: Tengerparti kaland

Igen, már jön az az ismerős bizsergés onnan a medencecsontja felől, valahonnan a gerince tájékáról, egy meghatározatlan pontból hogy aztán összpontosuljon minden oda, a lába közé, a nedves redők közé, a kis sötét barlangba, amelynek bejáratán most barátja szerszáma csuszkál erőteljesen ki-be és ezt az egészet mintha azzal a kis gombbal indítaná, amely onnan, a nedves szirmok közül bújik elő és amelyet most jobb kezének középső ujjával egyre vadabbul simogat körbe-körbe...
- Au, au ... – hallotta valahonnan messziről barátja fájdalmas hangját, és egy pillanat alatt magához tért a kábulatból, annál is inkább, mivel barátja egyszeriben mindent abbahagyott és nagy jajgatással leszállt az ágyról. A lánynak hirtelen egy gyermekkori emléke jutott az eszébe: 3-4 éves lehetett, éppen megtanult kerékpározni – a házuk előtt lévő dombbal viszont sehogy sem tudott megbirkózni, pedig de sokszor is megpróbálta. Aztán egy napon, minden erejét és bátorságát összeszedve újra nekiveselkedett. Már csak pár méter hiányzott a domb tetejéig amikor a szomszéd fiú, Géza rákiabált: úgysem érsz fel, úgysem érsz fel..! – és tényleg, pár méterrel a cél előtt feladta, nem bírta tovább és visszagurult... Gézát akkor egy életre meggyűlölte...

Mindene lüktetett. Kapkodva szedte a levegőt és ujjai még mindig a keményre duzzadt, nedves borsószemet simogatták, másik kezével bal mellét markolta... Lassan eljutott a tudatáig, mi is történt valójában. Barátja ott állt előtte az ágy végén, meredező szerszámmal, meggörnyedt testtel és a fájdalomtól eltorzult arccal makogott:
- Ne haragudj, képtelen vagyok folytatni, mindenem fáj, úgy érzem, szétreped a hátamon a bőr.. – mondta és óvatosan a háta mögött lévő fonott székre roskadt.

A lány felült az ágyon. Még mindig reszketett az egész belsője, jobb kezének ujjai még mindig lábai között matattak és talán a gyors mozdulattól – ahogy barlangjának nedves bejárata hirtelen bezáródott – pukizáshoz hasonló hangott hallatott. Maga sem tudta, hogy ettől a hangtól-e, vagy az egész helyzet komikus voltától, de féktelen nevetésben tört ki. Barátja értetlenül meredt rá és úgy nézett ki, mint akit rettenetesen dühít a lány nevetése. A lány csak kacagott, mellei vidáman táncoltak a nevetés ritmusára.. Nevetett, pedig az igazat megvallva, sírni lett volna kedve. Olyan közel volt már és úgy szeretett volna egy jót élvezni..
- Hagyd már abba. Neked ez nevetséges? Nemhogy sajnálnál! – kiabált rá a fiú egyre döhösebben.
- Eszemben sincs sajnálni téged! – hagyta abba a lány hirtelen a nevetést.
- Úgy kellett! Mert neked hiába beszél az ember, te mindig mindent jobban tudsz a másiknál! Mondtam, hogy kendd be a hátad a napolajjal, nem mondtam? Mondtam, hogy itt nagyon erős a napsugárzás, főleg dél körül, amikor a parton sétáltunk.. de a te kemény fejednek hiába beszél az ember.. nem, neked nincs szükséged napolajra, se sapkára, sem napernyőre, mert nem vagy olyan puhány mint én.. aha, tényleg nem vagy az.. nézz magadra, azért égett a fenekeden meg a farkadon kivül mindnened tűzpirosra...! – mondta a lány dühösen és magára kapta szexis fürdőruháját.

A fiú erre nem tudott mit szólni, a távirányitó gombjaival matatott és össze-vissza kapcsolgatta a TV-t, végül megállapodott egy brazil szappanoperánál és bámult a képernyőbe, pedig számára érthetetlen nyelven játszódott az egész pedig feliratozva is volt a film, de az még érthetetlenebb volt.
A lány sietve összekapkodta cuccait, belehányt mindent a strandtáskájába.
- Megyek a partra. – mondta és becsukta maga mögött az ajtót.
Lassan ballagott lefelé a lépcsőn, bőszen lóbálva táskáját, és arra gondolt, hogy nem éppen így képzelte el első közös szabadságukat. Egy kis utazási irodában találtak erre a hotelre és rögtön beleszeretett. Kis hóferhér épület, pici ablakokkal, bambusztetővel – kivülről egy régi parasztháznak nézné az ember, bent viszont maximális luxus vár a vendégre, légkondicionált, szépen berendezett szobák, kilátás a tengerre.. de ami a legjobban megtetszett neki, hogy nem egy túlzsúfolt turistaközpontban, hanem egy eddig még a turisták által csaknem felfedezetlen, kis félszigeten van, hatalmas pálmafaerdő szélén, aranyszínű homokos stranddal, gyönyörű kék tengerrel övezve. Minden ideális lehetett volna... Szeretett volna nagyokat sétálni a parton, napozni, fürödni a kristálytiszta vizben, szeretkezni, bolondozni.. De a barátja más programot szeretett volna - beülni a hűvös kis vendéglők valamelyikébe, csipegetni a helyi specialitásokból és tengeri herkentyűkből, finom borocskát iszogatni.. bent a hűvös félhomályban. Most már bánta, hogy nem egyeztek meg, hogy nem beszélték meg előre, mi is lesz a program. Szóval az egésznek a vége az lett, hogy a barátja már az első napon rákvörösre süttette magát, este még az orvost is ki kellett hívni hozzá, kapott valami csodakrémet, azzal kell a leégett testét kenegetni...

Kicsit megszédült, ahogy kilépett a hűvös légkondicionált folyosóról a kinti hőségbe. Hétágra sütött a nap. Tökéletes csönd honolt a hotel körül, csak a pálmafák susogását lehetett hallani, meg a tenger zúgását, amely néhány méterre tőle nyaldosta a homokos partot. Egy pillanat alatt megnyugodott. Nagyot sóhajtott, érezte, ahogy a kellemesen sós levegő tüdeje mélyére hatolt. Fejébe nyomta széles szalmakalapját és elindult a parton, csak úgy céltalanul. Derekára egy sokszínű áttetsző selyemkendőt kötött, amely vidáman röpködött a szélben és csiklandozta combjait, hasát, ahogy a szél meg-meglengette. Már nem is tűnt neki olyan nagynak a hőség, a tenger felől fújó nedves sós szellő lehűtütte megizzadt testét. Itt-ott párokat látott a parton a napernyők alatt és egy kicsit irigykedett is rájuk. Ők nem veszekszenek...

Tovább ballagott a tengerparton, levette strandpapucsát, a forró homokszemek izgatták talpait. Aztán egy pálmafákkal szegélyezett öblöcskében megállt.
- Igen, itt jó lesz. – mondta magában, lerakta táskáját, szétterítette pokrócát, ledobta a selyemkendőt az oldaláról és belegázolt a tengerbe. Lépései elől színes apró halak százai menekültek az áttetsző vízben. Behunyt szemmel élvezte ahogy a hűs hullámok simogatják lábait.

Aztán, ahogy körülnézett, pár méterrel odébb egy másik, sziklákkal szegélyezett öblöcskét vett észre. A partról nem is volt látható, csak így, pár lépéssel beljebb a vízből vehető észre. Rövid gondolkodás után kiballagott a hűs habokból, pokrócának négy sarkát összefogva az összes cuccát átvitte a vízen keresztül a rejtett öblöcskébe. Leterítette a pokrócát és körülnézett: az u-alakú öböl 2-3 méter magas pálmafákkal volt körülvéve, a pálmafák mögött kisebb-nagyobb sziklák, utána meg már csak a meredek sziklafal. A nap körben bevilágította az öblöcskét, az aranyló homok vakítóan ragyogott a napsütésben.
- Tökéletes rejtekhely egy magányra vágyó ember számára. – mondta csöndesen maga elé, miközben azon gondolkodott, hogy jól emlékszik-e, hogy most éppen az apálynak kellene jönnie. Nem szeretne dagály esetén, amikor majd a víz mindent ellep a kis öbölben, újra pakolni. De teljesen tisztán emlékezett, hogy reggel, amikor felébredt és kinézett az ablakon, az összes kikötött csónak vízben volt, most meg – nem egészen egy óra múlva már az aranyló homokon sütötte őket a nap, vagyis a vízszint csökkenőben van...

Szétterítette pokrócát, kiszedte a cuccait a táskából, ásványvizes palackját egy kis gödörbe tette, amit a nedves homokban ásott és letakarta egy pálmalevéllel. Jó alaposan bekente magát naptejjel és kéjesen mormolva hanyattfekve elnyúlt a pokrócon. Arcára tette kalapját és átadta magát a napozás örömeinek. Hirtelen felült. Körülnézett, majd egy gyors mozdulattal lekapta fürdőruhájának felső részét. Fogta a naptejet, és jó alaposan bekente vele fehér melleit. Őt magát is meglepte, milyen izgató volt, ahogy sikamlós kezeivel kenegette a formás fehér halmocskákat és a kemény mellbimbójait. Nyomott még egyszer egy jó adag naptejet mutatóujjára és nagyon gyöngéden elkezdte vele simogatni mellbimbójait. Kéjesen felnyögött, gyöngéden az alsó ajkába harapott és élvezte, ahogy a kemény bimbók ide-oda ugrálnak sikamlós ujjai alatt.
- Állat.. mert sose hallgat rám! – jutott eszébe barátja, meg a befejezetlen szeretkezésük.
Aztán becsukta a naptejes üveget és újra hanyattfeküdt a pokrócon. Érezte, ahogy a nap sugarai teljesen megolvasztják a naptejet fehér mellein és bimbójain és ahogy az felszívódik a bőre pórusaiba. Izgatott volt. Érezte, ahogy az öle nedvesedik.. és tudta, hogy nem az izzadtságtól és hogy nem a napsugaraktól, amelyek most épp lába közé sütöttek.

Megint felült. Behunyta szemét és próbálta magát egy kicsit összeszedni. Ilyenkor szokta rá mondani a barátja, hogy „jól be vagy indulva”. Hát igen, jól bevolt. Felállt, ismét körülnézett. Közel s távol sehol senki. Csípőjénél jobbról is balról is beszúrta mutatóujjait a bikinialsójába. Jobb keze mutatóujjával előre, bal keze mutatóujjával pedig hátra indult el lassan, óvatosan, ujjai épphogy csak érintették izzó bőrét és lassan, s közben nagyon lassan kezdte letolni alsóját... Mikor a jobb mutatóujja végigsimított ott elöl a keményre duzzadt borsószem körül, bal mutatóujja éppen a popsija két félgömbje közé ért, azt hitte, abban a pillanatban felrobban.. és maga sem tudja miért, de szinte mintha megsütötte volna valami az ujjait, gyorsan elkapta mindkét ujját és hirtelen letolta bugyiját. Behunyt szemmel várta, amig izgalma egy kicsit alábbhagy. Ott állt enyhén szétvetett lábakkal, élvezte, ahogy a lágy szellő szinte átfúj egymástól elvált nedves redői között, hogy aztán hátsójának két félgömbje között is megsimogatva tovaszálljon. Aztán megfogta a naptejes üveget, jó sokat kinyomott belőle a tenyerére és lassan, nagyon lassan szétkente a fenekén. Elöl is bekente magát. A keskeny fekete csíkon a puncija fölött, a selymesen simára borotvált bőrén a nedves redők mellett elidőzött sikamlós kezeivel...

- Állat. Milyen jót dughattunk volna... ehelyett veszekedtünk egy jót. – mondta dühösen és leült a pokrócra. Szétvetette lábait majd lefeküdt. Arcára tette széles szalmakalapját és próbálta másfelé terelni gondolatait, pedig nagy késztetést érzett, hogy egy jót masztizzon. Szinte érezte, ahogy csillogó nedvei lassan csordogálnak a szétnyílt rózaszínű redői közül... De talán mégsem a saját ujjaira vágyott, hanem egy jó kemény farokra...
Lassan megnyugodott. Arra gondolt, hogy végül is pihenni jött ide és ő most pihen. A barátja meg tehet egy szivességet. Aztán hasra fordult. Nagy kalapjával letakarta fejét és élvezte ahogy a meleg nap sugarai és a hűs sósszagú szellő egyszerre simogatják combjait, fenekét, hátát... Szempillái egyre nehezebbek lettek.. lebegett valahol az ébrenlét és az alvás között...

Egy különös érzés ébresztette fel. Valami nedveset érzett a hátán. Megint.. és megint. Fel akarta emelni szalmakalapját, hogy hátra nézzen, de egy kéz gyöngéden visszanyomta a fejét és a kalapja széles karimájától semmit sem látott. Megrémült. Most tudatosította csak, hogy teljesen egyedül van itt, kiszolgáltatva a fejét lenyomó kéz tulajdonosának. Újra érezte a nedves csöppöket a hátán, fenekén.
- Naptej. – konstatálta, amikor megérezte az illatát. Az idegen egyik keze még mindig tartotta fejét, a másik kéz viszont rettentő finoman elkezdte simogatni a hátát és elkenni a naptejet forró bőrén. Nem tudta, mitévő legyen. Legszívesebben segítségért kiáltott volna, de az a kéz olyan finoman, olyan érzékien masszírozta a hátát, hogy meggondolta. Megfeszített testét hagyta elernyedni, kezeit kinyújtotta teste mellett. Az idegen kéz ujjainak sikamlós vánkosai pásztázták bőrének minden milliméterét, a hátán, lapockáin, nyakán.. úgy érezte, szinte nem is érintik meg őt valójában, hanem századmilliméternyire bőrétől úsznak felette, miközben pici szikrák százezrei ugrálnak át az idegen ujjakból az ő testébe. Szinte megrémült önmagától, amikor eljutott a tudatáig, hogy élvezi az idegen ujjak simogatását.
- Nem vagyok kurva... – gondolta magában, mintegy igazolást adva magának arra, hogy most már minden tiltakozó mozdulatot mellőzve teljesen átadta magát az idegennek.

Az meg mintha csak megérezte volna, elengedte a szalmakalapot és most már mindkét kezével simogatta a lány hátát. Fantasztikusan értette a dolgát. Minden egyes kis izomköteget, minden idegszálat, hátának minden egyes négyzetmilliméterét átmasszírozta sikamlós kezeivel...
Aztán egyszercsak lejjebb bátorkodott. Meztelen fenekére engedte az üvegből a naptejet és lassan, nagyon lassan elkezdett körözni a meleg félgömbökön, hüvelykujjaival lágyan bekenve a félgömbök között is, egyre bátrabban, egyre izgatóbban, közben néha medencecsontja fölé futva, gerince mellett is végigsimítva, hogy aztán újra popsija két félgömbjét döngölje... Olyan ügyesen csinálta, hogy minden egyes simítással növekedett a lány izgalma. Elképzelte, ahogy az idegen az ő háta mögött, szétvetett lábai között térdelve teljesen belát lucskos redői közé és ez a tudat még jobban felkorbácsolta amúgy is szinte már határtalan izgalmát.

Megemelte csípőjét, mintegy még jobban kidomborítva fenekét az idegen felé. Az idegen újabb adag naptejet eresztett fenekére, de most úgy, hogy az végigcsordult a két félgömb között. Két hüvelykujjával szétválasztotta a félgömböket és a hátsó lyuk körül is jól szétmasszírozta a ragacsos, illatos rózsaszínű tejet...
A lány érezte, ahogy nedves redői között egyre keményebbé duzzad borsószeme és rettenetesen vágyott arra, hogy ujjhegyével megérintse, megsimogassa. De ahogy megmozdult a teste mellett nyugvó jobb keze, az idegen rögtön odakapott, és gyöngéden leszorította majd ujja hegyével végigsimította a naptejtől csillogó bőrét a kezén, tarkóján, gerincén, a két félgömb között.. és mintha csak érezte volna, mit is szeretett volna csinálni a lány, ujja megállapodott a nedves borsószemen és lassan, rettentő gyöngéden elkezdte körbe-körbe simogatni. A lány kéjesen felsóhajtott és még jobban megemelte csípőjét, szinte tálcán kínálva fel ágyékát az idegennek. Az pedig nem volt rest. Nagyon értette a dolgát. Puncijának szinte minden négyzetmilliméterét megmasszírozta, először ott körözött a borsószem körül, aztán a nedves szirmokat simogatta, kívülről a lány combjai felől aztán gondosan szétválasztva őket, belülről is gyöngéden átmasszírozta, majd óvatosan a barlangja bejáratánál körbe-körbe forgatva ujját behatolt a vágytól égő nedves rejtekhelybe... aztán újra visszatért a sikamlós borsószemhez...

A lány szinte magán kívül volt... majd szétrobbant.. de amikor már csak egy lépésre volt a hatalmas orgazmustól, mikor már érezte azt a közelgő kéjes bizsergést – amit reggel is érzett – a medencecsontja felől, az idegen hirtelen abbahagyta a simogatást. A lány szemei előtt minden elsötétült, úgy érezte magát, mintha elájult volna...
- Miért hagyta abba..??? – gondolta, és szinte mindene fájt, sajgott a be nem teljesült kéjtől...
Már épp fel akarta emelni a fejét, hogy megnézze mi is történt, amikor hirtelen megérezte az idegen farkát amint hirtelen becsusszan nedves redői közé és egy pillanat alatt szinte felnyársalta őt. Mintha villám, nem is villám, villámok ezrei csaptak volna bele hirtelen, minden porcikája elzsibbadt, és miközben élete legnagyobb orgazmusát élte át – anélkül, hogy megmozdult volna egy picit is – semmi másra nem telt erejéből, csak egy hatalmas sóhajra és érezte, ahogy a könnycseppek az izzadságcsöppekkel keveredve csorognak le arcán... Újra és újra áthullámzott az egész testén az a leírhatatlan érzés, miközben az idegen még egy picit mozgott benne majd egy nagy cuppanással kirántotta belőle hatalmas, kőkemény farkát..

A lány talán az eszméletét is elvesztette pár másodpercre, neki legalábbis úgy tűnt.. Azt sem tudta, az idegen bele élvezett-e vagy sem, nem tudott semmi másra koncentrálni, csak a saját határtalan orgazmusára...
Szíve még mindig szaporán vert, még mindig gyorsan szedte a levegőt, de a nagy forróság, ami eddig majdnem elégette őt, hirtelen eltűnt, sőt, egy kicsit megborzongott, mintha fázna, és érezte, ahogy az egész teste libabőrös lesz. Nem tudta mitévő legyen, nem mert megmozdulni. Csak feküdt még néhány percig, teljesen mozdulatlanul és próbálta emlékezetében újra visszaidézni az idegen ujjak érintését...
Csönd volt. Csak a tenger hullámainak csobogását hallotta. Óvatosan megemelte a fejét.. de az idegen kéz már nem nyomta vissza a pokrócra.. Lassan körülnézett, közel s távol senkit nem látott. Teljesen egyedül volt már.
Felállt. Lábai remegtek, mellbimbói még kőkemények voltak, de a szirmai már egymáshoz ragadva pihentek és az érzékeny borsószeme elbújt közéjük..

Hatalmasat sóhajtott. Mintha csak egy álomban lett volna, látta magát, amint beballag a tengerbe, lemossa megizzadt testét. Szinte beleborzongott, ahogy a hűvös tengeri fuvallat megsimogatta vizes testét. Látta magát, ahogy lassan felöltözik, ahogy elpakolja cuccait a strandtáskába, ahogy nagyot húz az ásványvizes palackból.. ahogy még egyszer visszanéz élete legnagyobb orgazmusának szinhelyére – mert tudta, hogy az volt, tudta, hogy sem eddig, sem ezután már soha többé nem él át ilyet. Látta magát, ahogy lépked a nedves tengerparti homokon a hotel felé...
- Vajon ki volt az? – gondolta, ahogy egy kicsit magához tért a kábulatból.
- Ki lehetett az? – járt állandóan a fejében a gondolat.
- Talán ő? – kérdezte magától, amikor a hotel konyhájának bejáratánál egy fiatal köpcös szakácsot látott a falnak támaszkodva, és aki számára ismeretlen nyelven köszöntötte őt.
- Vagy talán ő? – gondolta, amikor a recepció mellett elhaladva rámosolygott a szimpatikus kreolbőrű recepciós.
- Jesszusom, hiszen akár ő is lehetett. – gondolta, amikor a szobába lépve barátját még mindig a tévé előtt találta, kezében egy dobozos sörrel.
- Na, milyen volt a parton? – kérdezte a barátja, meg sem fordulva, tekintetét továbbra is a képernyőre szögezve.
- Fantasztikus volt – mondta a lány, és egyáltalán nem hazudott: tényleg fantasztikus volt.