze van;
�s ink�bb �lom ez, mintsem bizonys�g,
amit az eml�kezet igazol.
N�gy-�t nõ is vigy�zott r�m, ugye?

Prospero:                 �gy van, Miranda, �s t�bb is. De hogyhogy
�gy eml�kszel r�? Mit l�tsz m�g, mi m�st
az idõ s�t�t szakad�ka m�ly�n?
Ha eml�kszel, hogy mi volt azelõtt,
eml�kezhetsz, hogy j�tt�nk ide.

Miranda:                 Nem.

Prospero:                 Miranda, ennek m�r tizenk�t �ve,
ap�d Mil�n� hercege volt �s
hatalmas volt.

Miranda:                 Nem te vagy az ap�m?

Prospero:                 Any�d er�nyes volt, õ mondta, hogy
az �n l�nyom vagy; �s a te ap�d
Mil�n� hercege volt, egyszem l�nya
hercegnõ - �s nem kevesebb.

Miranda:                 Egek!
Milyen aljass�g kergetett ide?
Vagy �pp szerencse?

Prospero:                 Mindkettõ, kisl�nyom:
onnan aljass�g kergetett, ide
�ld�s seg�tett.

Miranda:                 V�rzik a sz�vem,
milyen k�nokat �llsz ki most miattam,
eml�keim miatt.[3] K�rlek, tov�bb.

Prospero:                 �cs�m, a nagyb�ty�d, Antonio, -
k�rlek, nagyon figyelj, - hogy �pp egy testv�r
�ruljon el! - akit �n teut�nad
a legjobban szerettem, �s kez�be
tettem orsz�gom dolg�t; amely akkor
elsõ volt a hercegs�gek k�z�tt,
�s �n elsõ fejedelem; tiszteltek
rangom�rt �s titkos tud�som�rt,
mint senki m�st; s mert ez volt minden gondom,
a korm�nyz�s �gy�t �cs�mre b�ztam,
idegen lettem orsz�gomban, csak a
titkos tanok vonzottak. Hamis b�ty�d -
figyelsz m�g r�m?

Miranda:                 Igen, uram, nagyon.

Prospero:                 Kitanulva, mikor mit kell megadni
vagy megtagadni, kit seg�teni,
kit visszametszeni, mind �gyesen
lecser�lte teremtm�nyeimet,
vagy �tform�lta; �s mert kulcsa volt
hivatalnokhoz, hivatalhoz, minden
sz�vet saj�t f�l�hez hangolt; õ lett
a folyond�r hercegi t�rzsemen,
�s sz�vta az erõmet. - Nem figyelsz.

Miranda:                 �, j� uram! Dehogynem.

Prospero:                 Figyelj, k�rlek.
F�ldi c�lokat feledve, szob�mba
z�rk�ztam �s csak mûveltem az elm�m,
visszavonults�gomban t�lbecs�ltem
n�pszerûs�gemet, hamis �cs�mben
gonoszs�got �bresztettem; bizalmam,
mint j� sz�lõ, nemzette benne �ppen
ellent�t�t, akkora hamiss�got,
mint bizalmam volt; �s nem volt hat�ra
ennek a bizalomnak. �gy lett �r
nem csak �sszes j�vedelmem f�l�tt,
de hatalmam m�s haszn�n is - pont �gy, mint
aki az igazs�got sz�nezi,
s bûn�ss� t�ve eml�kezet�t,
elhiszi, amit hazudik, - elhitte
õ is, hogy õ a herceg; hisz helyettem
viselte a hatalom jeleit,
s minden elõjog�t: - Amb�ci�ja �gy nõtt, -
Hallasz?

Miranda:                 Egy s�ket meggy�gyulna ettõl.

Prospero:                 Hogy ne legyen fal a szerep k�z�tt,
�s aki j�tssza, Mil�n� ura
akar lenni. Engem, szeg�nyt, kinek
k�nyvt�ram hercegs�g volt: f�ldi uralkod�sra
alkalmatlannak hisz; sz�vetkezik, -
�gy v�gyik a tr�nra, - a n�polyi kir�llyal,
megh�dol �s ad�t fizet neki;
koron�j�nak hûb�rese lesz,
s a b�szke hercegs�g - szeg�ny Mil�n�! -
m�ltatlan megal�zkodik.

Miranda:                 Egek!

Prospero:                 Vedd az �r�t �s amit tett; �s mondd meg,
testv�r-e az ilyen.

Miranda:                 Bûn volna, ha
nagyany�mr�l gondoln�k b�rmi cs�fat:
sz�lt m�r j� �l rossz magzatot.

Prospero:                 Az �ra:
N�poly kir�lya, r�gi ellens�gem,
meghallgatja �cs�m javaslat�t;
teh�t, hogy a h�dol�s�rt cser�be
�s nem tudom, mennyi hûb�rad��rt,
elûz engem �s a csal�domat
a hercegs�gbõl �s a sz�p Mil�n�t
minden ranggal �cs�mnek adja: erre
�rul�kat gyûjt�ttek, �s egy terv�k
szolg�l� �jszak�n Antonio megnyitotta
Mil�n� kapuit; �s a vaks�t�tben
c�lja zsoldosai elûztek onnan
engem �s s�r� magadat.

Miranda:                 De sz�rnyû!
S mert nem eml�kszem, hogyan s�rtam akkor,
most mindj�rt �jra s�rok; amit mondasz,
facsarja a szemem.

Prospero:                 Hallgasd tov�bb.
S akkor eljutunk mostani �gy�nkh�z,
amely n�lk�l hely�nval� sem volna
besz�lni minderrõl.

Miranda:                 Vajon mi�rt nem
puszt�tottak el minket?

Prospero:                 Jogos k�rd�s.
A mes�m s�gta. Kedves, azt nem mert�k.
Annyira szeretett a n�p. Sem ilyen
v�res jelet hagyni az �gy�k�n; de
halv�nyabb sz�nnel festik gonosz c�ljuk.
R�viden, egy b�rk�ra vittek, ment�nk
n�h�ny m�rf�ldet; ott azt�n egy �cska
cs�nakban v�zre tettek,  sem k�t�l,
sem �rb�c, sem vitorla; j� �szt�nnel
elhagyt�k m�r a patk�nyok is;  k�rben
a tenger harsogott; s�rjunk a v�znek,
s�hajtsunk  a sz�lnek, mely rosszul sajn�lt,
mert visszas�hajtott.

Miranda:                 Mekkora gond
lehettem neked!

Prospero:                 �, egy kerub, egy
õrzõangyal volt�l! R�m mosolyogt�l,
�gi erõt cs�p�gtett�l bel�m,
�n s�s k�nnyekkel locsoltam a tengert,
ny�gve terhem alatt; te �lesztetted
�jj� az erõmet, hogy elviseljem,
aminek j�nni kell.

Miranda:                 Hogy �rt�nk partot?

Prospero:                 Az isteni Gondvisel�s seg�tett.
Volt egy kev�s �lelm�nk �s viz�nk.
Egy nemes n�polyi �r, Gonzalo,
j�lelkûs�gbõl - õ volt kijel�lve
v�grehajt�nak - adta ezt nek�nk.
Gazdag ruh�t is, v�szont, egyebet,
mik az�ta sokat ki�lltak; sõt, mert
tudta, hogy rajongok a k�nyvek�rt,
saj�t k�nyvt�ram n�h�ny sz�p darabj�t,
melyek tr�nomn�l t�bbet �rnek.

Miranda:                 B�rcsak
l�thatn�m azt az embert!

Prospero:                 Most f�l�llok: -
           [�jra f�lveszi k�peny�t.
Maradj, halld meg tengeri utunk v�g�t.
Meg�rkezt�nk a szigetre; ahol
tõlem, tan�t�dt�l te t�bbet kapt�l,
mint m�s hercegnõk, kiknek hi�bb �r�k
jutnak �s n�lam l�h�bb oktat�k.

Miranda:                 H�l�lja meg neked az �g! De k�rlek, -
mert ez m�g mindig b�nt, - mi�rt kavartad
ezt a vihart?

Prospero:                 Most el�g ennyit tudnod.
V�letlen�l a j�s�gos Szerencse,
ma dr�ga �rnõm, ellens�geim
partunkra hozta; �n elõre l�ttam,
hogy zenitem egy j�indulat�
csillagon f�gg; �s ha ennek hat�s�t
ki nem haszn�lom, ezut�n szerencs�m
m�r csak apadna. T�bb k�rd�st ne t�gy f�l;
el�lmosodt�l; ez j� b�dulat,
engedj neki; - nem v�laszthatsz, tudom. -
           [Miranda alszik.
Gyere, szolg�m, gyere! Most k�sz vagyok.
Siess, Ariel; gyere!

Bel�p Ariel.

Ariel:                        �dv�z l�gy, nagy mester, szigor� �r!
J�v�k, hogy k�v�ns�god teljes�tsem;
rep�lni, �szni, tûzbe menni, g�nd�r
felhõn nyargalni: parancsodra �ll
Ariel �s amije van.

Prospero:                 Te szellem,
a vihart parancsom szerint kavartad?

Ariel:                        Mindent szavad