Nem is tudom, hogy mondjam el ezt az eg�szet. Ugyan nagy mesemond� h�r�ben �llok, ismerik t�rt�neteim It�lia sz�lt�ben-hossz�ban a f��ri kast�lyok pinc�it�l az orgyilkos kl�nok t�rzshelyeiig minden�tt. De erre m�gsem tal�lom a szavakat.
Vajon, mert annyira rettenetes az eg�sz? Vagy mert igaz? Vagy f�lek belegondolni �s rettegek t�le? Att�l a s�t�ts�gt�l, amit j�v�nkre vet? Nem tudom.
Az lesz a legjobb, ha �gy mondom el a maga sz�raz val�j�ban, ahogy �n is hallottam a urunk kast�ly�nak k�l�nterm�ben.
Igen, �n is ott voltam a Nagyok tal�lkoz�j�n, ahol az egyh�zak vezet�i megpr�b�ltak szembesz�llni az �rd�ggel.
Hogy siker�l-e? Nem tudom, csak a n�h�ny Kiv�lasztotton m�lik…

�gy egy ezred �ve t�rt�nt Britanni�ban. A r�maiak �pp csak elhagyt�k a k�d�s szigetet, �s a helyi t�rzsf�k m�ris egym�snak ugrottak, hogy megszerezz�k a hatalmat. Bar�t bar�ttal, testv�r testv�rrel fordult szembe, a hatalmi harcok egyre csak gyarapodtak. Mindenki uralkodni akart – ki csak a faluj�ban, ki a t�rzs�n, �s volt, aki eg�sz Britanni�ban. Ha valaki t�l magasra jutott, sz�vets�gek alakultak ellene, de m�r az is ritkas�g sz�mba ment, ha a gy�zelmi tor nem f�lt v�rengz�sbe.

Az ember b�rmerre j�rt pusztul�st, t�zet �s hal�lt l�tott. A r�mai civiliz�ci� maradv�nyaira k�osz telepedett. Falvak �gtek, asszonyok �s gyerekek estek �ldozatul, amit a harcosok megk�m�ltek, az a fosztogat�k pr�d�ja lett.
Ebb�l a gyilkos vil�gb�l emelkedett ki �szakon egyetlen t�rzs. Vezet�s�t, �rthetetlen m�don, egy kitasz�tott vette �t. Senki se tudta – vagy tudja a mai napig -, hogy honnan j�tt. Tal�n nem is err�l a vil�gr�l sz�rmazott.
A t�rzsbeliek nemhogy elkergett�k volna, de t�mogatt�k, k�vett�k �s egy �vvel az ut�n, hogy egy nyertes csata ut�ni m�moros hajnalon f�lt�nt, m�r a t�rzsi tan�csban �lt. �s hihetetlen m�don senkit sem �rdekelt, hogy nem k�z�j�k tartozik – pedig a kitasz�tottak sorsa a rabszolg�k� volt.

Akkor sem �rtetlenkedett senki, mikor p�r nappal a tan�csba ker�l�se ut�n nyomtalanul elt�nt a t�rzsf�, �s mindenki �t akarta l�tni a kl�n �l�n. B�r igaz, ha valaki m�gis k�rdez�sk�d�tt, hamar a tork�ra forrt minden hang.
Harcosaival k�l�n�s f�zeteket itatott, �s m�g k�l�n�sebb szertart�sokat v�gzett rajtuk. Voltak, akik t�l �lt�k.
Bel�l�k �ll�totta �ssze legy�zhetetlen sereg�t. Sorra k�nyszer�tette t�rdre az egyre nagyobb sz�vets�gek seregeit, �s h�d�totta meg az �jabb �s �jabb t�rzsek ter�leteit.
Ha valakinek csak megfordult is a fej�ben, hogy hatalmat szerezzen mag�nak, m�snap m�r nem tal�lt�k a kunyh�j�ban. De ugyan�gy j�rtak a falvak s�m�njai, javasasszonyai, var�zsl�i is. �s t�bb� senki se l�tta �ket – �lve.
Miut�n megszerezte a t�rzs vezet�s�t, tal�n egy h�nap sem telt bele, f�loszlatta a t�rzsi tan�csot, a falvak �l�re �j vezet�ket �ll�tott, ugyanolyan kitasz�tottakat, mint � maga, akik amilyen gyorsan megjelentek a faluban, olyan hirtelen el is t�ntek. Persze nyom n�lk�l.

Otthon�ul egy erd�t v�lasztott. Annak k�zep�be, a leghatalmasabb, leg�sibb f�k mell� emeltette k�h�z�t. Az �p�letbe senki sem l�phetett, az erd�be is csak n�h�nyan. De nem is akart bemenni senki, �jjelent egyre t�bben l�tt�k az elt�nt, csat�ban elesett vagy a szertart�sok sor�n meghalt katon�kat j�r�r�zni a f�k k�z�tt.
A Vez�r is csak ritk�n j�tt ki az erd�b�l, de �gy is mindig, mindent tudott.
A k�mei �s a fut�rai voltak ilyen j�k? Vagy m�s titka volt? Ezt a k�pzeletedre b�zom, bar�tom…

Kegyetlen volt �s irgalmatlan, �heztette az embereket, nem hagyta �ket a f�ldeken dolgozni, az �llatokkal foglalkozni, vad�szni. Minden elpusztult �s t�nkre ment. Eg�sz nap k�l�n�s, ismeretlen nyelv� im�kat kellet mormolniuk, szertart�sokat v�gezni�k �s hihetetlen gyakoris�ggal kellett ember�ldozatot bemutatniuk. A fiatalokat elhurcoltatta, a fi�kat katon�nak, a l�nyok egy r�sz�t �gyasnak vitt�k, a t�bbi l�nyt meg �r�lt, �nk�nz� papn�kk� tette. Egy ismeretlen, szadista hatalom kiszolg�l�iv�.
A hatalomra jut�s�t k�vet� k�t �v alatt t�bb ember halt meg, �s nagyobb lett a pusztul�s, mint a hatalmi harcok n�h�ny hossz� �vtized�ben.
Ahogy terjesztett hatalm�t, n�velte sereg�t �s egyre kegyetlenebb lett, furcsa alakok jelentek meg a m�g meg nem h�d�tott ter�leteken.

A druid�k – az �si kelta m�gia nagy hatalm� ismer�i – f�lfedt�k kil�t�ket a magmaradt t�rzsek vezet�i el�tt, kil�pve az �nk�ntesen v�llalt szerep�kb�l, miszerint nem sz�lnak bele a vil�g dolgainak alakul�s�ba, csak megfigyelik, feljegyzik, �s gyermekeikre �r�k�tik tud�sukat. De most k�zbe kellett avatkozniuk.
Tudt�k, kicsoda �, vagy mi a c�lja? Lehet. De az is lehet, hogy a c�ljait nem ismert�k, csak t�l nagy �s t�l vesz�lyes volt a hatalma, �s ez�rt akart�k meg�ll�tani. Ezt sajnos nem tudom.
Az �vtizednyi kimer�t� �s puszt�t� h�bor� ut�n, melynek kimenetele sosem volt biztos, a druid�k m�gi�j�val t�mogatott t�rzsek egyre el�r�bb t�rtek.

Ekkor m�r t�l voltak a h�bor� t�bb szakasz�n is, �s ennek csak t�red�kei zajlottak a hagyom�nyos m�don. Egy-egy hadsereg teljes elt�n�se, vagy – ami m�g rosszabb – teljes �tp�rtol�sa m�r nem lepett meg senkit, mint ahogy a v�ratlan �s megmagyar�zhatatlan hal�lesetek, k�mek �s orgyilkosok tucatjainak a felt�n�se, vagy �pp elt�n�se sem. A harcosok m�r megszokt�k, hogy t�rsaik esetleg ellen�k fordulnak az �tk�zetek d�nt� pillanat�ban, vagy, hogy a hal�lb�l visszat�rt valahavolt emberek sz�rny� l�nyeivel kellett megk�zdeni�k.
De egy-egy borzalomra a druid�k mindig tal�ltak valami v�laszt, ellencsap�st. �s b�r az � l�tsz�muk is rettenetesen lecs�kkent, �s az �letben maradottak is rohamos v�ltoz�sokon, megmagyar�zhatatlan betegs�geken, hirtelen �reged�sen estek �t, v�gre megcsillant a rem�ny a gy�zelemre.
M�g a k�t f�l egy minden eddigin�l borzalmasabb – �s tal�n az eg�sz h�bor� kimenetel�t eld�nt� – �tk�zetre k�sz�lt, egy maroknyi, mind�ssze k�ttucatnyi, harcos �s druida sikeresen �tjutott a frontvonalon, �s l�hal�l�ban v�gtatva k�t nap alatt el�rt�k az el�tkozott erd�t.

�tjuk sor�n egyetlen �l� emberrel sem tal�lkoztak, de l�ttak f�l�gett falvakat, ocsm�ny �s b�z�s �ldozati olt�rokat, temetetlen holttesteket, �s annyi borzalmat, k�nt, pusztul�st, hogy volt, aki bele�r�lt �s elt�nt az �jszaka s�t�tj�ben. Soha nem l�tt�k viszont �ket…
A megmaradtak el�rt�k az erd�t, �s mindenre k�szen indultak a balj�s rengeteg belseje fel�. Gyalog kellett menni�k, mivel lovaik nem voltak hajland�k a f�k k�z� l�pni.
Hogy milyen sz�rny�s�ggel tal�lkoztak az erd� m�ly�n? Senki sem tudja, de mind�ssze hatan maradtak, mire el�rt�k a k�h�zat.
A k�rnyez� f�k egy r�sz�t kid�nt�tt�k, de ott hagyt�k elkorhadni �ket a f�ld�n, ahov� zuhantak, a t�bbi t�rzs�be groteszk, undor�t� l�nyek k�p�t faragt�k. El�tt�k temetetlen ember�ldozatok, a rothad�s szaga minden�tt. Az irt�s k�zep�re �rve a f�k k�z�l esz�ket vesztett, t�bolyultan rohan� papn�k vetett�k r�juk magukat, volt, aki �ldoz�t�rrel, fabunk�val vagy k�vekkel t�madta a csapatot, de volt, aki k�rmeivel, fog�val pr�b�lt sebeket ejteni. Nem volt kih�v�s a tapasztalt harcosoknak legy�zni �ket, ink�bb a lelki megpr�b�ltat�s volt neh�z, amit ezeknek a valaha biztosan sz�p, fiatal l�nyoknak a l�tv�nya ny�jtott: szakadt ruh�kban, fek�lyes, h�lyagos kel�sek �s sebek bor�tott�k eg�sz test�ket, v�rben �sz� szem�kben az �r�let l�ngja �gett, hangjuk idegt�p� �rd�gi rik�csol�sok �s sik�t�sok egyvelege volt.
A h�zban a kinti b�zt m�r nem lehetett �rezni, a falakon l�v� f�st�l�kb�l �mely�t�en �des szag �radt.
Az �p�let egyetlen nagy teremb�l �llt, melynek h�ts� sark�t egy fallal leker�tett�k. Val�sz�n�leg ez lehetett a h�l�kamra.

A helyis�g nyomaszt� volt, de jele sem volt a kint uralkod� d�gv�sznek. A falakr�l a kint l�tott szobrok m�sai figyelt�k �lettelen szem�kkel a bel�p�ket. A f�ld�n k�l�n�s �vegcs�k, t�gelyek, zacsk�k sorakoztak, minden a saj�t hely�n ebben a kaotikus rendszerben. A terem k�zep�n �ll� hatalmas t�lgyasztalt vastag pergamenk�tetek bor�tott�k, az asztal l�bain v�gigfut� farag�sok a m�r l�tott l�nyek �s szellemek arck�p�t mint�zt�k.
A terem m�sik v�g�ben egy kicsiny k�olt�r �llt, m�g�tte egy ember nagys�g� szobor. Termete �s alakja emberi volt, de az arc�n v�gigfut� von�sok �rd�gi �r�letet, gonoszs�got �s gunyoros-boldog mosolyt id�ztek.

Az olt�r �s a szobor el�tt egy f�lmeztelen f�rfi t�rdelt, h�t�t �s karj�t k�l�n�s mint�zat� �br�v� �ssze�ll� hegek bor�tott�k. Hossz� haja az �si szok�s szerint varkocsba fonva l�gott a h�t�ra, de a feje k�t oldal�n le volt borotv�lva, �s a haja hely�n is a k�l�n�s jelek. A bel�p�k m�g hallott�k im�ja utols� szavait:”… Uram, a k�ldet�sem eddig sikerrel j�r”
Fel�llt, �s g�nyos vigyorral az arc�n szembefordult az �rkez�kkel. Mellkas�t is hegek bor�tott�k, jobb alkarj�n egy friss v�g�sb�l m�g sziv�rgott a v�r, az �ldoz�t�r az �v�n l�v� d�szes tokban pihent. Arca emberi volt, nem l�tszott sem �r�ltnek, sem megsz�llottnak. Akkor ki lehetett?
Az asztalt jobbr�l megker�lve r� t�mad� k�t ifj� bajnokra pillantott, mire tompa csend�l�ssel a f�ldre hullott kez�kb�l a fegyver, majd az �lettelen test�k is a kardjuk mell� rogyott. A m�sik ir�nyb�l �rkez� harcosokat m�r nem tudta meg�ll�tani, valami megv�dte az elm�j�ket t�le. Miel�tt a k�t kard les�jtott volna. L�tta a terem m�sik v�g�n �sszeroskad� k�t kimer�lt druid�t.

Mikor a neh�z peng�k les�jtottak a Vez�r �s az olt�r m�g�tt �ll� szobor is f�lizzott egy pillanatra, majd a k�sz�rny darabokra robbant.
A k�t harcos eltemette t�rsait, majd az �letben maradt, de eszm�letlen druida test�t, a szobor felismerhet�en megmaradt r�szeit, a v�gtagokat �s a fejet, valamint ellens�g�k lev�gott fej�t magukkal vitt�k. A t�bbit, a h�zat, a sz�rnyeket, hull�kat �s az erd�t az elem�szt� l�ngok gondjaira b�zt�k.
A druid�k magukhoz vett�k a szobor darabjait, �s a m�g mindig eszm�letlen t�rsukkal egy�tt visszavonultak �nk�ntes sz�m�zet�s�kbe. �jra elt�ntek a vil�g szeme el�l. Britanni�ban megint f�ll�ngoltak a hatalmi harcok, de p�r h�nap m�lt�n f�lt�nt valaki, aki sikeres �ton indult el a t�rzsek egyes�t�se fel�.

A szobor darabjai sz�tsz�r�dtak Eur�p�ban, �s a nagy egyh�zak �rzik �ket. Egyed�l a szobor fej�nek holl�te ismeretlen. Helyesebben id�ig csak annak a hely�t nem tudt�k, de p�r napja nyoma veszett az egyik biz�nci templom kazamat�ib�l az egyik l�bnak is.
Ez�rt gy�ltek �ssze a Nagyok, az egyh�zak vezet�i. �s �gy t�nik most mindennek a sorsa a n�h�ny kiv�lasztotton m�lik…

Csapos! Fize-e-etn�k......