"Munkás fazon vagyok, pesti,
Sok a gyengém, de nem testi
Nálam születési hiba
A kádári nosztalgia
Betonblokkom egy garázsa
Cimboráim törzskocsmája
Hamis a bor, a sör meleg
De errõl is a Fidesz tehet
Hõzöng is a haveri kör,
Lecsap majd a munkásököl!
Minimálbér? Ötvenezer?
Francba, hogyha dolgozni kell.
Tõlem ne várjanak melót,
Fizessen a hülye adót.
Horn Gyula az eszményképem,
Berúgok majd szoc. segélyen
Adják vissza azt a gyárat
Hol a munkás alva járhat,
Hol naphosszat álldogálltam
Munkásõrkék overálban.
Minek az agy? Vezet a párt
Boldog volt, ki virslit zabált,
S tapsolta a majálison
Vezérét a pulpituson.
Felmennek a gyógyszerárak?
Lágy vizet Kazincbarcikának!
Úgysem jártam túl serényen
Fogmegtartó kezelésen.
Szórakozni viszont jártam,
A tévében debütáltam.
Gyalog jártam, a busz nem jó
Máshol jár a négyes metró
Diákhitel nem érdekel,
A gyerek füvet szív vagy vedel,
A tévében néha látom,
Kinn a melegfesztiválon.
Nem sokat ér az iskola,
Ott van az ukrán maffia.
Nem tud egy se jól magyarul,
De nálunk majd él és virul.
Nem kell ide terrorháza,
Jó nekem a Dunapláza.
Új nemzeti? Felesleges.
Ha szombat, akkor Heti Hetes.
Vagy a közpénzekbõl telik,
Hogy mulasson a burzsúj elit?
Na, én nem is vagyok polgár!
Nincs is otthon házioltár,
A kereszthez akkor jutok,
Legfeljebb, ha aláírok.
Nincs szükségem papokra,
Nincs Isten, ha Lenin mondta,
Én inkább abban hiszek,
Amit zsebben hazaviszek.
Felvidéken nincsen komám
Az erdélyi nekem román
Nagypofájú státuszmagyar
Semmije sincs, mindent akar.
Még hogy hidat Esztergomba!
Nem az kéne, szárnyas bomba!
Vackából ne bújjon elõ
Magyar ajkú munkaerõ.
A külföldit nem szívlelem,
Ha pénze van, elviselem
Magyar föld kell? Vegye, vigye!
Nincs nekem egy tenyérnyi se.
A szomszédot gyûlölni kell,
Jár neki a lakáshitel
A szemétnek van pofája
Gyûjtenie új lakásra.
Na, de azért nincs elveszve
Fidesz-maszlagot nem vesz be,
Amennyire sunyi, ravasz,
& #336; is Medgyessyre szavaz.
Lehet, a Péterünk vagyonos,
Az asszonynak így aranyos,
Zsebében az államkötvény,
Érinti az ügynöktörvény.
Ha bankár is, baloldali,
Mágnássá lett világproli,
Segíti, mert nincsen szava,
A pufajkás „demokrata”.
Mit tudom én, mi lesz télen
A számlákat úgysem értem.
Ha az utolsó sor vészes,
Örül majd egy MOL-részvényes.
Mindegy, a jövõ mit hoz,
Csak a Fidesznek legyen rossz.
Nemzeti hõst pont az játssza,
Ki az adót kitalálta?
& #336; azért olyan lovag,
Mert jó volt a Bokros-csomag.
Azzal minket nem szédít,
Hogy Beregben újjáépít.
Meg hogy Tisza-gátat emel,
Budapesten kit érdekel?
Míg a segélyem foghíjas,
Sok a magyar ösztöndíjas.
Szent Korona semmit sem ér,
Nem háromhatvan a kenyér,
Számomra a Millenium
Legfeljebb plusz egy kis rum.
Széchenyi gróf, ha élne ma,
A Lánchídról lemondana,
Mert ha mégis építene,
Utálná az ország fele
Kicsi ország ne tervezzen!
Olimpiát ne rendezzen!
Ne is merjünk nagyok lenni,
Örüljünk, hogy van mit enni!
Kossuth téren, kokárdában,
Üvöltenek millióan
Ria, ria Hungária
Náci tömeghisztéria
Legyen szerény minden ünnep
Tõlem akár mind megszûnhet.
Én szerintem az a hibás:
Ki hiszi: kell országimázs,
A választás nem lesz bukás
Kék cédula, forró gulyás.
S ha a dolog így sem nyerõ,
Segít majd a baseball-ütõ.
Mivel proletárként élek
Idõ kell, míg észhez térek,
És hallgatok az okos szóra.
Rám még várhatsz, Európa!