: Bossz�

A legt�bbj�k nem mosakodott napok �ta. �r�lhettek, hogy nem haltak szomjan. Az els� �t percben m�g ?rj�ng�tt a t�meg, n�h�nyan meg is haltak, ahogy sz�tnyomt�k �s agyontapost�k, �s �r�ltem, hogy nem �n voltam, hogy itt lehetek a kedvesem mellet, m�g ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt is.
Eml�kszem, amikor el�sz�r tal�lkoztunk abban a kedves kis parkban, tele nagy f�kkal, kik�vezett utacsk�kkal, k�rhint�val, �s sok vid�m hangulattal. Mag�nyosan �ltem a kedvenc t�lgyf�m t�rzs�nek t�maszkodva, amikor odaj�tt hozz�m egy vil�gosbarna haj�, barna szem?, csodasz�p l�ny. Hangja ak�r az angyal�. M�g mindig a f�lemben cseng az els? mondat, amit hallottam t?le:
- Szia! Bocs, nem l�ttad a hajcsatom?

Nem l�ttam, de az�rt megk�sz�nte, �s bemutatkozott. �n is el�rultam neki a nevem. Furcsa cseng�se hallat�n megk�rdezte, honnan sz�rmazom. El�rultam neki, hogy ap�m nagysz�lei zsid�k voltak, mire kider�lt, hogy neki a nagyanyja volt az.
�gy ismertem h�t meg. Ut�na csak az�rt j�rtam abba a parkba, hogy vele tal�lkozhassam. Eleinte nem j�tt be, de azt�n egyre gyakrabban, �s egyre hosszabbakat besz�lgett�nk. V�g�l m�r sz�nd�kosan tal�lkozgattunk, �s nagyon �lveztem vele lenni. Beleszerettem. Minden perc vele olyan volt, mint egy eg�sz �let a paradicsomban.
Az egyik �sszel, egy szeles napon, amikor er�sen hullottak a levelek, egy nagy p�ld�ny bele is esett a haj�ba. Kivettem, gyeng�den h�trasim�tottam a haj�t, az ujj�ra h�ztam egy gy�r�t, �s bevallottam, hogy szeretem. Megcs�kolt, a gy�ny�r� szemeivel r�mn�zett, majd ennyit mondott:
- �n is!

Ugyanezekkel a szemekkel n�zett r�m, amikor a vonat vony�tva meg�llt, �m akkor nem boldogs�got, hanem f�lelmet t�kr�ztek. A t�meg morajlani kezdett, mindenki azon tanakodott, hov� vittek minket. Amikor betuszkoltak minket a vonatba, azt mondt�k, egy jobb helyre visznek, de bel�l mindenki tudta, hogy r�nk itt nem v�r m�s csak a hal�l.
Percekig nem t�rt�nt semmi, majd amikor meghallottuk a rozsd�s retesz tompa cs�rg�s�t, mindenki elhallgatott. P�r m�sodpercnyi n�ma csend k�vetkezett, azt�n kiny�lt az ajt�. Egy g�pfegyveres n�met katona �llt m�g�tte. Gy�l�lettel teli arca, �s f�lelmetes hangja mindenkit megijesztett. Kiparancsolt, majd sz�tv�logatott minket, A gyerekeket �s az �regeket be�ll�tott�k egy hatalmas k�gy�z� sorba, �s g�zkamr�kban kiv�gezt�k �ket. A f�rfiakat munk�ba fogt�k, a n�kkel vagy �telt f�zettek, vagy �pol�k�nt alkalmazt�k.
Nagyon kem�nyen dolgoztattak minket, �s igen szeg�nyes ell�t�sban r�szes�lt�nk. Ahogy telt az id�, n�h�nyan �henhaltak, �s is alig b�rtam a kegyetlen b�n�sm�dot, �s elhat�roztam, hogy egy�tt megsz�k�nk. Csak ki kellett tapasztalni az alkalmas id�pontot, amikor a katon�k a legfigyelmetlenebbek. Egyszer �szrev�tlen�l megbesz�ltem vele a tervet, azt�n �jszaka, amikor az ?r m�r el-elaludt ellop�ztam. Szerencs�re nem vett �szre, �gyhogy el tudtam lopni, �s kit�masztani a l�tr�t a falhoz. Ut�na megbesz�lt id?re megjelent ? de sajnos �szrevettek minket. Elkezdt�nk futni fel a l�tr�n, de a goly�k sokas�ga k�z�l az egyik eltal�lta a kedvesem.

Elvesztette az egyens�ly�t, �s meg pr�b�ltam ugyan tartani a kez�n�l fogva, de lezuhant. A homlok�b�l kis patakban csordog�l� v�r v�r�sre festette, �s lassan terjed� foltot hagyott a friss h�ban. Nem tudtam elfogadni, hogy elvesztettem. B�nultan n�ztem a semmibe mered� arcot.
K�bulatomb�l a v�llamba csap�d� goly� �bresztett fel. A f�jdalomt�l elengedtem a l�tr�t, de m�r a tetej�n voltam, �s a m�sik oldalra estem �t. Rettenetesen f�jt, de nem a sebem, hanem hogy meghalt. Meg�lte! Meg kell bosszulni, de most semmi es�lyem, menek�lni kell. Elkezdtem a hegyek fel� futni, ahova nem tudnak az automobiljaikkal k�vetni. Nem figyeltem, k�vetnek-e, csak a c�lt l�ttam magam el�tt, ami most a sz�k�s volt. M�r hetek �ta nem ettem rendes eb�det, r�ad�sul meg is sebes�ltem, de az adrenalin �gy feler�s�tett, hogy nem tudtak utol�rni. Csak futottam, �t a szikl�s, erd�s vid�ken, �t a patakon, �s m�g ki tudja hol, nem is l�ttam, csak szaladtam min�l messzebb, eg�szen, am�g a szervezetem megadta mag�t, �s �sszeestem.
Amikor legk�zelebb kinyitottam a szemem, elvak�tott egy ismer�sen l�ktet� f�ny, amir�l hamarosan meg�llap�tottam, hogy egy lobog� t?z. Ahogy hozz�szoktam a vil�goss�ghoz, felismertem, hogy egy barlangban vagyok, k�r�l�ttem pedig sok szakadt ruh�s, rossz �llapotban l�v� n� tesz-vesz.

- Fel�bredt! - sz�lalt meg hirtelen az egyik. A t�bbi odagy�lt k�r�m, �s fesz�lten v�rt�k, mit teszek. Azt k�rdeztem, hol vagyok, mire el�rult�k, hogy �jultan tal�ltak r�m a f�rfiak, vad�szat k�zben, nem messze innen. A h�ban fek�dtem, v�rz� v�llal, �s egy gy�r�t szorongatva a kezemben.
Az a gy�r� volt, amit akkor kapott t�lem, amikor szerelmet vallottam neki. Nagyon j�l eml�kszem arra a pillanatra. A padunkon t�rt�nt. Mindig ann�l a padn�l tal�lkoztunk, m�r el�tte is. Annyiszor k�sz�ltem m�r elmondani neki, mit �rzek, a gy�r�t m�r k�t h�ttel el�tte megvettem, de sosem voltam k�pes kimondani, addig a meghitt �szi napig. Akkor �letem legboldogabb szakasza k�vetkezett. Szinte minden nap tal�lkoztunk, �s egyre k�zelebb ker�lt�nk egym�shoz. Azon a padon vesztett�k el a sz�zess�g�nk. Nem gondoltuk bele, hogy b�rki l�thatott volna, a szerelem hev�ben �gve gyeng�den k�nyeztett�k egym�st, a v�gyak t�l er�sek voltak, �s megt�rt�nt a dolog. �jszaka volt, �s nem l�tott minket senki, b�r nem arra figyeltem...

Csod�latos, meghitt h�napok voltak azok. Minden perc�t �lveztem, de azt�n kezd�dtek a gondok, � pedig minden bajban mellettem �llt. Ott volt, amikor az �lmaim egy szebb j�v�r�l pillanatok alatt romba d�ltek, mert nem vettek fel semelyik egyetemre sem, a sz�rmaz�som miatt. Ott volt mellettem, amikor minden bar�tom elfordult t�lem, mert zsid� vagyok, �s ott volt amikor az ap�m meghalt. Azt a kis h�zat hagyta csak r�m, amiben eg�sz addigi �letem le�ltem. Rakod�munk�sk�nt �llapodtam v�g�l meg, �s �ppen kerestem annyit, amib�l ketten meg�lhett�nk, �gyhogy �sszek�lt�zt�nk. Esk�v�re nem volt p�nz, �gy h�t az a gy�r� maradt szerelm�nk egyetlen jelk�pe. Az a gy�r�, amit most itt tartok a kezemben, mik�zben tekintetek sokas�ga mered r�m, hallgatva a mes�met. Elmes�ltem nekik mindent. J�l esett kibesz�lnem magam, m�g akkor is ha nem is ismertem ?ket. Ahhoz, hogy b�zzak benn�k, nekem �pp volt, hogy megmentett�k az �letem.

K�s�bb �k is elmondt�k, hogy ez egy zsid�sz�kev�ny-csoport. B�jdosva, k�l�nb�z� �llatokra vad�szva pr�b�ltak t�l�lni. Sokat mes�ltek �k is, hogy hogyan sz�ktek meg, �s hogy csatlakoztak hozz�juk egyketten. M�r egy j� ideje �n voltam az els�. Kezdetleges szervez�d�sben �ltek, �gy a hossz� betegesked�semet arra haszn�ltam ki, hogy �tleteket adtam, terveket dolgoztam ki, hogy k�nnyebbek legyenek a mindennapjaik. Egyre ink�bb engem tekintettek vezet�nek, lassan t�rv�nyeket hoztam, �s �gy emlegettek, hogy Isten k�ld�tte. Komoly kis alig sz�z f�s t�rsadalmat hoztunk l�tre.

A gy�r�t felf�ztem egy madzagra, �s minden nap elalv�s el�tt megcs�koltam, mintha � lett volna. N�ha m�g besz�ltem is hozz�. Rengeteget gondoltam r�, a hal�l�ra, a bossz�ra, de nem hagyhattam egyed�l a n�pemet, �s am�gy se lett volna semmi es�lyem.
Lakhely�nk a lehet? legf�lrees�bb helyen, a leg�szrev�tlenebb�l b�jt meg a szikl�s hegyoldalban. Bel�l nyugodt hangulatot sug�rzott, tele a saj�t eszk�b�lt b�torainkkal. Az eb�det �ltal�ban h�bor�s sz�ntereken otthagyott fegyverekkel l?tt�k, �s ehhez n�ha t�lt�nyt is kellett szerezni. Ez volt a legvesz�lyesebb feladat. Legt�bbsz�r magam is ott voltam, �s csak kevesen ment�nk, hogy ha elkapnak, csak mi haljunk meg.

Egyszer egy lerombolt v�rosban kutattunk valami haszn�lhat� ut�n. Az utc�k csupa por �s rom voltak, �ppen hogy tudni lehetett, mi az �t, mi az ami m�r h�z. Minden sz�rke volt, a bokrok is. M�gis olyan ismer�snek t�nt. Ahogy keresg�lt�nk, oda�rt�nk egy nagy, kid?lt f�kkal telihelyre. Csak az egyik �llt m�g, b�szk�n, �tv�szelve a h�bor� puszt�t�s�t. �n mentem el?l ebben a valaha volt ligetben, amikor megbotlottam egy l�cben. Felemeltem, lef�jtam r�la a port, �s k�t nevet l�ttam rajta belev�sve. Ekkor d�bbentem r�, hogy ez az a v�ros, az a park, ez pedig itt az a t�lgy, ahol el?sz�r l�ttam, �s ez annak a padnak a maradv�nya, annak a padnak, amin oly sok vid�m �r�t t�lt�tt�nk egy�tt.

Olyan neh�z volt megv�lni t�le, amikor a zsid�kat kitiltott�k a parkokb�l �s terekr�l. Akkor azt�n sorba j�ttek a zsid�rendeletek. �sszek�lt�z�s�nket egy neh�z, �m nyugodt �v k�vette. Nem sz�m�tott a sok igazs�gtalans�g, az volt fontos csup�n, hogy egy�tt vagyunk. Egyszer azt�n mindannyiunkat kilakoltattak, �s egy v�rsonegyedbe k�lt�ztettek. Munk�ra fogtak minket, �s magunk k�r� �p�tettek vel�nk falat. Ut�na is rengeteget dolgoztunk, de �lelmet �s vizet csak alig kaptunk. Eleinte nehezen ment, de hamar meger�s�dtem. Azt�n kar�csonykor, egy jobb �let �g�rete mellett egy vonattal elsz�ll�tottak minket.

�szre sem vettem, hogy k�zben levettem a gy�r�t, �s m�r azt b�mulom egy j� ideje. T�madt egy �tletem. mi�rt is ne? Magam el�tt l�ttam mindent. L�ttam, ahogy sz�noklok nekik, hogy meg kell menteni a t�bbi zsid�t, �s nem szabad a testv�reinket cserben hagyni, l�ttam, hogy fegyvert gy�jt�nk, tervet k�sz�t�nk. A kis csapat egy r�sze el�lr�l, a t�bbiek viszont h�tulr�l t�madnak. A gy�r�t a kezemben markolva indulok neki a harcnak. Semmi es�ly�nk, de hallgatnak r�m, �s k�szek meghalni.

Elhangzik a jelsz�. G�pfegyverek zaja szak�tja f�lbe a sorban �ll� zsid�k s�r�s�t. Adrenalin �rasztja el a testem. Sokan meghalnek, de siker�l bejutnunk. M�r csak p�ran maradunk, amikor a g�d�r sz�l�r?l megpillantom a vez�rt. Farkasszemet n�z�nk egy-egy pisztollyal a kez�nkben. A t�rsaim mind meghalnak. C�lzok �s l�v�k. ? is els�ti a fegyver�t, de miel�tt meghalok, l�tom, hogy v�r sziv�rog a mell�b�l. Megtettem, m�r meghalhatok. H�tra esek, a gy�r�t kiejtem a kezemb�l, �s belezuhan a g�d�rbe, ahova majd a miattam meghalt t�rsaim holttest�t dobj�k majd.
V�ge volt. Nem �rdekelt t�bb� a bossz�, nem �ldozhattam fel �ket. R��bredtem, hogy az �n feladatom �tvezetni a n�pem ezen a keserves id�n, �s az azt k�vet� �veken. Szemet hunytam h�t a m�ltra, �s hazamentem.
Amikor v�ge lett a h�bor�nak, v�rost alap�tottunk, mely v�ros f��p�let�nek parkett�j�ban m�g mindig ott egy darab, amin tiszt�n olvashat� k�t n�v, a mi nev�nk.