: Csillagtalan - V. r�sz

- Nem, fiam, persze, hogy nem. - Sz�lt v�g�l, mikor kinevette mag�t. Az eg�sz nem tartott p�r m�sodpercig, de szeme tov�bb mosolygott. - M�g a leg�regebb v�rfarkas, ha �lne is, nem �rne semmit a legels� v�mp�r ellen egyed�l. Viszont ti tizenketten sokat ki�rthattok a F�reg szolg�i k�z�l.
- Azt mondod, mi tizenketten. Ki a m�sik tizenegy?
- Nem tudom. De val�sz�n�, hogy Te vagy az egyetlen magyar... Itt, a K�rp�tok k�z�tt, sok a v�rfarkas. De a v�mp�r is. �si ellens�gek, de nem csak egym�s ellen. Mind a v�rszop�k, mind a garouk k�z�tt ellent�t fesz�l a saj�t fajt�jukon bel�l is. A t�rzsek nem t�rik meg sz�vesen a m�sikat, a kl�nok a v�m�rokn�l pedig... nos, n�ha ezeken bel�l is hatalmi harcok folynak.
- A garouk k�z�tt is...? - a h�r eg�szen megd�bbentett. Hogy a saj�t fajt�mon bel�l harcok folynak, ez �j volt. Megr�ztam a fejem, �s nemes egyszer�s�ggel ezt nem hittem el. Kiz�rt, hogy egym�st is marjuk...
Szellemt�ncos l�thatta rajtam, hogy nem hiszek neki, de csak biccentett.
- Holnap, �gy sejtem, nincs iskola.
- Vas�rnap lesz. Illetve - n�ztem az �r�mra �lmosan - van...
- J�. Elviszlek egy k�zeli ismer�s�mh�z. Itt lakik a t�lt�s m�g�tt.
- � ki?
- Rubinszem. Filodox. � meg tudja mondani, amit eddig nem tudtunk.

A hold egy kor�bbi szakasz�ban k�v�ncsian pislogott le arra a r�szre, ahol a s�t�tben folyt a k�zdelem a garou �s a k�t v�mp�r k�z�tt. Most m�r �tl�tott a talajra, de nem sokat n�zhetett. Csak rend�r�k �s v�r. A hull�t m�r elvitt�k. Ennek ellen�re egyetlen, az �gbolt szemek�nt hat� f�nye h�en k�vette lenn egy ballonkab�tos nyomoz� alakj�t, am�g az el nem t�nt egy panelh�zban.
Kov�ts egy egyenruh�s rend�r ut�n �rkezett ide, aki egy furcsas�gra h�vta fel a figyelm�t. A fiatal, izg�ga k�zrend�r most a l�pcs�n�l toporgott, ujj�val egy, a 11-es �s 12-es sz�mmal jel�lt nyomokra mutatva.
- Ezek azok, hadnagy.

Kov�ts let�rdelt, �s szem�gyre vette el�bb a 12-es nyomott. K�t p�rhuzamos cs�k volt, m�lyen felkarcolva a lin�leumot, ami a padl�t bor�totta. Karmok nyoma lehetett. A 11-es nyom p�r fekete sz�rsz�lat jel�lt, hosszabbakat az �tlagn�l. A nyomoz� feln�zett a rend�rre.
- Mi van vel�k?
- H�t... gondoltam, �sszef�ggenek. Sz�ltam egy helysz�nel�nek, �s...
- Egy egyszer� kutya miatt? Ezeket b�rmelyik itteni, nagyobb m�ret� kutya ejthette.
- Iiigen, uram, de b�rmilyen nagy az a kutya, nem lehet akkora, hogy a karmai ilyen m�ly nyomot hagyjanak a lin�leumban - v�r�s�d�tt el a k�zrend�r. Kov�ts ism�t megn�zte a 12-es bizony�t�kot, �s elkomorodott. A fi�nak igaza van.
- Az�rt k�rdezzen k�rbe a lak�k k�z�tt.
- M�r megtettem, uram. Ebben a h�zban nincs kutya.
Kov�ts, be kell vallani, kiss� zavartan vonta fel szem�ld�keit.
- Nem j�tt senki senkihez vend�gs�gbe, akinek kuty�ja van?
- Nem tudom, uram.
- K�rdezzen k�rbe. Adjon egy tasakot.
A rend�r �tny�jtott a hadnagynak egy m�anyag tasakot egy csipesszel egy�tt. Kov�ts felemelte a sz�r�ket, �s beleejtette a tasakba, majd ler�zta az alj�ra, v�gig a szeme el�tt tartva. Azt�n felegyenesedett, �s kil�pett az utc�ra. A Hold k�v�ncsian v�rta, szinte r�f�kusz�lt a ballonkab�tos f�rfira, aki �tny�jtotta a kis zs�kot az egyik ember�nek.
- Vigy�tek be a laborba.
- Meglesz F�n�k.
A Luna megremegett odaf�nn, majd sz�les, kerek arca el� f�tyolfelh�t h�zott.

- Micsoda?
D�bbent moraj szaladt v�gig a termen. P�ran meg�tk�zve n�ztek a f�rfira, aki a Nagy�r el�tt t�rdelt remegve. Ember volt, abb�l is a legut�latosabb fajta. Drogos. A v�re... semmire sem j�. De napi adagj��rt cser�be nyitva tartotta a szem�t, noha nem tudta, kiknek inform�l. Csak egy apr� l�ncszem volt a tengeren �t�vel� m�retes, m�rf�ldeket �tszel� horgonyl�ncb�l. Egyetlen apr� dolgoz� a t�bbmilli�s hangyabolyban, kihez m�g az sem jut el soha, hogy h�vj�k kir�ly�t.
- Janov, azt mondod, meghalt? - a v�mp�rmester undorod� tekintettel n�zett az el�tte t�rdel� emberi roncsra. A f�rfi biccentett.
- Igen, uram, a szomsz�d kapualjban pihentem. Egy l�nyt... pr�b�ltak �ppen felszedni. Az hiszem, elaludhattam. Mire fel�bredtem, m�r rend�r�k lept�k el a k�rny�ket. Kik�rdeztek engem is, uram, �s megmutatt�k a hull�t is, bizony! Janov volt az, �gya! �gy!
- �s Benj�min?
- �t... �t nem l�ttam, naccs�gos �r.

A v�mp�rok tekintete �sszevillant, csak a "naccs�gos �r" �lt nyugodtan a sz�k�n. Most intett. K�t komor, fak� arc� f�rfi - k�t ghoul az �rny�kos bolt�vek al�l - l�pett el�, �s r�ntotta talpra a f�rfit.
- Adj�tok oda az adagj�t, azt�n dobj�tok vissza, ahova val�, a rohad�sba.
A Nagy�r hangja undorodva csengett. Az ilyen "m�rgezett v�r�ek" azok, akikt�l a v�mp�rok nem csak hogy undorodnak, de egyenesen rettegnek. Ha egyszer egy tiszta drogos v�r�t sz�vj�k, de a szer m�g ott kering a v�r�ben, ak�r �k is r�szokhatnak. Azt�n meghalnak - tetszhalott �llapotba ker�lnek - majd fel�lednek, �s szereznek tov�bb. �ket m�r nem �li meg a t�ladagol�s, csak id�leges, m�ly �lmot bocs�t r�juk... de az a v�mp�r, aki ilyen sorsra jut, kiv�vja t�rsai ut�lat�t...
Persze, vannak, akik saj�t �nsz�ntukb�l v�llalj�k ezt a sorsot...

Miut�n a cs�vest elk�ldt�k, a nagy�r �jfekete szeme egy darabig h�v�sen meredt a f�rfi h�lt hely�re. Azt�n k�rbej�rtatta tekintet�t a bentieken. Mintha ijeds�g villant volna a szem�ben, ami nem lett volna meglep�. Az itteniek mindegyike szab�lyosan rettegett! Mi lehet az, ha nem egy Csillagtalan, aki elint�zi Janovot �s Benj�mint? A v�rszop�k egy�bk�nt �s gy�va n�ps�g... de van esz�k. M�g a Bolh�sok? Hi�ba b�trak, �s vicsorogva ugranak neki egy tucat v�mp�rnak - nem �sszel, hanem �szt�nb�l harcolnak. Nem vetnek cselt. Csak a mancs, �s: puff...
- M�t�l tarts�tok nyitva a szemeteket. Rhurt!
Halk morg�s sz�r�d�tt el� a s�t�tb�l, a Beavatott csosszan� l�ptekkel siklott el� a s�t�tb�l, majdnem-pupilla n�lk�li szemeit Ur�ra f�ggesztve. A v�mp�r �that� tekintete a ghoulok vezet�j�n pihent - ridegen.
- Menjetek ki. �s hozz�tok el�m.
- Hrr...
Term�szetesen Rhurt - akinek ez csak a beavatott neve volt - tudott volna �rtelmesen is besz�lni. De mi�rt tegye meg, ha egyszer gazd�ja �gy is meg�rti?

Szellemt�ncossal s�t�ted�skor indultunk �tnak, �t az t�lt�sen, be az erd�be. Messze magunk m�g�tt hagytuk a v�rost, s m�r j� tucat kilom�tert megtehett�k az �jjeli erd�ben. Valahogy �gy sejtettem, akit keres�nk, egy tanyasi parasztember lehet. A s�t�ts�g nem okozott gondot. Emberk�nt ugyan nem volt t�l j� a szemem este, de �szt�neim kiv�l�an m�k�dtek. Egyszer sem botlottam orra, mind�ssze k�tszer cs�sztam meg a tavaszi olvad�s miatt s�kos talajon...
V�g�l, messze a v�rost�l, �s semmif�le tanya el� nem �rve, egy s�t�t halmot pillantottunk meg a s�t�tben. R�gt�n r� m�ly torokhang� hng sz�lalt meg.
- Ki j�r itt?
Vezet�m azonnal v�laszolt r�.
- Szellemt�ncos, az �vegj�r�k t�rzs�b�l.
- Igen. �rzem a szagod, f�ltestv�r, de ki az, akit hozt�l?
- �? Neki m�g nincs neve, s t�rzstelen.
- K�tlem, hogy a Csontr�g�khoz akarna csatlakozni, hehehe...
- � egy Csillagtalan, Rubinszem.
Erre csend lett. J� volt, mert untam titokzatos �s l�thatatlan bar�tunk nevenincs holl�t�t. Felemeltem a fejem, �s beleszimatoltam a leveg�be. Halv�nyan, de meg�reztem a leveg�ben egy m�sik garou illat�t - b�zzel keveredve.
- Hi�ba szimatolsz, Szell�l�pt�. Csak egy Csontr�g� b�ze az, mit �szlelhetsz.
- Nem eg�szen... - morogtam bele a s�t�tbe, imm�r f�lemmel pr�b�lva bet�jolni az ir�nyt.
- Nem-e? H�t mit �rzel m�g?
- Farkasszagot. Olyan farkas�t, kit elem�szt a szem�t, �s gy�v�n megh�z�dik vack�n.

Csendes nevet�s volt a v�laszt. A k�vetkez� pillanatban azt�n fenyeget�-sz�rk�n villant valami a s�t�tben az arcom fel�. F�lrekaptam a fejem, de a penge �gy is a v�llamba mart, �tv�gva a fels� h�mr�tegeket. Agyamat el�nt�tte a v�r�s k�d, f�leg, mikor �rz�keltem, hogy Szellemt�ncos kiugrik harcunk el�l, kit�r oldalra. Csapda - gondoltam, de m�r mozdultam.
A penge is. Nem h�tr�lt vissza, elsuhant mellettem, meg�llt, majd oldalra indult, �l�vel a nyakam fel�, lend�let n�lk�l. El�bbi fejelr�nt�somat k�vetve h�trad�ltem, �s egy gyors f�lk�rt �rtam le a testemmel a penge mozg�s�val ellent�tes ir�nyban. Mire felegyenesedtem, a fegyver m�r visszafel� suhant.
K�t gyors mozdulat, szinte egyid�ben. Alig n�zve oda, balommal megragadtam a csukl�t tart� kezet, jobbommal pedig a s�t�tbe ny�lva ellenfelem tork�t. Ember alakban volt, fiatal ujjaim egy sov�ny f�rfi nyak�t markolt�k.
- H�hh! - K�z�lte, ahogy kezem a tork�ra tapadva bel�folytotta a szuszt. Nem er�b�l markoltam - csak finoman, de ellen�llhatatlanul.
- Dobd el - mordultam fel. A kard azonban nem hullt a f�ldre, mire megszor�tottam a nyak�t.
- Ne v�rd, hogy egy r�n�zott klaiv�t csak �gy hajig�ljon egy filodox, Szell�l�pt�... - m�g�ttem Szellemt�ncos hangja csend�lt, halkan. Egy csavar�s, de a csukl� nem engedett, �gy k�nytelen voltam jobb kezzemmel elengedni a f�rfi tork�t, akit markoltam, �s felszabadul� kezemmel az alkarra �tni, mik�zben alig �szrevehet�en, de h�tr�bb is l�ptem, Rubinszem mell�, kiker�lve egy esetleges t�mad�st. Szinte alig voltam tudat�ban, mit cselekszem - �szt�n volt. Minden.

Az ujjak v�gre engedtek. Balommal elengedtem a csukl�t, �s a kardmarkolat ut�n kaptam. Siker�lt elkapnom.
Furcsa volt. Mintha... mintha eg�sz �letemben ezt az �rz�st kerestem volna, s �gy �reztem, t�k�letesen �ll a penge a kezemben. K�t gyors l�p�s, ahogy elt�volodtam a p�rost�l, a penge egy �gyes mozdulattal �tker�lt a jobbomba, mik�zben l�tv�nyos fordulaton ment kereszt�l a testem el�tt, majd �llapodott meg a v�llam magass�g�ban, amikor k�zd��ll�st vettem fel. �rj�t� �rz�s volt, m�gis nyugtat�...
- Ne gyertek k�zelebb. Nem akarok embert �lni! - sz�ltam a p�rosnak, noha csak halov�ny alakokat l�ttam. Egy pillanatnyi csend, azt�n...
- Gaiara mondom... - suttogta Szellemt�ncos, de Rubinszem h�r�gve f�lbeszak�totta.
- Semmi k�ts�g. Gaia Gyermeke. �s Csillagtalan...
Halk morg�s hagyta el a torkomat.
- Nyugodj meg, ifj� Ahroun. Csak egy pr�ba volt, s m�g sok ilyen v�r r�d...
A s�t�tb�l egy n� l�pett el�m. Rongyos volt, lompos �s bozontos, de k�ts�gk�v�l � volt a rekedtes, m�ly hang gazd�ja. F�l szeme v�r�s volt, �s oldalra �llt, val�sz�n�leg egy r�gebbi harc folyt�n. Hajl�ktalan volt, ez egy�rtelm�, m�gis, valami fens�bb tudat �radt bel�le. Jobbj�t sz�ve f�l� helyezte, �s meghajolt.
- Rubinszem vagyok, a Csontr�g�k t�rzs�b�l. Filodox.
- �gy is ismersz - vetettem oda mogorv�n a n�nek, mire � felegyenesedett, �s kiny�jtotta a kez�t.
- Igen. Ismerlek, Szell�l�pt�.
- Mostant�l ez a nevem? - kicsit felengedtem, b�r v�remben m�g mindig l�ktetett a harc �si ritmusa, adrenalinnal �rasztva el a testemet. Rubinszem b�lintott.
- Igen. Visszaadod a klaiv�met?

A kardra n�ztem, majd a hajl�ktalanra. Azt�n lassan �tny�jtottam a n�nek a fegyvert. Olyan bizalom �radt bel�le, mely azonnal r�c�folt Szellemt�ncos azon szavainak, miszerint a garouk k�z�tt ellent�t fesz�l. Ekkor m�g nem tudtam, hogy �n, Csillagtalan mivoltomn�l fogva, fel�l �llok a t�rzseken... mag�nyos vagyok, �s m�gsem vagyok az. Hiszen van tizenegy testv�rem, valahol ebben a hatalmas vil�gban, s benn�nk...benn�nk, Csillagtalanokban megb�zik minden garou.
- Klaive?
- Az. J�l �llt a kezedben.
- K�ssz - v�r�s�dtem el zavartan, �s m�g egy mosolyt is megeresztettem a n� fel�. Az biccentett, �s fej�vel intett.
- Gyere.
- Hova?
- A caernbe, Szell�l�pt�.

A nyomoz�irod�ban megcs�rrent a telefon. Kov�ts, tekintet�vel a h�reket b�ng�szve, felemelte, majd belekortyolt r�gen kih�lt k�v�j�ba, mik�zben szabad kez�vel a f�l�hez tartotta a kagyl�t.
- Kov�ts. Tess�k.
- Cseszd meg! �n m�g ilyen DNS-t nem l�ttam!
A nyomoz�nak tork�n akadt a korty k�v�.