HARMADIK FELVONÁS 1. szín A kertben. Jön Hero, Margaréta és Ursula HERO Jó Margaréta, fuss csak a szobába: Ott benn leled Beatricét, amint Beszél a herceggel s Claudióval... Súgd a fülébe, hogy mi Ursulával A kertben egyre-másra emlegetjük... Mondd, hogy kihallgattál, s vedd rá, hogy ő is Lapuljon meg a lugas bokra közt, Ott, hol a napon érett sűrü lonc Kizárja a napot, mint nagyranőtt Kegyenc, ki képes tápláló urát Kitúrni... Ott lessen Beatricénk És hallgatózzon! Ez a megbizásod: Végezd el fürgén, s hagyj magunkra, kérlek! MARGARÉTA Azonnal ideküldöm, ezt igérem! (Elsiet) HERO Nos, Ursula, ha Beatrice jön, Mi föl-le járunk a lugas során, S egyetlenegy témánk lesz: Benedetto! Ha csak kiejtem a nevét, dicsérd úgy, Ahogy még ember meg nem érdemelte. Én újságolom majd, hogy Benedetto Beatricéért lángban ég. Olyan Fortélyos a kis Cupido nyila, Hogy fülön át - sziven talál! Beatrice hátul jön Gyerünk! Nézd, Beatrice surran, mint a bíbic: A földre kushad, úgy fülel szavunkra! URSULA Így jó halászni: nézni, hogy halunk Arany uszonnyal szánt ezüst habot, S ravasz csalira boldogan harap! Beatricére most vessük ki horgunk, Amíg a sűrü rejtekén lopakszik! Percig se aggódj: szerepem tudom. HERO Közel huzódjunk hozzá, hogy fülével Finom csalinkból semmit el ne vesszen! Közelebb húzódnak a bozóthoz Nem, Ursulám, nagyon kevély leány ő, Jól ismerem: vad és szilaj szivű, Akár a szirti sólyom. URSULA S Benedetto Beatricébe csakugyan szerelmes? HERO A herceg mondja, s vőlegényem is. URSULA S kérték, hogy erről szólj Beatricének? HERO Kértek, hogy közbejárjak. Azt feleltem: Ha Benedettónak barátai, Beszéljék rá, hogy küzdjön vágya ellen, S Beatricének semmiképp se szóljon. URSULA S mért mondtad ezt? Hát az a jó nemes Tán nem méltó a boldogságos ágyra, Amin Beatricénk nyugtatja testét? HERO Ó, Ámor isten! Hogyne volna méltó! Jobban megérdemelné bárkinél. De nem termett még keményebb dió A mi vadóc Beatricénk szivénél. Gúny és kevélység szikrázik szemében: Mindent lenéz, amerre néz. Feszít Saját eszével, s bárki mást lefitymál. Szeretni nem tud, sőt még arra sem Képes, hogy érzést jó szívvel fogadjon: Csak önmagát imádja. URSULA Úgy van, úgy! Az úrfi vágyát jobb, ha meg se tudja: Csak gúnyolódna rajta, annyi szent. HERO Jól mondod ezt, mert nincs oly férfiember - Bármíly nemes, tudós, ifjú, kiváló -, Akit ki nem csufol... Ha szőke fürtű, Azt mondja: inkább húgává fogadná; Ha barna: azt, hogy Természet-anyánk Pojácát pingált, s ejtett egy pacát. A szálas néki égimeszelő; Az apró meg csak kimustrált dugó; A jó társalgó: pörge szélkelep; A hallgatag meg: nehézkes fatuskó. Így minden jót a visszájára fordít:; Nem tisztel semmi virtust, érdemet. URSULA Ilyen csipősség nem ajánlatos. HERO Nem, nem ajánlatos egy lány, ha oly Makacs, makrancos, mint Beatrice. De ki mer szólni néki? Hisz ha szólnék, Gúnnyal nyilazna, tréfával ledöfne, S kacagna, míg belé nem pusztulok. Eméssze hát meg lángja Benedettót, És sóhajokban füstölögjön el: Jobb halni bútól, mint gúnytól sebezve... Nincs rosszabb, mint ha csiklandással ölnek! URSULA Beatricének kéne szólni mégis. HERO Nem, inkább Benedettóhoz megyek, S tanácsolom, hogy lángját fojtsa el. Sőt holmi kis rágalmat kitalálok, Hogy kuzinomtól kedvét elvegyem. Nem is hinnéd, egy rossz szó míly hatásos! URSULA Jaj, ezzel mégse bántsd meg kuzinod! Amilyen ritka jó eszű leány, Nem fog talán meggondolatlanul Kikosarazni egy ilyen kiváló Nemes vitézt, mint signor Benedetto! HERO Az első féri ő Itáliában - Kivéve persze drága Claudiómat! URSULA Már meg ne haragudj, kisasszonyom, Kimondom, hogy egész Itáliában Tartásra, észre, jó vitézi hírre Signor Benedettónak párja nincs. HERO Valóban, jő nevének híre van. URSULA S ő rászolgált, mielőtt híre kelt! - Kisasszonyom, mikor is esküszöl? HERO Hát holnap reggel! Jöjj csak, jöjj velem: Majd megnézed ruháim, s adsz tanácsot, Melyik való leginkább esküvőre! URSULA (halkan) Már lépre ment ! Megvan, kisasszonyom! HERO Ha megvan: Ámoré a diadal. Kit nyíllal ejt el, kit csapdába csal. Hero és Ursula távozik, Beatrice előlép BEATRICE Lehetséges ez? - Jaj, fülem hogy ég! - Vadság, kevélység szárad lelkemen?... Pokolra gőg és szűzi büszkeség, Zászlótok alatt nem vár győzelem! Jöjj, Benedetto, szerelmem tied! Szilaj szivem kezessé szoktatom. Ha te szeretsz, én kedvesed leszek: Szent lánc köt össze majd egy szép napon. Méltó vagy rája, mondják - s én magam Hitet teszek szavukra boldogan! (El) 2. szín Leonato házában. Jön Don Pedro, Claudio, Benedetto és Leonato DON PEDRO Kivárom, míg meglesz az esküvőd, azután indulok Aragóniába. CLAUDIO Elkísérlek én is, uram, ha megengeded. DON PEDRO Nem, nem, attól házasságod kelő napja mindjárt felhőbe is borulna: mintha egy gyermeknek megmutatnák új ruháját, de megtiltanák, hogy fölvegye! Csak Benedettót merném kérni, hogy velem tartson, mert ő aztán tetőtől talpig csupa jókedv. Kétszer-háromszor is elvágta már Cupido íjján a húrt, úgy, hogy az a kis gazember őrá már nem mer nyilazni. Olyan érces a szíve, mint a harang, s a nyelve - valóságos harangnyelv. Ami a szívében lakik, azt hirdeti a nyelve is. BENEDETTO Uraim, nem vagyok én már a régi. LEONATO Én is azt mondom. Úgy látom, megkomolyodtál. CLAUDIO Remélem, szerelmes. DON PEDRO Ördög vinné a mihasznát! Nincs őbenne egy csöpp jó vér se: nem fog rajta a szerelem. Ha búsul: csak az a baja, hogy üres a zsebe. BENEDETTO A fogam fáj. DON PEDRO Húzasd ki! BENEDETTO Inkább felkötni kell, ha fáj. CLAUDIO Vagy inkább téged felkötni, hogy ne fájjon. DON PEDRO Eh, hogy lehet sóhajtozni holmi fogfájás miatt! LEONATO Egy kis dagadtság, egy kis szuvasság - mi az? BENEDETTO Persze, férfiasan elviseljük a fájdalmat - míg más érzi. CLAUDIO Azt mondom, mégiscsak szerelmes. DON PEDRO Semmi jele rajta efféle hóbortnak... legföljebb divathóbortnak. Ma hollandusnak öltözik, holnap franciának... Vagy két országnak egyszerre hódol: övön alul német - csupa merő bugyogó -, övön felül spanyol - mellényt a világért se hord! Bolondságok szerelmese, de nem szerelem bolondja - ahogy ti hiszitek. CLAUDIO Ha ez nem habarodott bele valami nőbe - akkor én többet nem hiszek áruló jeleknek. Minden reggel megkeféli a kalapját - mit jelent ez? DON PEDRO Látta valaki a borbélynál? CLAUDIO Nem, de a borbély legényét látta valaki nála. Orcájának bozontos díszével azóta már labdát tömnek. LEONATO Szavamra, így szakáll nélkül fiatalabbnak látszik. DON PEDRO Pézsmával is keni magát. Nem szimatolsz ebből valamit? CLAUDIO Csak azt, hogy a bódító ifjú - szerelmes. DON PEDRO Legfőbb jele ennek - a melankólia. CLAUDIO Hát az orca-kence... az mikor volt szokása? DON PEDRO Meg az arcfestés! Hallom, mit suttognak erről. CLAUDIO S mivé lett játszi szelleme? Mint a lant húrja, ha megereszkedik. DON PEDRO Igen, ezek baljós jelek - mondd ki, mondd ki, hogy szerelmes! CLAUDIO Én azt is tudom, ki szerelmes őbele, DON PEDRO Azt én is szeretném tudni. Fogadni mernék, olyan nő, aki nem ismeri. CLAUDIO De ismeri, minden hibájával együtt - mégis meghal érte. DON PEDRO Akkor azt vagy kiterítik, vagy leterítik. BENEDETTO A fogfájáson mindez nem segít. Bátyámuram, sétáljunk erre el. Nyolc-tíz okos szó van a nyelvemen - de csak neked tartogatom. Semmi szükség rá, hogy ezek a szélkelepek hallják! Benedetto és Leonato elsétál DON PEDRO Akármi legyek, ha nem Beatricéről akar szót érteni! CLAUDIO Hát persze! Amióta Hero meg Margaréta is eljátszotta azt a kis jelenetet Beatricének... Most már a két medve nem ugrik egymásnak, ha valahol összeakad. Jön Don Juan DON JUAN Jó egészséget, bátyám és uram! DON PEDRO Neked is, öcsém! DON JUAN Ha volna időd, beszélni szeretnék veled. DON PEDRO Bizalmasan? DON JUAN | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
