: Bőrnyakúak |
Bőrnyakúak
2005.12.30. 14:21
1990 nyarán Anthony Swoffordot, a 20 éves, harmadik generációs önkéntest elküldték Szaúd-Arábia sivatagaiba, hogy harcoljon az Öböl-háborúban.
2003-ban az emlékeiből írt könyv, a Jarhead, bestseller lesz. Swofford a történetet azzal az őszintességgel és humorral fűszerezte, amely csak olyan valakitől jöhet, aki személyesen élte meg azokat az időket, azon a helyen. A könyv kilenc hétig volt a The New York Times bestseller listáján, és az újságban így dicsérték: "egy fajta klasszikus...felüdítő emlékirat az 1991-es Perzsa Öbölháborúról, amely a katonaéletről valaha írt legjobb könyvek közé fog tartozni. Ez a vad utazás sokmillió fiatalember számára ismerős, de csak ritkán írják le ilyen jól." Ez az egyszerűen elmesélt történet egyenesen egy húszéves gyerektől származik, aki egészen máshogy látta a háborút, mint amilyennek az újságban és a televízióban mutatkozott. Ő alulról figyelte a háború képeit: lángoló olajkutakat, amelyek földre hullt üstökösként álltak az éjszakában; piszkos, felajzott, lelkes katonákat, akik rettegtek attól, hogy a következő domb mögött a háború elkezdődik; fiatal fiúkat, akiket ledobtak egy kegyetlen tájon, ahol arra vártak, hogy csomagokat, leveleket és pornóújságokat küldjenek utánuk, ahol skorpiócsatákra kötöttek fogadásokat, és hullarészegre itták magukat karácsonykor. Ám ilyen pokoli körülmények között kivételes barátságok is születtek, amelyek alapja az életre szóló bajtársi kötelék - a bőrnyakúak testvérisége, akik halálig tartó hűséget esküdtek egymásnak.
A FILM KÉSZÍTÉSÉRŐL
A toborzás
- Amikor először olvastam a könyvet, az fogott meg benne, hogy a háborút egy bizonyos személy szemén át mutatja: valakién, aki önmagával küzd, miközben próbál rájönni, hogy kicsoda valójában. Lenyűgözött a macsóság, a humor, a szürrealizmus és az iróniától sem mentes megállapítások elegye - meséli a rendező, Sam Mendes, első benyomásait a Jarhead című öbölháborús regényről. - Egyedülálló háborús könyv, amelyből egyedülálló háborús film készülhet. Az Öbölháborúról az emlékeinkben tiszta kis képek élnek aprócska bombákról, amelyek tökéletesen eltalálják a játékvárosokat, ahol emberi életnek nyoma sincs. Egy katonának a földön eközben fogalma sincs, hogy mi történik. - Ha bármit meséltem volna az Öbölháborúról, annak az én történetemnek kellett lennie - mondja Anthony Swofford. - Tizennyolc voltam, amikor 1998 decemberében beléptem a tengerészgyalogsághoz. A tengerészgyalogság nagyon csábító volt bizonyos fiatalemberek számára. Már ott voltam, amikor egy nap megpillantottam pár fickót, akiknek jobb fegyverük és felszerelésük volt. Megtudtam, hogy mesterlövészek. Valami misztikum lengte őket körül. - Azután Swofford is mesterlövész lett. - A gyalogos katona 15 ezer rosszul célzott lövésért harcol; az mesterlövész meghal azért az egyetlen tökéletes lövésért - rabul ejtett az érzés. William Broyles, a forgatókönyvíró, aki harcolt Vietnámban és fia van a seregben, mélyen átérezte Swofford történetét. - Amikor először beszéltem Bill-lel a könyv adaptálásáról, mesélt nekem saját vietnámi tapasztalatairól és arról, hogy ez egy olyan klub, amelybe életed végéig beletartozol - mondja Doug Wick producer. - Némileg meglepett, hogy ez a kifinomult stílusú író, aki csaknem négy évtizede szolgált a hadseregben, arról beszél, hogy ő örökre tengerészgyalogos marad, mint ahogy azok a férfiak, akik bár rövid ideig és régen ismerték egymást, mind úgy érzik, hogy örökre összetartoznak. Akkor jöttem rá, hogy ezt a történetet érdemes elmesélni. - Amikor hazajöttem Vietnámból, hiányzott a fegyverem - veszi át a szót Broyles. - Valami szerves kapcsolat alakul ki közted és a puskád közt - mint a cowboy és a lova közt. Ha leveszed a cowboy-t a lováról, még mindig ó-lábú, mert eggyé váltak, csakúgy, mint te és a puskád. - Szerintem időre és utólagos bölcsességre van szükséged ahhoz, hogy elkezd megérteni, min mentél keresztül, főleg akkor, ha az, amit atéltél, olyan földrengető valami, mint egy háború, - jegyzi meg Mendes. - Mint a legtöbb hatalmas történelmi esemény esetében, némi távolságra van szükség ahhoz, hogy teljesen megértsd őket. Az Öbölháború mindenképpen más esemény most, mint aminek akkor tűnt. Mendes és Broyles a szövegkönyvet úgy dolgozták ki, hogy Swofford több szálon futó történetéből kihúzták azt a szálat, amely az ő kiképzéséről és a sivatagban eltöltött idejéről szólt. (Swofford-ot 1990. augusztus 14-én küldték bevetésre, csupán két nappal huszadik születésnapja után. Zászlóalja az elsők között érte el az Öblöt és azonnal eloszlatták őket a sivatagban. Beásták magukat és várták, hogy a harc elkezdődjön...) - A történetünk romantikamentes és apolitikus - teszi hozzá Broyles. - Fiatalemberekről szól, akik csatlakoznak a tengerészethez és megpróbálják megtalálni a helyüket az életben.
A sorozás
- Repülőn olvastam a könyvet, és nagyon megindított - tiszta érzelmekről szól és nincs benne semmilyen háborús történetekre jellemző klisé - mondja Jake Gyllenhaal, aki örömmel vállalta el a szerző szerepét. Bár, mint később kiderült, alábecsülte az ezzel járó fizikai - és szellemi - megterhelést. - Amikor én és a többiek megkaptuk a tengerész frizuránkat, nagyon tetszett; aztán nemsokára már furcsa volt - emlékszik vissza Gyllenhaal. - De szerintem érthető, hogy úgy éreztem. Azt hiszem Swoff szeretett távol maradni a csapattól. Ugyanannyira csendes szemlélő, mint amennyire csapatjátékos, és Sam [Mendes] olyan légkört teremtett, amelyben egyszerre megfigyelője és része is lehettem a csapatnak. Mindig érdekes kettősségnek éreztem, hogy szerves része vagyok a zászlóaljnak, miközben kívülállónak érzem magam. Szerintem Sam pont ezt akarta elérni. Peter Sarsgaard, aki Troy-t, Swoff barátját játssza, hozzáteszi: - A legfőbb oka, hogy szerettem volna ebben a filmben szerepelni, az, hogy szerintem elismeréssel adózik a háborúban átélt nehézségeknek. Kaptunk belőlük egy kis ízelítőt azáltal, hogy szerepeltünk ebben a filmben. Úgy értem, mégiscsak színészek vagyunk. A legnehezebb számunkra az időjárás viszontagságai voltak. Hol majd' befagyott a fenekünk - mivel már tizenkét órája áztunk az esőben vagy éjszaka volt a sivatagban -, hol majd' meggyulladtunk - mivel a tűző napon dolgoztunk teljes felszerelésben vagy egy homokviharon küzdöttük át magunkat. Bár szégyellem magam, hogy erről panaszkodom, hiszen voltak, akik hónapokon át voltak kitéve ugyanennek, miközben lőttek rájuk. A katonai élet egy másik nehézsége azok számára, akik az első Öbölháborúban harcoltak - vagy bármelyik háborúban azelőtt, mióta a hadseregben mindkét nem képviselői szolgálhatnak - az volt, hogy a színészeknek/katonáknak hozzá kellett szokniuk a nők hiányához. - Arról van szó, hogy a szövegkönyv felügyelőn és a kamera töltőn és talán még egy vagy két másik nőn kívül kizárólag férfiak dolgoztak a filmen - magyarázza Sarsgaard. - Még a fodrászok és a sminkesek is férfiak voltak. Az igazat megvallva, mind rosszul voltunk ettől egy idő után - teszi hozzá nevetve. A szakasztiszt szerepében az Oscar-díjas Jamie Foxx-ot láthatjuk. - Szerintem nagyon helyénvaló, hogy pont Jamie Foxx játssza a törzsőrmesterünket - mondja Gyllenhaal. - Mindenki tiszteli, mint színészt. Távol marad a többiektől, és csendben sakkozik a jelenetek között. Mindannyian leültünk már vele játszani, és mindannyiszor győzött. A tengerészetnél csakúgy, mint egy filmforgatáson, létezik egy hierarchia. Jamie-re könnyű a vezetőnkként tekinteni. Ösztönösen felnézek rá, mert természetesnek érzem, hogy így tegyek. - Az egyik első dolog, amit Sam mondott nekünk, az volt, hogy �Olvassátok el a könyvet, de ne éljétek bele magatokat, mert a film valami más lesz�, - veszi át a szót Foxx. - A könyv arról szól, hogy egy férfira milyen hatással volt a háború. A film mindenki szemszögét látni engedi. Én a tengerészet szemszögéből látom az egészet. Egy másik Oscar-díjas színész, Chris Cooper kapta azt a feladatot, hogy a lelkes, bölcs és karizmatikus Kazinski alezredest életre keltse. - Egy életveszélyes helyzetben egy csapat fiatalember vezetőt keres magának. Észreveszik, ha etetik őket - mondja Cooper. - Kazinski jól tud motiválni és tudja, hogyan kell felvillanyozni egy tömeget. Megérti, hogy egy jó parancsnoknak több szerepet kell játszania. Tudja, mikor kell a legjobb barátot, mikor apát alakítania, és mikor kell földbe döngölnie az embereit. Lucas Black alakítja Chris Kruger-t, a lázadót, aki azon kevesek egyike a csapatban, akiket érdekel a politika, ami mindannyiukat a háborúba sodorta. - Az én karakterem szeret viccelődni és megpróbál egyesek idegeire menni azzal, hogy túl sokat kérdez - mondja Black. - Sokat tud arról, hogy mi folyik, és szeret bogarat ültetni mások fülébe - miért vagyunk itt és mit csinálunk itt? Swofford csapatának többi tagja: Evan Jones a nagyszájú, pimasz Fowler szerepében; Brian Geraghty a félénk, aszociális Fergus O�Donnell szerepében; Jacob Vargas az elkötelezett harcos, Cortez szerepében; és Laz Alonso a tiszteletet parancsoló kubai-amerikai Escobar szerepében. Mendes azt szerettte volna, ha minden színész, amennyire csak lehet, megtapasztalja, hogy milyen a tengerészetnél szolgálni. A forgatás megkezdése előtt (amelyet még egy háromhetes, alapos próba előzőtt meg) a zászlóaljat megformáló tizenhárom színész/katona végigcsinált egy kiképzőtábort a George Légierő Bázison James Dever törzsőrmester vezetésével, aki Az utolsó szamuráj (The Last Samurai) és a Katonák voltunk (We Were Soldiers) című filmeknél is asszisztált. - Sátrakban laktunk, pontosan olyanokban, mint amilyeneket az igazi táborokban használtak a sivatagban, és tábori ágyakon aludtunk - mondja Dever. - És gondoskodtunk róla, hogy a kiképzés, amit kaptak, pontosan olyan legyen, mint amilyenen a tengerészgyalogosok átestek azelőtt, hogy a sivatagba mentek. Alapvető tengerészeti kiképzés volt, bár felgyorsítva. A színészek nagyon motiváltak voltak. Többet kényszerítettem-e ki belőlük, mint amit normális esetben elvárnék egy színésztől? Igen, egyértelműen, hiszen fizikai alakítás vár rájuk a filmben. Átélik a fájdalmat, a kimerültséget, a hőséget. Nem akartam annyira leterhelni őket, mint korábban egyes színészeket, akik ott estek össze, de azt akartam, hogy a megszokottnál valamivel tovább menjenek el.
szereplők:
fényképezte: Roger Deakins
vágó: Walter Murch
látvány: Dennis Gassner
jelmez: Albert Wolskey
zene: Thomas Newman Tom Waits
művészeti rendező: Stefan Dechant Christina Wilson
szereposztó: Debra Zane
díszlet: Nancy Haigh
producer: Lucy Fisher Douglas Wick
|