: Legenda A Nõ Teremtsrõl |
Legenda A Nõ Teremtsrõl
2006.01.07. 17:22
Amit mondok, nem ma trtnt, sok milli v elõtt, elmeslem, hogy az Isten valamikor rges-rgen hogy teremtette a nõt. E legenda õse hindu, s oly igaz, hogy aki hallja, nem lehet, hogy meg nem indul.
Szval az r legeloszr frfiembert alkotott, ezzel teltek hossz vek, nappalok s alkonyok, ami szp volt, ami j volt, mindent ebbe fektete, õ maga is megcsodlta, mire kszen lett vele: dombor mell, magas homlok, sziklt grgetõ karok, s a tbbi. rszletezni nem is nagyon akarok, szeme, fle, lpe, mja, lba is, hogy lpne rja, hogy gy visszagondolok, csupa, csupa j dolog.
No de kzben hiba trtnt: elfogyott a nyersanyag, mg a fri ily remek lett, a szegny nõ megfeneklett, r mr semmi sem maradt. m az Isten azrt Isten, vghetetlen blcsessge mindig j dolgokra inti, tudja, hogy ha segt magn, az isten is megsegt. Hogy ily nagy volt a problma, csak merszebb lett õ attl, s nekillt nõt csinlni - ahogy azt ma mondantok- mindenfle mûanyagbl. Volt abban a nõben minden, bizony nem lesz knnyû dolgom vges-vgig elsorolnom.
Az ezsthold kereksge, plma sudr merevsge, õ szi felhõ mlabja, mlyhegedû nma hrja, õ zikknek kecsessge, majmok csacsi fecsegse, mjus de tavaszsga, csrgõkgy ravaszsga, fk kzt nygõ szl fuvalma, bosz oroszln rmuralma, pva tolla, pulyka mrge, gyva nylnak rettegse, kis verbnek puha pelyhe, illatoz rzsa kelyhe, mrges fullnk kis darzsba`, felparzsl tûz varzsa, csorgatott mz des ze, szomjsg a tiszta vzre, nyri zpor, rt keserve tl dhtol sztseperve, btor tigris vad haragja, kis pacsirta trilla-hangja s a tbbi, s a tbbi, az is, ami ki lett hagyva.
Nem volt mr a frfi rva, mert az r az j teremtmnyt neki adta illetõleg rszta az õ nyakra.
Nem telt bele alig pr nap, ht az rhoz mn a frfi, s panaszkodik, azt remlve, hogy az isten csak megrti.
Uram! - gy szl - kezed mrt ver? Rettenetes egy teremtmny, akit adtl, az a nmber. Szja be nem ll, ha fecseg, egyszer nyûgs, msszor beteg, minden semmisgrt zokog, s veszlyes s szeszlyes, hogyha egy kis lelshez nhanapjn hozzfogok, Mskor. hogy is mondjam. moh! Izzik, mint a tzes koh, kbt, bdt, mint az bor, csak az a baj, hogy sose jkor. Elpusztulok vele lve, gy knyrgk: vedd õt vissza! Nincs szksgem felesgre!
Szlt az r, ki nagy ravasz volt: ltom nincs belõle hasznod, nem erõszak a diszntor, visszaveszem n az asszonyt!
Nem telt bele alig pr nap, s ht megint csak jn a frfi, s panaszkodik, azt remlve, hogy az isten csak megrti: Uram! - gy szl - n se rtem, de hinyzik az a nmber, ettõl vagyok n most bajba`, hinyzik a dalos ajka, milyen kedves, mikor fecseg, meghat, ha nha beteg, hogyha szenved, hogyha zokog, s milyen hls, milyen boldog, hogyha egy kis lelshez nhanapjn hozzfogok. Mmort, mikor moh izzik,mint a tzes koh, kbt, bdt, mint az bor, sose rosszkor, mindig jkor, nincs rm, csak vele lve! gy knyrgk: add ot vissza, szksg van a felesgre!
Szlt az r, ki nagy ravasz volt: ltom, ltod mr a hasznod, visszaadom ht az asszonyt!
Nem telt bele alig pr nap, s ht csak jra jn a frfi, s panaszkodik, azt remlve, hogy az isten csak megrti: Uram! - gy szl - n se rtem, de csak nmber az a nmber, sok bosszsg, kevs rm, s a csknl tbb a krm, krm, karom, fecsej, szitok, ha gy ltja jnak, kidob, minden bajrt engem okol, vele lnem tzes pokol, gy knyrgk, legyen vge, vedd ot vissza, sose lssam, nincs szksgem felesgre!
Ez mr sok volt az Istennek, nagyot ttt az asztalra: Volt idõd, hogy kiismerjed, nekem is van egy kis eszem, tbb vissza sose veszem, oktalansgodon okulj, ahogyan tudsz, gy boldogulj, ezt a mrget hordanod kell, akrhogyan get is, vidd az asszonyt, mert klnben beszntetlek tged is!
Sok milli ve ennek, de semmi se vltozott, ma is gy vagyunk a novel, hol ldott, hol tkozott, nygnk, hogyha velnk van s hogyha elhagy akkor is, ezt csinljuk amg lnk, gy jn el az aggkor is, amg ez a vilg vilg, ssze sosem bklnk, tragdink egy mondatban: sem velk, sem nlklk!
|