Egyszer régen, amikor a hülyét még pontos jével írták, volt egy város, Bivalyröcsöge.
Ott élt egy kislány, aki olyan sokáig járt sötétkék sapkában, míg a sapka rá nem gyógyult a fejére. Így a kislányt elnevezték Peroskának. Egyszer azt mondja neki az anyja:
- Erigy te jány el a te anyáidhoz a nagyhoz, osztán vigyél neki borot meg egy kis répás kalácsot, de nehogy megint a rendor hozzon haza!
Na, erre Peroska betette a kosárba a borot meg a répás kalácsot, aztán zsebre vágott egy marék postinort, hátha lesz valami és elindult a nagy útra. Úgy gondolta, hogy átvág az erdõn, mint részeg kamionos a birkanyájon, de ahogy beért az erdõbe, ráköszönt a depresszió:
- Jónapot kívánok! Hova lesz a séta, te nagyon mulya.
- Pro primo eloször is ne ijesztegess, mert szivinflációt kapok! Pro primo másodszor pedig nem vagyok mulya,hanem Peroska - szólt a hõsnõ.
- Te Peroska nincs is kosarad!
- Ó, én nagyon mulya, hat nem otthon felejtettem! - csapott a homlokara, és mar rohant is érte haza, hogy csak porzott lába alatt a dübörgés, 5 perc alatt hazaért, pedig verte a víz, mint tavasszal a hóembert. Az anyja persze úgy elverte, mint szikvizes a paripáját és rákiáltott kígyót
is meg békát is. Sietett hat vissza az erdobe. Mázlija volt, mert épp akkor ért a megbeszélt helyre, amikor a sûrûbõl elõbucskázott a bozontos lompú.
- Sárkányfüvet tessék! Friss meleg a sárkányfu - kiabálta fennhangon. Erre Peroskát megint leverte a víz, mert azt hitte, hogy eltévedt, s egy másik mesében van, amikor az ordas megszólította:
- Peroska bajtársnõ jelentkezem! Jelentem, az eltelt szolgálati idõm alatt esemény nem történt. Figyelési terepszakaszom az erdei kisúttól a nagymama házáig terjed. Ellenséges vakondtúrást nem észleltem.
- Szerbusz farkancs! - Mondta a kislány a diszkózás szabályainak betartása mellett.
- Hova mécc Peroska, csak nem a nagymamához - érdeklõdött az ordas.
- Gratulálok, elsõre kitaláltad! Jöhet a kétforintos kérdés.
- Aztán mi a nyüvet viszel a kosaradban ?
- Viszek neki borot meg répáskalácsot.
- Aztán nem félsz, hogy bedarál a hegyi rém? - tapogatózott a rossz-szándékú, de Peroska a kezére csapott.
- Nem, mert nálam van a nuncsakóm. - mondta, s lefejelte amazt, mint teknõtlen béka a földiepret. Mire a farkancs magához térült, Peroska már majdnem célhoz ért. Ezért az ordas rettenetesbe kapcsolta magát és egy pillanat alatt a nagymama házához ért. Bekopogott.
- Ki az - hallotta bentrûl.
- A NYEST APO, a NYEST ANYO és a kis NYEST. - Felelte, s abban a pillanatban már benn is termett. Odaugrott az ágyhoz és bekapta a nagymamát lázmérostûl, tundrabugyistúl, sot még a köszméteszedõ cipõjét is lenyelte. Gyorsan felhajtotta rá a lábvizet, s bebujt az ágyba, mert már Peroska igen közel járt .Meg is jött, pár percen belül.
- Szia nagyi! Hoztam egy kis piát - mondta vidáman, s hirtelen ledöbbenõdött. : dobb-dobb !
- Nagyi milyen betegséged van neked. Akkora lett az orrod, hogy szerintem ki kell menni a tisztásra, ha meg akarsz fordulni.
- Sajnos az áremelkedés miatt mar annyit lógattam az orrom, hogy megnyúlt.
- A szemed meg akkora, mint egy szabadnapos teniszlabda.
- Azért kislányom, hogy jobban lássalak.
- A füled meg akkora lett, hogy a denevér éhen halna, mire kitalálna.
- Igen Peroska, hogy jobban halljalak.
- A szád meg akkora, mint egy kitaposott kozáksapka.
- Hogy jobban bekaphassalak, - mondta, s be is kapta, mert már unta a dumáját. Utána magára húzta a paplant, s nagy horkolások közepette elszunnyadt. Olyan hangosan horkolt, hogy a közelben bóklászó részeg erdokerülo azt hitte, a nagymama most fûrészeli le az ágy lábat, hogy
melyebben tudjon aludni. Be is kukkantott hozza, hogy segítsen neki. Meg is döbbentodött ám iszonyúan, amikor az ágyban nagymama helyett Romulus és Remus anyját pillantotta meg.
- Na te gonosz farkancs, nem vagy te olyan erõs, mint büdös. - mondta, és orrba vágta, mint vakondokot a rotációs kapa. Utána felvágta a gyomrát és kisegítette belõle a nagymamát és Peroskat. Aztán teleraktak a gyomrát R-GO lemezekkel, s összevarrták. Ebbe az ordas bele is
döglött.
Azt mesélik, hogy valamivel késõbb egy másik ordas újra csak próbálkozott Peroskánál, de õmár gyors- és géplakatosként dolgozott a bivalyröcsögei textilfonónál.